Terrasse à St-Germain (Jul et Mad) 2012

HONLAP / FACEBOOK

illatcsalád: virágos- fás- pézsma

alkotó: Dorothee Piot

Szegény Tom Ford Black Orchidját másodszorra előzi meg egy bejegyzés, de elvarázsolódtam, nincs mit tenni (tegnap többször is, úgy tűnik mágikus nap volt).

Jul et Mad. Számomra eddig ismeretlen név, ami azzal örvendeztetett meg, hogy mindössze négy illatukból, három telitalálat nálam (a negyedik csak az én tökéletlenségem miatt nem, mert valahogy az aquás illatok nem szépek rajtam).
A négyes mesebeli, bűvös számának külön örültem, 2012-ben három parfüm (Terrasse à St-Germain, Amour de Palazzo, Stilettos on Lex), idén egy ráadás (Aqua Sextius). Semmi flanker, ezeregyedik hasonló (üzleti megfontolású) gondolat, négy különböző, művészire csiszolt illat, letisztult, kifinomult üvegben. (remélem ez a szemlélet továbbra is így marad)
A három nekem tetszőből, elsőként azért rá esett a választásom, mert egyrészt francia (és St-Germain), másrészt citrus bódulat volt tegnap az Atelier Cologne Pomélo Paradis miatt, gondoltam törés nélkül folytatódjon ez az érzelmi ív.
Harmadrészt pedig (és persze nem utolsósorban), Indie kategóriában ő lett a 2013.év FiFi díjazottja.

A parfümházról röviden annyit (zsebkendőket elő Lányok!), hogy egy szerelmi szál húzódik a hátterében, két ember közös történetének fontos állomásai, azok illatokban történő elmesélése. 
A francia világutazó tudós, Julien Blanchard, és a romániai születésű, szépségiparban tevékenykedő, parfümrajongó Madalina Stoica, egy párizsi kávézó teraszán való találkozásának, majd szerelmének gyümölcse. Az illat ennek a kapcsolatnak a születését, kezdetét kívánja szimbolizálni, belefoglalva a párizsi életérzés kecses, légies eleganciáját.
A "Coup de Foudre" megfogalmazása, amely a váratlanul jött, sorsszerű szerelem "villámcsapásának" romantikáját adja.

Dorothee Piot, akinek két kedvenc őszi parfümöm köszönhetem (Olfactive Studio: Chambre Noire, és a Naomagic- igen, bizony egy celebillat, ami megfogott) a Jul et Mad illataival, hivatalosan is a Top 5 parfümőr listámra került. 

A Terrasse à St-Germain egy erősen citrusos akkordokkal nyitó szépség, amelynek fejjegyében a grapefruit és mandarin édeskésen citrusos illata dominál (rebarbarát nem érzek, de nem is baj, mert parfümben még sosem szerettem, bár lehet, hogy az a halvány, zöldes fuvallat a háttérben neki köszönhető, akkor ebben az interpretációban mégis szeretem).
A virágok közül egyértelműen a jellegzetes fréziát, és édeskés lótuszt fedeztem fel (rózsát nem, bár a kék rózsának fogalmam sincs mennyiben van más illata, mint kevésbé különc társainak). Ami azonban nagyon megfogott, az a pézsma otthonos, megnyugtató ölelése, a pacsuli, és citrusok könnyed, csábító izgalma, a fás jegyek otthonossága, amelyek puha, krémes összhangban olvadnak eggyé.
Folyamatosan átmenetnek, valamiféle balerinás billegésnek érzem egy citrusosan friss, illetve egy krémesen fás, pézsmás illat között, és ez a libikóka játék hihetetlenül izgalmas, különleges dolog.

...szikrázó napsütésben fürdő frézia, lágy ölelés, pille takaró, hófehéren libbenő függöny, frissen készített reggeli édes limonádé, egy faillatú otthon biztonságos puhaságában...

Hatósugara, tartóssága kiváló. És mivel ugyanazt a lelki békét nyújtotta, mint például a Trussardi Inside kávéssága, ezért minden percét imádtam. (illatában nem hasonló a két parfüm, csak számomra hasonló hangulatúak).

