Délice des Fleurs (L'Occitane) 2011

illatcsalád: virágos

Ennél a bejegyzésnél volt egy kósza, kellemetlenül feszengő érzésem, hogy folyton olyan illatokról írok amiket már nem lehet kapni, de úgy döntöttem vintage rajongóként/gyűjtőként ezt alap profilként fogom tekinteni, és maximum néha kitekintek a világba, hogy jelenleg mik lelhetők a parfümériák polcain.
Szóval ez egy limitált, mára már megszűnt illat (ami például az ebay-en kicsit ugyan drágán, de még elég gyakran fellelhető, és persze kis szerencsével ott is ki lehet fogni néha jó áron bármit).
A L'Occitane cégről már írtam korábban, többnyire szeretem az illataikat, bár erősen túlárazottnak tartom őket, így szinte sosem vásárolok náluk semmit, amim van azt másodkézből szereztem be, úgy viszont abszolút megérte.

Ennek a parfümnek már az üvegét is nagyon kedvelem, annyira passzol az opálos, vintage jellegű felirattal ellátott rózsaszín butélia az illathoz, hogy öröm ránézni (legalábbis a képeken, mert nekem csak mintám van belőle). A kollekcióhoz tartozott egy szintén tetszetős tégelyes szájfény, amit kétféle árnyalatban árultak, és én jó, hogy nem láttam, mert tuti megvettem volna a már meglévő kb. 124 darab mellé, hogy azután ne is használjam, csak nézegessem.

A parfüm nyitánya cukrozott gyümölcsök, főként érett mandarin leve, egy pötty eper, és egy kis aromás feketeribizli illata, némi zöldes felhanggal, ami pár pillanat alatt elillan, mintha ott se lett volna.
A beköszönés után hamarosan bontakozni kezdenek a virágok, először az ibolya, majd a krémesen édes, bódító májusi rózsa (imádom ezt az akkordot, a gyerekkorom és nagymamám hosszú gangja jut róla eszembe, ahol katonás rendben sorakoztak a rózsatövek, és én legjobban a laza szirmokra bomló, kicsit rendezetlen hatású bozontos, rózsaszín pünkösdi rózsát szerettem).
A szívillat kiteljesedése az ibolya édességének púderes átváltozásáról szól, ami olyan rafináltan következik be, hogy közben marad a gourmand jellege is (magyarul ínyenc cukrozott ibolya lesz belőle).
Az alapillat jegyeinek megjelenése előtt az ibolya még markánsan felerősödik, itt már kevésbé púderes, inkább légiesen édes, itt hozza legjobban a virág valódi illatát (határozottan szép, tiszta, realista periódus), majd elhalkul a vaníliás pézsmaágyon, hogy egy bőrre simuló (a végén sajnos kissé szintetikus), kifejezetten nőies komfortillatként még órákon át kísérjen.
A szantálból jó lett volna érezni valamit, illetve a szárazabb, füstös vanília nekem személy szerint izgalmasabb lenne, de így is nagyon kellemes viselet, amit inkább tavaszi illatként tudok elképzelni.
Tartóssága és hatósugara kiváló, a L'Occitane illatok között különösen kiemelkedő (maximum két fújás elegendő belőle).

...kanyargó girlandok alatt, barokkos erotika fojtó fülledtsége, hófehér bőrön fűző szorítása, parfümös-púderes dekoltázs halk, párás pihegése, zsebkendőn halvány rúzs nyoma...

Illatjegyei

• mandarin, eper, feketeribizli, cukor
• májusi rózsa, ibolya, ibolya levél, orgona
• vanília, szantál, fehér pézsma

https://www.facebook.com/illatpiramis

Eau d'Iparie (2002) L'Occitane

saját fotó

illatcsalád: fás

alkotó: ?

Vannak illatok amiket főként esőben szeretek, ilyen például a Black Orchid (Tom Ford), és vannak illatok amiket kizárólag esőben szeretek, ilyen az Eau d'Iparie. Semmilyen más alkalommal nem tudom viselni, viszont ha az esernyőmért nyúlok, akkor 70%-ban a másik kezemmel ezt a parfümöt kapom le a polcról.
Igen ambivalens a viszonyunk, mert esőben sem mindig vagyunk jó barátok, viszont ha épp egymásra tudunk hangolódni, akkor nagyon különleges hangulattal ajándékoz meg, amit nehéz szavakba önteni.
Sajnos nem sikerült kinyomoznom, hogy ki az alkotó parfümőr, ha van róla bármi információtok akkor írjátok meg kérlek. Az üveg és a cimke kifejezetten csinosra sikeredett, ez a míves, régi üvegekre hajazó cizellált dizájn igen közel áll hozzám. (ScentandVision Klára nagyon jól megfogta ezeknek az üvegeknek a hangulatát, fotói megtekinthetők ITT.)

