Accordo Arancio (L'Erbolario) 2014

HONLAP / FACEBOOK

illatcsalád: citrus-gourmand

A L'Erbolario történetéről dióhéjban annyit, hogy az olasz Franco Bergamaschi, és felesége Daniela Villa alapította, 1978-ban, Lodiban. Régi családi receptek alapján, természetes összetevőkből álló kozmetikumokat készítettek, amelyekkel gyakorlatilag azonnal sikert, sikerre halmoztak.
A név az olasz erborare ("növényt gyűjt") szóból ered, utalva erre az ősi időktől fogva ismert tevékenységre, a füvesasszonyok generációról generációra szálló, misztikus, a természetet oly jól ismerő tudására.
A vállalkozás egyre nagyobbá nőtte ki magát, 1994-ben a gyönyörű Adda Sud Parkba helyezték központjukat, ami egy hatalmas természetvédelmi terület Olaszországban.
Működésükről, a nyersanyagok feldolgozásának technikai részleteiről egy videó található olasz nyelven ITT , amiből egy kukkot sem értettem, de a látvány szempontjából mégis érdekes volt az egész, futurisztikus gépszerkezetekkel tűzdelve.

Franco Bergamaschi, és Daniela Villa

A Myropoliumba a pipacsos Papavero-ért mentem, de ha már ott vagyok miért ne fújnék az egyik "új" illatból is?! Mivel a meleg miatt mostanában citrusokra vágyom, ezért a "Narancsfa- akkord"-ra esett a választásom. A szép keserűnarancs rögtön megérintett, de ennyi azért még kevés a boldogsághoz... mintát sem kértem belőle, gondoltam elég egyelőre amit magamra fújtam, majd gyanútlanul elindultam a városba... és akkor a karomon csodás dolgok varázslatos játéka kezdődött, aminek következtében Óbuda kellős közepén, földbe gyökerezett a lábam... szóval lényeg az, hogy a város másik végéből visszafordultam mintát kérni.

Természetesség ide, vagy oda, az Accordo Arancio nem egyszerű alkotás, keserű akkordjai miatt úgy gondolom megosztó illat lesz, de egy biztos, hogy művészi értéke, és tiszta szépsége vitathatatlan. 

Szédítően tiszta mandarin, és keserű narancs a nyitány, pont egy csepp citrommal, ami hamar elillan... álomszerű citrusfátyol, amelyhez fél perc múlva a szilva lédús édessége, és kevéske ylang-ylang vegyül.
Virágos felhangokkal tarkított herbás, egyre mélyülő kesernyés jelleg (ami soha nem lesz kellemetlen, inkább csak meghökkentő az életszerűsége miatt). 
Halk jázmin jelenik meg, majd a vanília édessége, egy kezdetben inkább pacsulis alapon, amely puhán pézsmás, melengetően ámbrás, kesernyés-édeskés simogatássá szelídül. Tavaszra, nyárra kiváló választás, rég találkoztam ennyire kitűnő citrus illattal, ami annyira elbűvölt, hogy a több mint sok parfümöm mellé, komolyan fontolgatom a beszerzését.
Maximálisan uniszex illat. Tartóssága kiváló, hatósugara közepes.

...a halvány narancssárga, sötétlően kavargó borostyánba olvadása, egy dél-olasz pillanat vakítóan édessé perzselő napfényessége...

Illatjegyei:

• mandarin, keserű narancs, citrom, ylang-ylang
• petitgrain (keserűnarancs olaj), szilva, jázmin, kakukkfű
• vanília, ámbra, pézsma, pacsuli

https://www.facebook.com/illatpiramis


kép: Irene Sheri

Panorama (Olfactive Studio) 2015

illatcsalád: aromás-zöld

alkotó: Clement Gavarry

Az Olfactive Studio (aminek szeretett Chambre Noire illatát már korábban méltattam) a jól bevált fotó-parfümőr kooperációt kibővítette azzal, hogy új illataiban egy-egy addig senki által nem használt összetevőt is bevezet, és aköré építi az adott kompozíciót (tehát tovább finomodik, és árnyalódik a szemlélet, ami nekem roppant mód tetszik).

Az idei illatot Clement Gavarry, az IFF parfümőre tervezte, akinek érdekes a családi háttere, bár ő maga már Párizsban született 1977-ben, nagyszülei még Grasse-ban éltek, dédnagyapja egy hatalmas ültetvényt művelt, ahol jázmint, rózsát, levendulát termesztett, és olyannyira mestere volt a kertészetnek, hogy Coco Chanel személyesen tőle vásárolt alapanyagokat. 
Apját, Max Gavarry-t pedig már annyira megérintette a parfümvilág, hogy parfümőr lett, majd az ő nyomdokait követve fia, Clement is (aki az ISIPCA növendéke volt). Közös munkájuk a 2004-es Prada Amber, amelynek triójában Carlos Benaim is részt vett, és amiért 2005-ben FiFi díjat kaptak.
Érdekesség, hogy apjával mindketten szenvedélyes vitorlázók, sok időt töltött apja kedvenc hajóján, amit merő véletlenségből Neroli-nak hívtak.

