A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Fendi. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Fendi. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. augusztus 14., vasárnap

Furiosa (Fendi) 2014


illatcsalád: orientális-virágos

alkotó: Francois Demachy

üveg: Delfina Delettrez

Kezdeném azzal, hogy a Fendi ház ha jól emlékszem tavaly gondolt egyet, és nagy hirtelen megszüntette a parfüm részlegét, ezért ha valaki olthatatlan vágyat érez bármelyik 2010 (Fan de Fendi) utáni illat beszerzésére, akkor annak igencsak sietnie kell, mert az üzletekből már kivonultak, netes parfümériákban még fellelhetők, de úgy vélem nem sokáig.
A döntésükön mérsékelten csodálkozom, mert ugyan a 2007-es Palazzo óta nem igazán sikerült művészileg értékes darabot piacra dobniuk, de mászkál hasonló cipőben még pár parfümház, akik minden szívfájdalom nélkül ontják a silányra uniformizált darabokat, és bizony eszük ágában sincs visszavonulót fújni, sőt... Mindenesetre ha már semmiképp sem ment jobban az illatgyártás, akkor azt mondom okos lépés volt részükről a leköszönés.
A Furiosa a Fendivel szemben érzett minden negatív előítéletem ellenére két dologgal keltette fel mégis a figyelmem, egyik az üveg, a másik pedig Luca Turin ötből-három üveges "jó" értékelése.

Az üvegterv a római születésű fiatal ékszertervezőnő, Delfina Delettrez alkotása, aki 2007 óta a Fendi szürrealizmus és ikonográfia által megérintett ékszerdizájnere. Érdemes rápillantani modern, néhol futurisztikus kollekciójára, ami bár nem mondom, hogy túlzottan elnyerte a tetszésem, mégis a sajátságos hangulata miatt érdekes lehet. Az üveg tervezésekor állítólag a cég védjegyeként számon tartott szőrmék (illetve azok fonákja, a bőr) ihlették, de persze különleges formája, mintázata meglódította a fantáziát, van aki egy teknős páncélját, szkarabeuszt, vagy egy pillangót vél látni benne. Nekem olyan mint egy laza foglalatba ágyazott napsárga, áttetsző ásványokból álló mozaikokat idéző ékszer (mondjuk egy bross, vagy egy medál).

A Furiosa szó jelentése bátor, energikus, dühös, szenvedélyes, féktelen energiával rendelkező (vagyis nagyjából minden, ami a görög mitológia bosszúálló istennőit, a fúriákat jellemzi).
Ehhez képest a parfüm mérsékelten szilaj, a féktelen erőt nem érzem rajta, de valami különleges energikusságot igen.
Nyitánya a zömök, rücskös héjú fanyar, lédús calabriai bergamott, és virágos jegyek összjátéka, amely mielőtt pár perc alatt végleg elenyészik, ad egy érdekes kölniknél vaskosabb, mégis rusztikus cologne jelleget neki.
Az egész alkotáson végigvonulnak a rózsaborssal pikánsra szédített vad, nyers, zöldbe hajló virágos jegyek, a jázmin és gardénia kettőse, amik mellett van egy különleges akkord, ami talán a repcsény, de mivel soha nem éreztem ezért nem vagyok benne biztos.
Nyugtalanítóan furcsa illat, ami hol tetszik, hol nem, de mindvégig fenntart egy feszült figyelmet, ami miatt újra és újra visszatérek a mintámhoz.
A baltával faragott szívillat nyers energiáján sokat csiszol az alap meleg ámbrája, ami szintetikus, mégis alapvetően kellemes sugárzással kezd terpeszkedni a virágágy alatt némi szintén meleg, enyhén kesernyés fás felhangokkal díszítve (elvileg nincs, de szerintem jó adag kicsit torokkaparó, éles pacsuli is van benne, ami nem vonul végig a teljes leszáradáson, de van egy erőteljes fázisa a szívillatban, majd a későbbiekben pimaszul vigyorogva elő-előbukkan a virágos-ámbra mögül). A tömjén ugyan ott van az illatjegyek közt, de én bevallom egyáltalán nem éreztem, az alap hajszálnyi kesernyésségébe próbáltam belemagyarázni, de szerintem az inkább a fás összetevő része.

Nem tudom eldönteni, hogy szeretem-e?! Vonzódom hozzá, elismerem egyediségét, de nem szeretnék azonnal és örökre egy üveggel birtokolni belőle, bár 5 ml-t szívesen elfogadnék, mert összességében inkább tetszik, és néha nagyon is jólesik a viselése (különösen egy pohárka jóféle rozéval művészkedve pózoló, hűvösebb alkonyon).
Modern gondolatokkal ötvözött felkavaró, zöldessárga vintage ragyogás, megállítja az időt, felém villantja penge mosolyát, és erőszakkal elvont gondolkodásra hajlít. Tartóssága és hatósugara kiváló, rendszertanilag női (szerintem uniszex) megvételét csak kipróbálás után ajánlom, mert nem könnyen szerethető illat.



