2015. augusztus 26., szerda

Nyári összefoglaló 2015

William Welsh- Summer (1931)

Még soha nem volt ilyen típusú bejegyzés a blogon, és nem állítom, hogy hagyományt teremtek majd vele, de most épp kedvem volt hozzá, szóval fogadjátok szeretettel ezt a kis nyári, személyesebb hangvételű visszatekintést.
Az idei nyaram főként a nyűglődésről szólt, valahogy ez nem az én évszakom, a pihenést, lazítást imádom, a kánikulát viszont annyira nem, valahogy évről évre nehezebben viselem, egészségi problémáim pedig nem engedték ebben az évben a vízparti pihenést, illetve inkább az oda való utazást.
Na de ahogy nemrégiben olvastam valahol, ha valami rossz, és nem tudsz rajta változtatni, akkor próbáld élvezni... kád tele hűvös vízzel, és jöhetett a felüdülés... egy jó könyvvel a kezemben gyakorlatilag órákat töltöttem a fürdőkádban ücsörögve.

Könyvek, amiket "kivégeztem" (a fele pszichológia, mert hát eredetileg pszichopedagógusféle lennék, vagy valami olyasmi :-) )

  • Koncz Erzsébet: Tükörcukor
  • Bródy Sándor: Rembrandt
  • Fritz Riemann: A szorongás alapformái
  • John Updike: A terrorista
  • Takács Hajnal: Az asszony verve
  • Jo Nesbo: Denevérember
  • Lisa Genova: Megmaradt Alice-nek


Sorozatok amiket néztem (sokszor szintén a kádban)

  • Jóbarátok (igen, még nem láttam, és le lettem szúrva, hogy én vagyok az egyetlen ember az országban, aki ezidáig nem ismerte, szóval belekezdtem, és jelentem élvezem)
  • Trónok harca (utolsó évad, a legutolsó részt még nem néztem meg, mert egyelőre nem vagyok hajlandó tudomásul venni, hogy az egyik kedvenc szereplőmet (is) meghalasztják... milyen dolog ez már?!)
  • Californication (bugyuta, és sokszor közönséges, de szerettem. A karikatúrának is beillő Tim Minchin pedig nagy kedvencem lett)
  • A híd (második évad)
  • Tudorok (ezt most kezdtem, és egyelőre nem tudom eldönteni tetszik-e annyira, hogy végignézzem az első évadot)
  • True detective (első évad- ez beszippantott, és nem eresztett, szinte egy szuszra felfaltam az egészet. Zseniális.)

A fragrantica.com oldalán minden évszak elején beállítom a kedvenc illataimhoz azokat, amelyekről úgy gondolom majd használni fogom őket az adott időszakban, az idei volt az első év, mikor ebből nagyjából semmi nem valósult meg.

Úgy gondoltam, hogy a Top 4 lesz

  • Jour d'Hermes (Hermes)
  • Hedera (L'Erbolario)
  • Soleil de Capri (Montale)
  • Mon Jasmin Noir L'Eau Exquise (Bvlgari)


Ehelyett szinte alig fújtam parfümöt, legtöbbször a hűtőbe költöztetett The Body Shop Grapefruit testpermetért nyúltam (majdnem elhasználtam a 100 ml-t), ha néhanap magamra pancsoltam valamit, akkor az belefér a Top 3 kategóriába

  • Aqua Universalis (Francis Kurkdjian)- áttetsző frissesség, amit a legnagyobb melegben sem érzek soknak, szerencsére rajtam tartós is
  • Eau de Dolce Vita (Dior)- enyhén citrusos osmanthus, és frézia (mindkettőt imádom)
  • és a 2002-es Clean Fragrance (Clean)- az első Clean amit a szintetikussága ellenére is szeretek, kissé fanyar, muskátlis citrusillat, amelyet meglepően sokan nem szeretnek a fragranticán (természetesen nekem pont ő tetszik a ház eddig megismert illatai közül)

Amire még büszke vagyok, hogy pár hete újra elkezdtem edzeni, és kétszer biciklizni is voltam (imádtam <3 ), Római-part lángos evéssel, és Szentendre oda-vissza (68 km) kipipálva :-) hozzájuk a régi jó öreg szürke Mexx Woman volt az illat társam.
A szokásos városjárós, fotózós kirándulásaim elmaradtak, de talán majd ősszel, ha hűvösebb lesz bepótolom (például Tatára egy éve szeretnék eljutni, idén remélem sikerül).
Szóval így lassacskán a nyár vége felé járva élvezzük ami még hátravan, töltekezzetek napfénnyel, élménnyel, illatokkal, meg amivel még szeretnétek :-)


2015. augusztus 25., kedd

No. 89 (Floris) 1951



illatcsalád: fás-aromás

alkotó: Juan Famenias Floris

A Floris a világ egyik legrégebbi, és legjelentősebb parfümháza, alapítása úgy gondolom rendkívül fontos mérföldkő, mert niche minőségű, vintage jellegű illataival etalon a parfümgyártás történetében.