Nevéhez fűzödik még többek között pár Eternity flanker, a Carolina (C.Herrera), a férfi Armani Code, az Immaculate (Michel Germain), a Prada Tendre, a Black Violet (Tom Ford), és természetesen egy rémes Harajuku baba. 
Amire azonban nyilatkozatai alapján szerintem a legbüszkébb, az 2011-ben, egy speciális eseményre készült parfüm, ahol az IFF parfümőrei egy szakmai esten (Speed Smelling) kereken 7 perc alatt bemutathatták azt az illatot, amit teljesen szabadon, csak saját kedvükre komponáltak (itt pénzt nem kímélve, mindenki beletehette a nyersanyagok színe-javát abba az egy üvegbe, amivel megvillantotta a szakma előtt tudását). 
Clement illatát az Észak-Nevadában (Black Rock sivatag) rendezett éves fesztivál, a "Burning Man" ihlette, aminek füstössége (gyanta, labdanum, mirha, szantál) megidézi a különleges este euforikus hangulatát. (A fesztiválról például ITT és ITT olvashattok bővebben, sok-sok képpel)

fotó: Miguel Sandinha

Elnézést a nagy kitérőért, de Gavarry olyan érdekes személyiség, hogy nem lehetett röviden elintézni, viszont jöjjön akkor a Panorama.
A fotó Los Angelesben készült, és az építészeti szempontból (is) híres Sheats-Goldstein házból való kilátást hivatott megörökíteni. Lényeg a modern építészet, és a természet ötvözésében van, valamint a két világ horizonton való találkozásában (a házat John Lautner építette, aki az amerikai Frank Lloyd Wright tanítványaként a modern épületek, és a körülöttük lévő érintetlen természet tökéletes harmonizációjára törekedett elsősorban).
A ház több filmben is szerepelt (A nagy Lebowszki, Exit, Charlie angyalai), eredetileg az öt gyermekes Sheats családnak épült, majd megvette az igen extrém kinézetű multimilliárdos fura figura, James Goldstein.
A különleges, és szépséges épületről érdemes olvasgatni (vagy csak a rengeteg képet csodálni) pl. ITT , ITT és ITT

A parfüm ennek megfelelően tökéletesre sikeredett. Mielőtt még olvastam volna bármit a koncepcióról, az jutott eszembe, hogy ez egy nagyon modern zöld illat.

Döbbenetesen zöld nyitány, lehengerlően erőteljes, nem savanykás, hanem fanyar, kesernyés akkordokkal, bergamott, és citrom reszelt héjának illata, amelyben mintha még egy elmorzsolt muskátli levele is virulna. Pár másodperc múlva kissé édesedik, lágyabb lesz, megjelenik a fügelevél, a balzsamfenyő gyantája, és a wasabi (japán zöld torma) jellegzetes aromája, ami enyhén szúróssá vált rajtam. Ettől érzem üvegszerűnek az illatot, ami nem békességet, hanem pont (jó értelemben vett) feszültséget keltett bennem.
Nagyon izgalmas kompozíció, ami szinte másodpercenként változik, alakul.
Leszáradásakor előbukkan a pacsuli, némi kesernyés galbánum, majd az egész egy mirhás-pézsmás-labdanum által erősített ámbraszerű gyantás alapra kerül, ami soha nem lesz a hasonló jellegű alapoknál megszokott módon sötéten, és balzsamosan simuló, hanem végig intenzív zöld, amelyről szikrázó zöld szilánkok jutnak eszembe.
Mestermunka, igazi művészet azon túl, hogy tavaszi-nyári frissítőnek is kiváló. Tartóssága, és hatósugara jó, szerintem intenzívebb a többi Olfactive illatnál.

a zöldek uralma... amint vaskosan kanyargó indákkal, berobbannak az üvegen...

Illatjegyei:

• bergamott, citrom
• wasabi, ibolyalevél, fügelevél, galbánum, kardamom, fű
• pézsma, vanília, tonka, mirha, balzsamfenyő, pacsuli, labdanum

(fotó: Sake no Hana étterem, London, "Bamboo Forest Green Art")

https://www.facebook.com/illatpiramis

Eau du Soir (Sisley) 1990

fotó: frivole.be

illatcsalád: ciprus-virágos

alkotó: Jeannine Mongin (Hubert d'Ornano, Isabelle d'Ornano)

üveg: Bronislaw Krzysztof

A Sisley második illata, Isabelle vágyálma volt, aki imádja az egyik legillatosabb sövénynövénynek, a jezsámennek (Philadelphus) az illatát, amelyhez gyermekkori, spanyolországi élmények fűzik. Miután férjének mesélt ezekről a nosztalgikus, jezsámenes emlékekről, ő ajándékba elkészíttette szerelmetes nejének ezt a parfümöt, akinek évekre meglett a szignatúra illata.

A Soir (este) jelző arra utal, hogy a spanyol földön főként seringa virágként ismert növény, a naplemente után ontja leginkább bódító, jázminra emlékeztető illatát.

(Hobbi kertészeknek súgnám, hogy miközben kutattam a jezsámen után, felfedeztem egy szuper kertészeti oldalt ITT, ahol remek videókkal teszik élménnyé a tervezést, és adnak használható tippeket. A jezsáment linkeltem be, de érdemes barangolni az oldalon.)