Illatjegyei:

FEJ: grapefruit, mandarin, rebarbara
SZÍV: frézia, lótuszvirág, kék rózsa
ALAP: pézsma, szantál, pacsuli

https://www.facebook.com/illatpiramis

Chambre Noire (2011) Olfactive Studio

fotó: Clémence René-Bazin

alkotó: Dorothee Piot

illatcsalád: bőrös

Az Olfactive Studio 2011-ben, az induláskor, rögtön három illattal állt elő, ezek egyike volt a Sötétszoba (Chambre Noire).

Dorothee Piot munkássága első látásra nem igazán fogott meg, számtalan számomra semmitmondó
illat mellett (amiket fel sem sorolok, annyira szörnyűek) 1-2 viszonylag kiemelkedő alkotása van (pl. Amouage: Memoir, Naomagic, Majda Bekkali: Songe pour Elle), de egyiket sem nevezném korszakalkotónak, különösebben érdekesnek sem, inkább olyan biztonsági illatok, amik puhaságot, melegséget árasztanak (na jó, a Memoir azért több ennél!). Nem baj, ilyen is kell! Sőt a hétköznapokon általában pont ezt szeretem!
Amikor pedig megtudtam, hogy a parfümök mellett a gasztronómia a másik fő érdeklődési köre (szereti a földes illatokat, parfümben a pacsulit, ételben a szarvasgombát), akkor belopta magát a szívembe.

Szóval a Chambre Noire.
A sötétszoba ebben az esetben számomra többrétegű jelentéssel bír. Egyrészt utal a fényképészek sötétkamrájára (Camera Obscura), másrészt a konkrét fotóra, ami alapján az volt az instrukció, hogy fogalmazza meg, "egy sötét kairói szállodai szoba ablakából, kilátás a Nílusra" érzést.
Az összetevők, és a végeredmény, nekem hozza képzeletben az élményt, bár nem ezért szerettem meg.

Rajtam az első pillanatokban egy nyers, mély, földes pacsulibomba az egész (tudom, hogy rózsaborsnak kellene lenni a fejjegyben, de nálam nincs, vagy nem érzem! és ezt nem csak az elején nem érzem, később sem!). Pár másodperc múlva ebből bontakozik ki egy puha, melegséggel teli bőrös jegy, ami gyakorlatilag a teljes leszáradásig erőteljes.
A legtöbb bőrös illat száraz (némelyik karcos) lesz rajtam. De ez nem!
A leszáradása puha, bőrös pézsma, amelybe fás akkordok keverednek, és halványan az ibolya nagyon gyengéd, légies púderessége, valamint a vanília, és szilva aromás édessége.
Simulékony, selymes, telt, balzsamosan füstös, édeskés illat.
A templomi tömjén illatát, amit nagyon kerestem benne (igen, rá vagyok kattanva mostanában a tömjén illatára!), nem igazán találtam benne. Olyan, mintha a füstös akkordja inkább a vaníliától származna, de ki tudja?!

Több helyen olvastam, hogy a Feminite du Bois koppintása, amivel nagyon nem értek egyet! Jellegükben talán hasonlítanak (bár ezt sem mondanám egyértelműen), de a földes pacsuli, és bőrös dominancia nincs meg sem a Shiseido, sem a Serge Lutens féle illatban (annyira nincs, hogy nincs is benne egyik sem!).

Kőbánya, Gergely u. (saját fotó)

És ami miatt megszerettem, azon túl, hogy úgy simul rám, mintha az énem egy
részének kivetülése lenne, amely finom árnyként követ egy napon át, az egy szeptemberi, fotózós délután emléke.
Mikor épp a múltam sötét kamrájának titkait fürkésztem, és arra kerestem a választ, hogy egy elhagyott kőbányai gyár rozsdás vasablakának törött üvegéről, vajon miért mindig apám jut eszembe?!
...esőt jósló volt az ég, Jónás Tamás novellákat olvastam, emlékeztem, elengedtem... s mindehhez a garbóm melegségéből áradt a Chambre Noire!
Jó élmény volt! Felkavaró!... szétszedő, és összerakó!
Köszönöm!


Összetevők:

- rózsabors
- jázmin, tömjén, ibolya, szilva, papírusz
- pézsma, szantál, pacsuli, vanília, bőr

https://www.facebook.com/illatpiramis