Illatjegyei:

  • calabriai bergamott, rózsabors
  • jázmin, gardénia, repcsény (Erysimum)
  • ámbra, tömjén, guaiac fa


kép
Freydoon Rassouli: Infinite journey


https://www.facebook.com/illatpiramis

2015. július 18., szombat

Asja (Fendi) 1992

fotó: parfumo.de (Gold)- Roland Richter 

illatcsalád: orientális

alkotó: Jean Guichard

A Fendi házas bejegyzésemért megkaptam az első fejmosásom a bloggal kapcsolatban. Miért nem illatokról írok egy parfümös blogon?! Hát kérem azért teszem ezt néha, mert érdekelnek a parfümházak, ki áll az alapítás mögött, lehetőleg régi fotókkal kiegészítve (velük bevallom szívem szerint elárasztanék egy-egy bejegyzést), mivel foglalkoznak még, amik többnyire száraz tények, vagy épp extrém/érdekes történetek, ami nekem nem mindig illat, hanem néha kecskeszőr, és baguette táska. Ez is a parfüm háttere, mert azokhoz kapcsolódik akik a kulisszák mögött munkálkodnak, az ő szellemiségüket tükrözi. Szóval bármennyire is hízelgő volt a kritika, miszerint inkább a saját gondolataim olvasnák szívesebben egy-egy illatról (ez jólesett, köszönöm), a jövőben is fogok jönni időnként parfümházas bejegyzésekkel, csak mert önző is vagyok, és engem érdekel, nekem örömet okoz (sorry :-))

Na de a kis lélektani kitérő után vágjunk bele az Asja elemzésébe (aminek mintáját köszönöm Verának, egy ősrégi vágyam teljesítette :-))



Jean Guichard mestere a "nehéz bombázóknak", Cacharel Eden, LouLou, Calvin Klein Obsession, Cartier So Pretty, Paco Rabanne La Nuit, Trussardi Donna... szóval nagyjából majdnem minden ami a gyerekkorom ikonjait képviseli. (Érdekesség ahogyan a szintén parfümőr fia, Aurelien Guichard munkásságában, főként Robert Piguet számára komponált illataiban tisztán megjelenik az apai kéz hatása).

Az Asja mint egy híd összeköti a 70-es éveket, a 90-es évekkel. Az Opium, Cinnabar minőségi anyagokból, mesterien komponált, nehézkes 70-es évekbeli pillérétől átvezet a gyümölcsös fejjegyekkel fellazított, légiesebbé, modern módon könyedebbé tett 90-es évekbe (Organza Indecence, Venezia)... úgy, hogy közben összefut az 1984-es Coco-val is. Akiknek tetszenek ezek az illatok, azoknak nagy valószínűséggel tetszeni fog az Asja nem könnyen viselhető összetettsége.

Nyitánya gyümölcsös, pár másodpercnyi kesernyés bergamott, majd főként nektáros sárgabarack, és kissé töppedtre érlelődött őszibarack édessége. A kezdet igazi nagyi lekvárja érzés, hatalmas üstben tüzesen, párásan fortyogó sűrű főzet (tudjátok, amiben már megáll a fakanál, aminek másik végén maga a barack-guru, Sophia Grojsman keverget), fahéjjal, szerecsendióval megbolondítva.
A konyhai asszociáció akkor kezd foszladozni, amikor megjelennek a virágok, illetve egyéb hozzávalók. A szívjegy virág akkordjait nagyon nehezen tudtam értelmezni, mert pont mikor megjelenik egy kis halvány rózsa, jázmin, ylang-ylang, crimson szegfű kvartett, addigra mindent elborít a mézes fahéj nehéz, vaskos aromája.
És mire kibontakozik teljes szépségében az alapillat gyantás, kissé füstös-fás édessége, háttérbe szorítva  virágokat, addigra bizony le vagyok nyűgözve ettől az orientális csodától, és elborult aggyal, párás szemekkel csak annyit tudok konstatálni, hogy itt bizony minden az Ázsiában oly kedvelt szumátrai benzoin, és a kínai fahéj csodás egyvelege köré lett komponálva.
A leszáradásában mesterien minőségi füstös vanília bontakozik ki (semmi olcsó, vaníliás cukor hatás), ami nem túl édes, de nem is száraz... ámbrától, szantáltól melengető selymes, puha pézsma ágyon.
Nagyjából olyan amilyennek képzeltem, bár a kezdeti gyümölcs akkord valahogy mindig kimaradt az ábrándozásaimból, és az egészet valahogy tömörebbnek gondoltam, de sikerült felülmúlniuk a fantáziám, szóval tulajdonképpen boldog vagyok a tévedésemmel.
Tartóssága és hatósugara kiváló, uniszex illatként is tökéletes, férfi bőrön a mérsékelt édes akkordok ellenére a fás-gyantás-füstös jegyek erőteljesebben dominálnak.
Üvege számomra az ősi japán lakkművesség szelencéit idézi, letisztult, mégis izgalmas formával (a tervezőt sajnos nem sikerült kiderítenem).