Gyönyörű nyitánnyal indul, a pikáns bors és a kissé édeskés rózsa izgalmas kettősével, ami néhány percig felhőtlen örömet okoz. Mindaddig, míg a fejillat át nem hajlik a szívillatba, mert ekkor megjelenik egy számomra nem túl vonzó pacsuli akkord, ami mint egy hidegen villanó kés, hasítva csapja szét a fejillat rózsás andalgását. Éles, néha már-már bántó jelenléte olyan realitást rángat a folyamatba, amitől minden romantikus álmodozás tovaszáll. Roppant tolakodó, és a továbbiakban a teljes leszáradás során elnyom szinte minden szerencsétlen orientális jegyet ami menet közben át akarná melegíteni, meg tudná szelídíteni kicsit a vad tombolását. A labdanum és a mirha lágy illatú, otthonos gyantája sem oldja az általa keltett feszültséget, erőlködnek a háttérben, de ketten sem sokra mennek, a vaníliát pedig még akkor sem éreztem ha relaxált állapotban, igen erősen próbáltam hozzá fantáziálni. A tölgymoha afféle úri huncutság, ami szerintem csak a felsorolásban szerepel, azon túl, hogy jól mutat a listában más szerepe nincs, mert egyáltalán nem érezhető.
A tömjén szintén nem az amit vártam, nem a templomi tömjén mámorító füstje, hanem egy a keleti füstölőkre emlékeztető, ajtó résén kikanyarodó vékonyka gomolygás, és sajnos az éles pacsulival elegyedve kissé olcsó hatást kelt.
Összegezve tehát nem olyan mint amilyenre számítottam, nem melegít, nem ölel át, hanem vagyok én, és van ő mellettem. Rideg, éles, a végén cédrusosan fanyar, kesernyés, mégis van benne valami hátborzongató realista szépség. Az az érzés mikor borzadva csodálom, de nem szeretnék beleolvadni, nem akarok benne élni, csak átvenni egy hangulatot, megélni, megérteni, pár pillanatra a részese lenni, utána gyorsan elengedni, és kilépve visszatérni a melegségbe. 
Uniszex, ami azt hiszem férfiaknak jobban áll. Tartóssága és hatósugara kiváló, a reggeli fújás kora délutánig elég markáns aurát ad viselőjének, a környezet számára is jól érezhető illatot áraszt, majd bőrközelivé válik, és nagyjából estig kitart (ruhán még másnap is jól érezhető). Megszűnt parfüm, ami már csak elég drágán lelhető fel, előzetes tesztelés nélkül semmiképp nem ajánlom a megvásárlását.
...párás ablakokon csorgó nedvesség, esőkopogás reggeli emléke, üres utca torokszorítása, hol lomhán gördül odébb a monokrómra fagyott magány elhagyatott keserűsége...

https://www.facebook.com/illatpiramis

Illatjegyei

• rózsabors, rózsa
• pacsuli, labdanum
• mirha, tömjén, vanília, tölgymoha

IG: @illatpiramis

fotó: 

Ocskó Ferenc @ocskoferenc

/Bristol/

Mer & Mistral (L'Occitane en Provence) 2014

fotó: pinterest

HONLAP / FACEBOOK

illatcsalád: fás-aromás

alkotó: Karine Dubreuil

A L'Occitane-t 1976-ban, az ökológiai tanulmányait félbehagyó, 
23 éves Olivier Baussan alapította, Provence-ban. 
Neve a régi "Occitanie" szóból ered, mely a Dél-Franciország határaitól keletre és nyugatra fekvő területeket jelölte. 
Olivier  a kezdéskor lepárlókészüléket vásárolt, vadrozmaringot és levendulát szedett, majd tiszta olajesszenciát készített belőlük, melyet provence-i piacokon kezdett árusítani. 
Jelszava az lett, hogy "Minden a természetből ered, mi magunk semmit sem alkotunk.", amennyire lehetett igyekezett megőrizni a felhasznált anyagok természetességét. 
1982-ben kapcsolatba lépett az afrikai Burkina Faso nőszövetkezeteivel, a termékeikhez használt shea vaj betakarítását illetően. Az Afrika aranyának is nevezett shea vaj, az afrikai hagyományok szerint  szent shea fa termése, amelynek betakarítását kizárólag asszonyok végezhetik. Itt már körvonalazódott (ami később alapítványában már tisztán látszik), hogy szívügye az afrikai nők támogatása.

2006-ban a cég alapításának 30.évforduláján létrehozta a L'Occitane Alapítványt, amelynek két fő célja van

• Segíti a látássérülteket- tréningekkel, foglalkoztatási támogatással, munkahelyi beilleszkedésüket igyekeznek elősegíteni. 1997-től először a samponjaikat, Braille írással látták el.
• Támogatja a nők gazdasági egyenjogúságát- Afrikában oktatási/ művelődési központokat hoztak létre, és támogatnak folyamatosan, amelyekben pl. 2011-ben több mint 1500 afrikai nő tanult meg írni, olvasni.

A 2015-ös FiFi díj egyik győztesét (legjobb férfi illat közönségdíja), a Mer et Mistral nevű uniszex illatot, a ház egyik saját "orr"-a, a parfümgyártás szívében, Grasse-ban született Karine Dubreuil készítette, aki 2002 óta főként nekik dolgozik. Eddigi alkotásai között szerepel például a Gucci Envy me, Gucci pour Homme II., Guerlain Aqua Allegoria Pivoine Magnifica, Lanvin Eclat d'Arpege, Yves Saint Laurent Vice Versa, sok-sok L'Occitane illat, többek között az új, egyenüveggel ellátott Grasse-i kollekció (La Collection de Grasse) darabjai- amelybe a Mer et Mistral is tartozik, és olyan régebbi hírességek, mint az Eau des Baux, Eau des Cade, L'Eau des 4 Reines. Munkásságának igen széles a palettája, a hajnali harmat felszálló párájától, az masszív ónos esőig minden van itt kérem.

A Mer et Mistral nyitánya friss, cologne jellegű férfias citrus, ami inkább édes mandarin, valamiféle sós akkordokkal keverve, melyben szinte azonnal megjelenik az erőteljes ciprus, a fenyő, és nagyon halványan, csak a háttérben a rozmaring, amely harsányan aquás alapon nyugszik. Az édeskés citrus igen gyorsan eltűnik, és érkezik a cédrus, ez karakteresen férfias jelleget ad. Ámbra, valamint pézsma van az alapban, de nem lesz tőlük soha puha, meleg, és simuló. A teljes leszáradáskor felerősödik a cédrus, aquás alapon. A vége elég szintetikusra sikeredett, egy Fifi díjastól kicsit többet vártam (de ahogy szokták mondani, a felhozatalt nézve/ismerve a "zsűri", ebben az esetben a közönség nehéz helyzetben volt, és ennek most nem pozitív a csengése).  

Viszont ami mindenképp értékelendő, hogy annyira tökéletes az illat, és a név összhangja, hogy az már önmagában művészet. Maga a friss, fanyar, hűsítő sós tengeri szél. 
Ugyan mindkét nem számára készült, de a kesernyés, maszkulin, aromás akkordjai miatt inkább férfi illatként gondolok rá.
Én, aki utálom az aquás illatokat (tudom a besorolása szerint fás-aromás, de még ellátnám ezzel a plusz jelzővel), ezt meglepő módon, igen minimális fogcsikorgatással élveztem (bár nem viselném), viszont férfi bőrön úgy érzem tetszene (a mostanság divatos édes, nőies férfiparfümöknél ezerszer jobban).

Tartóssága 3-4 óra, hatósugara közepes, az eleje intenzív, de hamar bőrközelivé válik. 
A szintetikus végjátéktól eltekintve, jól összerakott, harmonikus illat, de túlárazottnak tartom, mint a L'Occitane valamennyi termékét (pedig a finom illatú kézkrémeikre mindig vágyom).

Illatjegyei

• citrom, mandarin
• ciprus, fenyő, rozmaring
• fehér ámbra, cédrus, pézsma 

https://www.facebook.com/illatpiramis