2016. február 27., szombat

Le Feu D'Issey Light (2000) Issey Miyake


illatcsalád: virágos-fás-pézsma

alkotó: Jacques Cavallier

Az történt, hogy Issey rajongó lettem. A múltkor addig bizonygattam, hogy nekem nem kellene üvegében az 1992-es L'eau d'Issey, amíg el kellett rohannom venni egyet, mert úgy éreztem egy percig nem bírok tovább élni nélküle.
Ez a minta pedig már nagyon régóta a birtokomban van és bár kipróbáltam, nem volt felkavaró élmény... máig. Tegnap óta kattog a fejemben, hogy elő kell kotornom a mintáim közül, mert nagyon vágyom rá, most itt van, és i-m-á-d-o-m!

Jacques Cavallier nagyon jó a légies virágillatok kidolgozásában, kivételesen jól bánik az orientális-fás vonallal, és még ahhoz is ért, hogy ezt a két látszólag ellentétes dolgot biztos kézzel összegyúrja. 
Az 1962-es évjáratú, Grasse-ban született francia parfümőrnek már a nagyapja, apja is parfümök készítésével foglalatoskodott, tehát mindenhonnét szívta magába az illatok, virágok tudományát (családja a 15.századtól Grasse-ban élt, tehát nagyjából tősgyökeresek a parfümkészítés Mekkájában).
Nem mindig izgalmas amit csinál, viszont roppant kellemes, harmonikus összhatást tud elérni, ami nagy mértékben hozzájárul a komfortzónám kényelméhez.
1990 óta a Firmenich tagja, rengeteg parfümháznak dolgozik (pl.: Alexander McQueen, Boucheron, Bvlgari, Cartier, Dior, Givenchy, Gaultier, Kenzo, Lancome, Shiseido, Rochas, Yves Rocher, Yves Saint Laurent), jobbnál jobb illatokat ontva magából.
A Le Feu D'Issey Light üvege elképesztően szép és ízlésesen különleges, ami némi színkülönbségtől eltekintve ugyanolyan mint az anyaillat díjnyertes üvege (IF Design Award, 2003)- mondjuk nekem a Light harmatszerű áttetszősége jobban tetszik, olyan mintha egy sziromról legördülő, kristályszerű vízcsepp magába zárta volna a virágok színét. Nagyon bosszant, hogy nem találom az üvegterv készítőjének nevét, de majd még utána nézek (ha valaki tudja, vagy ügyesebb a nyomozásban mint én, az kérem írja meg kommentben). Mivel megszűnt illatokról van szó, nyugodtan tekinthetjük őket "befektetési parfümnek", aki üveges példányát birtokolja, annak bizony komoly summa van a kezében.

Az illat hamar halkuló, erősen fűszeres (kicsit maszkulin) nyitánnyal kezd, amely fő komponensének én a koriandert érzem (ami elvileg nincs is benne), majd ánizsaldehid érkezik, egy csepp fanyar bergamott, némi fás felhanggal. Olyan mint egy felütés hangja a zenemű elején, ad egy sajátos hangulatot, de nem lesz meghatározó, rezgése szinte pillanatok alatt tűnik tova.
Körülbelül egy perc múlva puha akkordok szűrödnek bele, hófehér tej, nyersen roppanó kókusz, nagyon krémes hatású, ártatlanul szégyenlős jázmin, amely azután egy édeskés, vaníliás, pézsmás alapba hajlik.
Érdekesek a fás jegyek, amik kellemesen otthonos rezonanciát adnak a leszáradás során. A szantálfa illata olyan finoman simul ebbe a tejes alapba, hogy nagyon kell szimatolni ahhoz, hogy külön lehessen választani a szoros egységben összefonódó komponenseket. Az összetevők közül ami még megragadta a figyelmem az a guajakfa, ennek illóolaját szeretném beszerezni (nem is túl drága), mert édeskés, kicsit gyantás, fás-virágos illatát szerintem szeretném az aromalámpámból inhalálva is.
A nyitány fűszerességén kívül nincs benne semmi izgalmas, csak a hófehérbe olvadó tiszta elegancia, kifejezetten szép, minőségi illatjegyekkel. A komfortillatok kedvelőinek különösen ajánlom (persze nem a legegyszerűbb a beszerzése, de nem lehetetlen), melengető őszi illat, ami most ebben a tavaszi napsütésben is különösen jólesett. Férfi bőrön is abszolút el tudom képzelni, szerintem jól működhet uniszex illatként.
Tartóssága 3-4 óra, hatósugara közepes, hamar bőrközeli (tisztaság)illat lesz.