1730-ban alapította a spanyol Menorca szigetéről származó fiatalember, Juan
Famenias Floris, aki a Jermyn Street 89 alatt hozta létre borbélyüzletét, amelynek szűk, macskaköves utcácskája, szerencsés módon igen közel volt Jakab király udvarához. Mire a spanyol úriember észbe kapott, már ő borotválta a fél udvar szakállát, fazonírozta, és rizsporozta parókájukat.
Honvágyát parfümök keverésével igyekezett enyhíteni, beléjük csempészte hazája melengető, jellegzetes aromáit, a narancsfa ligetek, és a levendula ültetvények illatát.
Hamarosan igen meglódult a Floris szekere, és rövid időn belül már 175 féle parfümöt forgalmazott (legnépszerűbb illatai: Lavender- ez volt az első parfüm, Santalwood, Ormonde, Lily of the Valley, Malmaison, Geranium, Stephanotis)- jelenleg 45 illatot árulnak, köztük nyilván valamelyest reformulálva, ezeket a vintage csodákat.
A Floris és az arisztokrácia kapcsolata töretlen, a mai napig szállít az angol királynőnek, és a walesi hercegnek.
Üzlete a régi helyén áll, kiváló ízlésről tanúskodó berendezésével, mahagóni polcaival. Immár a Floris család nyolcadik generációja irányítja a céget, akik máig a faburkolatos tanácsteremben beszélik meg az aktuális ügymenetet.



Kevés parfümre mondok ilyet, de a No.89 tényleg inkább férfi illat, nevét az üzlet házszámáról kapta. Az angol író, Ian Fleming nagy rajongója volt, és a No.89 akkor vált abszolút világhírűvé, mikor szereplőjének James Bond-nak, ez lett a regénybeli szignatúra illata.
Döbbenetesen tiszta, szép alkotás, amelynek esetében a kiváló alapanyagok használata kétségtelen. Mióta ismerek Floris illatokat, azóta még jobban vágyom minden alkotásuk megismerésére, mert pont olyan minőségűek, szerkezetűek, amilyennek álmodtam őket.
Nyitánya fanyar, kicsit kesernyés bergamott, narancs, keserűnarancs, levendula mesteri egyvelege, aminek résein át pulzálva tör elő a rózsa édeskésen lágy, gyönyörű illata, amely azonnal megszelídíti a kesernyés akkordokat. Körülbelül egy perc múlva megjelenik a fűszeres-virágos szívillat, amelyben ylang-ylang, narancsvirág, és szerecsendió pompázik, majd felerősödik a rózsa, és kikacsint a fás, pézsmás, mérsékelten tölgymohás alap. Amit külön kiemelnék a kompozícióból, az a szantál akkordja, mert ilyen szépet még nem éreztem, a rózsával karöltve lágy, puha felhő, amit órákig tudnék szimatolni. Tökéletes átváltozóművész, amely olyan elegáns könnyedséggel, zökkenőmentesen siklik egyik fázisból a másikba, hogy azt tanítani kellene. Sehol egy hiba, egy fölösleges vonás, csak harmonikus összeolvadás, ahol minden fogaskerék a helyén van, és mértani pontossággal passzol.
Hatósugara közepes, rajtam körülbelül negyed óra múlva simogató, bőrközeli illattá alakult, amelynek élettartama 3-4 óra, cologne jellegéhez képest szerintem nagyszerű teljesítményt nyújt.
Csomagolása változott, feltételezem az összetétele is, de bármit nyestek le belőle, még így is tökéletes maradt.
A teljes leszáradáskor egy frissen borotvált arc határozott metszete, puha, megnyugtató, és vonzóan férfias cédrus-pézsma-szantál illatú simasága villant be, amitől azonnal remegni kezdett a térdem... Uraim, kell ennél több?!


