Nocturnes (Caron) 1981

illatcsalád: virágos-aldehides

alkotó: Gerard Lefort

(Caron: Eau de Caron, Nocturnes, Infini (1972-es felújított változat))

üveg: Pierre Dinand

A fehér virágos illatok sokáig nem tartoztak a kedvenceim közé. Sőt egyenesen kerültem őket a fejfájás miatt, amivel általában illatuk mellé még többnyire "megajándékoztak".
Mostanában azonban (ismét) sokat változott az ízlésem és elkezdtem értékelni a fehér virágos illatok érett nőiességét.

Bevallom ebben az esetben nem is annyira az illat, mint a gyönyörű, szecessziós jegyeket (art déco) hordozó üveg, keltette fel először az érdeklődésem. 
Az, hogy a tartalma harmonikusan passzol a külcsínhez, csak fokozta vonzódásom.

Gerard Lefort nem mondható termékeny parfümőrnek, tudtommal összesen három illatot kreált, ebből az egyikkel egészen biztosan beírta magát a parfüm-történelembe.

Az éjszakai ihletésű Nocturnes minden komolysága ellenére, nem annyira nehézbombázó, mint azt első pillantásra gondolnánk. 
Csodásan klasszikus éjféli szimfónia, melyből aldehid összetevőjének köszönhetően árad valami megfoghatatlan, éteri könnyedség, zöld életteliség, és a szívillat édeskés, vidám virágkavalkádjának játékos aromája.

Nyitánya számomra egyértelműen a neroli fanyar, kissé kesernyés, zöld tobzódásáról szól, némi könnyed, gördülő, aldehides szappanbuborékon egyensúlyozva. A fejillatban lévő rózsát nem igazán érzem, de lehet, hogy csak elbújik a szívillat légies, puha virágfelhőjében.
Tulajdonképpen egyik virágot sem érzem markánsnak (a narancsvirág esszencián kívül), olyan finom összhangban van a tubarózsa, a jázmin, és az ylang-ylang, hogy egyetlen pillanatra sem zavaróak, tolakodóak (magyarul gond nélkül megúsztam fejfájás nélkül).
Az alapillat fás jegyeit a pézsma visszafogottan- apró érdességet engedve nekik- hagyja bontakozni a virágok ágyán.
Ekkor olyan számomra, mint egy játéktól kopott cselló, amelyen néhány helyen még ott ragyog a tükörfényes lakk csillogása, és a régmúlt Bach szimfóniák áradó életörömének emléke.

Hatósugara jó, bár viszonylag hamar (szűk 1 óra) bőrközeli illattá vált rajtam. Tartóssága is megfelelő (4-5 óra). Nem nyomasztó, nehézkes vintage érzés, hanem könnyedén éteri, klasszikus hatás.
Leszáradása a Michelle-t (Balenciaga) juttatta eszembe.
Idén (2013) jelent meg az új kiadása, amelyet még nem volt módomban tesztelni.
Úgy gondolom vintage rajongóknak kötelező alapmű, amely akár hétköznapokon is jól viselhető, klasszikus eleganciát ígér.




Illatjegyei

FEJ: aldehid, narancs, rózsa, neroli
SZÍV: jázmin, tubarózsa, ylang-ylang
ALAP: szantál, vetiver, pézsma


https://www.facebook.com/illatpiramis