2012. december 15., szombat

Black Cashmere (Donna Karan) 2002


illatcsalád: orientális- virágos

alkotó: Rodrigo Flores- Roux

(Keiko Mecheri: Oliban, Ume; Badgley Mischka: Fleurs de Nuit; Dolce&Gabbana: Velvet Desire, Velvet Love, Velvet Patchouli, Velvet Sublime, Velvet Vetiver, Velvet Wood; Donna Karan: Donna Karan Gold, Essence Labdanum, Essence Wenge; Elizabeth Arden: Green Tea Exotic, Green Tea Lotus, Green Tea Revitalize, Green Tea Summer, Green Tea Tropical; Estée Lauder: Bronze Goddess 2011; John Varvatos: Artisan, Artisan Black, John Varvatos (for woman/men), Vintage; Juicy Couture: Peace, Love and Juicy Couture; Hilary Duff: With Love; Tom Ford: White Patchouli, Champaca Absolute, Arabian Wood, Jasmin Rouge, Neroli Portofino; Arquiste: Anima Dulcis, Bouttoniere No.7, Fleur de Louis, Flor y Canto, L'Etrog, Britney Spears: Hidden Fantasy; Halle Berry: Pure Orchid; True Religion for women; Cerruti 1881 Collection (with Yann Vasnier); Clinique: Happy (with Jean-Claude Delville))


A Black Cashmere viszonylag újdonság számomra. Donna Karan illataihoz sokáig negatív attitűddel közeledtem. Lassan ezernyi almájával ki lehetne kergetni a világból, és ha ez nem lett volna elég, megérkeztek a neonszínű candy-k, amik után végképp hátat fordítottam a brand-nek.

A Cashmere Mist, majd a vizuális hangulati ellenpólus Black Cashmere volt ami megtörte a jeget, felnyitotta a szemem, hogy Donna régi illatai jók! (már amelyiket sikerült megismernem- a Chaos, a 92-es Donna Karan és az Iris még a "szeretném tesztelni" minta-listámon árválkodik)



Rodrigo Flores-Roux
A mexikói származású, Versailles-ban  (ISIPCA) végzett Rodrigo Flores-Roux alkotásaira nem tudok homogén egységként tekinteni.
Nem látom benne a következetes, stabil értékrendhez való ragaszkodást (és ez meglehetősen sokat levon szememben, művészetének értékéből)
Egy-két illata azonban igenis mestermű, bárhogy is szeretném, ezt nem tudom vitatni.
Ha semmi mást nem tervezett volna, mint a Black Cashmere-t, illetve az Oliban-t, már akkor is sokat köszönhetnénk neki.

Mexikó illatvilága gyermekkorától nagy hatással volt rá. A sokszínű, ezer illatú, nyüzsgő piac elbűvölte őt. Tubarózsa, szegfű, frézia, liliom, rózsa, paradicsom, avokádó, chili paprika, fahéj, szerecsendió, szegfűbors,
vanília, narancs, koriander mind-mind egy-egy rövid szimfóniává állt össze a piactéren bámészkodó gyermek fejében. Emlékei azután számos illatában visszaköszönnek.


A férjét gyászoló Donna olyan parfümöt kért tőle, aminek lényege a sötét, titokzatos fekete kasmír- ami visszaadja a kelme gazdagságát, mélységét, áthatolhatatlanul sűrű textúráját.

Üvege olyan mint egy kerekded, súlyos kő- vagy mint egy elszabadult könnycsepp, ami az arcon legördülve csillogón a láb előtt lévő kövekre hull.

No nézzük, mit rejt ez a különleges forma...



Első pillanatban meghökkentő a szegfű lehengerlően bódító illata- hány valódi virág kellene ehhez az illat-orkánhoz?! Elképzelni sem tudom! A szerecsendió, a bors és a sáfrány olyan izgalmasan fűszerezi, hogy szerintem nincs ember, aki ne kapná fel a fejét erre az érdekes aromára.
Mikor halkul a virágok hangja, a fűszerek játéka kerül előtérbe.
Olyan meghitt összhangja ez a folyamatos változásnak, ami kevés parfümnél figyelhető meg ennyire tisztán, minden nehézség nélkül.
A színpad szélén felsorakozott szereplők meghajolnak, majd helyet cserélnek a soron következőkkel- nem tűnnek el, csak szelíden, alázattal a háttérbe vonulnak.
Teljes leszáradásakor rajtam a fás jegyek és a melegséget adó ámbra, minimális vanília dominálnak. A lágy, édeskés akkordok ellenére, végig marad benne egy számomra megmagyarázhatatlan, apró érdesség- amitől egy kuszán kócos szálkákkal teli, robusztus fatuskóra dobott ölnyi szegfűcsokor képe jelenik meg képzeletemben.

Hatósugara és tartóssága kiváló- bőrön kb. 7-8 óra az élettartama.

Az a típusú illat, ami az orromba lopakodott, és mikor épp a zimankó elől nyakig bebugyolálva jártam a várost (tehát nem érezhettem karomon az illatát), fogoly molekuláival folyamatosan muzsikált nekem. Ez a fantom-illat szerintem még finomabb, mint a bőrön konkrétan érezhető változata.

Varázslatos mágia eszköze tehát a fekete kasmír- kicsit melankolikus, szomorkás, titokzatos hangulatot árasztó éjféli, mélyvörös álomlepel...



"...Ne félj: e sziget telisteli hanggal,
Mézes dallal, mulattat és nem árt.
Száz zengő szernek zúg fülembe olykor 
Zenebonája; máskor ringató dal, 
Bár hosszú alvásból eszméltem éppen,
Elaltat újra: és álmomba megnyíl
A felhő, látom kincsek záporát
Leesni készen: és ébredve sírok
S megint álmodni vágyom..."

William Shakespeare: A vihar 
(Harmadik felvonás, 2. szín, Caliban)




Illatjegyei:


FEJ: szerecsendió, sáfrány

SZÍV: bors, szegfű, rózsa
ALAP: ámbra, vanília, pacsuli, fás jegyek






6 megjegyzés:

  1. Hú, ez egy nagyon szépen sikerült poszt. Igaz, eddig még csak mintából próbáltam egyszer, de ezek után komolyabban oda fogok rá figyelni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm :-) mindenképp figyelemre méltó! nem törekszik könnyű megadásra, elfogadásra- de ez nem baj- nekem ettől még szebb!

      Törlés
  2. Számomra a dekadencia volt az első szó, ami a viselésekor eszembe jutott. Bár számos összetevőt szeretnék benne, a bors és a szerecsendió kesernyéssé válik a bőrömön. Szép, komoly illat, de nem az enyém...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. dekadencia- nagyon-nagyon találó szó! köszi :-)

      Törlés
  3. Én visszasírom. Formabontó, bátor, testes illat, minden összetevőjét szeretem, és mindig hálás voltam, amiért sose édesedett be rajtam. Vajon milyen a ma kapható verzió?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi :-)
      Az újra én is kíváncsi lennék. Majd utánaolvasok, hogy mit írnak róla. Nagyon felbosszantanak ezek a reformok, úgyhogy az újakat meg sem szoktam nézni, annyira haragszom! De ezzel kivételt tennék :-) Rajtam sem lesz édes (pedig hajlamos a bőröm a candy-rozásra :-D még a kifejezetten fás, pasi illatokból is képes vagyok édes lötyit gyártani)
      Az biztos, hogy lehet szeretni, nem szeretni- de azt, hogy nagyon különleges, komoly, művészettel alkotott illat, nem lehet elvitatni tőle :-)

      Törlés