Illatjegyei:
  • mahagóni fa, kókusz, ánizs, bergamott, rózsa
  • jázmin, tej, karamell, hortenzia, rózsa
  • szantál, pézsma, vanília, ámbra, guajakfa, cédrus

2016. február 9., kedd

Rahät Loukoum (Serge Lutens) 1998


illatcsalád: orientális-vanília

alkotó: Christopher Sheldrake

Serge Lutens, és az ő nagyra nőtt Sancho Panzája, Christopher Sheldrake 1998-ban úgy gondolta, hogy üvegbe teszik a kelet egyik leghíresebb édességét, a lokumot.
Alap gasztronómiai szinten annyit kell tudni erről, hogy abban a formában ahogy jelenleg Turkish Delight néven ismeri a világ, Törökországból származik, mégpedig a 19.századból, és az isztambuli Hacı Bekir Cukrászat nevéhez fűződik (lokumot viszont már sokkal korábban, a 15.században is készítettek). A tradicionálisan citromlével, rózsavízzel készült kocsonyás, ragacsos, kockákra vágott édességet porcukorba hempergetik, hogy ne ragadjon össze, és úgy gondolom legalább a látványával már mindenki találkozott. 
A török név valószínűleg az arab lokma/lukma=falat szóból származik, más nézet szerint az oszmán rahat hulkum (= a torok elégedettsége) kifejezésből ered- én pedig úgy vélem a kettőt némi félrehallással összegyúrták, és ebből lett a torok falatkája.
Megjelent C.S.Lewis Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény című könyvében is Edmund Pevensie fő kedvenceként, hogy azután a Narnia című film segítségével az arra fogékonyak körében elinduljon a lokum láz (ami engem nem ért el, egyrészt mert szégyen-gyalázat de nem láttam a Narniát, másrészt nem vagyok édesszájú).
Elkészítéséhez sok receptet találtam, és a böngészés közben fedeztem fel egy angol hölgy youtube vlogját, aki nemzetközi recepteket készít igen sajátos stílusban (néhol Mrs. Doubtfire hangján :-) ). A hagyományos Turkish Delight receptjének elkészítése megtekinthető ITT