Az Eau du Soir (kupakja csak úgy mellékesen 18 karátos arannyal futtatva) igazi klasszikus kompozíció, halványan kesernyés citrus nyitánnyal, ami pár pillanat alatt elillan. Grapefruit, és mandarin, de az utóbbi helyett inkább bergamottot érzek.
A komplexitása miatt, az én amatőr orromnak nagyon nehéz boncolgatni (ha nem lehetetlen).A fanyarkás nyitány után kicsit édesedik, borókásodik, a labdanumnak köszönhetően ámbrásan lágyul, és íriszes, púderesebb irányt vesz, ahol a virágillat a domináns, főként a jezsámen, édes rózsa, és halványan az ylang-ylang. Egy lehelet bors rövidke ideig pikánsan szúrós benne (de ezt nem is annyira az orromban, inkább a torkomban érzem- nem, nem ettem meg!)
A virágözön után belép a pacsuli, de ez lágy, simuló a tölgymoha-pézsma-ámbra alapon. Azután fokozatosan eltűnnek a virágok, szinte csak a jázmin, és az írisz marad, ezek észrevétlenül olvadnak egybe, oldódnak fel az alapban.
A teljes leszáradás írisz, pézsma, ámbra keveréke, amiben először puha, majd kicsit karcosabb fás jegyeket is érzek. Egyszerűen pazar illat, szavak nincsenek rá. Tartóssága, és hatósugara természetesen kiváló, egy fújás bőven elegendő belőle. (Luca Turin utálja, ez plusz pont nálam, mert én pedig őt nem szeretem)
Vintage mintám van (volt :-( ), nem tudom, hogy a jelenlegi (legalább) hasonló-e?! Egy biztos, nekem KELL ez a parfüm. Régiben, egészben, üvegben, nagyban, nagyon (vagy inkább nagyon-nagyon)!...

Közben teszteltem a jelenlegi, IFRAizmus által hatástalanított változatot. Sajnos közelébe sem ér ennek a csodának, körülbelül 1 óra a tartóssága, 15 perc után már bőrközeli, 30 perc után alig éreztem. Gyenge szappanillatra redukálták. Szomorú vagyok :-( 

Illatjegyei:

• grapefruit, mandarin
• szegfű, írisz, jázmin, francia labdanum, ylang-ylang, pacsuli, tölgymoha, rózsa, gyöngyvirág, boróka, bors, jezsámen
• pézsma, ámbra

https://www.facebook.com/illatpiramis

Wrappings (Clinique) 1990

illatcsalád: virágos- aldehides

alkotó: Elie Roger (Estée Lauder: Knowing, Balenciaga: Ho Hang Club, Karl                                          Lagerfeld: KL Homme)

Mielőtt még bármit olvastam volna a Clinique-ről (amiről bevallom semmit nem tudtam, mivel a bőrápolás, illetve parfümök terén szinte teljesen érdektelen volt számomra), az ugrott be elsőre a Wrappings-el kapcsolatban, hogy mintha egy régi Estée Lauder illatot szagolnék.
És tényleg van kapcsolódás.

A Clinique az Estée Lauderből nőtte ki magát, mégpedig Estée menyének, Evelyn Laudernek a kezdeményezésére (1968-ban), aki olyan kozmetikai vállalatban gondolkodott, amely bőrgyógyászok bevonásával, annyira hiper-szuper anti-allergén kozmetikumokat dolgoz ki, amelyeknek már a látványától azonnal kisimulnak, a horror áruk miatt elmélyült mimikai ráncok. A név az orvosi klinikumra utal, a fehér köpenyesek mindent tudó világára (A Clinique márkaboltjaiban, a mai napig fehér köpenyben szolgálják ki a vásárlókat). A kencék 100%-ban illatmentesek (amit nem tudok alátámasztani, mert még nem próbáltam őket), azonban 1971-ben úgy gondolták, hogy mégis kellene valami illatélmény, és megjelent az Aromatics Elixir, amit számos parfüm követett.
Evelynről még annyi érdekesség, hogy a mellrák elleni küzdelem egyik aktivistája volt, részben az ő nevéhez fűződik az ügyhöz kapcsolódó "rózsaszín szalag" szimbólum bevezetése. (Ő maga 75 éves korában, 2011-ben halt meg petefészekrákban)

Wrappings... "csomagolás", beburkolás... tökéletes névválasztás!
Minden aldehid tartalmú parfümről ez az első szó ami eszembe jut, hogy beburkol egy légiesen könnyed felhő, amely biztonságot, és nyugalmat ad (hoppá, talán most jöttem rá a vintage szeretetem egyik okára :-) )
(Elnevezéséről egyébként több teóriát is olvastam. A parfüm egy limitált karácsonyi kiadásként jelent meg pár amerikai nagy áruházban 90-ben, azután évről-évre az ünnepi időszakban többször megjelentették. Ez alapján többen a karácsonyi csomagolóanyagokra asszociáltak, de én az elvontabb, elsőként említett variációban szeretnék hinni, vagy legalábbis a kettő furfangos ötvözetében)

Nyitányát erőteljes zöld kezdet jellemzi, lédúsan roppanó növény, amelynek szárából sűrű, sötétzöld elixír csordogál, mellékzöngéje kesernyés, gyógynövényes üröm. Annyira nem általános, hogy imádom! Az aldehid pár perc múlva puhít rajta, áttetszőbbé teszi, majd a tölgymoha tompít ezen a harsogó zöld árnyalaton.
Nehéz boncolgatni, de az összetevőkből egyértelműen kivehető volt számomra a szerecsendió, ami nem uralja sosem, de izgalmassá fűszerezi egy adott fázisát, a pacsuli, és a cédrus, amely az elején nem igazán érezhető, de a leszáradáskor övé lesz az egyik főszerep, az aldehid, pézsma és moha mellett. Az orris kissé púderes irányba tolja a végét, így egy többnyire pihe-puha, légies, enyhén virágos tisztaságillat lesz belőle, (néha kicsit karcos) fás alappal. Az jutott eszembe róla, hogy olyan mint mikor a macska mancsa belesimul az ember tenyerébe, de azért játékból időnként előkerülnek a karmok :-) 
(a tenger jegyet nem igazán értem benne, szerencsére egyértelműen nem aquás illat)
Maximálisan uniszex, sok fantázia nem kell hozzá, hogy elképzeljem férfi bőrön. Hatósugara, és tartóssága kiváló. Remekül összerakott, rendkívül különleges illat, szélfésülte hajló búza, amely fölött békés, áttetsző kék ég feszül. 
Üzenem az Univerzumnak, hogy egy mini változatot szívesen birtokolnék belőle.

https://www.facebook.com/illatpiramis

Vincent Van Gogh: Búzaföld (1888)

Illatjegyei:

• aldehid, üröm, levendula, zöld jegyek, szerecsendió
• ciklámen, szegfű, orris, jázmin, jácint, rózsa
• bőr, pacsuli, pézsma, tölgymoha, cédrus, tenger jegyek

Terrasse à St-Germain (Jul et Mad) 2012

HONLAP / FACEBOOK

illatcsalád: virágos- fás- pézsma

alkotó: Dorothee Piot

Szegény Tom Ford Black Orchidját másodszorra előzi meg egy bejegyzés, de elvarázsolódtam, nincs mit tenni (tegnap többször is, úgy tűnik mágikus nap volt).

Jul et Mad. Számomra eddig ismeretlen név, ami azzal örvendeztetett meg, hogy mindössze négy illatukból, három telitalálat nálam (a negyedik csak az én tökéletlenségem miatt nem, mert valahogy az aquás illatok nem szépek rajtam).
A négyes mesebeli, bűvös számának külön örültem, 2012-ben három parfüm (Terrasse à St-Germain, Amour de Palazzo, Stilettos on Lex), idén egy ráadás (Aqua Sextius). Semmi flanker, ezeregyedik hasonló (üzleti megfontolású) gondolat, négy különböző, művészire csiszolt illat, letisztult, kifinomult üvegben. (remélem ez a szemlélet továbbra is így marad)
A három nekem tetszőből, elsőként azért rá esett a választásom, mert egyrészt francia (és St-Germain), másrészt citrus bódulat volt tegnap az Atelier Cologne Pomélo Paradis miatt, gondoltam törés nélkül folytatódjon ez az érzelmi ív.
Harmadrészt pedig (és persze nem utolsósorban), Indie kategóriában ő lett a 2013.év FiFi díjazottja.

A parfümházról röviden annyit (zsebkendőket elő Lányok!), hogy egy szerelmi szál húzódik a hátterében, két ember közös történetének fontos állomásai, azok illatokban történő elmesélése. 
A francia világutazó tudós, Julien Blanchard, és a romániai születésű, szépségiparban tevékenykedő, parfümrajongó Madalina Stoica, egy párizsi kávézó teraszán való találkozásának, majd szerelmének gyümölcse. Az illat ennek a kapcsolatnak a születését, kezdetét kívánja szimbolizálni, belefoglalva a párizsi életérzés kecses, légies eleganciáját.
A "Coup de Foudre" megfogalmazása, amely a váratlanul jött, sorsszerű szerelem "villámcsapásának" romantikáját adja.

Dorothee Piot, akinek két kedvenc őszi parfümöm köszönhetem (Olfactive Studio: Chambre Noire, és a Naomagic- igen, bizony egy celebillat, ami megfogott) a Jul et Mad illataival, hivatalosan is a Top 5 parfümőr listámra került. 

A Terrasse à St-Germain egy erősen citrusos akkordokkal nyitó szépség, amelynek fejjegyében a grapefruit és mandarin édeskésen citrusos illata dominál (rebarbarát nem érzek, de nem is baj, mert parfümben még sosem szerettem, bár lehet, hogy az a halvány, zöldes fuvallat a háttérben neki köszönhető, akkor ebben az interpretációban mégis szeretem).
A virágok közül egyértelműen a jellegzetes fréziát, és édeskés lótuszt fedeztem fel (rózsát nem, bár a kék rózsának fogalmam sincs mennyiben van más illata, mint kevésbé különc társainak). Ami azonban nagyon megfogott, az a pézsma otthonos, megnyugtató ölelése, a pacsuli, és citrusok könnyed, csábító izgalma, a fás jegyek otthonossága, amelyek puha, krémes összhangban olvadnak eggyé.
Folyamatosan átmenetnek, valamiféle balerinás billegésnek érzem egy citrusosan friss, illetve egy krémesen fás, pézsmás illat között, és ez a libikóka játék hihetetlenül izgalmas, különleges dolog.

...szikrázó napsütésben fürdő frézia, lágy ölelés, pille takaró, hófehéren libbenő függöny, frissen készített reggeli édes limonádé, egy faillatú otthon biztonságos puhaságában...

Hatósugara, tartóssága kiváló. És mivel ugyanazt a lelki békét nyújtotta, mint például a Trussardi Inside kávéssága, ezért minden percét imádtam. (illatában nem hasonló a két parfüm, csak számomra hasonló hangulatúak).

Illatjegyei:

FEJ: grapefruit, mandarin, rebarbara
SZÍV: frézia, lótuszvirág, kék rózsa
ALAP: pézsma, szantál, pacsuli

https://www.facebook.com/illatpiramis

Kouros (Yves Saint Laurent) 1981

alkotó: Pierre Bourdon

illatcsalád: aromás- fougere

üveg: Alain de Mourgues

Hatalmas lelkesedéssel, rendkívüli posztként, afféle "breaking news"-ként indult ennek a bejegyzésnek az írása két hónappal ezelőtt, de van mentségem a késlekedésre...
Amióta Illatvadász bejegyzését olvastam róla, azóta vagyok kíváncsi Yves Saint Laurent "húgyszagú"-nak titulált atombombájára. Kétszer már majdnem sikerült tesztelnem, de a célvonal előtt valami mindig közbejött, és hoppon maradtam.
Most viszont egy illatbolond barátom jóvoltából, az enyém 1,5 ml vintage legenda (pár egyéb férfi "legendával" karöltve- amit itt is köszönök még egyszer). Ez bizony a mennyország kérem! :-)
Ami miatt ennyi ideig elhúzódott az egész, az a parfüm komplexitása volt. Azt hittem könnyedén megszületik a bejegyzés, pár napon át tesztelem, egy merő cibet az egész, semmi más, ezt majd szépen leírom, és kész. De ahogy többször próbáltam, kiderült, hogy milyen furfangos ez a pasi, mindig tudott újat mutatni, amivel sikerült teljesen összezavarnia.
Pierre Bourdon alapjáraton a kedvencem, a Dior féle Dolce Vita megalkotása miatt örökös rajongója lettem, annak összetettsége után gondolhattam volna, hogy a másik ikonikus illata azért mégsem lesz olyan egyszerű eset.

Épp a tömjén-túrám közepén jártam, napok óta a templomi tömjén áhítatában lebegve, amikor jött, és nyakon vágott a Kouros.
Realisztikus a végletekig. Az én mindent megédesítő női bőrömön, egy pillanatra sem engedett a határozottan férfias jelleg, ami maga alá gyűr, és nem ereszt (nehezen, de elvonatkoztatva az erotikától, arra (is) próbálok utalni, hogy tartóssága, intenzitása verhetetlen).
Ritkán mondom egy illatra, hogy nem lehet uniszex, de ez tényleg nem lehet.

Nyitánya erős, csípős (esküszöm torokkaparó) cibet, ami mellett én semmi mást nem érzek hirtelen. Később az aldehid légiesebbé teszi ezt a szúrós akkordot, és nehezen, de engedi kibontakozni a többi jegyet, ám a cibet erőssége gyakorlatilag végig megmarad.
Számomra szinte kibogozhatatlan illat, amit egyértelműen érzek az a fanyar bergamot, levendula, bőr, tölgymoha, kesernyés üröm (ami a vermut, és abszint zamatát adja), földes pacsuli és vetiver, a többi az én orromnak csak elméletben létezik. Talán még érzem a tonkát és pézsmát a végén, de ez már nagyon erőlködés a részemről. A méz rajtam nem bukkant elő, legalábbis az édessége semmiképp, esetleg az a szintén torokkaparó érzés, amit egy mézzel teli üvegbe hosszasan beleszagolva érzünk. 
Szappanos, tiszta illattá alakul, határozottan mocskos gondolatokkal fűszerezve.
Erre fokozottan érvényes a messziről, szigorúan egy fújás intelmének betartása.

Anavyssos Kouros
(Kr.e. 530 körül)
Nemzeti Régészeti Múzeum
Athén

Véleményem szerint a fougere kategória egyik iskolapéldája (ami ugye a levendula-tölgymoha kombinációja az 1800-as évek Franciaországából). Annak nem a tiszta, hanem a már említett mocskos értelmezése.

A neve lehet még érdekesség vele kapcsolatban, a Kouros név a fiatal, tökéletes testű férfiakat ábrázoló ókori görög szobrokra utal, nyíltan sugallva a szexualitást, a természetes erőt, kidolgozottságot, férfi szépséget.

Csak bátor, határozott férfiaknak ajánlom, akik már-már különc módon szeretnének kitűnni a tömegízlésből.
Egy cowboy illata, aki hanyag mozdulattal, lasszóval fogja meg a kiszemelt nőt, és le sem szállva a nyers bőrnyeregből, a lován teszi magáévá, majd mielőtt a nő akár egyetlen szót is szólhatna, vissza sem nézve ellovagol. Az érzelem talán egyetlen rezdülése az, hogy szivarját hanyag mozdulattal a szája másik sarkába helyezi... elnézést, kicsit elkalandoztam... szóval jó ez a Kouros, na! :-)


Illatjegyei:

• fehér üröm, aldehid, koriander, zsálya, bergamott
• szegfű, pacsuli, fahéj, orris, jázmin, vetiver, muskátli
• méz, bőr, tonka bab, ámbra, pézsma, cibet, tölgymoha, vanília

https://www.facebook.com/illatpiramis

Chambre Noire (2011) Olfactive Studio

fotó: Clémence René-Bazin

alkotó: Dorothee Piot

illatcsalád: bőrös

Az Olfactive Studio 2011-ben, az induláskor, rögtön három illattal állt elő, ezek egyike volt a Sötétszoba (Chambre Noire).

