A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Crabtree&Evelyn. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Crabtree&Evelyn. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. augusztus 29., hétfő

India Hicks Island Nights (Crabtree & Evelyn) 2009


illatcsalád: virágos-gyümölcsös

A Crabtree & Evelyn ezúttal jól megtréfált, India Hicks nevét nem ismertem, és azt hittem ez egy sötéten fűszeres indiai csoda lesz, de tévedtem.
India Hicks egy angol divatmodell, aki hátat fordítva Londonnak felújított egy épületet a Bahama-szigetek egyik aprócska, mindössze 8 km2-es, rózsaszín homokkal díszített tagján Harbour Szigetén, és ott hotelt működtet (természetesen csillagászati áron kiadva szobáit). A hölgy egyébként a brit királyi család tagja, Károly másod unokatestvére, így Dianával kötött házasságakor ő volt az egyik koszorúslány. 2011-ben Vilmos és Catherine Middleton frigyén már csak a kommentátori poszt jutott neki, a nyoszolyólány szerepet meghagyták a hamvasabb csirkéknek.
A Karib térség alaposan megihlette, iziben 3 könyvet is írt a témában Island Life, Island Beauty, Island Style címmel. Ezek szép képekkel illusztrált kötetek nagyjából a semmiről, amelyekben lakberendezési tanácsokkal szolgál, valamint a víz melletti meditáció jótékony erejét, a helyes életmód, nyugalom és mérhetetlen jólét boldogító hatásait boncolgatja (köszönjük) ha valaki egyszer belebotlik és öt kilométeres körzetben épp nincs jobb olvasnivaló, lapozzon bele bátran.
Saját neve alatti webshopjában szépségápolási termékeket, ékszereket, fura függönyrojtszerű valamiket, sálakat és méregdrága táskákat forgalmaz.


Ha benne volt a keze, akkor mindenképp dicséretet érdemel az üvegért, mert elég szépre, elegánsra sikeredett (mondjuk egy magát lakberendezőnek is valló tervezőtől úgy vélem ez alap követelmény).
A parfümben a Karib térség illatait próbálták összeszedni, a fehér és lila orchideát, az éjjel pompázó jázmint, a pálmalevél zöldjét stb.

A felkenés utáni pillanatokban  a fanyar bergamott és pár csepp narancsillat dominál (nem narancsvirág, hanem a gyümölcs szénsavas, fantaszerűen édes leve), majd körülbelül egy perc múlva megjelenik egy zöldes, enyhén púderes akkord, ami főként az írisznek köszönhető, majd pár pillanatra beköszön az ibolya kicsit fémes akkordja, amelybe kesernyésség vegyül, ami lehetne akár a narancsvirág is, de nem az, hanem valami szintetikus, poros jelleggel kevert nemtudommi.
Van benne egy szintén nem tetsző élesség, ami azt hiszem a pacsulinak köszönhető, és egyes fázisoknak maszkulin hatást ad (ebből következik, hogy szerintem uniszex). A trópusi gyümölcsöket kerestem, de a narancson és talán egy kis ananászon kívül nem találtam semmit, valami édeskés gyümölcsös jellege van ugyan, de nem éreztem annyira markánsnak mint írják.
A teljes leszáradás a pacsulis, púderes, fás (főként szantálos) vonalról szól, itt van egy rövid kellemes időszak, majd belép egy újabb furcsaság, valami mentaszerű, ami a fanyar púderességgel teljesen elnyomja a háttérben némi műpézsmán vergődő halovány jázmint.

Összegezve szintetikus, érthetetlenül kaotikus, Istennek hála felejthető illat, ami a világon semmit nem mozdított meg bennem, kevés volt a mintámban azt elhasználtam, de ennyi elég volt belőle (kár, mert az üvege tényleg szép). 
Lelőhelye: főként ebay (itthonról kivonult a Crabtree, de ha lenne akkor sem lehetne kapni, mert ez a parfüm még előtte megszűnt.
Fogalmam sincs, hogy ilyen illata van-e ennek a gyönyörű helynek (remélem nem), pár hétig mondjuk szívesen lógatnám a lábam ezen a felháborítóan romantikus rózsaszín parton, mindenféle éjjeli jázminokat és bármilyen színű orchideákat szaglászva, hűs mentás koktélt szürcsölve, akár még egy ilyen szintetikummal is nyakonöntve.





Illatjegyei
ibolya, orchidea, jázmin, afrikai narancsvirág, fás jegyek, pézsma, zöld jegyek, pálmalevél, írisz, egzotikus gyümölcsök, bergamott






2016. február 1., hétfő

Freesia (Crabtree & Evelyn) 1976



illatcsalád: virágos

alkotó: ? 

A Crabtree & Evelyn-t 1970-ben alapította egy amerikai úriember Cyrus HarveyCambridge-ben. Évekig aprócska családi vállalkozásként működtek, zömmel natúr szappanokat készítettek természetes összetevőkből. 1977-ben nyílt meg az első butik Philadelphiában, akkor léptek a szélesebb vásárlóközönség elé.
Sikerük igen változékony, 2009-ben csődöt jelentettek és üzleteik bezártak egy évre, de 2010-ben már újra indultak.
Érdekesség még az alapítóval kapcsolatban, hogy a Janus Films létrehozása szintén az ő nevéhez fűződik (1956), ahol olyan nevekkel dolgozott együtt mint Michelangelo Antonioni, Federico Fellini, Szergej Eisenstein, Ingmar Bergman, Akira Kurosawa, François Truffaut és Yasujiro Ozu.
Na de térjünk vissza kozmetikai cégéhez, melynek neve tulajdonképpen tisztelgés a 17.századi angol természettudós, korai környezetvédő John Evelyn előtt, aki korának nagy kerttervezője és kertépítője volt, és utazós naplójában úgy mellékesen olyan jól megörökítette a korabeli viszonyokat, hogy a kötetet a mai napig újranyomják, és például az Amazonon könnyedén bárki azonnal megvásárolhatja.
Az összetétel másik fele a Crabtree, pedig az Angliában őshonos vadalmafa, minden almák szülőatyja/anyja, a Crab Apple Tree nevéből származik, amely belekerült a cégérükbe is.



Magyarországon 2014-ben megszűnt a forgalmazása, a Mammutban található üzlet bezárt, amit nagyon sajnálok, mert valahányszor betértem hozzájuk, mindig megfogott az a különleges régimódi báj, amivel kicsit visszarepítettek az időben. Világszerte fellelhető butikjaikban a parfümökön kívül különféle testápolási termékeket, szappanokat, testápolókat, kézkrémeket (verem a fejem a falba, hogy anno nem vettem), csábító teákat, süteményeket (például rózsás kekszet), lekvárokat, potpourrikat, illatgyertyákat stb. árulnak. Ha valaki utazásai során belebotlik valahol a boltjukba, ne álljon ellen, és szimatoljon kicsit náluk.
Korai parfümjeire általánosságban a monotematika volt jellemző, majd megjelentek a könnyed, virágos fantáziák és különféle utazásokhoz kapcsolódó illatok. 2013-ban természetesen őket is elkapta a keleti (oud-os) mizéria, abből született egy elég tetszetős üvegbe sikeredett orientális sorozat, amire azért kíváncsi lennék (Assam Oudh, Kashmir Musk, Ottoman Rose, Persian Thé).

Az általam vizsgált Freesia még a korai monotematikus vonalba tartozott, amit nagy várakozással kezdtem tesztelni, mert élőben nagyon szeretem a frézia illatát, csak valahogy parfümben ritkán sikerül szépen prezentálni azt amit ez a szolid kis virág tud nyújtani.
Nyitánya nagyon komplex, amiben mindent érzek, csak épp fréziát nem. Főként erőteljes bolgár rózsa, és rezgő gyöngyvirág kettőse, amely mellett nagyon halványan jelenik meg egy kis krémes vanília, és némi fás akkord. Kellemes, vidám, virágporos tavaszi szellő, a húsvéti időszak duzzadó rügyeit idéző teltség.
Fogalmam sincs, hogy mitől frézia, mert tulajdonképpen azt nem is éreztem benne (persze ez könnyen lehet az én hibám).
Mikor a virágos jegyek majdnem teljesen elkopnak az idővel, akkor marad egy éles (szintetikus) pacsulis jellege, ami számomra már nem annyira vonzó mint a kezdet. Lelki szemeim elől kihussannak a virgoncan szálló pollenek, és marad a húsvéti hajkorona képzete.
Hatósugara és tartóssága közepes, körülbelül fél órás intenzitás után bőrközelivé vált, majd 3-4 óra alatt nagyjából teljesen eltűnt a karomról.
Összességében a kezdeti rózsa akkord kifejezetten szép (csak sajnos túl hamar elillan), a későbbiekben zavart a néha már szúrós szintetikusság, amely a teljes leszáradáskor halvány, édeskés faforgács illatába csap át. Pozitívum viszont, hogy minden nyersesége ellenére (vagy épp pont azért) nagyon jól hozta a korai 80-as évek tavaszainak hangulatát, anyukám műszálas, virágos ruháit idézve, amikben körülbelül annyi természetesség volt, mint egy mátrix nyomtatós repróban.
Azt hiszem maradok a kézkrémeiknél, ha egyszer lesz módom (és felélem a meglévő készletem) akkor beruházok egyre.







Illatjegyei

ámbra, frézia, gyöngyvirág, rózsa, vanília, fás jegyek