illatcsalád: virágos-fás-pézsma
alkotó: Daniela Andrier
 |
| Sara Carner |
A spanyol céget Sara Carner alapította 2009-ben. Két illattal rukkolt elő egy évvel később (addig fogalmam sincs mit csinált), egyik a Tardes, másik a D600 volt.
Üvegük majdnem csodás, tetszik a minimalista szemlélet, viszont túl nagy, soha nem tudom kényelmesen megfogni a kocka alakú üveget (nem mintha sokat fogdosnám), de látványnak kellemesen elegáns, ez kétségtelen.
Sara azzal a céllal indult neki a parfümbiznisznek, hogy majd jól megfogja Barcelona lényegét, és üvegbe önti ennek a különc módon modern városnak a hangulatát, amire annyira rányomja a zseniális Gaudi a bélyegét, hogy ettől azt hiszem elvonatkoztatni nem lehet. (egyszóval, aki ezt a hangulatot vissza akarja adni, annak alaposan fel kell kötnie a nadrágját)
Daniela Andrier számomra igen megosztó munkásságú. Nem igazán értem, hogy akinél a mérleg egyik serpenyőjében a régi női Gucci EDP, a Kenzo Le Monde est Beau, és a Prada Infision d'Iris van, ott hogy kerül a mérleg másik felébe a Prada Candy?! (és persze annak utána következő pont 4653 darab flankere). A tavalyi évben a Bvlgari-nak készített egy puccos sorozatot (Amarena, Ashlemah, Calaluna, Opera Prima stb.), amik első ránézésre elég monotematikus illatoknak tűnnek (persze ettől lehetnek jók), na ott esetleg még elképzelhető valami szépítés a szakmai önéletrajzban.
 |
| Daniela Andrier |
Aki most úgy érzi haragszom, és gonoszkodom, az jól érzi.
Annyira szerettem volna egy jóféle izgalmas (Gaudi-s), vagy legalább valami metropoliszos lüktetésű illatot, de helyette egy édes, 1700-as évekbeli katalán süteményt kaptam, egye fene, mandulás lankákkal, és dombkákkal. (vagy legyen inkább mandulás macaron, mert igaz, hogy az francia, de legalább tudom miről beszélek)
A hagyományaim szerint most jönne az a rész, hogy (már amennyire tudom) boncolgatom az illatot, de nem igazán tudom.
Tonka, tonka, tonka, vaníliavirág, vaníliavirág, az elején egy villanásnyi jellegzetesen fanyarkás muskátli, pézsma, pézsma, tonka, tonka... majd a teljes leszáradásakor egy kis szilva frissít. Azon gondolkodtam, hogy vajon melyik összetevő kaparja a torkom, és rájöttem, hogy semmi, annyira édes, hogy az kapar.
(Daniela a következő évben, 2011-ben készítette a Prada Candy-t, amit szerintem a Tardes-en gyakorolt. Illetve maradt egy kis Tardes alap, azt felhígította egy pöttyet, majd cuki nyeles tejeslábasban megkaramellizálta, és kész. Akik most felszisszennek, azoktól elnézést kérek!)
Ősszel-télen egy fújással, komfortillatként (puha, meleg garbóval) édes, gourmand rajongóknak biztosan lélekmelegítő, ha így nézem akkor kategóriájában nem is annyira rossz (szóval értem én a népszerűségét, az édes anyatej biztonságára vágyó ID genetikailag kódolt reszketésű cukorvágyát, de niche parfümnek, ebben az árfekvésben szerintem kevés).
Hatósugara, és tartóssága több mint kiváló. Rendszertanilag a "női" besorolást kapta.
No nem baj, van pár illata a Carner Barcelona-nak, lehet még ebből jó viszony, optimista vagyok. :-)
Illatjegyei
- muskátli, rózsa, mandula, brazil rózsafa
- zeller, szilva, cédrus
- pézsma, tonka, vaníliavirág
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése