L'orpheline (Serge Lutens) 2014

alkotó: Christopher Sheldrake

A L'orpheline (Árva), Serge Lutens borongós vallomása, fájdalmas, örökké feketét viselő szülőtlen magánya, lázas gyermeki lényének reszketése... ami nem más, mint a mágikus héthúrú lantjával, köveket szelíddé varázsoló Orpheus nevének töredéke.

Csodásan felizzó templomi tömjén, ami jelentéktelen hamuvá, majd mosószappanná válik. Egyszerű metamorfózis. Nem parfüm, csak egy törékeny hangulatvillanás...

"Szürke, hideg tél jött. A völgy felett az ég kémények füstjétől mocskolódott. Közelebb bújtak egymáshoz a házak, a kutyák hallgattak, csak a hó ropogott, ha le-lezuhant egy-egy ház tetejéről, vagy csizma lépkedett benne. Arcnélküli emberek jártak az utakon, azok is ritkán, boltba, kocsmába. Villanyok égtek, az udvarokra mint egy mocskos lavór vizet löttyintették ki az ablakok a negyven wattos égők fényeit. Van a világnak vége. Ilyen lehet."

/Jónás Tamás: Apáimnak, fiaimnak/

Illatjegyei:

pézsma, tömjén 

https://www.facebook.com/illatpiramis


(kép: Linda Vachon)

Let Me Play The Lion (Les Nez) 2006

HONLAP

illatcsalád: orientális-fás

alkotó: Isabelle Doyen

A Les Nez név egy mintával talált meg nem olyan rég, amit ajándékba kaptam. Let me play the lion... izgalmas elnevezés... hamar tesztelés... éééés tömjén. De milyen gyönyörűséges templomi tömjén. Tökéletes. Vagy legalábbis majdnem tökéletes, de erről majd később.

Gyorsan utánanéztem a parfümháznak, és több öröm is ért velük kapcsolatban.
Először is, ez a René Schifferle alapította svájci illetékességű cég 2006 óta, mindössze öt illattal állt elő (na jó, hét illattal, de a 2009-es Turtle Vetivert uniszex parfümmé alakítva, a Front, majd Back toldalékot hozzácsapva meglovagolták még kétszer, és mivel ezt nem szeretem, ezért nem veszek róluk tudomást). A másik három illatuk név szerint a L'Antimatiere, Manoumalia, és The Unicorn Spell.
Másodszor Isabelle Doyen neve, aki sok-sok Annick Goutal is illatot tervezett, számomra garancialevél a minőségre.
Harmadszor minden parfümjének erősen fás alapja van (amit én nagyon szeretek), mivel René faipari szakemberként a nyers fa megnyugtató, otthonos hangulatát kívánta visszaadni.

A Let Me Play The Lion, Shakespeare sietős találkozása a tömjénnel.
A név a Szentivánéji álom egyik sora (1.felvonás, 2.szín, 70.sor)
"Let me play the lion too: I will roar, that I will
do any man's heart good to hear me; I will roar,
that I will make the duke say "Let him roar again,
let him roar again.""
(forrás)

Nyitánya az egyik legszebb templomi tömjén, amivel az Avignon (Comme des Garcons) óta találkoztam. 
A fás alapon olyan lágyan, olvadón harmonizál, hogy nem győztem egyik ámulatból a másikba esni.
A fűszerek közül talán egy kis szerecsendiót sikerült kihámoznom, de nem ezen van a hangsúly, hanem a cédrus, szantál, tömjén triumvirátuson.
Van benne egy leheletnyi füstösség, ami nem marad végig, mint ahogy bánatomra az intenzív tömjénélmény sem. A tömjén az elején fejbevág egy erőteljes cédrusillattal, majd halkul, akkor jön a füstösség, és a teljes leszáradása a szantál, és egy halkan doromboló szerintem pézsmás, balzsamos alap játéka. Nem mondom, hogy nem találkoztam még izgalmasabb illattal, de olyan nyugalmat, meghittséget, örömöt generált bennem, hogy elejétől a végéig nagyon szerettem.
Ha kicsit jobb lenne a hatósugara, és tartóssága, azonnal mesterműnek kiáltanám ki, így marad egy csöndes, visszafogott rajongás ez iránt a simulékony, szelíd oroszlán iránt.

Illatjegyei:

fás jegyek, tömjén, fűszerek


https://www.facebook.com/illatpiramis

Shalimar Ode a la Vanille Sur la Route de Mexique (Guerlain) 2013

illatcsalád: orientális-vanília

alkotó: Thierry Wasser

Kisebb fáziskéséssel előkerült nálam az őszre szánt Guerlain mexikói Shalimar fújósom, amit egészen idáig csak egyetlen egyszer teszteltem, akkor tetszett, de valahogy sok volt, és utána elfelejtődött.
Arra már nem emlékszem, hogy miért vettem belőle (talán a tömjén-csokoládé páros lehetett az ok... na jó, inkább csak a tömjén), mert minden adott ahhoz, hogy ne szeressem. Thierry Wasser nem tartozik a kedvenceim közé, a százszor újragondolt flankerekről pedig meglehetősen vonalas nézeteim vannak, szóval többnyire ki sem próbálom őket, sőt tudomást sem veszek róluk.
Na de ha már megvan, és még valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag írni is szeretnék róla, akkor lássuk mit tud.

Édes, balzsamos nyitánnyal indít, amiben füstös vanília, és az opoponax lágy mirhás illata dominál. Az anyaillat tisztán, minden erőlködés nélkül felismerhető benne, illetve sokáig megtévesztésig hasonlít rá.
A leszáradásakor néha-néha előbukkan a(z) (ét)csokoládé száraz, kesernyés aromája, ami jóleső csavar az alapkoncepcióban, és az írisz épp imádott, púderes, puha illata.
Templomi tömjént vártam, persze nem azt kaptam, sőt semmiféle tömjént nem éreztem benne. A füstös akkord szerintem inkább a vanília érdeme.
Néha azt a nemszeretem érzést adta, mintha a füstölőházban pácolódtam volna néhány órán át, a kötözött sonkák társaságában. (ilyenkor határozottan hozta a gyermekkorom hideg téli estéinek, füstölt sonkás emlékvillanásait)
Aki szereti az anyaillatot, de nem szereti a leszáradásának "porosságát", annak jó alternatíva lehet.
Hatósugara és tartóssága kiváló. Kiemelendőnek tartom, hogy az üvege csodás, a Raymond Guerlain féle eredeti tervhez hasonló, annak minimalistább változata. Érdekesség, hogy 1925-ben a Shalimar üvegtervével Raymond megnyerte a párizsi Iparművészeti Kiállítás első díját. (Raymond Guerlain, Aimé Guerlain unokája volt)
Összességében nem rossz, de inkább megerősíti a flanker elméletem, miszerint a 99 százalékukkal kár volt bíbelődni.
Amit viszont egyértelműen megkívántam miatta, az egy jó azték kávé, ami mellé kuckózós illatnak egye fene, jöhet a mexikói Shalimar, mert nem mondom, hogy kihagyhatatlan élmény, de azért szerettem. :-)

Azték napkő

Illatjegyei:

karamell, csokoládé, tömjén, írisz, opoponax, vanília, tonka

https://www.facebook.com/illatpiramis

Chambre Noire (2011) Olfactive Studio

fotó: Clémence René-Bazin

alkotó: Dorothee Piot

illatcsalád: bőrös

Az Olfactive Studio 2011-ben, az induláskor, rögtön három illattal állt elő, ezek egyike volt a Sötétszoba (Chambre Noire).

Dorothee Piot munkássága első látásra nem igazán fogott meg, számtalan számomra semmitmondó
illat mellett (amiket fel sem sorolok, annyira szörnyűek) 1-2 viszonylag kiemelkedő alkotása van (pl. Amouage: Memoir, Naomagic, Majda Bekkali: Songe pour Elle), de egyiket sem nevezném korszakalkotónak, különösebben érdekesnek sem, inkább olyan biztonsági illatok, amik puhaságot, melegséget árasztanak (na jó, a Memoir azért több ennél!). Nem baj, ilyen is kell! Sőt a hétköznapokon általában pont ezt szeretem!
Amikor pedig megtudtam, hogy a parfümök mellett a gasztronómia a másik fő érdeklődési köre (szereti a földes illatokat, parfümben a pacsulit, ételben a szarvasgombát), akkor belopta magát a szívembe.

Szóval a Chambre Noire.
A sötétszoba ebben az esetben számomra többrétegű jelentéssel bír. Egyrészt utal a fényképészek sötétkamrájára (Camera Obscura), másrészt a konkrét fotóra, ami alapján az volt az instrukció, hogy fogalmazza meg, "egy sötét kairói szállodai szoba ablakából, kilátás a Nílusra" érzést.
Az összetevők, és a végeredmény, nekem hozza képzeletben az élményt, bár nem ezért szerettem meg.

Rajtam az első pillanatokban egy nyers, mély, földes pacsulibomba az egész (tudom, hogy rózsaborsnak kellene lenni a fejjegyben, de nálam nincs, vagy nem érzem! és ezt nem csak az elején nem érzem, később sem!). Pár másodperc múlva ebből bontakozik ki egy puha, melegséggel teli bőrös jegy, ami gyakorlatilag a teljes leszáradásig erőteljes.
A legtöbb bőrös illat száraz (némelyik karcos) lesz rajtam. De ez nem!
A leszáradása puha, bőrös pézsma, amelybe fás akkordok keverednek, és halványan az ibolya nagyon gyengéd, légies púderessége, valamint a vanília, és szilva aromás édessége.
Simulékony, selymes, telt, balzsamosan füstös, édeskés illat.
A templomi tömjén illatát, amit nagyon kerestem benne (igen, rá vagyok kattanva mostanában a tömjén illatára!), nem igazán találtam benne. Olyan, mintha a füstös akkordja inkább a vaníliától származna, de ki tudja?!

Több helyen olvastam, hogy a Feminite du Bois koppintása, amivel nagyon nem értek egyet! Jellegükben talán hasonlítanak (bár ezt sem mondanám egyértelműen), de a földes pacsuli, és bőrös dominancia nincs meg sem a Shiseido, sem a Serge Lutens féle illatban (annyira nincs, hogy nincs is benne egyik sem!).

Kőbánya, Gergely u. (saját fotó)

És ami miatt megszerettem, azon túl, hogy úgy simul rám, mintha az énem egy
részének kivetülése lenne, amely finom árnyként követ egy napon át, az egy szeptemberi, fotózós délután emléke.
Mikor épp a múltam sötét kamrájának titkait fürkésztem, és arra kerestem a választ, hogy egy elhagyott kőbányai gyár rozsdás vasablakának törött üvegéről, vajon miért mindig apám jut eszembe?!
...esőt jósló volt az ég, Jónás Tamás novellákat olvastam, emlékeztem, elengedtem... s mindehhez a garbóm melegségéből áradt a Chambre Noire!
Jó élmény volt! Felkavaró!... szétszedő, és összerakó!
Köszönöm!


Összetevők:

- rózsabors
- jázmin, tömjén, ibolya, szilva, papírusz
- pézsma, szantál, pacsuli, vanília, bőr

https://www.facebook.com/illatpiramis

Passage d'Enfer (L'Artisan Parfumeur) 1999

illatcsalád: orientális- fás

alkotó: Olivia Giacobetti
(Diptyque: Ofresia, Philosykos; Lubin: Idole; Frederic Malle: En Passante; D'Orsay: Tilleul; Hermés: Hiris <3; Honore des Pres: Bonte's Bloom, Chaman's Party, Honore's Trip, I Love les Carottes, Love Coco, Nu Green, Sexy Angelic, Vamp á NY; Penhaligon's: Elixir; L'Artisan Parfumeur: L'Eau de L'Artisan, Premier Figuier, Thé pour un Été,  Drole de Rose, Passage d'Enfer, Dzing!, Tea for Two, Safran Troublant, Jour de Fete, Premier Figuier Extreme, Extrait de Songe,  L'été en Douche, Fou d'Absinthe, Mandarine Tout Simplement, Navegar)

Olivia Giacobetti határozottan a Top5 parfümőrjeim egyike.

Hiris
    Dzing!
          Tea for two
                Philosykos

mind ennek a francia származású, kivételes szépségű és tehetségű hölgynek a mesterremekei, aki édesapja Giacobetti papa (Francis Giacobetti) a híres francia fotóművész, és az Emmanuel 2. című film rendezőjének biztatására kezdett illatokkal foglalkozni.
Tanulmányait Robertet-nél folytatta, majd évekkel később megnyitotta önálló üzletét a festői szépségű olasz Ischia szigetén.
Passage d'Enfer
nyelvi játék?, enigma?, valóság?
Nem egyszerűen a pokolba vezető út, hanem szűk, sötét átjáró, hol a félelem kongó lépte jár a nyomodban, és egy párizsi utca egyszerű, hétköznapi, macskaköves valósága, ahol a L'Artisan székhelye található.
Melyik az igazság? Nem tudom!

Azt viszont igen, hogy remek alkotás. Tartóssága 4-5 óra, hatósugara gyakorlatilag nulla, de ezen nagylelkűen lendüljünk most túl (mielőtt felbosszantom magam :-)).

Ha egy mondattal kellene jellemeznem, akkor azt mondanám, hogy a tömjén halvány simítása egy liliomokkal díszített mósuszágyon. Kissé fémes, fás, tömjénes, puha virágos illat. Inkább nőiesnek mondanám, mint uniszexnek.
Semmi sátáni hatás, csak finom áttetszőség, az álom gyöngyház fonala, ami már húz is a képzelet birodalmába... lehunyom a szemem...

... langyos, illatos tavasz van. Hirtelen ötlettől vezérelve befordulok egy hűvös, macskaköves utcába. Felpillantok- kopott ablak mögött liliom virít áttetsző üvegvázában. Elképzelem, ahogy tegnap kézbe adta a szerető kéz. A mosolyt az arcon, mikor reggel ébredés után szeme rögtön végigsiklott a törékeny virágon, és ettől eszébe jutott az előző napi meglepetés öröme.
... előttem a döccenő köveken egy komoly, gondolataiba merült fiatal pap siet könnyed léptekkel. Hollófekete reverendája hullámzik, nyomában a reggeli misén használt tömjén halvány illata száll. Kezében rózsafüzér, melynek fém keresztjén a nap fénye, finoman csillan.

...hová is indultam?! lepillantok a kezemben tartott könyvre- Goethe: Faust. 

megvan! a parkba...olvasni...

"...Színes képek közt kis világot,
sok tévedést, csepp igazságot:
s kész a legpompásabb ital,
melytől mindenki friss és fiatal.
Sereglik már az ifjúság virága
darabodhoz s kinyilatkoztatást vár,
bús táplálékot gyöngéd hajlamára
mindegyikük a művedben talál már.
Hol egyik, hol másik rendül bele,
s mind látják: szívük mivel van tele..."

(Goethe: Faust- Előjáték) 

Paris- Passage d'Enfer

Illatjegyei:

tömjén, fehér mósusz, fás jegyek, liliom

https://www.facebook.com/illatpiramis

Tömjén (Olibanum, Frankincense, Luban)

gör. thymiama, lat. incensum

A tömjénfák (Boswellia) nemzetségébe tartozó 13 fafaj Dél- Arábia és Szomália területén honos.

Különböző minőségű tömjént adnak, legértékesebb a Boswellia Sacra mézgája.

A gyantás mézga ragacsos, halványsárga vagy vöröses, vízben duzzadó. Termelődését a fa sérülése, baktérium- illetve vírusfertőzése is kiválthatja.
Levegőn megszilárdul, biológiai szempontból feladata a seblezárás.

Szakrális jelentősége

Ősidők óta a vallás szolgálatában áll. Ha egy mondattal kellene szakrális jelentőségét összefoglalnom, akkor azt mondanám, hogy a tömjén az emberek és az istenek közötti olfaktorikus jelbeszéd.
Minden vallási irányzatban egyfajta összeköttetést jelentett föld és ég között.

Az ókori Egyiptomban Ámon-Ré napisten kultuszában áldozatként használták leggyakrabban. Balzsamozáskor pedig az ég felé szálló füst jelképezte, hogy a halott lelke a mennybe emelkedik.


A hinduk (főként a Siva-kultusz követői) templomi és otthoni áldozatokhoz is használták. A buddhisták ünnepi, beavatási és napi rituálékon.  
Kínában az ünnepek, Japánban a sintoista szertartások része volt a tömjén égetés. 

Az Ószövetségben szintén illatáldozatként jelenik meg, amely az ételáldozat szerves része volt.
A zsidó hagyományban a "kitett kenyerek"-et (panes propositiones) is meghintették vele- 12 kenyér, melyet a szentélyben a részükre készült arany asztalra tettek két sorban, és tömjént hintettek rájuk. A Talmud leírása szerint a kenyerek elkészítése nagy megtiszteltetés volt, 1-1 papi család privilégiuma. Krisztus korában a Garmu család látta el ezt a feladatot- ők ismerték egyedül a receptet és annak rituális elkészítését.
A "templomi tömjén" keverése szintén egy család kezében volt- Abtinas család- nőtagjai sosem illatosították magukat, nehogy bárki azt mondhassa, hogy templomi tömjént használnak, mert annak profán célú használata halálbüntetést vont maga után. A speciális keverék titkos receptjét (fenyőtömjén, storax-balzsam, gumigyanta, só) féltve őrizték.

Az Újszövetségben a napkeleti bölcsek, a három királyok egyik ajándéka az újszülött Jézus számára.










Értékét az újszövetségi vonatkozáson túl jól mutatja, hogy a babilóniai Nabukodonozor király a leigázott népeitől évi adóként 50 ezer kilogramm tömjént szedett be.

Gyógyászati jelentősége

Hippokratész a Kr.e. 5. században már orvosságként alkalmazta.
Celsus sebkezelésre, vérzések elállítására, bürökmérgezés ellen javasolta.
Avicenna szerint húgyúti gyulladások gyógyítója.
Culpeper a londoni belgyógyász gyomorfekélyt kezelt vele.
A 18. századtól már csak gyomorbántalmak, légzőszervi megbetegedések (bronchitis, laryngitis) gyógyítására használják.
A mai alternatív gyógyászat ismét felfedezte: krónikus gyulladások, asztma, pszoriázis esetén javasolják, valamint fertőtlenítő, gombaölő hatású.
Pár éve két esettanulmány is beszámolt a tüdőgyulladás esetén alkalmazott tömjénből, és mirhából készült köptető jótékony
hatásáról.

Parfümipari jelentősége

Az illatszergyártás gyakran használt összetevője.
Illóolaja édeskés illatú, halványsárga vagy zöldes színű, mely meleg érzetet kelt.

Aromaterápiás hatásai:
meditatív hatású, megnyugtat, ellazít

Számos parfüm tartalmazza, de ezek nem mindegyikében domináns.



Általam ismert jellegzetesen tömjénes illatok:

- Comme des Garcons: Avignon
- Parfum d'Empire: Wazamba
- Lorenzo Villoresi: Incensi
- L'Artisan Parfumeur: Passage d'Enfer
- Montale: Full Incense
- Guerlain: Shalimar
- Gucci pour Homme
- by Kilian: Incense Oud
- Nasomatto: Black Afgano
- Amouage: Tribute,Opus VI.

https://www.facebook.com/illatpiramis