A parfümre visszatérve, nyitánya vad és nyers keserű mandula, ami mellett az első pillanatokban semmi más nem érezhető. Elborít ez a naturális aroma, és megelevenít egy gyerekkori emléket, mikor is sárgabarack magot török a nagyszülői ház hosszú gangján, hogy azután élvezzem a harapnivalóan roppanó mag kesernyés fanyarságát (felhőtlen gyermekévek... akkor még nem tudtam, hogy ez tudományosan bizonyítottan méreg, és boldog tudatlansággal falatoztam a ciántartalmú magokat... rácáfolva a tudományra, persze jól nem lett semmi bajom, bár állítólag 2 vagonnyi mennyiségtől lehet meghalni, na annyit mondjuk soha nem ettem).
Körülbelül egy perc múlva először kicsit félszegen, majd erőteljesebben megjelenik az édeskés cseresznye, amely telt és frissen, harsányan ropogós, mint burgundi héjú óriási germersdorfi, ami mellé lecsúszott egy korty borostyánszínű amaretto.
A szívillatban megjelenő vanília átmelegíti, simulékonyabbá, puhábbá teszi ezt a meghökkentő kezdetet, ami azért különleges, mert olyan nagyszabású barokkos túlzás az egész, amely szinte megfojt a kezdeti pillanatokban. Nagyon különleges a lédúsan édes, és az erősen keserű éles, ám harmonizáló kontrasztja, amely izgalmas lendülettel látja el az indítást.
A vanília megjelenésével felüti fejét némi ragadós méz, és a tonka kumarinjának kicsit torokkaparó jellege, ekkor a parfüm veszít a kezdeti ígéretes lendületből. A heliotrop igyekszik ugyan, de szintén vaníliás jellegével csak minimálisan tudja árnyalni a szirupos édességet, ami nekem ebben a fázisban nem igazán tetszik.
Alapja pézsma, erre masszívan, tömören helyeződik a mandulás, marcipános édesség. Rózsát, gyantát, aldehidet sajnos nem éreztem, az egybibés galagonyával pedig bajban vagyok, mert még soha nem szagoltam (ködös, aldehidszerű, édeskés akkordot kell keresni, ebből csak az édesség ami számomra biztosan megvan).
A vanília viszonylag érdekesen alakul, mert az elején-közepén szimplán édes, majd az alapillatban, mikor félig kiszabadul szegény a ragacsból, akkor vonzóan füstössé válik.
A teljes leszáradásáról egy régi sütemény jutott eszembe aminek nagymamám volt mindig a beszerzője, nevére már nem emlékszem, dió formájú mandulás nápolyi volt, és gyerekkoromban nagyon szerettem. 
Hatósugara és tartóssága kiváló, inkább női illatnak mondanám (bár kíváncsi lennék, hogy férfi bőrön milyen irányba alakul).
Összességében fogalmam sincs hányadán állunk :-D az elejét szerettem, mert érdekes, mellbevágó, izgalmas és hasonló folytatást sejtet, a szívillatot az egysíkú, számomra unalmas, erős sziruposság miatt nem kedveltem, és az alapillatot újra szerettem, mert édes ugyan, de elhalkulva már komfortos, otthonos, kellemes érzetet keltően (mézes, kesernyés, gyümölcszselés felhangokkal). Van benne valami fülledtség, összezsúfolt piaci bódék dohos levegőtlensége, összeszoruló testek meleg párolgása, valami erotikus, valami gyermeki, valami riasztó, és valami vonzóan édes. És amiben ennyi oximoron harmonizál, az hiába csűröm-csavarom, bizony remekmű! :-) Egy a lényeg, ha alkalom adódik rá, tessék kipróbálni.





Illatjegyei

mandula, cseresznye, pézsma, tonkabab, vanília, heliotrop (vaníliavirág), egybibés galagonya (Crataegus monogyna), fehér méz, török rózsa, gyanta, aldehid

kép: részlet a Turkish Delight c. 1973-as holland filmből


2016. február 5., péntek

Roses and More (Priscilla Presley) 1998

fotó: parfumo.de (Magdulenka)
illatcsalád: virágos

alkotó: ?

Priscilla Presley illataival nagyon elfogult vagyok (tudom ezt írtam már párszor több mindenre, de itt hatványozottan igaz). A 90-es évek hangulatát olyannyira meghatározzák az általa kiadott parfümök, hogy például egyetlen fújásnyi Moments komoly időutazást tud nálam elindítani.
Priscillát szerintem nem kell bemutatni senkinek, ez az 1945-ben New York-ban született hölgy főként arról ismert, hogy 1967-től 1971-ig Elvis Presley felesége volt. Úgy vélem nagyjából egész eddigi életében ebből a státuszból élt, bár rövid ideig modellkedett és színészkedett is (olyan "halhatatlan" filmekben volt látható mint a Csupasz pisztoly, Dallas, Kerge város stb.)
Jelenleg 70 éves, és még mindig tevékenyen dolgozik, az amerikai Dream Foundation nevű jótékonysági alapítvány nagykövete, akik azt a célt tűzték ki, hogy gyógyíthatatlan betegek utolsó kívánságát teljesítik, ami azért valljuk be, nagyon szép és nemes feladat.
Első illata a Moments volt, amely 1991-ben jelent meg, az utolsó három pedig 2000-ben, meglovagolva az Indian Summer sikerét, az anyaillat nevéhez egy Blue, Green, Red jelzőt hozzátoldva összesen hét illattal befejezte illatos pályafutását. Mára szinte bármelyik PP parfüm birtoklása komoly mozgó tőkét jelent, egyes illatai horror áron kelnek el a valós és netes bolhapiacokon.
(A Priscilla fotó 1998-ban, a parfüm megjelenésének évében készült, itt még nem volt mimikátlan szörnyeteggé plasztikázva)