...gazdagon redőzött, suhogó szoknyában illanó álmos pillantású szépség, feltornyozott hajjal, tarkóján kósza, lágy simításra vágyó tétova pihékkel... 


Illatjegyei

  • sárgabarack, málna, őszibarack, citrom, bergamott
  • mimóza, méz, szerecsendió, szegfű, fahéj, orchidea, orris, ylang-ylang, gyöngyvirág, rózsa, egyiptomi jázmin
  • szantál, ámbra, pézsma, benzoin, vanília, cédrus, styrax

kép: Amedeo Modigliani (1919)

https://www.facebook.com/illatpiramis






2015. július 11., szombat

Fendi




A Fendi nevű olasz divatházat Adele Casagrande alapította 1918-ban, és
kezdetben saját neve alatt működött a főként bőrrel, és szőrmével foglalkozó apró vállalkozás. Adele 1925-ben hozzáment Edoardo Fendihez, és ekkor az immár közös cég is át lett keresztelve férjura nevére.
Házasságuk igen termékenynek bizonyult, öt leánygyermekük született (Paola, Anna, Franca, Carla, Alda).

Mikor a lányok átvették az irányítást, Paola kezdett a szőrmékkel foglalkozni, Anna a bőrárukkal, Franca volt a marketinges, Carla az üzletvezető, Alda pedig az eladásokat felügyelte.



Karl Lagerfeld volt az első "külsős" náluk, aki 1965-ben kezdett a Fendinél dolgozni, aki a "ready-to-wear" vonallal új formákat, innovatív technikákat vitt a gyártásba, amellyel a nehéz szőrmét könnyedebbé, modernebb, hétköznapibb viseletté álmodta. Lagerfeld nevéhez fűződik a dupla F logo tervezése is.
Mikor Maria Silvia Venturini Fendi (Anna Fendi lánya) lett a táska részleg kreatív igazgatója, akkor a híressé vált baguette formával a részleg profitja az egekbe szökkent, hosszú előjegyzéses listával lehet(ett) hozzájutni a legújabb darabokhoz.
További híres táskaformájuk még a 2jours, Peekaboo, Pequin, Spybag.

2011-ben Silvia Fendi a híres római fagyizóval (Moriondo e Gariglio) összefogva négy új ízű fagylaltot talált ki (Mozzarella, Diétás kóla, Aszpirin, Fan di Fendi), amelyeket nem tudom, hogy még készítenek-e az említett cukrászdában, aki arra jár nézzen utána kérem :-)



Érdekes ötleteikkel mindig sikerül a középpontba kerülniük, 2014-ben például felkértek tíz hírességet, hogy tervezzék meg saját Peekaboo táskájukat, amelyből két darab készült, egyik a tervezőnél maradt, a másikat elárverezték, és a gyermekekért tevékenykedő Kids Company kapta meg jótékonysági alapon a teljes összeget. A "tervezők" között olyan nevek szerepeltek, mint a modell Cara Delevingne, Jerry Hall, és lánya Georgia May Jagger, a színésznő Gwyneth Paltrow, Naomie Harris, az énekesnő Adele, a divat illusztrátor Tanya Ling, a haditudósító újságíró Katie Adie (akinek halvány rózsaszín táskája a békét szimbolizálja), a képzőművész Tracey Emin, és az építész Zaha Hadid (akinek pillantsatok rá műveire, mert hihetetlenül érdekes formákat alkot).

2014-ben a Fendi finanszírozta a római Trevi-kút helyreállítását (ebben a jótékonysági akcióban részt vesz még a Bvlgari, aki a Trinita dei Monti nevű templomhoz vezető Spanyol lépcső restaurálást állja, és Diego della Valle, aki a Colosseum felújítását fizeti)
És ugyanehhez az évhez tartozik egyik legnagyobb botrányuk, mikor is az év férfi kollekcióját bemutató modellek valódi kecskeszőrrel borított kifutón masíroztak, amitől persze (úgy gondolom jogosan) kinyílt az állatvédők, és a PETA bicskája.

2001 óta az LVMH csoport tagja.
Parfümök szempontjából igen hanyatló tendenciát mutatnak, a Palazzo óta gyakorlatilag nincs értékelhető alkotásuk, és úgy tűnik ez ők maguk is nyugtázták, mert idén megszűnik a parfümrészleg.

Egy érdekes videó a Fendi történetéről ITT

Illatai (a lista nem teljes)

Fendi (1985)
Fendi Uomo (1988)
Asja (1992)
Fantasia (1996)
Life Essence (1996)
Theorema (1998)
Theorema Leggero (2002)
Celebration (2004)
Fendi 2004 (2004)
Fendi for men (2004)
Palazzo (2007)
Fan di Fendi (2010)
L'Acquarossa (2013)
Furiosa (2014)
A Fendi első üzlete (Róma, Via del Plebiscito)