2018. január 28., vasárnap

Valentina (Valentino) 2011


illatcsalád: orientális-virágos

alkotók: Alberto Morillas, Olivier Cresp

A ház alapítása Valentino Garavani, az olasz származású divattervező nevéhez fűződik, aki 1932-ben született a Lombardia tartományban található, csodás Voghera városában. 
Kiváló rajztehetsége igen korán megmutatkozott, komoly érdeklődése a festészet, építészet, divattervezés iránt kiemelte kortársai közül.
Tanulmányait a milánói Accademia Dell Arte falai közt kezdte, majd Franciaországba ment, ahol az École des Beaux-Arts, és a Chambre Syndicale de la Couture Parisienne növendéke lett. 
Gyakornoki éveit Jacques Fath, Balenciaga, Jean Desses és Guy Laroche mellett töltötte.
1959-ben pedig úgy döntött véget vet az inas éveknek és hazaköltözve, Rómában (Via Condotti) megalapította saját cégét édesapja és akkori szerelme, 
Gerald Nanty anyagi segítségével.
A vállalkozás azonban kezdetben nem bizonyult elég jövedelmezőnek, ezért hamarosan egy újabb szerelemnek, Giancarlo Giammetti-nek kellett kihúznia a pácból, ezek után viszont sikerült stabilan megvetnie lábát a divat világában.
Egy bizonyos vörös szín (Valentino Red) máig az ő nevéhez fűződik, majdnem minden bemutatóján felbukkant, sőt volt mikor csak köré épült egy komplett kollekció.


Olyan hírességeknek tervezett ruhákat mint Jacqueline Kennedy, aki a férje meggyilkolása utáni években kizárólag Valentino ruhákat viselt, majd ugyancsak Valentinóban ment férjhez Onassishoz. De híres rajongója volt Elizabeth Taylor, Audrey Hepburn, Farah Pahlavi iráni császárné, a brit királyi család fekete báránya Margit hercegnő, Grace Kelly, Julia Roberts, Jennifer Aniston, és Jennifer Lopez.
1967-ben megkapta a divat Oscar-díját, a Neiman Marcus díjat.
Első parfümje 1978-ban jelent meg Valentino néven, ezt a mai napig 32 másik követte (ha a flankereket nem számoljuk, akkor nagyjából 12).
2007-ben visszavonult, a Valentino jelenleg a Puig tulajdonában van.
Érdekesség, hogy egyik kedvenc filmemben (Az ördög Pradát visel) is felbukkan egy jelenet erejéig, amit kizárólag Meryl Streep kedvéért vállalt el, és amit megnézhettek ITT , valamint ha időtök engedi olvassatok el néhány vele készült interjút, pl. ITT (pár mondata újra rádöbbentett arra, hogy tudatosan törekednünk kell minden nap valami szépet találni az életben, legyen az egy festmény, test, szín, bármi, amire rácsodálkozhatunk és amiben gyönyörködhetünk), és pillantsatok bele a Valentino enteriőrbe ITT.


A Valentina két tervező közös munkájának eredménye, egyikük Alberto Morillas aki remekül bánik az orientális és virágos jegyekkel, másikuk Olivier Cresp aki az édes, gyümölcsös, orientális, fás akkordok mestere.

Nyitánya kesernyés narancsvirág és egy gyorsan illanó fanyar bergamott kettőse, ami alatt némi édes, virágos szívillat sejlik kezdetben halvány derengésként, amibe nagyjából egy perc alatt olvad bele a narancsvirág akkordja, és aminek egyre erősödő jellege valahogy nem engedi kibontakozni a szarvasgomba számomra alig-alig érezhető, nagy fantáziával inkább csak odagondolt jellegzetes, kissé földes illatát (nagy bánatomra, mert imádom a szarvasgomba fűszeres, naturális aromáját).
A fejillat tulajdonképpen az édes-virágos jegyek felerősödéséről szól, amitől áthajlik egy kellemesen krémes, virágos szívillatba és ad egy olyan meleg, nőies, lágy, puha hatást, amitől roppant kényelmes lesz a viselete.
A fehér virágok uralmát leheletnyi édes eper teszi játékossá, ami megtöri az egyhangúságot és ez pont elegendő ahhoz, hogy az egészet kislányosan bájosnak, kacéran flörtölőnek és összességében mégis dámásan elegánsnak érezzük. 
A virágok közül a krémes tubarózsát érzem inkább dominánsnak, vaskos, stabil alapot képez, ami fölött lebeg némi fanyar narancsvirág és egy könnyed, szellős jázminillat, de valahogy olyan szépen van összesimítva az egész kompozíció, hogy nem lehet a virág akkordokat egyértelműen ízekre szedni, nincsenek benne további elkülönülő fázisok, csak ez a lineáris egybeolvadás.
Teljes leszáradásakor finom porszerű hatás mutatkozik, amitől hintőporra asszociáltam, és amely megbújik a még pont megbocsáthatóan szintetikus vanília és ámbra között. A vége felé felüti a fejét némi megmagyarázhatatlan sós jelleg, ami egy hangyányit csavar még ezen a nem túl izgalmas, de mint mondtam igen kényelmes, biztonsági játékos kompozíción.
Hatósugara közepes, tartóssága jó. Azoknak ajánlom, akik nem szeretik a túl nagy meglepetéseket, a kicsiket is csak mértékkel, viszont szeretnének belesimulni egy alapvetően édes, krémes, nőiesen virágos, visszafogottan elegáns parfüm karjaiba és onnét kissé kihívó, vidám pillantással kitekinteni a világra.

Illatjegyei:
  • bergamott, szarvasgomba
  • jázmin, afrikai narancsvirág, tubarózsa, eper
  • virginiai cédrus, ámbra, vanília