A L'orpheline (Árva), Serge Lutens borongós vallomása, fájdalmas, örökké feketét viselő szülőtlen magánya, lázas gyermeki lényének reszketése... ami nem más, mint a mágikus héthúrú lantjával, köveket szelíddé varázsoló Orpheus nevének töredéke.
Csodásan felizzó templomi tömjén, ami jelentéktelen hamuvá, majd mosószappanná válik. Egyszerű metamorfózis. Nem parfüm, csak egy törékeny hangulatvillanás...
"Szürke, hideg tél jött. A völgy felett az ég kémények füstjétől mocskolódott. Közelebb bújtak egymáshoz a házak, a kutyák hallgattak, csak a hó ropogott, ha le-lezuhant egy-egy ház tetejéről, vagy csizma lépkedett benne. Arcnélküli emberek jártak az utakon, azok is ritkán, boltba, kocsmába. Villanyok égtek, az udvarokra mint egy mocskos lavór vizet löttyintették ki az ablakok a negyven wattos égők fényeit. Van a világnak vége. Ilyen lehet."
/Jónás Tamás: Apáimnak, fiaimnak/
Illatjegyei:
pézsma, tömjén
https://www.facebook.com/illatpiramis
(kép: Linda Vachon)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése