A következő címkéjű bejegyzések mutatása: aromás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: aromás. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. augusztus 10., péntek

Cocaïne (Franck Boclet) 2017


illatcsalád: aromás

A francia származású Franck Boclet 2013-ban alapította illatházát, amit saját neve fémjelez.
A cég kínálatában jelenleg 32 parfüm található, gyakorlatilag három fő vonal mentén csoportosítva.
A klasszikus irányzat vaskos, kissé régimódi, igen ízléses üvegekbe lett tervezve, amelyek a főbb illatjegyeket (pl. ámbra, cédrus, geránium, vanília, tömjén stb.) vonultatják fel.
A Nude és a Rock and Riot kollekciók pedig már egy modernebb, merészebb törekvést testesítenek meg, amelyek előfutárának, mintegy felvezetőjének tekinthető még a klasszikus kollekcióban megjelent Absinthe, amivel már meg is érkeztünk a tudatmódosítók, szex, és egyéb élvezeti cikkek birodalmának előszobájába.
Boclet mindig is vonzódott a rockzene, a kortárs modern művészetek és a formatervezés világához, kollekcióiban gyönyörűen meg tudja mutatni ezek elegáns, mégis bevállalós ötvözetét.
A magát kaméleonnak valló divattervező azt vallja, hogy az élet rendkívül sokszínű, széles amplitúdók mentén mozgó folyamat, és ő ennek a változatosságnak a szegmenseit akarja minél élethűbben megmutatni.

A Cocaïne az aromás illatcsaládba lett sorolva, amivel majdnem tökéletesen egyetértek, ez egy zöld alapú, fűszeres költemény, amit én még a virágos jelzővel azért halkan kiegészítenék, mert ahová a tubarózsa beteszi a szárát, ott nem lehet nem tudomást venni a létezéséről, bármennyire is elnagyoltan művészkedünk a rendszertani besorolással.
Az illatot egyébként Eric Clapton Cocaine című száma ihlette, amit nem linkelek be, de könnyedén megtaláljátok a neten.

Nyitánya keserűnarancs, apró szemű, durvára őrölt rózsabors és valami szintetikus kesernyésen zöld jelleg, ami annyira markáns ellentétben áll a többi összetevő tisztaságával, hogy már az első pillanatban kimozdít a komfortzónámból.
Az a pillanat mikor elkezdődik a Tarantino film, és te felvonod a szemöldököd, miközben előredőlsz a székeden és majdnem az előtted ülő nyakába öntöd a popcornt.
Semmi finomkodás nincs ebben a beköszönésben, az illat rád ront és nem ereszt. Közelről szagolva még csak nem is tetszik különösebben annyira furcsa amit érzek, viszont ami az orromban a szaglóreceptorokhoz tapad, és időről-időre megmutatja magát, az valami mennyei.
A virágok azonnal megjelennek, egy erőszakos, mindent uraló tubarózsa akkord, indolos jázmin naturális fuvallata (elvileg nincs benne), és halványan a liliom illata, ami egy csepp melankóliát visz a kompozícióba.
Az alapillat viszonylag sokára tud kibontakozni a harsány tubarózsától, de mikor megjelenik, akkor jön vele a lágyság és valami hétköznapi megnyugvásféle, olyan orgia utáni csönd, amibe puha takarók melegsége keveredik. Előbukkan az édeskés, kicsit fás színezetű vanília, és a léleknyugtató, simogató, krémesen elegáns, gardéniás monoi olaj, amitől izgalmasan egzotikus lesz az egész. Az jutott eszembe, hogy a teljes leszáradása azt mutatja be, hogy lesz a szomorkás kurvából kasmírsálas úrilány, miközben a felháborodás keltésére alkalmas összes eszközt beleszövi ebbe a 21.századi realisztikus mesébe.
Uniszex illat, amiből maximum két fújás a megengedett, azzal viszont óvatosan kell bánni, mert a folyadék piros, amivel ha nem vigyázunk ruhaügyileg, hamar bosszúságot okoz. Tartóssága és hatósugara kiváló.


...a hajnali Salem illata, mikor a forró testek már elernyedtek az összegubancolódott, nyirkos ölelésben, a szél apró zöld levelekkel játszik, majd 
beszökök a nyitott ablakon, hogy megérintse a tarkóra tapadt kósza hajszálakat, amik ijedten merednek az ég felé, mikor eléri őket a boszorkányok távoli mormolása...