Illatjegyei
  • bergamott, narancs, levendula, szerecsendió, keserűnarancs, narancsvirág (neroli)
  • muskátli, rózsa, ylang-ylang
  • virginiai cédrus, tölgymoha, vetiver, szantál, pézsma
https://www.facebook.com/illatpiramis


2015. augusztus 23., vasárnap

Eau des Jardins (Clarins) 2010



illatcsalád: aromás

alkotó: Jacques Courtin-Clarins

A márka megalapítója Jacques Courtin-Clarins volt, aki akkor még orvostanhallgatóként azt tapasztalta, hogy nagyon sokan szenvednek allergiás bőrpanaszoktól, amelyek kialakulásáért sokszor a használt kozmetikumok a felelősek. 1954-ben gondolt egy nagyot, és saját kozmetikai szereket kezdett keverni természetes olajokból, és egyéb növényi összetevőkből, majd saját neve alatt piacra dobta ezeket. Nagy sikere volt, és sokáig kellemesen éldegélt a kencék eladásából, majd 1987-ben a homlokára csapott, és kitalálta, hogy kiaknázza az illóolajok lélekre gyakorolt, aromaterápiás hatásait, így jelent meg első illata, az energetizáló, uniszex Eau Dynamisante, amelyet azután számos illat követett.

Az Eau des Jardins tipikus nyári illat, sugárzó napfény, frissítő aromák, a benne lévő illóolajoknak köszönhetően hidratáló hatás.
Minden kellemes szlogen ellenére, szkeptikusan fogtam hozzá a teszteléséhez (főként a maradék minták felhasználásának keretében), de pozitívan csalódtam.
Maradt még ugyan bennem tamáskodás a teljes természetességgel kapcsolatban, de alapvetően kellemes, valóban frissítő, nem túl bonyolult illatról van szó, ami az egyébként is sok energiát felemésztő nyári kánikulában nem feltétlenül hátrány. 
Nyitánya lédús citrus kavalkád, főként édeskés narancs, és kissé fanyar grapefruit, bergamott keveréke, amely meglepően tartósan körbelengi viselőjét. 
A szívillat jegyei mérsékelten bontakoznak, hiányoltam a feketeribizli levél (cassis) karakteres illatát, és a mentát, amelyek ugyan pár halványzöld akkordként megjelennek benne, de sokkal többre vágytam volna. (Ha valaki tökéletes feketeribizli levél, citrus élményre vágyik, az próbálja beszerezni Jean-Claude Ellena- In Love Again (Yves Saint Laurent) parfümjét, szerintem nem fog csalódni.)
A vadrózsa illatát bevallom nem ismerem, valami enyhe, citrusok mögül félve kandikáló krémes rózsa ugyan felbukkan, de nem jellemző.
Alapja fehér pézsmás, kissé cédrusos, mérsékelten szintetikus jellegű, a többi hozzávaló pedig szemfényvesztésnek tűnik, babérlevelet, pacsulit, vetivert nem találtam benne.
Rendszertani besorolását citrusosra változtatnám, maximum citrusos-aromásra, de mivel a fűszernövények inkább elméletileg vannak benne, illetve csak a menta ami számomra érezhető, az is nagyon haloványka, inkább az első verziónál maradnék.
Olyan, mint egy édesen citrusos tusfürdővel elkövetett hűvös, nyári zuhany, amely után tartósan megmarad egy finom, bőrközeli tisztaság illat. Azoknak ajánlom akik nem a művészetet keresik egy parfümben, hanem csak pár óra komfortos, friss, kellemes érzést, és persze még jobb ha hisznek az aromaterápia pozitív lelki hatásaiban, illetve a hidratálásában. Jövő héten állítólag visszakacsint még kicsit a nyár, érdemes kipróbálni.
(Akik pedig nyáron is inkább a művészetre pályáznak, azok fújják például az Eau de Rochas-t, az is kellően aromaterápiás frissítés.)