A Roses and More egy hirtelen impulzusvásárlás eredménye, nem ismertem, de már rég szerettem volna tesztelni, és egy apró "parfümériában" ma belefutottam egy 10 ml-s példányába (ami persze jött velem haza, még néhány minta kíséretében).
Mérsékelt rajongás mellett sok negatív, elmarasztaló véleményt is olvastam róla (vakon ezért nem mertem soha próbálkozni vele), de nekem bizony minden fanyalgás ellenére nagyon is tetszik.
Az összetevőiről nincs túl sok információ, szóval elemzésénél ismét kizárólag a saját orromra hagyatkozhatok, mint a Jade Zoom esetében. Ha ismeritek, és nagyon más a véleményetek akkor várom a kommenteket (ha nem akkor is :-) )

Nyitánya igazi (kicsit orrfacsaró) retro robbanás, villanásnyi virágözön a köbön, amelyben tubarózsát, nagyon halványan jázmint, fanyarkás bergamottot, és mintha egy igen naturalista, fátyolszerűen lebegő levendulaködöt éreznék. A fejillat nagyon erőteljes, és fejbekólintósan intenzív, Estée Lauder korai virágillatait juttatja eszembe, ott érzem mindig ilyen tisztán a törékeny virágok lehengerlő erejét.
A szívillat megnyit egy rendkívül szép krémes, halvány rózsaszín, rezgő szirmú pünkösdi rózsa akkordot, ami a továbbiakban gyakorlatilag végig meghatározó lesz, és majdnem teljesen elfoglalja a többi virág helyét, hogy azután egy kellemesen puha pézsmás, ámbrás alapra helyeződve igazi vidám tavaszi komfortillat metamorfózisává váljon. Van némi fás pulzálás az alapillat áthajlásakor, amit nem tudok beazonosítani (nem cédrus, és nem szantál, talán rózsafa?). A teljes leszáradás finom szappanos jelleget hoz, ami miatt igazi békebeli hangulatot áraszt. I M Á D O M! Körülbelül 3 óra eltelte után a szappanosság halványulása teret ad egy jól beazonosítható cédrus akkordnak (plusz talán egy pötty vetiver sok kérdőjellel), de sosem lesz férfias, mindvégig marad a nőies jelleg, annyiban változik, hogy egy kis érdes szikárságot hoz a telt krémességbe, fellazítva azt, hogy tartósan ne legyen unalmas és fojtó jellege.
Aki modern rózsára vágyik az felejtse el, a többieknek ajánlott darab. Ő a 20.század végének rózsaillata, a nyers bolgár rózsa korszakát követő modernebb elgondolás.
Hatósugara jó, az első egy órában nagyon intenzív, majd viszonylag gyorsan veszít erejéből és bőrközelivé válik. Tartóssága közepes, 4-5 óra elteltével még érzem a bőrömön, de már csak jó vadászkutya módjára, alaposan szimatolva.
Összegezve tehát, ez egy gondosan, szépen, művészettel, tiszta összetevőkkel, izgalmas leszáradással készített illat. Bársonyosan puha, elegáns, krémesen nőies kompozíció. És ha belegondolok, hogy "csak" egy celebillat, akkor sokszorosan le a kalappal előtte! 




Illatjegyei
rózsa, egyéb virágok

kép: 
Hendrik Jacobus Scholten: An Elegant Lady Smelling Roses

2016. február 1., hétfő

Freesia (Crabtree & Evelyn) 1976



illatcsalád: virágos

alkotó: ? 

A Crabtree & Evelyn-t 1970-ben alapította egy amerikai úriember Cyrus HarveyCambridge-ben. Évekig aprócska családi vállalkozásként működtek, zömmel natúr szappanokat készítettek természetes összetevőkből. 1977-ben nyílt meg az első butik Philadelphiában, akkor léptek a szélesebb vásárlóközönség elé.
Sikerük igen változékony, 2009-ben csődöt jelentettek és üzleteik bezártak egy évre, de 2010-ben már újra indultak.
Érdekesség még az alapítóval kapcsolatban, hogy a Janus Films létrehozása szintén az ő nevéhez fűződik (1956), ahol olyan nevekkel dolgozott együtt mint Michelangelo Antonioni, Federico Fellini, Szergej Eisenstein, Ingmar Bergman, Akira Kurosawa, François Truffaut és Yasujiro Ozu.
Na de térjünk vissza kozmetikai cégéhez, melynek neve tulajdonképpen tisztelgés a 17.századi angol természettudós, korai környezetvédő John Evelyn előtt, aki korának nagy kerttervezője és kertépítője volt, és utazós naplójában úgy mellékesen olyan jól megörökítette a korabeli viszonyokat, hogy a kötetet a mai napig újranyomják, és például az Amazonon könnyedén bárki azonnal megvásárolhatja.
Az összetétel másik fele a Crabtree, pedig az Angliában őshonos vadalmafa, minden almák szülőatyja/anyja, a Crab Apple Tree nevéből származik, amely belekerült a cégérükbe is.



Magyarországon 2014-ben megszűnt a forgalmazása, a Mammutban található üzlet bezárt, amit nagyon sajnálok, mert valahányszor betértem hozzájuk, mindig megfogott az a különleges régimódi báj, amivel kicsit visszarepítettek az időben. Világszerte fellelhető butikjaikban a parfümökön kívül különféle testápolási termékeket, szappanokat, testápolókat, kézkrémeket (verem a fejem a falba, hogy anno nem vettem), csábító teákat, süteményeket (például rózsás kekszet), lekvárokat, potpourrikat, illatgyertyákat stb. árulnak. Ha valaki utazásai során belebotlik valahol a boltjukba, ne álljon ellen, és szimatoljon kicsit náluk.
Korai parfümjeire általánosságban a monotematika volt jellemző, majd megjelentek a könnyed, virágos fantáziák és különféle utazásokhoz kapcsolódó illatok. 2013-ban természetesen őket is elkapta a keleti (oud-os) mizéria, abből született egy elég tetszetős üvegbe sikeredett orientális sorozat, amire azért kíváncsi lennék (Assam Oudh, Kashmir Musk, Ottoman Rose, Persian Thé).

Az általam vizsgált Freesia még a korai monotematikus vonalba tartozott, amit nagy várakozással kezdtem tesztelni, mert élőben nagyon szeretem a frézia illatát, csak valahogy parfümben ritkán sikerül szépen prezentálni azt amit ez a szolid kis virág tud nyújtani.
Nyitánya nagyon komplex, amiben mindent érzek, csak épp fréziát nem. Főként erőteljes bolgár rózsa, és rezgő gyöngyvirág kettőse, amely mellett nagyon halványan jelenik meg egy kis krémes vanília, és némi fás akkord. Kellemes, vidám, virágporos tavaszi szellő, a húsvéti időszak duzzadó rügyeit idéző teltség.
Fogalmam sincs, hogy mitől frézia, mert tulajdonképpen azt nem is éreztem benne (persze ez könnyen lehet az én hibám).
Mikor a virágos jegyek majdnem teljesen elkopnak az idővel, akkor marad egy éles (szintetikus) pacsulis jellege, ami számomra már nem annyira vonzó mint a kezdet. Lelki szemeim elől kihussannak a virgoncan szálló pollenek, és marad a húsvéti hajkorona képzete.
Hatósugara és tartóssága közepes, körülbelül fél órás intenzitás után bőrközelivé vált, majd 3-4 óra alatt nagyjából teljesen eltűnt a karomról.
Összességében a kezdeti rózsa akkord kifejezetten szép (csak sajnos túl hamar elillan), a későbbiekben zavart a néha már szúrós szintetikusság, amely a teljes leszáradáskor halvány, édeskés faforgács illatába csap át. Pozitívum viszont, hogy minden nyersesége ellenére (vagy épp pont azért) nagyon jól hozta a korai 80-as évek tavaszainak hangulatát, anyukám műszálas, virágos ruháit idézve, amikben körülbelül annyi természetesség volt, mint egy mátrix nyomtatós repróban.
Azt hiszem maradok a kézkrémeiknél, ha egyszer lesz módom (és felélem a meglévő készletem) akkor beruházok egyre.







Illatjegyei

ámbra, frézia, gyöngyvirág, rózsa, vanília, fás jegyek