Apres l'Ondée (Guerlain) 1906

illatcsalád: orientális- virágos 

alkotó: Jacques Guerlain

Most, hogy végre eljött az általam annyira várt tavasz, üdvözletére öntöm magamra a lágy, virágos illatokat. Kiemelkedő gyönyörűség számomra mind között, a nemrég megismert 

Apres l'Ondée - "Zápor után"

Jacques Guerlain 1906-os alkotása Aimé újításainak alapján jött létre. A szintetikus anyagok (ibolya illatú ionol, szegfű illatú eugenol, ánizs-aldehid) mesteri használata észrevétlenül bújik meg a kész műben, és csak az élethű komponensek élvezetére kell koncentrálnunk.
Eredeti üvege virágkosárra hasonlít, dugója az egyik leggyakoribb vadvirágot, a lóhere virágát formálja.
(1950 óta a napóleoni méhecskés üvegben árulják.)

Jacques szellemiségére nagy hatással volt a századforduló legnagyobb művészi mozgalma, az impresszionizmus. A természet közeliség, a pasztell színek használata, a pillanat megragadására való törekvés, az impresszionista technikák (a plein air levegős szabadsága, a pointillizmus különálló színeinek egymás mellettisége, ami távolról hirtelen optikai egésszé varázsolódik) az a gondolat, hogy a levegő rezgése elmossa a körvonalakat, mind lenyűgözték az újra rendkívül nyitott, világutazó parfümőrt.
Az Apres l'Ondée által sikerült egy olyan illatot alkotnia, amelyben az impresszionizmus jellegzetességei megtalálhatóak.

Zseniális, hihetetlen alkotás, mert úgy alakul szinte percről percre, hogy ha nem vagyok eléggé résen, már el is illan az összes változó varázsával- mint maga az évszak, amelynek olyan pontosan visszaadja törékeny illatokkal teli, szellős, vizes, áttetsző, édes hangulatát.
Azt a pillanatot szeretné megragadni, amikor a zápor utáni rét ontja magából a virágok, zöld szárak, nedves föld, ázott fák ezernyi aromájú édes, fűszeres illatát, és a vízpára ködén át pasztell árnyalatúra válnak a rét szivárvány színei.

Nyitánya ánizs és mézes, enyhén kesernyés narancsvirág, amelynek hátterében pár másodperc múlva azonnal bontakozik a lila virágok áradata- ibolya, írisz, vaníliavirág. Az orris gyökér púderes, földes felhanggal erősíti a lila jegyeket- a mimóza és a jázmin tovább árnyalja az édes-virágos akkordokat.
Az ánizs-aldehid pedig eközben légies könnyedséggel, halványlila éteri ködként lebeg, mint az ázott rét vaskos párája.
A szegfű az alapillat megjelenése körül bújik elő (kb. fél óra múlva)- izgalmassá téve a pézsma és a vanília puha illatát.
A gyantás összetevők a teljes leszáradáskor ismét enyhén kesernyés, csípős árnyalatot adnak a zömmel édesen vaníliás, púderesen íriszes alapnak.
Hamar bőrbe simuló illat lesz, ami viszonylag tartósan, 4-5 órán át, közelről szimatolva jól érezhetően velünk marad.

... főként LILA köd, melyen átsejlenek a sárga, zöld, barna árnyalatai...

Földes írisz, édes vaníliavirág és egy magányos, gyűrött szirmú ibolya lassan halványra fakuló lilasága. 
Harsány zöld szár enyhén kesernyés nedve.
Sápadtan sárga bibe fűszeres édessége.
Rezgő, kristálytiszta vízcsepp, amely tétován kanyarogva gördül le a szirmokon, magával sodorva illatmolekulák millióit, visszaadva őket az anyaföldnek, hogy azután a napfény illatos párává szublimálja őket. 
Mi pedig mezítláb a nyirkos fűben, a hosszú, hideg tél utáni részegítő napsütésben bőrünkön, orrunkon szívhatjuk be a tavaszt, a zápor utáni életnedvek újjászülető örömét.

Illatjegyek:

FEJ: fekete ribizli levél (cassia), neroli, ánizs, bergamott, citrom

SZÍV: mimóza, szegfű, szantál, ibolya, orris, jázmin, vetiver, ylang-ylang, rózsa

ALAP: írisz, ámbra, pézsma, benzoin, vanília, vaníliavirág (heliotrope), styrax

https://www.facebook.com/illatpiramis

Claude Monet: A sárga írisz (1914-17)