illatcsalád: virágos-fás-pézsma
alkotó: Anne-Sophie Behaghel
A barátnőm azonnal beleszeretett ebbe az illatba... "kell!" mondta tegnap, amikor próbáltam rávenni, hogy tesztelje az 1270-et. "Most nem az kell, ez kell!"... rendben, értek én a szóból... gondoltam akkor holnap tesztelem én is, mi ez a mágia?! Mit ne mondjak, adott egy furcsa keretet ennek a borongós, esős napnak.
 |
| Anne-Sophie Behaghel |
A francia Anne-Sophie Behaghel kevés alkotását ismerem (sajnos), pedig olyan izgalmas házaknak dolgozik, mint például az olasz Mendittorosa, a misztikummal körített francia Les Liquides Imaginaires, vagy az idén 3 parfümmel előrukkoló új, szintén francia niche márka, a Room 1015, amelyeknek egyik illatát sem ismerem, de nagyon kíváncsi lennék rájuk.
A parfüm David Frossard, a Frapin kreatív igazgatójának ötlete volt, aki a kissé zilált idegrendszerű amerikai költő/író Edgar Allan Poe életműve előtt kívánt tisztelegni, megidézve Poe sötét titkokkal teli, borongósan varázslatos világát.
A kiválasztott mű A holló, és a benne híressé vált "Nevermore" lett.
(Érdekesség az íróval kapcsolatban, hogy volt egy titkos rajongója, aki 1949 és 2009 között (tehát 60 éven át!), minden január 19.-én, Poe születésnapján, három szál rózsát, és fél üveg konyakot helyezett el a baltimore-i temető síremlékénél. A titokzatos fekete ruhás férfi megjelenését, minden évben irodalomkedvelők tucatja, virrasztással várta, aki miután elhelyezte a virágokat, tósztot mondott, ivott a konyakból, majd távozott.)
A Nevermore nem egyszerű illat. Hol szerettem, hol nem, de egy biztos, hogy a közömbösséget nem tűri.
A nyitányában álomszép templomi tömjént érzek (elvileg nincs benne), amit még lebegőbbé, ködösebbé tesz egy lehelet aldehid. A pár másodperces templomi áhítat után, következnek a fűszerek (tiszta szerecsendió, kissé kesernyés sáfrány, és a fekete bors enyhe szúróssága), majd megjelenik a fanyar atlasz cédrus, ami a teljes leszáradásig erősen domináns marad, maszkulin jelleget adva, és mintha egy árnyalat földes vetiver is lenne benne, megint csak a férfiasságot kiemelve. A nyitány utáni első felvonás nekem hűvösen karcos, később az ámbra, és a kétféle rózsa lágyít, melegít rajta, de inkább hideg illat.
Összességében nem rózsásnak mondanám (bár vannak olyan fázisai, amikor igen), hanem fás, száraz, cédrus illatnak. Ugyan uniszex, de egyértelműen férfi illatként gondolok rá. Tartóssága, hatósugara kiváló, a délelőtti fújást, még késő délután is éreztem, karakteres, bőrközeli illatként.
Az egész körítéssel, kompletten ez is egy mestermunka a Frapin-től, amin tisztán érződnek a minőségi alapanyagok, és a hozzáértő kezek.
Then, methought, the air grew denser, perfumed from an unseen censer
Swung by Seraphim whose foot-falls tinkled on the tufted floor.
'Wretch', I cried, 'thy God hath lent thee - by these angels he has sent thee
Respite - respite and nepenthe from thy memories of Lenore!'
Quaff, oh quaff this kind nepenthe, and forget this lost Lenore!'
Quoth the raven, 'Nevermore.'
Edgar Allan Poe: The Raven (1945) részlet
(magyar fordítások: Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád)
Illatjegyei
damaszkuszi rózsa (Rosa damascena), százlevelű rózsa (Rosa centifolia), ámbra, aldehid, szerecsendió, atlasz cédrus, sáfrány, fekete bors
