illatcsalád: orientális-virágos
alkotó: Pierre Montale
Az éjjeliszekrényemen mindig helyet kap pár illatminta (többnyire a tömjén változatai), amiket az esti elalvás előtti olvasáshoz szívesen kenegetek magamra. A Dark Purple nem tömjén, viszont a macska éjjel előkotorta valamelyik dobozomból, és a sietős reggelen a szőnyegről, a tömjének közé került, hogy ezután a mai rendrakás során, mint kakukktojás szemet szúrjon, és eszembe juttassa, hogy pár évvel ezelőtt mennyire tetszett ez a sötétlilaság.
A Montale házat, Pierre Montale alapította 2003-ban, Párizsban. Miután egy évig Grasse-ban tanulta a parfümkészítés mesterségét, megcsömörlött az inasévek általa egyformának tartott kreációitól, és úgy gondolta egyetlen hely tud újat mutatni neki, mégpedig Szaúd-Arábia. Gyakorlatilag amint oda betette a lábát, azonnal megcsapta az oud szele, és okos üzletember lévén felfedezte az európai piaci rést, amit persze ügyesen ki is használt.
2005-ig semmi látványos dolog nem történt a Montale háza táján, csak az arab körút, a szaúdi királyi családnak, illetve a körülötte sürgölődő elitnek való titkos illatgyártás, mellette az alapos üzleti átgondolás, majd egyszer csak az európai orroknak emészthetőbb, és gondolom a kereslet felmérésére tökéletesen alkalmas szintetikus oud bevetésével, a szélesebb nagyközönség számára is elkészültek az első parfümök, amelyek nem mindegyikében van jelen a keleti világ olfaktorikus vegyi fegyvere, de az orientális hatás mindenképp.- Aoud Lime
- Aoud Rose Petals
- Attar
- Intense Tiare
- Orient Extreme
- Powder Flowers
- Royale Aoud
- Sweet Oriental Dream
- Wood and Spices
A híres/hírhedt Black Aoud egy évvel később érkezett, az én kedvencem, a Red Aoud pedig csak 2008-ban.
Pierre Montale elmondása szerint manapság már igazi oud olajat használ, az Oudmazing állítólag már nem tartalmaz szintetikumot, amit én erős fenntartással fogadok, de még nem próbáltam, szóval valami aprócska bizalomfélét megelőlegezek neki.
2005 óta 126 illata jelent meg, erről aki ismer az tudja a véleményem, a cég erősen profitorientált, a művészet valahol a hátsó szekcióban kullog, de ettől függetlenül van pár alkotásuk ami mégis figyelemfelkeltő.
Termékenységének állítólag az az oka, hogy a mai világban az emberek mindig az új dolgokat, új ingereket keresik, ő pedig eleget tesz a vevők igényének, és ebben az okfejtésben azért lássuk be nagy igazság van.
Hozzá tartozik a Mancera is, ami elvileg egy frissebb, könnyedebb vonalat képvisel, ami mára úgy gondolom már nem állja meg a helyét, mert a Montale kínálata is annyira felhígult, és olyan szertelen lett, hogy a formaiságtól eltekintve, semmi különbség a kettő között.
Pierre Montale elmondása szerint manapság már igazi oud olajat használ, az Oudmazing állítólag már nem tartalmaz szintetikumot, amit én erős fenntartással fogadok, de még nem próbáltam, szóval valami aprócska bizalomfélét megelőlegezek neki.
2005 óta 126 illata jelent meg, erről aki ismer az tudja a véleményem, a cég erősen profitorientált, a művészet valahol a hátsó szekcióban kullog, de ettől függetlenül van pár alkotásuk ami mégis figyelemfelkeltő.
Termékenységének állítólag az az oka, hogy a mai világban az emberek mindig az új dolgokat, új ingereket keresik, ő pedig eleget tesz a vevők igényének, és ebben az okfejtésben azért lássuk be nagy igazság van.
Hozzá tartozik a Mancera is, ami elvileg egy frissebb, könnyedebb vonalat képvisel, ami mára úgy gondolom már nem állja meg a helyét, mert a Montale kínálata is annyira felhígult, és olyan szertelen lett, hogy a formaiságtól eltekintve, semmi különbség a kettő között.
