2016. május 20., péntek

Luciano Pavarotti (Luciano Pavarotti) 1994


illatcsalád: fás-chypre

alkotó: David Apel

üveg: Pierre Dinand

Kezdeném azzal, hogy azt sem tudtam ez a parfüm létezik. Időnként mikor arra járok leruccanok a Blaha Lujza tér aluljárójába a parfümöshöz nézelődni, egyrészt mert kincseket találtam már ott, és mivel az eladó hölggyel is elég jóban vagyok, ezért a pár perces kellemes társalgás sem egy utolsó szempont. Szóval ott fedeztem fel ezt az minit, majd tettem magamévá komoly 500 ft-ért.
Pavarottit szerintem senkinek nem szükséges bemutatni, operarajongónak sem kell lenni ahhoz, hogy jól ismerjük a nevét. Két parfümöt is kiadott a 90-es években, először ezt a férfi illatot 1994-ben, majd egy évvel később a virágos-gyümölcsös ciprust, a Pavarotti Donnát (amire persze kíváncsi lennék). 
Mindkettőt David Apelnek köszönhetjük, annak a Givaudan parfümőrnek, aki csapatmunkában részt vett a Black Orchid (plusz még pár Tom Ford illat) készítésében. Önálló munkái nagyjából semmiségek, listájuk megtekinthető például ITT.
A besorolásról annyit, hogy chypre kategória, ami ugye egyenlő a tölgymoha az alapban, citrus a fejjegyben képlettel. Nyilván nem vitatkozni szeretnék azokkal akik sokkal jobban értenek ehhez nálam, különösebb jelentősége sincs, viszont ezt az illatot én inkább fás-aromásnak gondolom, vagy maradjunk annyiban, hogy fás-aromás-ciprus.

Az illatjegyei alapján nagyon-nagyon izgalmas parfüm, lássuk mit tud.
Nyitánya kifejezetten kellemes, borotválkozás utáni balzsamokat idéző édeskés maszkulin hatás. Nagyon rövid időre villan fel a fanyar bergamott, neroli (a keserűnarancs virágának olaja), és az amalfi citrom, ami nekem inkább édesebb és külalakra kevésbé impozáns szicíliai citromnak tűnik. Van benne egy csipetnyi gyógynövényes jelleg, amit az idegnyugtatóként elhíresült citromverbénának tulajdonítok, de mintha egy finoman harmatos, friss illatot árasztó levendulaág is belecsúszott volna, erősítve a relaxációs jelleget, és ennek a kombónak elég intenzív az összjátéka ahhoz, hogy az általam kiosztott aromás besorolás is megállja a helyét.
A szívjegy felbukkanó virágos összetevői kellemesen nőies irányba lágyítják a fanyar indítást, majd felbukkan a fűszeres (inkább koriander mint szerecsendió) nüanszokkal díszített pacsuli, hogy azután összefonódva ezek együttesen adják azt az alap aromát amely gyakorlatilag semmit nem változik a teljes leszáradás kurta folyamatában. Szépen elrendezett gomolygásban kavarog a halványan púderes írisz, a pár pillanat alatt elhaló kesernyés muskátli, és a cédrus napsütötte, barátságos fássága, mögöttük pedig szerintem szintetikus ámbra (ambroxan) puhasága bontakozik folyamatosan teret hódítva, egészen az alapillatban való terpeszkedő kiteljesedéséig. Édességét főként a fehér repceméz, és egy igen jellegtelenre sikeredett vanília akkord adja, az óvatosan adagolt tonkabab kumarinja pedig mélységet érzékeltetve, némi sötét árnyékot satíroz kettejük köré. Van benne valami furcsa, háttérben meghúzódó szárazság, mint a vágott takarmánynövények még kicsit zöld, de már száraz illata.

Maximálisan uniszex, az itt-ott felbukkanó villanásnyi férfias akkord ne fogjon vissza senkit az esetleges kipróbálástól. Inkább kellemesnek mondanám semmint izgalmasnak (ez picit csalódás volt, mert az illatjegyek alapján másra számítottam). Kiváló sportos, vintage beütésű, frissítő nyári permet.
Tartóssága és hatósugara elég gyengécske, egy szempillantás alatt bőrközelivé válik, majd tűnik el a semmibe.
Lelőhelye: a valós és virtuális bolhapiacok (főként ebay)

...szalmasárga szálak fakulása... nyár végi vágott tarló fáradt, forró porossága... apám nyirkos arcának reggeli friss, édes simasága...

Illatjegyei:
  • petitgrain (keserűnarancs olaj), neroli, bergamott, amalfi citrom, citromverbéna, borostyán
  • írisz, muskátli, pacsuli, virginiai cédrus, szegfűszeg, rózsa
  • opoponax, tölgymoha, ámbra, benzoin, tonkabab, vanília, bőr, fehér méz, liatris (díszcsorba)


2016. május 17., kedd

Loving Bouquet (Escada) 1999

(saját fotó)
illatcsalád: virágos

alkotó: Annick Menardo

Escada parfümről még semmilyen vonatkozásban nem volt szó a blogon, és ez nem véletlen. A parfümház új illatairól nem sok jót tudok mondani, semmitmondó édeskés és/vagy gyümölcsös tucatáruk, amik említésre sem méltók. Körülbelül 2000-ig volt azonban a divatháznak egy fénykora, amikor azért születtek nagyon jó alkotások.

Az Escada házat 1978-ban Németországban Margaretha és Wolfgang Ley alapították, a portugál szó jelentése "lépcső", de nem innét jött az elnevezés, hanem egy spanyol versenyló neve ihlette (akit viszont a lépcsőről neveztek el :-)). Münchenben nyitottak butikot ahol színes, fiatalos ruhákkal, különleges anyagkombinációkkal (például hímzett, kötött motívumok textillel párosítása) igyekeztek felhívni magukra a figyelmet. 
1990-ben Escada Beauté néven bőráruval, és illatokkal is előrukkoltak, első parfümjük az alapítóról elnevezett Margaretha Ley.
Érdekesség, hogy hivatalosan tulajdonképpen egyikük sem volt német, a germán felmenőkkel rendelkező Wolfgang Amerikában született, Margaretha pedig svéd származású, aki miután hazájában elnyerte a Miss Svédország címet, Párizsba ment modellkedni és divattervezést tanulni, ahol gyorsan szert tett egy első férjre, majd egy másodikra is Wolfgang személyében. Ketten pedig felvirágoztatták közös vállalkozásukat. A feleség remek üzletasszony, marketinges és tervező volt, Wolfgang pedig nem tudom mihez értett, mert róla nem áradoznak a divathoz értők, talán a tőkét adta mindehhez. Margaretha korán, mindössze 56 évesen halt meg gyomorrákban (1992-ben), azóta illatügyileg egyértelműen hanyatlás az Escada, ruhák terén nem tudom mi a helyzet, a divat szinte egyáltalán nem érdekel.

A 99-es Loving Bouquet Annick Menardo munkája, akinek ezen kívül pont egy pár jó dobása volt (Boucheron Jaipur Homme, Bvlgari Black), összességében azonban nem vagyok tőle elájulva.
Ez az illata viszont határozottan nem rossz. Pár éve jutottam hozzá, mégpedig ajándékba kaptam egy neten vásárolt Margaretha Ley mellé. Nem indult ugyan zökkenőmentesen a kapcsolatunk, mert kezdetben kifejezetten büdösnek tartottam, de azután párszor használtam (nem mazochizmusból, csak mindennek adok több esélyt), és valahogy mégis megkedveltem annyira, hogy ma már kifejezetten szeretem.

Nyitánya kesernyés, fanyar bergamott, savanykás citrus, és édeskés felhangokkal keveredő zöld ibolyalevél. Nem harsány, éles zöld illat, hanem meleg fás, földes akkordokkal keveredő, amelyben már egészen korán megjelenik a szívillat kissé púderes írisz jegye, ami roppant nőiessé, finommá, kényelmessé teszi a viselését. A frissítő tea időnként előbukkan némi gyöngyvirággal karöltve, de egyik sem lesz soha markánsan jellemző, gyönyörűen pulzálva jelennek meg a szívillatban (így kell ezt kérem csinálni). Rózsát, jázmint, barackot nem érzek benne. A teljes leszáradása a puha pézsmáról szól, amely édeskés, kissé púderes, ibolyás, íriszes finomság fás aláfestéssel. A fás akkordok egyébként megfogtak, mert nem szantált és cédrust érzek benne, hanem valami sokkal barátságosabb, lágyabb, melengetőbb hangulatú illatot, mondjuk rózsafát. 
Tartóssága jó, 5-6 órán át elkísért, viszont a hatósugara nagy jóindulattal közepes (hármas alá), viszonylag hamar bőrközelivé válik.
Hihetetlenül nőies, puhán ölelő aprócska, halványlila virágcsokor, egy könnyed, romantikus pillanat érzése. Beszerzése kicsit nehézkes, de ebay-en vagy egyéb netes aukciós felületeken nem lehetetlen. Aki szereti a könnyű, áttetsző, légies virágillatokat (főként a már sokat emlegetett ibolyát és íriszt), annak mindenképp ajánlom. Nina Ricci tudott hasonló karakterű parfümöket összeiparkodni, bár azt a rafináltan csábító francia bájt ami minden régi Nina Ricci sajátossága, azért nem sikerült az Escada-ba egyértelműen belecsempészni, a habkönnyű lányos kellem azonban megvan benne.

...Áldott tavasz van, pont olyan amilyet szeretnék. Hűvös, esős, erőtlenül napsugaras pasztell színkavalkád, még jóleső forró teák ízével. Imádom a városunk naplemente utáni lüktető ragyogását, az újonnan jött esti csöndjeim hangját, a Duna vízén a lámpafény ringását, fákról szakadó vattapamacsok világgá indulását. Nemrég jöttem rá, hogy messze kerültem a régi zajongásaimtól, hogy az apró részletek leszakadnak rólam mikor menniük kell, és a világ közel sem tökéletes, de néha olyan harmónia van benne, amitől kedvem támad egy könnyed illattól, lágy francia sanzontól beleolvadni a létezésbe...

Illatjegyei:
  • ibolyalevél, mandarin, őszibarack, bergamott, citrom
  • írisz, ibolya, orris, jázmin, tea, gyöngyvirág, rózsa
  • szantál, pézsma, cédrus