Dorothee Piot munkássága első látásra nem igazán fogott meg, számtalan számomra semmitmondó
illat mellett (amiket fel sem sorolok, annyira szörnyűek) 1-2 viszonylag kiemelkedő alkotása van (pl. Amouage: Memoir, Naomagic, Majda Bekkali: Songe pour Elle), de egyiket sem nevezném korszakalkotónak, különösebben érdekesnek sem, inkább olyan biztonsági illatok, amik puhaságot, melegséget árasztanak (na jó, a Memoir azért több ennél!). Nem baj, ilyen is kell! Sőt a hétköznapokon általában pont ezt szeretem!
Amikor pedig megtudtam, hogy a parfümök mellett a gasztronómia a másik fő érdeklődési köre (szereti a földes illatokat, parfümben a pacsulit, ételben a szarvasgombát), akkor belopta magát a szívembe.

Szóval a Chambre Noire.
A sötétszoba ebben az esetben számomra többrétegű jelentéssel bír. Egyrészt utal a fényképészek sötétkamrájára (Camera Obscura), másrészt a konkrét fotóra, ami alapján az volt az instrukció, hogy fogalmazza meg, "egy sötét kairói szállodai szoba ablakából, kilátás a Nílusra" érzést.
Az összetevők, és a végeredmény, nekem hozza képzeletben az élményt, bár nem ezért szerettem meg.

Rajtam az első pillanatokban egy nyers, mély, földes pacsulibomba az egész (tudom, hogy rózsaborsnak kellene lenni a fejjegyben, de nálam nincs, vagy nem érzem! és ezt nem csak az elején nem érzem, később sem!). Pár másodperc múlva ebből bontakozik ki egy puha, melegséggel teli bőrös jegy, ami gyakorlatilag a teljes leszáradásig erőteljes.
A legtöbb bőrös illat száraz (némelyik karcos) lesz rajtam. De ez nem!
A leszáradása puha, bőrös pézsma, amelybe fás akkordok keverednek, és halványan az ibolya nagyon gyengéd, légies púderessége, valamint a vanília, és szilva aromás édessége.
Simulékony, selymes, telt, balzsamosan füstös, édeskés illat.
A templomi tömjén illatát, amit nagyon kerestem benne (igen, rá vagyok kattanva mostanában a tömjén illatára!), nem igazán találtam benne. Olyan, mintha a füstös akkordja inkább a vaníliától származna, de ki tudja?!

Több helyen olvastam, hogy a Feminite du Bois koppintása, amivel nagyon nem értek egyet! Jellegükben talán hasonlítanak (bár ezt sem mondanám egyértelműen), de a földes pacsuli, és bőrös dominancia nincs meg sem a Shiseido, sem a Serge Lutens féle illatban (annyira nincs, hogy nincs is benne egyik sem!).

Kőbánya, Gergely u. (saját fotó)

És ami miatt megszerettem, azon túl, hogy úgy simul rám, mintha az énem egy
részének kivetülése lenne, amely finom árnyként követ egy napon át, az egy szeptemberi, fotózós délután emléke.
Mikor épp a múltam sötét kamrájának titkait fürkésztem, és arra kerestem a választ, hogy egy elhagyott kőbányai gyár rozsdás vasablakának törött üvegéről, vajon miért mindig apám jut eszembe?!
...esőt jósló volt az ég, Jónás Tamás novellákat olvastam, emlékeztem, elengedtem... s mindehhez a garbóm melegségéből áradt a Chambre Noire!
Jó élmény volt! Felkavaró!... szétszedő, és összerakó!
Köszönöm!


Összetevők:

- rózsabors
- jázmin, tömjén, ibolya, szilva, papírusz
- pézsma, szantál, pacsuli, vanília, bőr

https://www.facebook.com/illatpiramis

Lei (Mazzolari)

illatcsalád: orientális-fás

Amikor nemrégiben a Trussardi Inside-ról írtam, akkor átgondoltam, hogy milyen illatokat tudnék még elképzelni egy beburkolózó, hűvös, tavaszi estéhez (most, hogy nem is volt igazi tél, valahogy foggal körömmel ragaszkodom a hűvös idő utolsó napjaihoz). 
Magyarul fejben próbáltam listát készíteni, a "kuckózó" illatokról. És akkor eszembe jutott, hogy van egy aprócska minta maradékom, a Mazzolari háztól.
(sajnos a többi illatát nem ismerem, ha valakinek van otthon tőlük felesleges mintája, kérem gondoljon rám!)

Augusto Mazzolari
(az unoka)

A Mazzolari borbélyműhelyt, Augusto Mazzolari alapította 1888-ban, Milánóban. 
A fiatal borbély, kezdetben csak férfiak számára készített illatos arcvizeket, első parfümsikerét, az Eau de Colognes nevű kölnije aratta, ami egyre népszerűbb lett az olasz férfiak körében.

Fia, Ferdinando bővítette az ügyfélkört, és női illatszereket is elkezdett készíteni. 
Unokája Augusto, pedig 1966-ban megnyitotta első illatszereket forgalmazó üzletüket, ahol már számos parfümöt készítettek férfiak és nők számára egyaránt.
Roppant letisztult, és elegáns üvegeikben, jelenleg összesen 15 parfümöt forgalmaznak, amelyek listáját megtaláljátok ITT.