Illatjegyei

  • bergamott, grapefruit, amalfi citrom, citrusok, narancs, feketeribizli levél
  • vadrózsa, babérlevél, menta
  • vetiver, fehér pézsma, pacsuli, virginiai cédrus

https://www.facebook.com/illatpiramis



2015. augusztus 22., szombat

Fifi Chachnil (Fifi Chachnil) 2004



illatcsalád: orientális-virágos

alkotó: Jean Guichard

Ezt az ezer éve kapott mintámat tegnap este találtam a kincses dobozomban, nevéről bevallom még soha nem hallottam. Miután rákerestem a neten, jött a meglepetés, hogy külsőleg ez egy nagyon "rózsaszín illat", amely homlokegyenest más jelleget sugall, mint a tartalom. Innét vált izgalmassá számomra a dolog, és elhatároztam, hogy minden ösztönös ellenérzésem sutba dobva, bemutatom Nektek.
A Fifi Chachnil egy fehérneműket gyártó párizsi cég, amely a pin-up világban utazva, abszolút jó értelemben retro hangulatot áraszt. Maga az elképzelés igen kedvemre való, mert minden realizmusom ellenére lelkesen szoktam szemlélni ezt a habos, rózsaszín vintage világot, a 40-es évek címlaplányait, akik nagyjából mindent megtestesítenek, ami én nem vagyok.
(A férfiakat megszédítő pin-up láz egyébként 1942-ben kezdődött, és a Yank magazin szerkesztőjének, Hartzell Spence-nek a nevéhez fűződik, aki a címlapon megjelenő, falra kiszögezhető modellfotókkal/illusztrációkkal próbálta igen sikeresen fellendíteni a lap forgalmát.)

A cég egyetlen illatát, az Asja (Fendi) tervezője, Jean Guichard készítette, aki mint már említettem remekül ért a nagyágyúkhoz (Dior Poison; Calvin Klein Obsession; Cacharel LouLou, Eden; Paco Rabanne La Nuit; Trussardi Donna stb.)
A parfüm 2004-ben került először a butikokba, majd rövid időre eltűnt, hogy megújuljon (gondolom mindenki tudja ez mit jelent), és 2012-ben új üveggel, új extraktum töménységben, igen fájdalmas, 98-120 eurós áron visszatért.
Fogalmam sincs, hogy nekem melyik változatból van mintám, még azt sem tudom régi vagy új, EDT, EDP vagy extract formátum, de ha esetleg valaha Fifi butik közelébe kerültök teszteljétek a jelenlegi illatot. 

Ez a pink "csoda", szerintem egy szimpla koppintás, a Shalimar (Guerlain) utánzata, amelybe egy kis Obsession is beleborult.
Nem igazán értem a létjogosultságát, mert bár kissé felvizezve, de elég jól hozza a Shalimar illatát, viszont az eredetinél sokkal drágább, és kevésbé összetettebb, tehát el nem tudom képzelni, hogy kik/miért vásárolják ezt a parfümöt?! Valószínűleg a háttérben lévő álomvilág, és a romantikus üveg áll a vásárlási kedv hátterében, amely úgy tűnik elég ahhoz, hogy fennmaradjon, és a borsos ár ellenére hasznot hozzon (őszintén szólva az én másik motivációm az volt a bejegyzés megírásával kapcsolatban, hogy pár pin-up fotót becsempésszek a blogra, tehát a pszichológiai manipuláció tökéletesen működik, a rózsaszín köd nálam is leszállt :-))

Kámforos, füstös, nagyon erőteljes nyitány, amelyben a koriander fűszeressége játssza a főszerepet, pár perc múlva jelennek meg csak a halvány citrusos jegyek, amelyeket szinte azonnal elnyom a füstös vaníliás akkord. Kötözött sonka jelleg (mint a Shalimar flankereknél), amelyben fogalmam sincs miért éreznek annyian dohányt, úgy gondolom nem sok van benne, hanem inkább füstös indonéz vaníliára hasonlítani akaró szintetikus valami, ami legjobban jellemzi. Nincs benne a Shalimar kissé poros jellege, inkább éles az egész, a leszáradásakor az ámbra (ambroxan?) sem sokat puhít rajta, marad egy egyszerű, lineáris szerkezetű enyhén púderes, virágos (rózsás?) akkord, amelyről úgy döntöttem csak egy karikatúra lehet, a Guerlain féle "nagyasszony" vicces grafikája.
Tartóssága kiváló, hatósugara közepes, szerencsére viszonylag hamar bőrközelivé válik, uniszex (de inkább senki ne fújja magára, kíváncsi természetűek maximum papírcsíkra).


Illatjegyei

  • citrus, koriander, mandarin
  • rózsa, gyöngyvirág
  • ámbra, dohány
https://www.facebook.com/illatpiramis




2015. augusztus 3., hétfő

London for Men (Burberry) 2006


illatcsalád: orientális-fűszeres

alkotó: Antoine Maisondieu

A férfi parfümökkel való barátkozásom körülbelül 2 éve kezdődött, mikor hirtelen felindulásból nagyjából végigteszteltem a drogériás polcok női kínálatát, akkor elkezdtem férfi illatokat próbálgatni, és több meglepő felfedezést tettem. Egyrészt, hogy valóban mennyire más elemeket erősít fel a férfi-, illetve női bőr azon túl, hogy nyilván teljesen egyéni különbségek is vannak. Másrészt, hogy pont ennek következtében a mainstream illatok nagy része is uniszex illatként tud funkcionálni, ha elég nyitottak vagyunk, és nem engedünk a skatulyák korlátozásának.
Mára már tisztán tudom, hogy mik a preferenciáim, bőr, dohány, levendula, fás jegyek, tömjén... szóval nagyjából minden ami a férfi illatokban van többnyire szépen kidolgozva.
A Burberry London pedig az egyik kedvencem lett a sok-sok próbálkozás után.
Antoine Maisondieu egy grasse-i parfümőr családból származik, és jelenleg az 1895-ben alapított Givaudan parfümgyártó vállalat tagja. Sok-sok illatot készített a Comme des Garcons, az Etat Libre d'Orange számára, és neki köszönhetjük többek között a férfi Armani Code-ot, a Gucci II-t, a Moschino Funny!-t, Tom Ford Velvet Orchid-ját, és az én örök szerelmem, a Paul Smith Rose-t.

Azt rögtön az elején szeretném leszögezni, hogy a London for Men niche minőségű parfüm elérhető áron, ami szerintem jelenleg a Burberry legjobb illata. Lineáris leszáradású, nem sokat változik az idő folyamán, ebből a szempontból végtelenül unalmas, de olyan kényelmes, megnyugtató komfortillat, hogy nem tudok haragudni az izgalmak hiánya miatt. Persze ma már úgy gondolom nem kell, hogy folyton kiugorjon a szívem a helyéből a kalandos leszáradás következtében, jó néha a pihentető, kiszámítható, nyugalmas állapot.
Besorolása orientális-fűszeres, ezt orientális-fougère kategóriára cizellálnám, mert mint a Versace féle The Dreamer esetében leírtam tölgymoha alap, levendula fejillat + orientális egyéb hozzávalók = orientális fougère. Jellegükben is nyilván sok hasonlóság van, bár itt sokkal kevesebb a fahéjban található kumarin, mint a The Dreamer tonkababból származó kumarinja, így tisztábban dohányos, szellősebb, könnyedebb alkotást kapunk.
Nyitánya finom minőségű lágy dohány, fahéj, levendula, és bőr keveréke, valamint az opoponax nevű édes mirha fűszeres, balzsamos, rendkívül kellemes, és tetszetős akkordja. Ha nagyon akarom egy kis bergamottot bele tudok képzelni, de nem jellemző, borsot nem érzek. A szívillat portói borát afféle mágikus porhintésnek gondolom, de az is lehet, hogy egyszerűen nem vagyok a borászatban kellő mértékben jártas.
Lehetetlen fázisokat meghatározni a leszáradás során, valahogy egyszerre van minden jelen az elejétől kezdve. 
Az alapban a niche illatokban oly kedvelt (vagyis drága beszerzésű) guaiac fa ad pluszban egy kis füstös felhangot a dohánynak, amely mintha ámbrás háttérbe lenne ágyazva, egy csipet kesernyés, fanyar maszkulin akkorddal a végén (emiatt a végjáték miatt inkább fejet hajtok a férfi besorolás előtt).
Tartóssága, és hatósugara közepes, hamar bőrközeli tartományba kerül, őszre-télre kiváló választás azoknak akik nem annyira sportos, hanem inkább kifejezetten elegáns, letisztult, minőségi illatot keresnek.
Pipadohány, bőrkanapé, aranyló whiskey, tweed öltöny puhasága, és a kandalló ropogó tüze... (nem csak férfiaknak)


Illatjegyei
  • bergamott, levendula, fahéj, fekete bors
  • bőr, mimóza, portói bor
  • guaiac fa, tölgyfa kéreg, dohánylevél, opoponax, tölgymoha

fotó: Csengetett, Mylord? (Cissy Meldrum)