2012. december 8., szombat

Havana Vanille (L'Artisan Parfumeur) 2006

 


illatcsalád: orientális- vanília

alkotó: Bertrand Duchaufour 

(Amouage: Jubilation XXV for Men; Acqua di Parma: Cipresso di Toscana, Colonia Assoluta; Christian Lacroix: Bazar; Comme des Garcons: Avignon, Mint, Calamus, Harissa, Cinnamon, Peppermint, Rhubarb; Frapin: 1697; Givenchy: Amarige d'Amour, Lucky Charms; L'Artisan Parfumeur: Aedes de Venustas, Al Oudh, Dzongkha, Fleur di Liane, Mure et Musc Extrait de Parfum, Nuit de Tubereuse, Piment Brulant, Poivre Piquant, Safran Troublant, Seville a l'aube, Timbuktu, Traversee du Bosphore; Penhaligon's: Orange Blossom, Amaranthine, Sartorial; The Different Company: Aurore Nomade, Oud for love, Oud Shamash; Eau d'Italie: Sienne L'Hiver, Baume du Doge, Bois d'Ombrie, Eau d'Italie, Jardin du Poete, Paestum Rose)


Castillo del Morro
Kuba régi álmom!- él bennem egy apró képzelet-mozaikokból összetett elgondolás róla, ami miatt nagyon szerettem volna már megismerni a L'Artisan Havannába repítő, "utazó" illatát.

A két évszakos Kuba, nekem az ellentétek és izgalmak hazája- az állandó kellemes meleg, a félelmetes hurrikánok, a száraz és esős évszak ritmikája, a kalóztörténetek (1555-ben pont Havannát érte francia kalóztámadás- ami után a város védelmére felépítették a tömör és monumentális Castillo del Morro-t, ahol jó lenne egyszer sétálni, talpig Havana Vanille-ba burkolózva :-)), a kubai salsa pörgése, az imádott dohány illata- mind-mind hihetetlenül vonzóak számomra.

Gondolatban tehát, a megismerni vágyott illatok közé helyeztem a havannai vaníliát és egy időre bevallom teljesen megfeledkeztem róla. Aztán egyszer csak az óhaj önálló életre kelt, és egy aprócska, kedves ajándék formájában rám talált.

Bertrand Duchaufour
Bertrand Duchaufour francia parfümőr, nem tartozott az abszolút kedvenceim közé. Többnyire könnyed, mégis nehezen emészthető illataival a hétköznapjaimban soha nem találunk egymásra. Letisztult, egy-egy jegy köré komponált leheletfinom összjátékait a mindennapjaim realista világában nem tudom viselni.
Pedig a Havana Vanille is egy végletekig realista alkotás- semmi romantika, szemfényvesztés, hatásvadászat- csak Kuba lényege cukormáz nélkül. De akkor miért nem tudom a két realitást párosítani?!
Most hirtelen rájöttem, hogy miért! Hozzá nyugalom szükséges, tiszta agy, odafigyelés, ráhangolódás- amikor eljutok abba az állapotba, hogy képes vagyok átadni magam egy érzésnek és be tudom fogadni az általa megragadott, vagy inkább kiragadott komplex világrész üzenetét.

Duchaufour sokoldalú művész, fest, fotókat készít- úgy is mondhatnám, hogy pillanatképeket lop el a körülöttünk lévő világ forgatagából- úgy gondolom illataiban is ez a törekvése. Elmondása szerint a Dzongka a legkedvesebb alkotása, mert abból a buddhista világ nyugalma árad, bár nem erre a legbüszkébb (véleménye szerint eddigi legjobb parfümje a Sienne L'Hiver)

Az a szilárd meggyőződése, hogy a minőség és a kreatív elgondolás, megvalósítás fontosabb, mint a kereskedelmi siker, rendkívül szimpatikussá tette számomra.

Elveihez akkor is ragaszkodik ha a megvalósítás meglehetősen költséges- a Havana Vanille-ban például igazi
vaníliát használt (nem szintetikus összetevőt!).


Nos nézzük...



Első pillanatban azt hittem nagyon nem szeretem. Furcsa vanília!- hátterében éretlen termések vad, nyers kavalkádját érzem- annyira más, mint amit eddig ismertem. A tonka bab fanyaran bontakozik a szegfűszeg és vanília lágy illatával, majd a rum és bőr is megjelenik halványan, valamint a kissé ánizs illatú édesgyökér.
A dohány ebben a fázisban inkább a dohánylevél zöldes illatát jelenti rajtam. Csak egy férfin tudnám elképzelni ezt a nyitányt.
Pár perc múlva édesedik az összhatás, a vanília kezd felülkerekedni a tonka bab fanyarságán, majd felerősödik a száraz dohány illata, hogy kitartson a teljes leszáradásig. Innét már (ha nem is nagyon, de) szeretem (hiába, csak előbújik az édességre vágyó női lelkem :-))


Mi jut róla először eszembe? egy bőr szivartartó, vagy cigarettasodró, amiben kicsit nyirkos a finomra tört dohánylevél. Egy cserzett arcú férfi, aki ujjairól söpri le a dohány ottmaradó, finom porát. Tekintete az ingére téved, ott még a tegnap esti vita és a repülő vaníliás sütemény nyoma, amivel imádott asszonya célozta meg, miután éjfél után a rumtól imbolygó léptekkel hazatért...

Az ellentétek végig kattognak az agyamban- könnyed, mint egy karibi fuvallat- nehéz, mert nem adja magát egyszerűen; fanyar- majd édeskés; férfias- majd nőies; nedves- majd száraz dohány illata. MESTERI!

Tartóssága kb. 4-5 óra, hatósugara mérsékelt- pont ideális a nyugodt álmodozáshoz.

Művészetét értékelem, hétköznapi illatként viselni nem tudnám (talán csak ott, ahol illatvilágának hazája van- a Karib-tenger térségében). Férfin viszont a képzeletem szerint rendkívül vonzó lehet. Ha tehetitek mindenképp próbáljátok ki- nem fogjátok megbánni!... :-)



Illatjegyei

FEJ: szegfűszeg,
vanília, szárított gyümölcsök

SZÍV: nárcisz, tonka bab, édesgyökér, szalmagyopár
ALAP: rum, bőr, fás jegyek, pézsma, dohány, gyanták






1 megjegyzés: