Trussardi (1982)

illatcsalád: ciprus-virágos

Trussardi első parfümje 1982-ben jelent meg, igen formabontó külsővel. Szakít az addigi hagyományokkal, és a művészien formált üvegek után, a végletekig egyszerű, sima vonalú, lapos flakont tervez, amit azonban mintája mégis különlegessé tesz, ugyanis fehér, gyíkbőr mintás anyaggal burkolja, amelynek egyetlen dísze, a közepén elhelyezett agaras bőrmedál.
Az üveg jól tükrözi, a Trussardi művészetére általában jellemző avantgard technikai szemléletet, konstruktivista, újító törekvéseit.

Maga az illat, a klasszikus kompozíciók alapjára épít. A mai orr számára, elsőre talán nehezen érthető, élvezhető esszencia.
Ami engem különösen megfogott benne, az a hangulata. Az érzés, hogy visszarepít az időben (nem 1982-be, hanem sokkal korábbra), és egy olyan kor részesévé tesz, amikor én még nem éltem.

Fejillatában a fűszeres koriander, és a zöld jegyek dominálnak, többek között a galbanum keserű, zöldes gyantája. Az aldehid csak egy halovány, vékony fátyolként van jelen ebben a fás, kesernyés egyvelegben, a markáns összetevők szinte teljesen elnyomják, és nem engedik, hogy éteri, könnyed mivolta igazán érvényesüljön.
A virágok sem tudnak teljes pompájukban kibontakozni (pedig micsoda összetevők!). Talán az ylang-ylang, a grasse-i jázmin, és a tubarózsa érezhetően felbukkan benne, de annyira halványan, hogy magam sem vagyok benne biztos érzem is, vagy csak képzelem.
Az orris gyökér ad egy kis púderességet, de a leszáradás főbb szereplői itt már egyértelműen a bőr, a tölgymoha, és a cédrus.
Elegáns illat, melynek kortalanságát csak azért nem merem hangsúlyozni, mert a mai ízlés annyira megváltozott, hogy biztos vagyok abban, a karcosan fás bőrössége sokaknak nem nyerné el tetszését.
Tartóssága, és hatósugara kiváló. Az este karomra pöttyentett parfümöt, még másnap reggel is éreztem.

..."Filmszakadás", a Zöld Macskában. Karomon beburkolva, a pulóverem melegében vigyázva őrzöm az illatot.
A félhomályos pince hűvös, dohos. Már sötét van kinn mikor belépek, mégis meglep ez a sejtelmes fény, a lépcső mélybe imbolygó íve, amin félve lépek... sötétből, sötétbe... hol a nézőtér nyirkos padlója fából tákolt. Nem is színház ez, csak egy megfoghatatlan hangulat, amelyben székek vannak, asztal, és borostyánszínű whiskey. A színész orgánuma valóban Latinovits Zoltáné... nem játssza, érzi. Évája szép, törékeny, tüzes, rebbenő... szeme csupa rajongó odaadás... öngyújtó lángja villan, és az agyam betölti a cigaretta távolba ringató füstössége...

"Karóval jöttél, nem virággal,

feleseltél a másvilággal,
aranyat igértél nagy zsákkal
anyádnak és most itt csücsülsz,

mint fák tövén a bolondgomba
(így van rád, akinek van, gondja),
be vagy zárva a Hét Toronyba
és már sohasem menekülsz.

Tejfoggal kőbe mért haraptál?
Mért siettél, ha elmaradtál?
Miért nem éjszaka álmodtál? 
Végre mi kellett volna, mondd?

Magadat mindig kitakartad, 
sebedet mindig elvakartad,
híres vagy, hogyha ezt akartad.
S hány hét a világ? Te bolond.

Szerettél? Magához ki fűzött?
Bujdokoltál? Vajjon ki űzött?
Győzd, ami volt, ha ugyan győzöd,
se késed nincs, se kenyered.

Be vagy a Hét Toronyba zárva,
örülj, ha jut tüzelőfára,
örülj, itt van egy puha párna,
hajtsd le szépen a fejedet.

(József Attila: Karóval jöttél...)

(a fotó, a Zöld Macska Diákpincében készült, saját kép)

Illatjegyei:

• aldehidek, koriander, zöld jegyek, galbanum, jácint, bergamott
• tubarózsa, orris, jázmin, ylang-ylang, gyöngyvirág, muskátli, rózsa
• bőr, szantál, ámbra, pacsuli, pézsma, moha, vanília, cédrus, styrax

https://www.facebook.com/illatpiramis