illatcsalád: citrus
alkotó: Julie Massé
Egy ifjú parfümőr hölggyel- Julie Massé- társult mikor saját parfümházát megalapította, és 2013 óta tíz illattal léptek a piacra, ami azért nem kevés egy induló niche márka esetében.
Julie egyébként egy grasse-i család gyermeke, aki olyan mesterek mellett tanult, mint Christine Nagel, vagy Pierre Bourdon.
A stílusért, és a komplett látványvilágért a szintén szemtelenül fiatal Julia Sarr-JAMOIS a felelős, aki stylist-ként, és divatszerkesztőként is tevékenykedik (At Large, ID Magazin), klasszikus, de egyben letisztultan modern összképet teremtett a Shay & Blue számára (bevallom a képi világuk jobban tetszik, mint az eddig megismert illataik).
A körítés a szokásos, minőségi alapanyagok, szenvedély, szaktudás, kézi szüret, és lepárlás... stb... ezekre már a szemem sem rebben, majd meglátjuk... a honlapot böngészve viszont rátaláltam a gyertyáikra (igen, újabb mánia van kibontakozóban nálam), és ettől a képtől azért megremegett a térdem, pont az az ízléses minimalista látvány, amit szívesen nézegetnék a készülő lakásomban, fekete falak nélkül.
Oldalukról lehet 2 ml-s fújós mintákat rendelni, darabját 5 kerek angol fontért, bár őszintén szólva nem böngésztem át, hogy szállítanak-e hozzánk.
Itthon pár illatuk kapható, de azért a teljes repertoárban ezeknél szerintem sokkal izgalmasabb darabok is akadnak, a bőrös-konyakos-fás-tömjénes Blacks Club Leather, és a tömjénes levendulás Suffolk Lavender határozottan érdekelne, mondjuk az utóbbi sárgadinnyés akkordja számomra kissé bizarr élményt ígér, de azért kíváncsi lennék rá.
A Sicilian Limes egy ravasz kis jószág, margarita koktél képével hiteget, amitől karakteres, napfénytől csillogó halványzöld citrusokat reméltem, de nagyon nem azt kaptam.
Van ugyan a nyitányában pár másodpercnyi szépséges citrusélmény, amit inkább mandarinnak éreztem semmint zöldcitromnak, de nagyon hamar vége lesz ennek a villanásnak, és rögtön átadja a helyét a cédrus tölgymoha kombónak, talán a lime reszelt héja ad egy kis fanyarságot neki, de nem mondanám jellemzőnek. A rozmaring valahogy nálam kimaradt, de lehet, hogy ebben az illatban csak nekem nincs orrom hozzá, pedig szeretem ezt a fűszernövényt.
Citrusillatként lett törzskönyvezve, na ezek után ezzel mindjárt vitába szállnék. Ha csak az összetevőit nézzük, ez kérem egy klasszikus szerkezetű chypre (mint már a Balenciaga féle Quadrille esetében leírtam, tölgymoha alap + citrus fejillat = ciprus), elméletileg aromás ciprus a rozmaring miatt, ha azt lehetne érezni... az orrom alapján pedig egy szimpla fás cédrus.
Ez így elemezve elég zavaros, de maga az illat nem az, esetleg némi átgondolatlanság sejthető a sokféle információ mögött. A végletekig minimalista kompozíció, ami ugyan uniszex cimkét kapott, de szerintem egyértelműen férfi illat. Nem túl eredeti ötlet, nincs benne semmi csavar (maximum annyi rafinéria, hogy mást ad, mint amit ígér), viszont szép tiszta, a leszáradáskor kissé édeskés maszkulin cédrusakkordot kap aki beruház rá (az alapanyagok kiváló minőségéhez ebben az esetben kétség sem fér).
Szicíliai zöldcitromokról pedig esetleg álmodni szabad vele kapcsolatban, ezek Vincent van Gogh féle örökzöld ciprusok, napsugaras halvány narancssárga vonásokkal.
Illatjegyei
- lime
- rozmaring
- tölgymoha, cédrus
