illatcsalád: ciprus
alkotó: Bertrand Duchaufour
A francia Ann Gerard 1994-ben, saját neve alatt hozta létre ékszerek tervezésével, és eladásával foglalkozó vállalkozását. Modern és letisztult alkotásaival, még ugyanebben az évben elnyerte a gyémántmogul De Beers által kiadott Diamond International francia díját, amit egy induló cég esetében igen nagy szakmai elismerésnek könyvelhetünk el.
Az ékszerek mellett mindig jelen volt a parfümök iránti lelkesedése, az a hitvallása, hogy az ékszer a látható, a parfüm az ember láthatatlan, titkos díszítése, az érzelmek tükre, amely lágyan, suttogva mesél viselőjéről.2012-ben úgy döntött, hogy ezt a filozófiát átülteti a gyakorlatba, és belevág a parfüm készítésbe. Magabiztos kézzel, és természetesen itt is igen jó ízléssel, nem kisebb nevet kért fel, mint Bertrand Duchaufour-t, aki rögvest három nagyon izgalmas összetevőkkel építkező illatot kreált a kissé romantikus, és elegánsan visszafogott hölgy számára. Két év pihenő után, 2014-ben pedig úgy döntöttek, hogy nincs élet rózsa nélkül, és elkészült a rumos rózsa, Rose Cut néven.
Gyönyörűen letisztult, modern vonalakkal rendelkező, ám némi régies és nemesi hatású kalligráfiával izgalmassá tett üvegekben, a mai napig négy illatot árul, és ezzel akár a megfontolt mértékletesség ritka mintapéldája is lehetne (minimalisták ha véletlenül találnak otthon papírt, egy halk sikkantással gyorsan jegyezzék fel a nevét).
Ha valakit érdekel a kollekciója, akkor nekem kicsit ugyan borsos- 62 eurós- áron, ha jól látom ingyenes szállítással megrendelhető minden illatának a 7,5 ml-s fújós változata ITT
A Perle de Mousse nyitánya fanyar bergamott, harsogóan zöld levelek nedve, és kesernyés galbánum egyvelege, ami első pillanatban ijesztő is lehet annak, akinek az orra eddig még csak modern koncepciókon edződött.
Pár perc múlva megjelenik Duchaufour csontszáraz Havana Vanille akkordja, egy áttetsző aldehidfelhővel, ami a zöldes indítást szinte kettéroppantja, meglepő módon elnyomva még a galbánum markáns jelenlétét is. Száraz, koppanós vanília ez, mint a repedésekkel tarkított sivatagi talaj, ami jó ideig nem enged szinte semmit bontakozni.
Első ami kissé nehézkesen megjelenik mellette az némi balzsamos, füstös jelleg, amit valószínűleg a híoszi pisztáciafa gyantájának köszönhetünk (ami egyébként ehető, és számos gyógyító hatása ismert).
Majd megérkezik némi édeskés felhang, ami már a virágok beköszönése lesz. Furcsa módon én itt érzem a mandarin héjának illatát is, majd jön egy édes, fűszeres rózsa akkord, ami bár a leírásban bolgár rózsaként szerepel, szerintem nem az.
A száraz vanília lassan háttérbe vonul, és halványan megjelenik a gyöngyvirág, majd egy erőteljesebb gardénia, amelyek fölött még mindig a foszladozó aldehidfelhő lebeg.
Ez a része a legszebb, egyszerűen káprázatos ahogy a semmiből teremnek elő az illatos virágok, és az egész megtelik vibráló élettel.
Teljes leszáradása a puha pézsma, krémes gardénia, száraz vanília keveredése, némi animális jellegű ámbrával (ami nekem valódinak tűnik), hogy a végén nőies, puha, ugyanakkor kellően izgalmas tisztaságillattá alakuljon. És pont mikor azt hinnénk lecsengett minden, a legvégére is tartogat még egy érdekes csavart, itt jelenik meg az elvileg fejillatban lévő rózsabors, aminek az alapillatban való felbukkanása felér egy varázslattal. Aki nem szereti ne aggódjon, mert nem sokáig marad, hamar visszaadja helyét a puha, virágos komfortillatnak.
Inkább hölgyeknek ajánlanám, hatósugara közepes (körülbelül fél órán át igen intenzív, utána gyorsan bőrközelivé halkul), tartóssága jó.
Hivatalosan ciprus illat, de sem hangulatilag, sem szerkezetileg nem tekinthető annak, hiányzik hozzá az alapból a tölgymoha, ami valóban nem található meg benne, sőt olyan összetevő sincs, amivel legalább imitálták volna a jelenlétét.
Rendkívül összetett, izgalmas átalakulásokat felvillantó művészi alkotás. A Havana Vanille szakaszában kicsit elkeseredtem, azt hittem csak egy kényelmes megoldást választott Duchaufour, de utána olyan sziporkázó és élettel telivé varázsolta a leszáradást, hogy nem csalódtam benne, sőt.
Összegezve az a helyzet, hogy elvarázsolt, nagyon tetszenek a zökkenőmentesre dolgozott áthajlásai, a váratlan meglepetései, és a minőségi, szép, érezhetően tiszta összetevői.
Két ember gyönyörű együttműködése, amelyben benne van Duchaufour modern, hűvös távolságtartása, és Ann klasszikus, meleg romanticizmusa.
...barna levelek zizegő hullása, meleg bőrről kék pára foszlása, avar alól virágok bújása, és az időtlenség ígérete, egy hűvös kőkerítés céltalanul tekergő hajszálrepedéseiben...
A Perle de Mousse nyitánya fanyar bergamott, harsogóan zöld levelek nedve, és kesernyés galbánum egyvelege, ami első pillanatban ijesztő is lehet annak, akinek az orra eddig még csak modern koncepciókon edződött.
Pár perc múlva megjelenik Duchaufour csontszáraz Havana Vanille akkordja, egy áttetsző aldehidfelhővel, ami a zöldes indítást szinte kettéroppantja, meglepő módon elnyomva még a galbánum markáns jelenlétét is. Száraz, koppanós vanília ez, mint a repedésekkel tarkított sivatagi talaj, ami jó ideig nem enged szinte semmit bontakozni.
Első ami kissé nehézkesen megjelenik mellette az némi balzsamos, füstös jelleg, amit valószínűleg a híoszi pisztáciafa gyantájának köszönhetünk (ami egyébként ehető, és számos gyógyító hatása ismert).
Majd megérkezik némi édeskés felhang, ami már a virágok beköszönése lesz. Furcsa módon én itt érzem a mandarin héjának illatát is, majd jön egy édes, fűszeres rózsa akkord, ami bár a leírásban bolgár rózsaként szerepel, szerintem nem az.
A száraz vanília lassan háttérbe vonul, és halványan megjelenik a gyöngyvirág, majd egy erőteljesebb gardénia, amelyek fölött még mindig a foszladozó aldehidfelhő lebeg.
Ez a része a legszebb, egyszerűen káprázatos ahogy a semmiből teremnek elő az illatos virágok, és az egész megtelik vibráló élettel.
Teljes leszáradása a puha pézsma, krémes gardénia, száraz vanília keveredése, némi animális jellegű ámbrával (ami nekem valódinak tűnik), hogy a végén nőies, puha, ugyanakkor kellően izgalmas tisztaságillattá alakuljon. És pont mikor azt hinnénk lecsengett minden, a legvégére is tartogat még egy érdekes csavart, itt jelenik meg az elvileg fejillatban lévő rózsabors, aminek az alapillatban való felbukkanása felér egy varázslattal. Aki nem szereti ne aggódjon, mert nem sokáig marad, hamar visszaadja helyét a puha, virágos komfortillatnak.
Inkább hölgyeknek ajánlanám, hatósugara közepes (körülbelül fél órán át igen intenzív, utána gyorsan bőrközelivé halkul), tartóssága jó.
Hivatalosan ciprus illat, de sem hangulatilag, sem szerkezetileg nem tekinthető annak, hiányzik hozzá az alapból a tölgymoha, ami valóban nem található meg benne, sőt olyan összetevő sincs, amivel legalább imitálták volna a jelenlétét.
Rendkívül összetett, izgalmas átalakulásokat felvillantó művészi alkotás. A Havana Vanille szakaszában kicsit elkeseredtem, azt hittem csak egy kényelmes megoldást választott Duchaufour, de utána olyan sziporkázó és élettel telivé varázsolta a leszáradást, hogy nem csalódtam benne, sőt.
Összegezve az a helyzet, hogy elvarázsolt, nagyon tetszenek a zökkenőmentesre dolgozott áthajlásai, a váratlan meglepetései, és a minőségi, szép, érezhetően tiszta összetevői.
Két ember gyönyörű együttműködése, amelyben benne van Duchaufour modern, hűvös távolságtartása, és Ann klasszikus, meleg romanticizmusa.
...barna levelek zizegő hullása, meleg bőrről kék pára foszlása, avar alól virágok bújása, és az időtlenség ígérete, egy hűvös kőkerítés céltalanul tekergő hajszálrepedéseiben...
- aldehid, bergamott, rózsabors, galbánum, mandarin, borostyán
- gyöngyvirág, bolgár rózsa, egybibés galagonya (Crataegus monogyna), jázmin, gardénia, szegfűszeg
- pézsma, vanília, ámbra, híoszi pisztáciafa/mastic (Pistacia lentiscus)
kép: Antonio Mora
