2015. június 30., kedd

Patchouli Patch (L'Artisan) 2002

kép forrása: duftarchiv.de

illatcsalád: orientális

alkotó: Bertrand DuchaufourEvelyne Boulanger

A Patchouli Patch illatát jó pár éve, parfümmániám kezdetén ismertem meg, csak akkor még nem tudtam igazán értékelni a L'Artisan művészetét. Nagyjából minden illatukat erőtlennek, könnyen illanónak, alig érezhetőnek találtam, és érdekes, hogy azóta mennyit változott a szaglásom, ízlésem stb. Lényeg, hogy ma már ha létezne Top 5 listám a parfümházak terén, akkor egészen biztosan köztük lennének. Az, hogy (szinte) minden illatuk művészet nem kétséges, és elég széles a skála ahhoz, hogy mindenki találjon az ízlésének megfelelő parfümöt a repertoárjukban. Ma már azt is hiszem, hogy a L'Artisan illatokhoz olfaktorikus szempontból "fel kell nőni", meg kell érni, és ha kell többször visszatérni hozzájuk, mert úgy gondolom kellő kitartással egyszer csak megnyílik az ember elméje üzenetük felé.

A honlap szerint, szabad fordításban ez egy kifinomult pacsuli, amelynek viselete olyan, mint a bársony érintése.
Nyitánya álomszerűen mélyről jövő, természetes földes pacsuli, vagy inkább pár csepp pacsuli extraktum, sűrű, és sötéten babonázó, meleget árasztó elixír, amely pár pillanatig egyeduralkodó az illatpiramis csúcsán. Majd a király körbenéz, és megjelenik színe előtt a fűszerkömény (Carum carvi), amelynek egy aldehid, mégpedig a kuminaldehid adja sajátos aromáját, és karvon illóolaja lágyan fűszerezi a pacsuli illatát. Ezt a kezdeti szimfóniát a csillagánizs (Illicium verum) anetol nevű édeskés olaja teszi teljessé (a kínai konyha által oly kedvelt csillagánizsról sokan a mi karácsonyunkra gondolnak, mégpedig a mézeskalács fűszereire, de ebben a parfümben talán egy minimális félig tévelygő asszociációtól eltekintve nincs ilyen hangulat). A pacsuli, fűszerkömény, csillagánizs triumvirátusa mellett, mintha egy gondolatnyi mirhaszerű gyantás jegy is felütné a fejét, ami ha valójában talán nincs is ott, akkor is kellemes fantázia volt.
A pacsulit soha, semmi nem nyomja el a leszáradás során, mindvégig domináns, nyers földessége később enyhül, lágyul a pézsma puhasága, és az írisz leheletnyi púderessége miatt.
A szívillat lecsengése után jön számomra az agapé csúcspontja, amely nem más, mint Duchaufour mesteri keze, azzal a kissé száraz fás akkorddal, ami akár a védjegye is lehetne, és amin olyan gyönyörűen, megnyugtatóan ül az egész kompozíció (ez lesz később a különleges Havana Vanille, eredetileg Vanille Absolument szerintem legjellemzőbb tulajdonsága is.)
Egyszerűen pazar alkotás, amely körülbelül 1 óra után bőrközelivé válik, de tartóssága kiváló, a délelőtti fújást még este is éreztem. Gyakorlatilag minden évszakban tudnám viselni, bár a közelgő ősz talán a legjobban passzoló párja. Erősen addiktív, a minta elfogyasztása után egy hordónyi mennyiségre vágyom.

...vörös, és borostyán tüzesen izzó egyvelege, egy déli napsütésben megmerítkező marokkói ház puha kényelmet, enyhet adó félhomályos mélye, ahol a fa halkan reccsen a süppedő párnák alatt...






Illatjegyei

  • fűszerkömény, pacsuli, fehér pézsma, csillagánizs
  • írisz, pacsuli, osmanthus, fehér pézsma
  • szantál, vetiver, fehér cédrus


2015. június 25., csütörtök

So Blue (Mancera) 2015



illatcsalád: orientális-virágos

alkotó: Pierre Mancera

üvegtervező: Luigi Bormioli

A Mancera házat 2008-ban alapította az Al-Athar parfümház párizsi székhellyel, és tulajdonképpen az egész hátterében a Montale áll, az ő alapítói úgy gondolták, hogy ne legyenek egykék, hipp-hopp csinálnak egy testvérmárkát.
Persze kellett egy kis körítés mellé, ez pedig a nyugati, és a keleti illatok szerelmeseinek minden titkos vágyát kielégítő ötvözet lett, art deco gondolatokkal fűszerezve (eme irányzatot az üveg hivatott érzékeltetni, véleményem szerint kevés sikerrel). Jelenleg 29 parfümnél tartanak, tehát úgy tűnik a Montale féle mértéktelenség lesz az egyik irányadó.

Az uniszex So Blue, és férfi társa az Aoud Blue Notes igen fantáziadúsan az új Blue Collection két nyitó darabja, amit nem tudom, hogy követnek-e még újak, gondolom azt majd a piaci igények diktálják.

Aquás szegénykém, és én nem szeretem az ilyen jellegű illatokat, de igyekszem majd objektív maradni.
Nyitánya egy hordónyi mennyiségű Olympos citromlé, 3 másodperc múlva édes mandarin akkordokkal vegyítve, majd felüti fejét a pacsuli kissé túlhígított változata, amit én magamban éles pacsulinak hívok (meg van a tömény földes pacsuli, de ez ugye nem az). Melléjük csatlakoznak az aquás jegyek, amit az elején még szerettem is, mert egy kis rózsás édességgel nőies érzés. És valahonnét innét indul el számomra nem tetsző irányba a történet, ugyanis körülbelül 10 perc után nagyon férfias lesz rajtam. Visszatér egy élesebb citrusos akkord, marad az aquás jelleg, ami mellett néha egy kis olcsó gyümölcsös savanyúcukor erőlködik valamiféle produkcióval, de a teljes leszáradásig tulajdonképpen ennyi, ezek után már semmi változás, csak halványul az illat.
Ami eredetileg felcsigázott, az az ibolya (mint hallgatólagosan az év illatjegye), na ezt hiába kerestem benne.
Szerkezetileg kicsit érdekes ahogy éles kanyarokat vesz, de összességében nem szerettem, valahogy kaotikus az egész a zömmel maszkulin jelleg mellett (férfi bőrön viszont talán kedvelném... vagy nem. Majd tesztelem.).


Illatjegyei
  • citrom, bergamott, mandarin, gyümölcsök, bors
  • bolgár rózsa, ibolya, tenger jegyek, pacsuli
  • ámbra, tölgymoha, pézsma, vanília, szantál

Kees Van Dongen: Portrait of Billy, 1920 Centre Pompidou, Paris.

https://www.facebook.com/illatpiramis

2015. június 1., hétfő

Versace



Gianni Versace 1946-ban született a dél-olasz Reggio di Calabria városában, a
Versace család legidősebb gyermekeként (eredetileg négyen voltak, de Tina nevű testvérük gyerekkorában meghalt tetanuszfertőzésben).
Kicsi korától vonzódott a színházhoz, jelmezekhez, mitológiához, az ókori római-, és görög művészetekhez, később nagy hatással volt rá Andy Warhol, és az absztrakt művészetek.
Édesanyja varrónő volt, ő tanította a szabászmesterség alapjaira.
1978-ban Milánóban nyitotta első butikját, azonban ruhatervei nem arattak kezdetben túl nagy sikert. A bomba akkor robbant, amikor 1980-ban találkozott Richard Avedon fotóssal, akinek képsorozata zajos sikert aratott, elősegítve Versace nevének hirtelen felemelkedését. (egy rövidke, de igen érdekes Richard Avedon portré az egyik kedvenc magyar blogomon, sok képpel ITT olvasható.)
A reklámfotókból pedig ITT lehet még többet csemegézni (zseniális összeállítás, ha semmi mást nem is néztek meg a linkek közül, ezt ki ne hagyjátok).


a legelső 1980-as tavaszi reklám, rajta balra Jerry Hall, aki itt még épp javában szerelmes volt Mick Jagger-be :-)

Emblémáját a mitológiai Medúza ihlette, aki megengedte Poszeidónnak, hogy elcsábítsa őt Aphrodite istennő templomában, ezért az volt a büntetése, hogy csodás haját kígyókká változtatták, és aki ránézett, az kővé vált. Gianni Versace szerint aki a ruháira csak egyetlen pillantást is vet, elveszett örökre.

Hamarosan egy lapon említették a nála 12 évvel idősebb Armanival, amire viccesen annyit válaszolt: "Armani északi, én déli vagyok. Badarság az egész."
A cég családi vállalkozásként működött, Gianni volt a tervező, Donatella a segítője, valamint a marketinges, Santo pedig a pénzügyeket intézte.
Donatellával mindig is bensőségesebb viszonya volt, a múzsájának nevezte, és folyton különleges szépségéről áradozott (megjegyzem mára ez a szépség sajnos rémséggé változott, a mértéktelen plasztikai beavatkozásoknak köszönhetően)- Blonde nevű parfümjét húgának készíttette. 
Színházzal való kapcsolata is ki tudott teljesedni, számtalan opera-, és balettjelmezt tervezett.


Gianni egyik jelmezterve, Richard Strauss: Capriccio c. operájához

Ruhatervei számomra zömmel túlzottan tarkabarkák, de jelmeztervei lenyűgözőek, érdemes rákeresni modelljeire, mert minden barokkos túlkapása ellenére, egyszerűen mesés költeményeket álmodott. 
1989-ben, Donatella javaslatára létrehozták Versus névvel a hétköznapi viseleteket tervező, "mindenki" számára elérhetőbb vonalat, majd 1993-ban a gyermekruhákat készítő Young Versace-t.

A később alapított Atelier nevű vonal lett a Versace haute couture részlege, itt ismét az ízléses látványvilágé lett a főszerep.
1993-ban elnyerte a Fashion Oscar díjat, ami mellé a francia-, és olasz miniszterelnök is kifejezte munkássága iránti tiszteletét.

Négy fotóalbumot jelentetett meg Richard Avedon, és Bruce Webber közreműködésével:
- Designs (1994)
- Men without ties (1994)
- Do not disturb (1995)
- Rock and Royalty (1996)


Gianni párja 11 éven át, egészen haláláig a modell Antonio D'Amico volt, akire végrendeletében busás havi apanázst hagyott (havi 50 millió lírát kap élete végéig), jelenleg saját divatcégét igazgatja.

1997 július 15-én halt meg, miután épp reggeli sétájából tért haza Miami Beach-i villájához, ahol a legalább öt másik embert is megölő 27 éves sorozatgyilkos, Andrew Cunanan lelőtte, aki nyolc nappal később öngyilkos lett, ugyanazzal a fegyverrel végzett magával. 
Gianni ismerte Andrew-t, akivel még 1994-ben San Franciscóban találkoztak, és valószínűleg rövid ideig viszonyuk volt egymással (akkoriban az a téves pletyka járta, hogy bosszúból ölt meg volt szeretői közül hármat is, mert HIV fertőzött lett valamelyiküktől, de a boncolás során vizsgálata ennek az ellenkezőjét támasztotta alá, Andrew nem volt fertőzött).

(Pazar házáról képösszeállítás például ITT és ITT, valamint két viszonylag elfogadható kisfilm ITT és ITT. A youtube-on több klip is található az épületről, sajnos elég gyatra minőségben, de akit bővebben érdekel keressen rá.)

Gianni hamvait a Comói-tóba szórták, amely mellett meseszép villája is állt. Temetésén személyesen jelent meg Diana hercegnő, aki jó barátja, rajongója, és támogatója volt a tervezőnek, valamint Elton John, aki 1997-es The Big Picture című albumát az ő emlékének szentelte (személy szerint én nagyon szeretem ezt a lemezt, és örültem, hogy újra rátaláltam).



Jelenleg Donatella a cég alelnöke, és a tervező részleg irányítója (főként az ő arcával kapcsolják össze a Versace nevet), két gyermeke született a modell Paul Beck-től, Allegra Versace (1986), és Daniel Versace (1990). Donatella az egyik fő pártfogója az Elton John AIDS Alapítványnak. 
A ruhákon, és parfümökön kívül kozmetikummal, és lakásdekorációval foglalkoznak. Utóbbinak külön honlapja van ITT, egy pillantást mindenképp megér. Ausztráliában pedig a gyönyörű Palazzo Versace várja tárt karokkal a vendégeit, közel 100 ezer forint/éj/fő áron ITT.

Illatai (a lista nem teljes)

Gianni Versace (1981)
Versace L'Homme (1986)
Gianni Versace (1981)
forrás: ITT

V'E (1989)
Versus Donna (1992)
Red Jeans (1994)
Blue Jeans (1994)
Blonde (1995)
Dreamer (1996)
V/S Versus (1998)
Versace Woman (2000)
Versace Men (2003)
Crystal Noir (2004)
Bright Crystal (2006)
Versace pour Femme (2007)
Versense (2009)
Versus (2010)
Vanitas (2011)
Yellow Diamond (2011)
Eros (2012)
Eros pour Femme (2014)

Gianni Versace Couture kollekció (2014)
Couture Jasmin
Couture Tuberose
Couture Violet