De nézzük ezt a nőknek készült orientális-fás illatot, a Lei-t (amelynek férfi párja a Lui).
A nyitánya rengeteg porszerű kakaó, amelynek nyersesége hirtelen ambivalens érzéseket kelt bennem. Tényleg nagyon poros jellegű, amely már-már fullasztó az első pár pillanatban.
Felmentő seregként, egy perc múlva érkezik a labdanum ámbrás, sötét, szurokszerű, kissé bőrös felhangú mélysége. Ez kellő életet lehel ebbe a szaharai nihilbe.
A vanília édes illata pedig közben a labdanum mellé szegődik, és nőiessé, simulóvá teszi az illatot. 
Körülbelül 4-5 perc múlva megjelenik egy erőteljesen földes jellegű pacsuli, valamint a fás jegyek. A vetiver száraz fássága ebben a szakaszban újra fokozza az illat poros jellegét (ami nem igazán tetszik).
A citrom és a bergamott fogalmam sincs, hol helyezkedik el, mert gyakorlatilag egyiket sem sikerült benne felfedeznem.
Teljes leszáradása egyértelműen a kakaóra épül, a száraz jelleg tompul, majd egy bőrközeli kellemes, édeskés, fás illattá szelídül (itt már el tudnám képzelni, hogy egy vödörnyi mennyiséggel birtokoljam, és egy csésze forró, mézes almateával a kanapéra kucorodva élvezzem a gyengéd, tavaszi napsütést).

Összességében azonban nem tudom, hogy tetszik-e?! Van olyan fázisa ahol nagyon szeretem (a labdanum, és vanília felbukkanásakor, valamint a teljes leszáradásakor), és van amikor ki nem állhatom (a vetiver úgy érzem megfojt, felbukkanásakor torokkaparóan karcos a parfüm szárazsága). 
Finomsága és kimunkáltsága kétségtelen, és lehet, hogy csak én bőrömmel van gond, amiért néha ennyire rakoncátlanul viselkedik rajtam.
Tartóssága és intenzitása kiváló, erőteljes és igen ragaszkodó.
Bár női illat, én férfi bőrön szívesen tesztelném, úgy gondolom remekül működne.

Illajegyei

vetiver, francia labdanum, szantál, pacsuli, virginiai cédrus, vanília, bergamott, kakaó, citrom

képek a Mazzolari Profumerie hivatalos facebook oldaláról

HONLAP

https://www.facebook.com/illatpiramis

Trussardi (1982)

illatcsalád: ciprus-virágos

Trussardi első parfümje 1982-ben jelent meg, igen formabontó külsővel. Szakít az addigi hagyományokkal, és a művészien formált üvegek után, a végletekig egyszerű, sima vonalú, lapos flakont tervez, amit azonban mintája mégis különlegessé tesz, ugyanis fehér, gyíkbőr mintás anyaggal burkolja, amelynek egyetlen dísze, a közepén elhelyezett agaras bőrmedál.
Az üveg jól tükrözi, a Trussardi művészetére általában jellemző avantgard technikai szemléletet, konstruktivista, újító törekvéseit.

Maga az illat, a klasszikus kompozíciók alapjára épít. A mai orr számára, elsőre talán nehezen érthető, élvezhető esszencia.
Ami engem különösen megfogott benne, az a hangulata. Az érzés, hogy visszarepít az időben (nem 1982-be, hanem sokkal korábbra), és egy olyan kor részesévé tesz, amikor én még nem éltem.

Fejillatában a fűszeres koriander, és a zöld jegyek dominálnak, többek között a galbanum keserű, zöldes gyantája. Az aldehid csak egy halovány, vékony fátyolként van jelen ebben a fás, kesernyés egyvelegben, a markáns összetevők szinte teljesen elnyomják, és nem engedik, hogy éteri, könnyed mivolta igazán érvényesüljön.
A virágok sem tudnak teljes pompájukban kibontakozni (pedig micsoda összetevők!). Talán az ylang-ylang, a grasse-i jázmin, és a tubarózsa érezhetően felbukkan benne, de annyira halványan, hogy magam sem vagyok benne biztos érzem is, vagy csak képzelem.
Az orris gyökér ad egy kis púderességet, de a leszáradás főbb szereplői itt már egyértelműen a bőr, a tölgymoha, és a cédrus.
Elegáns illat, melynek kortalanságát csak azért nem merem hangsúlyozni, mert a mai ízlés annyira megváltozott, hogy biztos vagyok abban, a karcosan fás bőrössége sokaknak nem nyerné el tetszését.
Tartóssága, és hatósugara kiváló. Az este karomra pöttyentett parfümöt, még másnap reggel is éreztem.

..."Filmszakadás", a Zöld Macskában. Karomon beburkolva, a pulóverem melegében vigyázva őrzöm az illatot.
A félhomályos pince hűvös, dohos. Már sötét van kinn mikor belépek, mégis meglep ez a sejtelmes fény, a lépcső mélybe imbolygó íve, amin félve lépek... sötétből, sötétbe... hol a nézőtér nyirkos padlója fából tákolt. Nem is színház ez, csak egy megfoghatatlan hangulat, amelyben székek vannak, asztal, és borostyánszínű whiskey. A színész orgánuma valóban Latinovits Zoltáné... nem játssza, érzi. Évája szép, törékeny, tüzes, rebbenő... szeme csupa rajongó odaadás... öngyújtó lángja villan, és az agyam betölti a cigaretta távolba ringató füstössége...

"Karóval jöttél, nem virággal,

feleseltél a másvilággal,
aranyat igértél nagy zsákkal
anyádnak és most itt csücsülsz,

mint fák tövén a bolondgomba
(így van rád, akinek van, gondja),
be vagy zárva a Hét Toronyba
és már sohasem menekülsz.