A Dark Purple az életem egy bizonyos korszaka miatt fontos nekem. Ezt az időszakot érzelmileg széles amplitúdók, sok újdonsággal való megismerkedés, hosszú ideig tartó "bezártság" után, minden újra való rácsodálkozás jellemezte. Ekkor ismertem meg a niche illatok világát, és tökéletesen jellemzi az átmenetet, hogy azok az illatok vonzottak niche fronton, amikben bőven fellelhetők a mainstream elemek.
Ez az az parfüm, ami minden udvariaskodó gesztus és finomkodás nélkül, a kopogást mellőzve ront be a házba, nyitánya kicsit éles mainstream pacsuli, édeskés, légies tearózsa, talán egy kis taif rózsával kombinálva, amitől nem túlzottan, de picit komolykodóvá válik ez a szertelen kezdet. Ugyanitt jelenik meg a frissen félbevágott, feszesen fényes héjú, sötétlila szilva, és egy lehelet oud keveréke, ami olyan gyorsan vonul el, hogy alig vehető észre (a hivatalos illatjegyek között nem szerepel, de pár pillanatra határozottan érzem).
Már a fejillatban markáns a pacsuli-rózsa-szilva kombó, és már a szívillat kezdetekor megjelenik a szintetikus pézsma, valamint a fás akkord, tehát igazából semmi nem ott bukkan fel ahol várnánk, a bogyós gyümölcsök kivételével, mert ők valóban ott vannak ahol a terv szerint lenniük kell. A primadonnás taif rózsa a szívillatban eltűnik, és nem marad más, csak a gyümülcsös-pézsmás harmatos rózsa, a naívák bájos, vidám könnyedsége, ami gyakorlatilag a teljes leszáradás során változatlan marad. A legvégén a gyümölcsök eltűnnek, és a marad a pézsmás-rózsa lecsengése.
Művészi, és kivitelezési szempontból döcög az egész, fázisai kuszák, egy-egy lépcsőfok ugyan a helyén van, de a tervezett és professzionális kidolgozottság hiánya miatt inkább lineárisnak mondanám. Mindezek ellenére összességében mégis egy ártatlanul szexi, fiatalos, kicsit provokatív illat, aminek a viselése kifejezetten kellemes, pedig a mainstream pacsulival többnyire ki lehet kergetni a világból.
Egy kellemes komédia, megszeppent, ártatlan bohém lánykákkal, akiknek a világon semmi más dolguk nincs, csak kissé felhúzott szoknyával, tágra nyílt szemekkel szórakoztatni a tavaszi zsongástól elandalodott nagyérdeműt.
Hatósugara és tartóssága kiváló, uniszex illatként nem tudom elképzelni, véleményem szerint ez egy női illat.
Már a fejillatban markáns a pacsuli-rózsa-szilva kombó, és már a szívillat kezdetekor megjelenik a szintetikus pézsma, valamint a fás akkord, tehát igazából semmi nem ott bukkan fel ahol várnánk, a bogyós gyümölcsök kivételével, mert ők valóban ott vannak ahol a terv szerint lenniük kell. A primadonnás taif rózsa a szívillatban eltűnik, és nem marad más, csak a gyümülcsös-pézsmás harmatos rózsa, a naívák bájos, vidám könnyedsége, ami gyakorlatilag a teljes leszáradás során változatlan marad. A legvégén a gyümölcsök eltűnnek, és a marad a pézsmás-rózsa lecsengése.
Művészi, és kivitelezési szempontból döcög az egész, fázisai kuszák, egy-egy lépcsőfok ugyan a helyén van, de a tervezett és professzionális kidolgozottság hiánya miatt inkább lineárisnak mondanám. Mindezek ellenére összességében mégis egy ártatlanul szexi, fiatalos, kicsit provokatív illat, aminek a viselése kifejezetten kellemes, pedig a mainstream pacsulival többnyire ki lehet kergetni a világból.
Egy kellemes komédia, megszeppent, ártatlan bohém lánykákkal, akiknek a világon semmi más dolguk nincs, csak kissé felhúzott szoknyával, tágra nyílt szemekkel szórakoztatni a tavaszi zsongástól elandalodott nagyérdeműt.
Hatósugara és tartóssága kiváló, uniszex illatként nem tudom elképzelni, véleményem szerint ez egy női illat.
fotó: Andrey Sherstyuk
modell: Rusina Lana
(forrás: Pinterest)
(forrás: Pinterest)