Illatjegyei:
  • piros bogyós gyümölcsök, keserűnarancs, dohány, karamell, rózsabors
  • orchidea, liliom, tubarózsa
  • pacsuli, vanília, monoi olaj

fotó: Saul Leiter


https://www.facebook.com/illatpiramis

2015. augusztus 23., vasárnap

Eau des Jardins (Clarins) 2010



illatcsalád: aromás

alkotó: Jacques Courtin-Clarins

A márka megalapítója Jacques Courtin-Clarins volt, aki akkor még orvostanhallgatóként azt tapasztalta, hogy nagyon sokan szenvednek allergiás bőrpanaszoktól, amelyek kialakulásáért sokszor a használt kozmetikumok a felelősek. 1954-ben gondolt egy nagyot, és saját kozmetikai szereket kezdett keverni természetes olajokból, és egyéb növényi összetevőkből, majd saját neve alatt piacra dobta ezeket. Nagy sikere volt, és sokáig kellemesen éldegélt a kencék eladásából, majd 1987-ben a homlokára csapott, és kitalálta, hogy kiaknázza az illóolajok lélekre gyakorolt, aromaterápiás hatásait, így jelent meg első illata, az energetizáló, uniszex Eau Dynamisante, amelyet azután számos illat követett.

Az Eau des Jardins tipikus nyári illat, sugárzó napfény, frissítő aromák, a benne lévő illóolajoknak köszönhetően hidratáló hatás.
Minden kellemes szlogen ellenére, szkeptikusan fogtam hozzá a teszteléséhez (főként a maradék minták felhasználásának keretében), de pozitívan csalódtam.
Maradt még ugyan bennem tamáskodás a teljes természetességgel kapcsolatban, de alapvetően kellemes, valóban frissítő, nem túl bonyolult illatról van szó, ami az egyébként is sok energiát felemésztő nyári kánikulában nem feltétlenül hátrány. 
Nyitánya lédús citrus kavalkád, főként édeskés narancs, és kissé fanyar grapefruit, bergamott keveréke, amely meglepően tartósan körbelengi viselőjét. 
A szívillat jegyei mérsékelten bontakoznak, hiányoltam a feketeribizli levél (cassis) karakteres illatát, és a mentát, amelyek ugyan pár halványzöld akkordként megjelennek benne, de sokkal többre vágytam volna. (Ha valaki tökéletes feketeribizli levél, citrus élményre vágyik, az próbálja beszerezni Jean-Claude Ellena- In Love Again (Yves Saint Laurent) parfümjét, szerintem nem fog csalódni.)
A vadrózsa illatát bevallom nem ismerem, valami enyhe, citrusok mögül félve kandikáló krémes rózsa ugyan felbukkan, de nem jellemző.
Alapja fehér pézsmás, kissé cédrusos, mérsékelten szintetikus jellegű, a többi hozzávaló pedig szemfényvesztésnek tűnik, babérlevelet, pacsulit, vetivert nem találtam benne.
Rendszertani besorolását citrusosra változtatnám, maximum citrusos-aromásra, de mivel a fűszernövények inkább elméletileg vannak benne, illetve csak a menta ami számomra érezhető, az is nagyon haloványka, inkább az első verziónál maradnék.
Olyan, mint egy édesen citrusos tusfürdővel elkövetett hűvös, nyári zuhany, amely után tartósan megmarad egy finom, bőrközeli tisztaság illat. Azoknak ajánlom akik nem a művészetet keresik egy parfümben, hanem csak pár óra komfortos, friss, kellemes érzést, és persze még jobb ha hisznek az aromaterápia pozitív lelki hatásaiban, illetve a hidratálásában. Jövő héten állítólag visszakacsint még kicsit a nyár, érdemes kipróbálni.
(Akik pedig nyáron is inkább a művészetre pályáznak, azok fújják például az Eau de Rochas-t, az is kellően aromaterápiás frissítés.)



Illatjegyei

  • bergamott, grapefruit, amalfi citrom, citrusok, narancs, feketeribizli levél
  • vadrózsa, babérlevél, menta
  • vetiver, fehér pézsma, pacsuli, virginiai cédrus

https://www.facebook.com/illatpiramis