2015. május 9., szombat

Rosewood (Banana Republic) 2006

forrás: parfums.cz

illatcsalád: orientális-virágos

alkotó: Pascal Gaurin

Bizonytalan voltam abban, hogy legyen-e bejegyzés erről az illatról, mert többszöri használat után sem tudom egyértelműen eldönteni, hogy szeretem-e?!
Elsőként említeném meg, hogy a csomagolása, és maga az üveg nagyon szép (sok niche ház tanulhatna letisztult eleganciájából), bár formabontó lapos, és széles (ufó)üvege nem könnyen kezelhető, a parfüm végét is művészet kivarázsolni belőle, igen fejlett szem-kéz koordinációt igényel. Ez a design egy alapvetően sportos ruházati cikkeket gyártó cégtől, maga az arisztokratikus tökéletesség. (nem sikerült kiderítenem, hogy ki a tervező, de majd kutatok még a témában)
A reklám már nem kap ilyen dicséretet, bár itt is szép a kivitelezés, viszont erotikus üzenetét nem igazán értem, erről az illatról sok minden eszembe jut, de a szex pont nem.

Pascal Gaurin neve teljesen ismeretlen volt számomra (miután megnéztem az illatait ezen már nem csodálkoztam, de addig igen). Ez a francia származású úriember készítette például a Made in Heaven (A Lab on Fire) nevű, igen megosztó alkotást, néhány férfi Avon illatot, Calvin Klein Eternity flankereket, Lagerfeld-nek a Liquid Karl-t, és a Givenchy Oblique Play-t (amikre mondjuk kíváncsi lennék), valamint két rettenet Harajuku babát. (Egyszóval egyik illatát sem ismerem, bár ha nagyon akarnám a Diesel Loverdose Tattoo-t tudnám tesztelni, de egyelőre úgy gondolom inkább nem akarom.)
Olvastam vele egy The New York Times interjút, amiben azt nyilatkozta, hogy egy parfüm elkészítése 3 hónaptól 7 évig terjedhet. Az illatait nézve, el nem tudom képzelni, hogy melyikkel lehetett olyan bensőséges a kapcsolata, hogy a mágikus hetesig bíbelődött vele?!


A Rosewood nagyon érdekes, mert a felsorolt összetevői közül egyértelműen csak az ámbrára, és a vaníliára bólintok rá. Nyitányában lenne elvileg a bergamott, de nem érzem, teát sem (hacsak nem valami különleges csontszáraz teafűre gondoltak, amihez víz még csak véletlenül sem ért, úgy már stimmel).
Nekem ez ámbra, és vanília alap (az is a szárazabb, leheletnyit füstösebb, minőségi fajtából), fás jegyekkel, de nem rózsafával (bár lehet, hogy az is van benne), hanem szantállal.
És itt jön az én ambivalens kapcsolatom vele, mert amíg az elején simuló ez a fás, szantálos akkord, később néha karcos lesz, mint mikor az addig sima fából szálkák kezdenek bökdösni.
A teljes leszáradásakor púderes jellegű lesz, valamelyik édes, enyhén krémes rózsa illatával, és erősen fás (még mindig kicsit karcos), balzsamosan ámbrás melegséggel (egy-egy villanásra szintén jó minőségű, földes pacsulit is érzek, de ez soha nem domináns). Ez a fajta púderesség sem mindig tetszik, bár ma például jól esett. És ami még furcsaság, hogy a legvégén lép be egy olyan kesernyés, fanyar akkord, amit az elején a bergamottól vártam.

Az ámbrát (tévesen) szokták borostyánként fordítani, ebben az esetben ez illene ide, ha színben kellene megfogalmaznom a hangulatát, borostyánszínű lenne.
Azt kell mondjam, hogy nagyon szépen, váratlan fordulatokat hozó, izgalmasan komponált illat, ami a külcsín, és beltartalom alapján szinte bármelyik niche ház polcán megállná a helyét (és vannak olyan niche illatok, amiket minden erőlködés nélkül leköröz).
Szerintem uniszex, férfiakon is maximálisan el tudom képzelni. (sőt...)
Hatósugara és tartóssága kiváló (ára még inkább).
(a mostanában igen merész, és enyhén szólva provokatív Tom Ford reklámokon edződött szememnek lassan ez a plakát is tetszik :-) )




Illatjegyei:


https://www.facebook.com/illatpiramis

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése