2015. szeptember 30., szerda

Eau des Merveilles (Hermès) 2004


forrás: parfumo.de (Sonnenblume)

illatcsalád: orientális-fás

alkotó: Ralf Schwieger, Nathalie Feisthauer

üveg: Serge Mansau

A Hermès házat 1837-ben alapította a lószerszámkészítő Thierry Hermès,
ugyanabban az évben mikor Párizsba költözött. A remek bőrárut készítő cég, hamarosan az igen frekventált helyen lévő párizsi Faubourg St. Honoré 24. szám alá tette székhelyét, központjuk a mai napig itt található, ahol még mindig családi vállalkozásként működnek. 
Nemsokára bőröndökkel, táskákkal, órákkal, egyéb ruházati cikkekkel bővítették árukészletük (egy Hermès bőrönddel, és sállal igazán megajándékozhatna valaki).
Első illatuk, az Eau d'Hermès 1951-ben készült, amit számos parfüm követett. Én személy szerint nagy rajongója vagyok a háznak, szinte minden illatuk olyan komoly művészi értéket, valamint minőséget képvisel, hogy az mindenképp tiszteletet, és figyelmet érdemel. Azt szoktam mondani, hogy a Hermès ház, a mainstream ág niche hajtása. A jelenlegi, azaz a minél több flankerrel nagyjából ugyanazt az ötletet megnyúzni koncepció láttán ugyan néha kicsit/nagyon csóválom a fejem, de még ez sem tudott a rajongótáboruktól eltéríteni.

Az Eau des Merveilles megalkotása két német származású parfümőr érdeme (bár Nathalie Franciaországban született, de német felmenőkkel rendelkezik), és ne kérdezzétek miért, én érzem rajta a germán hatást. Nincs benne az a franciás könnyedség, mint az addigi Hermès illatokban, tömörebb, vaskosabb, masszívabb, kicsit baltával faragottabb az egész, de pont ezért a formabontó egyediségért szeretem még jobban.
Ralf Schwieger, aki a munka oroszlánrészét végezte, olyan illatokkal büszkélkedhet, mint például az Iris Nazarena (Aedes de Venustas), Figuier Ardent (Atelier Cologne), az idén megjelent TBS Black Musk, amire ezek után persze kíváncsi lettem, az én imádott Frederic Malle illatom, a Lipstick Rose, és a kevésbé mesterremek YSL Baby Doll. Ralf saját bevallása szerint nagyon szereti a fás jegyeket, erdő mellett nőtt fel, ezért alkotásaiban ezt a természetes hangulatot kívánja visszaadni, el kell ismernem, hogy abszolút sikerrel.

Az Eau des Merveilles alapgondolata az volt, hogy előcsalja az ámbra minél élethűbb illatát, és mivel azt eredetileg a tengerből nyerték ki, ezért a sós bőr jellegének visszaköszönésével szerette volna még izgalmasabbá tenni.
Elképesztően összetett érzést ad, annak ellenére, hogy nincs is benne olyan sok összetevő (és most nem a konkrét illatjegy felsorolásra gondolok, hanem a valódi, olfaktorikus érzésre).
Nyitánya a turmixolt héjas narancs, és ámbra melengető keveréke, amelyhez határozott fűszeresség társul, feketebors, és rózsabors, ami mellett én kardamomot, és egy lehelet ánizst érzek (elvileg egyik sincs benne). Mikor a narancshéj keserűsége elillan, akkor marad egy édeskés, gyantás, fás jelleg, amely gyakorlatilag bármikor megnyugtatóan hat rám, ezért relaxációs értéke is felbecsülhetetlen.
Úgy gondolom, hogy különleges "több száz közül felismerem" egyediségét, főként egy a Fülöp-szigeteken őshonos fafajta (Canarium luzonicum) gyantája, az elemi adja, amely mentás, tömjénes, gyógynövényes, kissé citrusos illatának köszönhetően olyan alapot teremt a többi összetevőnek, ahol felerősítve mind maradéktalanul ki tudja bontakoztatni pazar szépségét.
Leszáradásakor végig marad az édeskés, ámbrás, balzsamosan gyantás jelleg, amelyben nincs semmi brillírozó játékosság, csak egy végtelenül nyugodt, otthonos, stabil érzet.
Hihetetlenül tartós, és nagy hatósugarú parfüm, amit én a szigorúan egy fújás elvének betartása mellett használok.
Az új kedvenccé vált meleg, olívazöld baglyos sálam állandó kísérője mostanság, a Jean-Claude Ellena féle ámbrásabb, halványan labdanumos, vaníliás flankerével, az L'Ambre des Merveilles-el felváltva, amely egy lényegesen kevésbé összetett, kényelmesebb, kisebb hatósugarú parfüm, ezért akiknek sok az eredeti Merveilles, azok bátran próbálkozhatnak vele, valamint férfiak szintén, mert véleményem szerint maximálisan uniszex kategória mindkettő.

...napsugaras őszvillanás, aranypászmás erdő csillanó neszezése, vaskos törzsű, árnyas fák suttogása, ezer színű avar puha, nyirkos ölelése, koronás szarvasok karcsú inalása...

Illatjegyei

narancs, citrom, elemi gyanta
ámbra, rózsabors, fekete bors, ibolya
fenyő, tölgymoha, cédrus, madagaszkári vetiver






2015. szeptember 16., szerda

Dioressence (Dior) 1969


illatcsalád: ciprus (-virágos)

alkotó: Guy Robert (majd Max Gavarry)

1969-ben  Guy Robert azt a megbízást kapta a Diortól, hogy olyan parfümöt
készítsen amely intenzíven animális, és vadsága szembemegy az addigi virágosan kisasszonyos illatok trendjének, amely megtestesíti a barbár parfümöt ("Le Parfum Barbare"), és méltó kísérője lehet a következő évben megjelenő komplett szőrmekollekciónak. Így készült el a zöld, fás, tölgymohás illat, a Dioressence, amely mint a neve is jelzi, minden Diorok esszenciája.
Guy Robert megkapván a feladatot leült az asztalkájához, és erősen törte a fejét, hogy milyen új dologgal rukkoljon elő, kezébe akadt egy kissé szétázott Miss Dior szappan, beleszagolt egy aldehides dugós palackba, megforgatott a tenyerében egy darabka ámbrát, és kipattant a fejéből az új parfüm képlete. Ez nyilván az alkotói folyamat végletes leegyszerűsítése, de a dolog lényege, az ihlet nyerésének története ténylegesen ez volt.
A végeredményre nyilván rányomta bélyegét, hogy Guy az aldehides illatok nagy mestere, kollekciójában szerepel például az Amouage Gold, a Gucci No.1, Gucci pour Homme, Hermes Caleche, Equipage, Madame Rochas.
1979-ben Max Gavarry... (igen, jogosan ismerős a név, ő a Panorámás- Olfactive Studio- Clement Gavarry apja)... reformulálta a Dioressence-t, egy hajszállal édesebbre, rózsásabbra változtatta, egyszóval kicsit a 80-as évek ízléséhez modernizálta azt. Nekem ebből a változatból van üvegem, a legelső verziót sajnos nem ismerem.


Max Gavarry és a Dioressence második, reformulált verziója

Nyitánya vadul tobzódó zöld jegyek, fanyar bergamott, éles pacsuli, és egy pillanatra felvillanó gyümölcsös édesség egyvelege (mintha galbánumot is éreznék benne). Nem egyszerű beköszönés, olyan karakteresen lehengerlő, hogy nem hagy gondolkodási lehetőséget, azonnali döntésre kényszerít... maradsz, vagy menekülsz?! Azonban akit nem riaszt el ez a végletekig ódivatú, merész indítás, az a továbbiakban gyönyörű leszáradást kap ajándékba.
A szívillat akkordjai fél perc múlva már ott sorakoznak felfedezésre várva, ami csak részben sikerül, mert a komplexitás, és a jegyek lágy összesimulása nagyon megnehezíti (ismét) az amatőr orr dolgát.
Amit biztosan érzek, az a rózsa, ylang-ylang, és a muskátli halvány, jellegzetes illata, amelynek zöldes jellege szépségesen simul össze a fejillat orrbacsapó, méregzöld indításával.
A jázmin, és a tubarózsa fehérvirágos illata nem igazán jellemző, talán az a kis krémesség, amely majd az aldehid megjelenésével lágyítja a kompozíciót nekik köszönhető, de magamtól egyiket sem éreztem volna.
Az aldehid felbukkanása, mintha elpárologtatná a sűrű elixírként hömpölygő, virágszirmokkal szórt zöld folyamot, és egyszer csak egy mesteri bűvészpálca legyintéssel szelíd, szappanos illattá alakítja a parfümöt, amelyben egy villanásra megjelenik a vetiver földes fássága, és az orris íriszes púderessége. Itt már nem történnek nagy változások, innét már a kényelmesen puha, szellős, nőies arcát mutatja, némi vaníliával édesítve, pézsmával, és csipetnyi gyantás melegséggel lágyítva az alapot, de nem orientális, hanem aldehides irányba tolódva.
Aldehides jellege hasonló a Hermes Caleche, az Amouage Gold, és a Madame Rochas leszáradásához, a kezdeti meghökkentően erős zöld csavarral megtoldva.
Hatósugara közepes, hamar bőrközeli illat lesz, tartóssága körülbelül 3 óra.
Véleményem szerint uniszex, és bár férfi bőrön még nem éreztem, ami késik nem múlik, mindenképp kíváncsi vagyok rá, és tesztelni fogom.

...tüllruhás holdtündér, nagyikám arcának szappanos tisztasága, egyszervolt szőke hajának lebbenése, kék szemének vigyázó figyelme, kezének könnyed, óvó simítása...




Illatjegyei


kép: art nouveau szappan reklám

https://www.facebook.com/illatpiramis

2015. szeptember 12., szombat

Chamade (Guerlain) 1969


illatcsalád: orientális-virágos

alkotó: Jean-Paul Guerlain

üvegterv: Raymond Guerlain

Amit először is szeretnék elárulni, hogy a régi Guerlain illatok nagy rajongója vagyok, a Chamade időtlen idők óta a kívánságlistámon volt, míg pár napja nagy örömömre sikerült egy üveges változatra szert tennem. Az eddigi tapasztalatok alapján ugyanazt az érzést fogja megtestesíteni, mint a Mitsouko, vagyis az őszi városban, hanyagul nyakba tekert sállal barangoló, elmélkedő hangulatot, mikor semmi más nincs csak a házak homlokzata, a málló vakolat, ezer éves kilincsek, elzárt szökőkutak, rozsdás kerítések, hulló levelek, és én.

A Chamade a ház történetében egy új korszak kezdetének egyik illata. Miután a II. világháborúban a Guerlain gyárat bombatámadás érte, Jacques Guerlain visszavonult, és fiára Jean-Paul Guerlain-re bízta az irányítást, akinek első öt illata között szerepel a Chamade.

A név eredetére többféle magyarázat született, a hivatalos verzió szerint Napóleon seregei dobpergéssel üzentek egymásnak, a chamade egy sajátságos ritmus volt, a visszavonulás, és a feladás jele, amely úgy kapcsolódik az üveg fordított szíve által szimbolizált szerelemhez, hogy egy szerelmi történetben azt a pillanatot testesíti meg, amikor a szív megadja magát ennek az érzésnek, és gyors, erős dobogással adja hírül, hogy itt bizony felkavarodtak az érzelmek.
(a ritmussal, zenével több átfedés is felfedezhető, érdekesség, hogy egy francia orgonaregiszternek is ugyanez a neve, amely az orgona homlokzatán, vízszintesen áll, hangja trombitaszerű, és általában külön szólóműre készült.)
A névválasztásban szerepet játszhatott az is, hogy 1965-ben jelent meg Francoise Sagan novellája, Le Chamade címmel, amelyet 1968-ban megfilmesítettek Catherine Deneuve főszereplésével, aki Lucile szerepében döntéshelyzetbe kerül, hogy a biztonságos házasságát, vagy a koldusszegény, fiatal író kínálta felkavaró szerelmet válassza (a film magyarul Szívdobbanás címmel tekinthető meg).

A kicsit hosszúra nyúlt bevezető után térjünk rá a parfümre. Nyitánya bitang erős, zöldes, kesernyés galbánum, amelynek feszes burkából olyan hirtelen, és lehengerlő erővel pattannak ki a virágok, mint az ezer színű tavaszi rügyfakadás.
Gyors, mesteri varázslat, mire feleszmélek már a titkok kertjének harmatosan roppanó zöld gyepén sétálok, ahol egyszerre borítanak el a jácint bódító illatú, vaskosan viaszos szirmai, a rózsa tüzessége, a jázmin édeskés, krémes keleti misztikuma, a gyöngyvirág szemlesütött, szerény szépsége (talán egy csepp neroli, ylang-ylang, valamint a cassia-feketeribizli levél fanyarsága), és az aldehid ködös fátyla, amely puhán beburkol mindent, mint a hajnali kert szelíd párája.
Mikor elcsitulnak a virágok, megjelenik a fűszeres szegfűszeg, amelyet tovább mélyít, és visz egyértelműen orientális irányba a benzoin, tolu balzsam, és peru balzsam triója, egy kis gyógyszeres jelleggel. Ekkor az egész kompozíció mögött már ott muzsikál a meleg ámbra, kissé füstös vanília, és szantál egyvelege, minimális vetiverrel kombinálva. Ami még érdekesség, hogy a szívillat krémes jázmin illata az alapillat jegyeinek stabilizálódása után ismét erőteljesen felüti a fejét, és egy roppant kényelmes, nőies, fehér virágos leszáradást biztosít úgy, hogy az akár kellemetlenné is válható karakteres galbánum feszes ritmusa gyakorlatilag egy percre sem csitul.
Majdnem hiánytalanul megjelenik benne a "Guerlinade", vagyis a Guerlain jellegzetes alapkeveréke, a bergamott, rózsa, jázmin, vanília, tonkabab egyvelege.
Teljes leszáradása krémes, fűszeres, fehér virágos, mérsékelten púderes aldehides felhő, amely álomszépen billeg a hűvös-kesernyés-fás-kemény háborús övezet, és a meleg-krémes-virágos-puha békés szerelmi történet mezsgyéjén.
Összességében azonban, nem titkoltan optimista üzenettel az utóbbi csoport jelzőit érzem dominánsnak, a végjátékot tekintve mindenképp. Hatósugara, és tartóssága kiváló, uniszex illatnak mondanám.
Egyértelműen mestermunka, mindvégig izgalmas leszáradással. Tisztelői közé tartozott/tartozik például Audrey Hepburn, Glenn Close, Grace hercegnő, Anne Hathaway, és Phyllis Diller.
Parfümrajongóknak minimum 5 ml kötelező darab.







Illatjegyei

  • aldehid, jázmin, jácint, bergamott, rózsa
  • orgona, galbánum, jázmin, szegfűszeg, gyöngyvirág, rózsa
  • tolu balzsam, peru balzsam, szantál, ámbra, benzoin, vetiver, vanília