Tejfoggal kőbe mért haraptál?
Mért siettél, ha elmaradtál?
Miért nem éjszaka álmodtál? 
Végre mi kellett volna, mondd?

Magadat mindig kitakartad, 
sebedet mindig elvakartad,
híres vagy, hogyha ezt akartad.
S hány hét a világ? Te bolond.

Szerettél? Magához ki fűzött?
Bujdokoltál? Vajjon ki űzött?
Győzd, ami volt, ha ugyan győzöd,
se késed nincs, se kenyered.

Be vagy a Hét Toronyba zárva,
örülj, ha jut tüzelőfára,
örülj, itt van egy puha párna,
hajtsd le szépen a fejedet.

(József Attila: Karóval jöttél...)

(a fotó, a Zöld Macska Diákpincében készült, saját kép)

Illatjegyei:

• aldehidek, koriander, zöld jegyek, galbanum, jácint, bergamott
• tubarózsa, orris, jázmin, ylang-ylang, gyöngyvirág, muskátli, rózsa
• bőr, szantál, ámbra, pacsuli, pézsma, moha, vanília, cédrus, styrax

https://www.facebook.com/illatpiramis

Champagne (Yves Saint Laurent) 1993

alkotó: Sophia Grojsman 

(Boucheron: Jaipur; Calvin Klein: Eternity; Bvlgari Pour Femme; Estée Lauder: Spellbound, White Linen; Gloria Vanderbilt: Vanderbilt; 

Lagerfeld: Sun, Moon, Stars; Kenzo: Kashaya; Lancome: Tresor; Bill Blass: Nude; Celine: Magic; Elizabeth Arden: True Love; Elizabeth Taylor: Diamonds and Rubies, White Diamonds; Michael Germain: Immaculate, Sexual; Paloma Picasso: Tentation; Lalique: Lalique; Oscar de la Renta: Volupte; Yves Rocher: Neblina; Yves Saint Laurent: Champage, Paris, Parisienne; Laura Biagiotti: Sotto Voce)

illatcsalád: ciprus- gyümölcsös

üveg: Pierre Dinand

Ihletője állítólag Edmond Roudnitska egyik klasszikusa, a Rochas Femme volt. Összetevőik között valóban sok egyezés található, de a két illat mégsem hasonlít igazán egymásra (szerintem). 

A parfüm nevét a Caron-tól vásárolták, akinek 1923-as illata a Royal Bain de Champagne nevet viselte (ezt 1941-ben Royal Bain de Caron-ra változtatták- ez a verzió ma is kapható)
Az uniszex illatot kezdetben fürdővízbe önthető parfümként árulták, üvege pezsgősüveg formájú volt- 1941-ben készült el eau de toilette formátumban is.

Yves Saint Laurent illata azonban nem sokáig viselhette ezt a nevet, mert a francia bor és pezsgőtársaság, a CIVC (Comité Interprofessionel du Vin de Champagne) a parfüm megjelenése után rögtön beperelte az YSL-t. 
Hamar megszületett a bírói döntés, azonnal más nevet kellett keresni. A botrány természetesen nem maradt hatás nélkül, a Champagne hirtelen Európa legkelendőbb illata lett.

1994-1998-ig egyszerűen csak Yves Saint Laurent néven volt kapható. 
1998-tól lett Yvresse a neve.

Összetételén állítólag nem változtattak, de ezzel nem értek egyet. A Champagne és az Yvresse között igenis van különbség. Míg az Yvresse egy édes puncs lédús barackokból (doux), addig a Champagne... 

... kirobbanóan frissen gyöngyöző, félszáraz (demi sec) pezsgő... nyitánya Barack művésznő vidám, kacéran kacagó viháncolása, menta és egy leheletnyi ánizs izgalmas ölelésében. 
A fejillat lecsengése után, egy nagyon masszív, számomra szinte homogén szívillat következik, amelyben még mindig a hamvas bőrű művésznőé a főszerep, akinek lábai elé hull a nézőtérről csodálatot hozó rózsa, írisz, halovány jázmin- piros lakkcipője alatt halkan súrlódik a színpad szinte észrevétlen, fahéj illatú porossága.
Az alapillatban a pézsma, ámbra, moha, vanília, pacsuli és alig érezhetően a kókusz keveredik a fináléig játszó barack gyümölcsösségével.
Érdekes, nehezen boncolgatható- komplex, tömör illat- szerintem pezsgődugót formázó üvege tökéletesen tükrözi ezt a hatást- beletettek mindent, összenyomták, átkötötték, dugó bele és kész :-) az én szegény fejem (orrom) pedig órák óta csak odáig jutott a kicsomagolásban, hogy (szintén gyöngyöző homlokkal) a feszesre húzott, aranyló zsinegeket épphogy meglazította.
Hatósugara és tartóssága kiváló, órákon át tökéletes intenzitással illatozik. Összességében nagyon egyedi, különleges, "szeretem illat", szépséges külsőségekkel felruházva. 
Emeljük poharunk, az előadás valamennyi művészének- Sophia, Yves és Pierre tiszteletére... Prosit!

Illatjegyei:

FEJ: kömény, sárgabarack, nektarin, őszibarack, menta, ánizs

SZÍV: szegfű, licsi, írisz, fahéj, ibolya, rózsa, jázmin, gyöngyvirág

ALAP: ámbra, pacsuli, pézsma, benzoin, kókusz, vanília, tölgymoha, vetiver, cédrus, styrax

https://www.facebook.com/illatpiramis