2012. november 23., péntek

Winter Woods (Sonoma Scent Studio) 2008


illatcsalád: fás- orientális

alkotó: Laurie Erickson


Sok tekintetben az "első" ez az illat az életemben:


- az első Sonoma parfüm amit megismerhettem

- első szippantásra szerelem lett
- az első aminek a hangulatiságát azonnal, zsigerből értem, érzem
- első élményeim egyikének szerves részét fogalmazza meg
- első amit a kezdeti és azóta is tartó rajongás ellenére sem tudok soha viselni
- mert az első ami minden alkalommal amikor megérzem megríkat

Fújás után azonnal megrohan az égő fák illata. Az ámbra és a pézsma kb. 10 perces munkája szükséges ahhoz, hogy a fák átható füstje csillapodjon. Puha, édeskésen füstös mivolta meglehetősen keveset változik az idő múlásával. Mindvégig megmarad a háncs naturális és a kasztoreum (hódzsír) állatias aláfestése (ez utóbbi erőteljesebben).

Laurie az állítólag nyersebb, nehezebb Fireside Intense édesebb, könnyebben viselhető, komfortosabb változatát kívánta előállítani. Sikerült neki.
Tartóssága és hatósugara nagyszerű. A bőrömön még 10 óra múlva is felfedeztem pézsmás, fás, füstös, kissé púderesen puha illatát.
Összességében, leszáradását tekintve lineáris parfüm, amit szerkezeti szempontból nem is igazán érdemes boncolgatni, mert szerintem művészete a hatásában rejlik. Olyan intenzíven hoz egy hangulatot, hogy aki valaha is ült már füstöt lehelő tűz mellett, az azonnal otthon érzi magát tőle.
Én magam is így vagyok ezzel...

... 5-6 éves kislány vagyok. Este van. Mama felkel az ágyról, ahol percek óta némán morzsolja a rózsafüzért. A mocorgásra felpillantok a mesekönyvemből. 
A vaskályhához megy, majd fájós derekára teszi kezét amikor lehajol, hogy megnézze a tüzet. A kályha ajtaja nyikorog kicsit amikor kinyitja, fáradt pillantása a vödörre esik- már csak pár vékony, illatos fahasáb lapul benne- azokat a tűzbe dobja, és igazít kicsit rajtuk a piszkavas koromfekete végével.
Mozdulata nyomán finom füst kígyózik elő, és az égő fa ezer szikrával tűzijátékot játszik.
Mama kabátba bújik, ősz haját kendő alá simítja (pirulva mesélte, hogy valaha lenszőke, derékig érő haját nagyapám mennyire csodálta).
Kezébe fogja a vödröt, és hajlott háttal az ajtó felé indul. Kinn a fészerben már várja a hasábokra vágott fák katonás sora, a tojásszén és a tavalyról maradt kevéske német brikett.
Kinyitja az ajtót és kikémlel a hóesésbe. A cirmos azonnal a lábánál terem, kéjesen dörgöli fázós testét a lábához.
- Ejjj az anyád kiskésit te macska, még fölbukok benned. Sicc!
Hátulról megérintem ezer ráncos, bő, fekete szoknyáját. Megfordul. Világoskék tekintete azonnal megérti a szememben bujkáló néma kérést. Füstszagú, görcsös ujjaival finoman végigsimít az arcomon.
- Nem-nem! Hideg van kinn. Most vackolódtál ki a náthából. Mindjár' itt vagyok, addig maradj a jó melegbe lelkem...





Illatjegyei:


fás jegyek (szantál, guaiak, cédrus, háncs,
vetiver)

kasztoreum, ámbra, pézsma, moha








2 megjegyzés:

  1. Ildi! Gyönyörűszép történet amit leírtál! Nekem is vannak hasonló emlékeim, imádom a tűz és füst illatát. Kíváncsi lennék erre az illatra (is).

    VálaszTörlés
  2. köszönöm!
    fel is kavart rendesen (újra) az élmény (érzés)!

    VálaszTörlés