Naturelle Osmanthus (Yves Rocher) 2015

HONLAP / FACEBOOK

illatcsalád: virágos

alkotó: Michel Girard

Miután sikerült teljesen legyőznöm azt a gátlásom, hogy ezen a blogon csak olyan parfümök lesznek, amiket művészi értékűnek tartok (ezek főként régi, vintage illatok) úgy határoztam, hogy még jobban feszegetem a határaim, és valamennyire próbálok lépést tartani az újdonságokkal (persze csak módjával), legalábbis azokat majd igyekszem bemutatni, amiket legalább ígéretesnek gondolok. Végül is mi történhet, ha nem tetszik, maximum azt írom- amitől persze még lehet az másnak a világ legjobb illata, szóval ne higgyetek senkinek, nekem sem, és próbáljatok ki mindent.

Mivel nem volt még Yves Rocher illat a blogon, ezért röviden annyit leírnék róluk, hogy alapítója a jó öreg Yves Rocher (1930-2009) volt, aki a francia Bretagne-ban lévő La Gacilly nevű kisvárosban született (érdemes rákeresni- katt a névre-, mert egyszerűen mesés hely, ahová ha tehetném azonnal indulnék minimum egy hétre).
1959-ben alapította meg cégét, amellyel szerette volna mindenki számára hozzáférhetővé tenni szépségápolási termékeit, ezért kiépített egy tanácsadói hálózati rendszert, valamint csomagküldő szolgálatot működtetett.
1969-ben nyitotta meg első üzletét.
1992-ben Yves Rocher visszavonult, és fia Didier vette át a vezetést, aki azonban korai halála miatt nem sokáig látta el ezt a posztot.
Jelenleg unokája Bris Rocher az elnök.

Michel Girard

A Naturelle Osmanthus-t az a Michel Girard készítette, akinek a Givenchy Extravagance d'Amerige nevű (sajnos megszűnt) csodát köszönhetjük, ami szerintem az egyik legszebb zöld illat a világon (ha nem a legszebb). Nevéhez fűződik még a Burberry Touch for women, Baby Touch; Azzaro és Cerruti férfi illatok, a Jennifer Lopez Still (amit szintén kedvelek), és benne volt a híressé/hírhedté vált Paco Rabanne 1 Million-t készítő trióban (Christophe Raynaud, és Olivier Pescheux társaként).

Az Yves Rocher illat citrusos nyitány, ahol a citrom mellett édesebb akkordok is helyet kapnak, jázmin, és osmanthus virág, majd ha akarom cédrus, ha nem akkor pedig fogalmam sincs mi?! (a "talán cédrus" felerősödik a leszáradás során, de tisztává sosem válik.)
Nem tudok sokat mondani róla, lineáris, és ahogy szokták mondani, egyszerű mint a faék.
Ez önmagában nem lenne baj, lehetne ettől még jó, de a szintetikussága végig zavart. Olyan Iso-E Super-el nyakon öntött cukros limonádé, kis virágos beütéssel. A teljes leszáradása Light Blue-szerű (annál édesebb, és kevésbé komponált), aki azt szereti, jó eséllyel ezt is tudná, bár tartóssága és hatósugara hagy némi kívánnivalót. Hamar bőrközelivé válik, és viszonylag sokáig érezhető ha vadászkutyaként szimatolom a löttyintés helyét, összességében mégis elég gyengécskének tartom (sajnos hiába a nagy név ígéretessége, és a szépséges pasztell színek andalítóan egymásba kavarodó kábítása).
Irtózatos kánikulában annak aki szereti, alaposan megfürödve benne el tudom képzelni, hogy frissítő jelleggel hat ez a light-os Candy Light Blue.

Illatjegyei

• citrom
• osmanthus, arab jázmin
• cédrus

https://www.facebook.com/illatpiramis

Mer & Mistral (L'Occitane en Provence) 2014

fotó: pinterest

HONLAP / FACEBOOK

illatcsalád: fás-aromás

alkotó: Karine Dubreuil

A L'Occitane-t 1976-ban, az ökológiai tanulmányait félbehagyó, 
23 éves Olivier Baussan alapította, Provence-ban. 
Neve a régi "Occitanie" szóból ered, mely a Dél-Franciország határaitól keletre és nyugatra fekvő területeket jelölte. 
Olivier  a kezdéskor lepárlókészüléket vásárolt, vadrozmaringot és levendulát szedett, majd tiszta olajesszenciát készített belőlük, melyet provence-i piacokon kezdett árusítani. 
Jelszava az lett, hogy "Minden a természetből ered, mi magunk semmit sem alkotunk.", amennyire lehetett igyekezett megőrizni a felhasznált anyagok természetességét. 
1982-ben kapcsolatba lépett az afrikai Burkina Faso nőszövetkezeteivel, a termékeikhez használt shea vaj betakarítását illetően. Az Afrika aranyának is nevezett shea vaj, az afrikai hagyományok szerint  szent shea fa termése, amelynek betakarítását kizárólag asszonyok végezhetik. Itt már körvonalazódott (ami később alapítványában már tisztán látszik), hogy szívügye az afrikai nők támogatása.

2006-ban a cég alapításának 30.évforduláján létrehozta a L'Occitane Alapítványt, amelynek két fő célja van

• Segíti a látássérülteket- tréningekkel, foglalkoztatási támogatással, munkahelyi beilleszkedésüket igyekeznek elősegíteni. 1997-től először a samponjaikat, Braille írással látták el.
• Támogatja a nők gazdasági egyenjogúságát- Afrikában oktatási/ művelődési központokat hoztak létre, és támogatnak folyamatosan, amelyekben pl. 2011-ben több mint 1500 afrikai nő tanult meg írni, olvasni.

A 2015-ös FiFi díj egyik győztesét (legjobb férfi illat közönségdíja), a Mer et Mistral nevű uniszex illatot, a ház egyik saját "orr"-a, a parfümgyártás szívében, Grasse-ban született Karine Dubreuil készítette, aki 2002 óta főként nekik dolgozik. Eddigi alkotásai között szerepel például a Gucci Envy me, Gucci pour Homme II., Guerlain Aqua Allegoria Pivoine Magnifica, Lanvin Eclat d'Arpege, Yves Saint Laurent Vice Versa, sok-sok L'Occitane illat, többek között az új, egyenüveggel ellátott Grasse-i kollekció (La Collection de Grasse) darabjai- amelybe a Mer et Mistral is tartozik, és olyan régebbi hírességek, mint az Eau des Baux, Eau des Cade, L'Eau des 4 Reines. Munkásságának igen széles a palettája, a hajnali harmat felszálló párájától, az masszív ónos esőig minden van itt kérem.

A Mer et Mistral nyitánya friss, cologne jellegű férfias citrus, ami inkább édes mandarin, valamiféle sós akkordokkal keverve, melyben szinte azonnal megjelenik az erőteljes ciprus, a fenyő, és nagyon halványan, csak a háttérben a rozmaring, amely harsányan aquás alapon nyugszik. Az édeskés citrus igen gyorsan eltűnik, és érkezik a cédrus, ez karakteresen férfias jelleget ad. Ámbra, valamint pézsma van az alapban, de nem lesz tőlük soha puha, meleg, és simuló. A teljes leszáradáskor felerősödik a cédrus, aquás alapon. A vége elég szintetikusra sikeredett, egy Fifi díjastól kicsit többet vártam (de ahogy szokták mondani, a felhozatalt nézve/ismerve a "zsűri", ebben az esetben a közönség nehéz helyzetben volt, és ennek most nem pozitív a csengése).  

Viszont ami mindenképp értékelendő, hogy annyira tökéletes az illat, és a név összhangja, hogy az már önmagában művészet. Maga a friss, fanyar, hűsítő sós tengeri szél. 
Ugyan mindkét nem számára készült, de a kesernyés, maszkulin, aromás akkordjai miatt inkább férfi illatként gondolok rá.
Én, aki utálom az aquás illatokat (tudom a besorolása szerint fás-aromás, de még ellátnám ezzel a plusz jelzővel), ezt meglepő módon, igen minimális fogcsikorgatással élveztem (bár nem viselném), viszont férfi bőrön úgy érzem tetszene (a mostanság divatos édes, nőies férfiparfümöknél ezerszer jobban).

Tartóssága 3-4 óra, hatósugara közepes, az eleje intenzív, de hamar bőrközelivé válik. 
A szintetikus végjátéktól eltekintve, jól összerakott, harmonikus illat, de túlárazottnak tartom, mint a L'Occitane valamennyi termékét (pedig a finom illatú kézkrémeikre mindig vágyom).

Illatjegyei

• citrom, mandarin
• ciprus, fenyő, rozmaring
• fehér ámbra, cédrus, pézsma 

https://www.facebook.com/illatpiramis

Tardes (Carner Barcelona) 2010

HONLAP / FACEBOOK

illatcsalád: virágos-fás-pézsma

alkotó: Daniela Andrier

Sara Carner

A spanyol céget Sara Carner alapította 2009-ben. Két illattal rukkolt elő egy évvel később (addig fogalmam sincs mit csinált), egyik a Tardes, másik a D600 volt.

Üvegük majdnem csodás, tetszik a minimalista szemlélet, viszont túl nagy, soha nem tudom kényelmesen megfogni a kocka alakú üveget (nem mintha sokat fogdosnám), de látványnak kellemesen elegáns, ez kétségtelen.
Sara azzal a céllal indult neki a parfümbiznisznek, hogy majd jól megfogja Barcelona lényegét, és üvegbe önti ennek a különc módon modern városnak a hangulatát, amire annyira rányomja a zseniális Gaudi a bélyegét, hogy ettől azt hiszem elvonatkoztatni nem lehet. (egyszóval, aki ezt a hangulatot vissza akarja adni, annak alaposan fel kell kötnie a nadrágját)

Daniela Andrier számomra igen megosztó munkásságú. Nem igazán értem, hogy akinél a mérleg egyik serpenyőjében a régi női Gucci EDP, a Kenzo Le Monde est Beau, és a Prada Infision d'Iris van, ott hogy kerül a mérleg másik felébe a Prada Candy?! (és persze annak utána következő pont 4653 darab flankere). A tavalyi évben a Bvlgari-nak készített egy puccos sorozatot (Amarena, Ashlemah, Calaluna, Opera Prima stb.), amik első ránézésre elég monotematikus illatoknak tűnnek (persze ettől lehetnek jók), na ott esetleg még elképzelhető valami szépítés a szakmai önéletrajzban.

Daniela Andrier

A Tardes (Délután), a leírás szerint tisztelgés a béke, és harmónia előtt, egy tiszta, derűs nyári délután illata (ez eddig nagyjából semmi, akár a standard szexi is lehetne). A búzamezős, langy napsütéses, mandulás, muskátlis, vadrózsás, dombos sétát már le sem írom, mert felesleges (a honlapon részletesen olvasható, festőien ki van fejtve).
Aki most úgy érzi haragszom, és gonoszkodom, az jól érzi.
Annyira szerettem volna egy jóféle izgalmas (Gaudi-s), vagy legalább valami metropoliszos lüktetésű illatot, de helyette egy édes, 1700-as évekbeli katalán süteményt kaptam, egye fene, mandulás lankákkal, és dombkákkal. (vagy legyen inkább mandulás macaron, mert igaz, hogy az francia, de legalább tudom miről beszélek)
A hagyományaim szerint most jönne az a rész, hogy (már amennyire tudom) boncolgatom az illatot, de nem igazán tudom.
Tonka, tonka, tonka, vaníliavirág, vaníliavirág, az elején egy villanásnyi jellegzetesen fanyarkás muskátli, pézsma, pézsma, tonka, tonka... majd a teljes leszáradásakor egy kis szilva frissít. Azon gondolkodtam, hogy vajon melyik összetevő kaparja a torkom, és rájöttem, hogy semmi, annyira édes, hogy az kapar.
(Daniela a következő évben, 2011-ben készítette a Prada Candy-t, amit szerintem a Tardes-en gyakorolt. Illetve maradt egy kis Tardes alap, azt felhígította egy pöttyet, majd cuki nyeles tejeslábasban megkaramellizálta, és kész. Akik most felszisszennek, azoktól elnézést kérek!)
Ősszel-télen egy fújással, komfortillatként (puha, meleg garbóval) édes, gourmand rajongóknak biztosan lélekmelegítő, ha így nézem akkor kategóriájában nem is annyira rossz (szóval értem én a népszerűségét, az édes anyatej biztonságára vágyó ID genetikailag kódolt reszketésű cukorvágyát, de niche parfümnek, ebben az árfekvésben szerintem kevés).
Hatósugara, és tartóssága több mint kiváló. Rendszertanilag a "női" besorolást kapta.
No nem baj, van pár illata a Carner Barcelona-nak, lehet még ebből jó viszony, optimista vagyok. :-)

Illatjegyei

• muskátli, rózsa, mandula, brazil rózsafa
• zeller, szilva, cédrus
• pézsma, tonka, vaníliavirág

https://www.facebook.com/illatpiramis

Nevermore (Frapin) 2014

illatcsalád: virágos-fás-pézsma

alkotó: Anne-Sophie Behaghel

A barátnőm azonnal beleszeretett ebbe az illatba... "kell!" mondta tegnap, amikor próbáltam rávenni, hogy tesztelje az 1270-et. "Most nem az kell, ez kell!"... rendben, értek én a szóból... gondoltam akkor holnap tesztelem én is, mi ez a mágia?! Mit ne mondjak, adott egy furcsa keretet ennek a borongós, esős napnak.

Anne-Sophie Behaghel

A francia Anne-Sophie Behaghel kevés alkotását ismerem (sajnos), pedig olyan izgalmas házaknak dolgozik, mint például az olasz Mendittorosa, a misztikummal körített francia Les Liquides Imaginaires, vagy az idén 3 parfümmel előrukkoló új, szintén francia niche márka, a Room 1015, amelyeknek egyik illatát sem ismerem, de nagyon kíváncsi lennék rájuk.

A parfüm David Frossard, a Frapin kreatív igazgatójának ötlete volt, aki a kissé zilált idegrendszerű amerikai költő/író Edgar Allan Poe életműve előtt kívánt tisztelegni, megidézve Poe sötét titkokkal teli, borongósan varázslatos világát.

A kiválasztott mű A holló, és a benne híressé vált "Nevermore" lett.

(Érdekesség az íróval kapcsolatban, hogy volt egy titkos rajongója, aki 1949 és 2009 között (tehát 60 éven át!), minden január 19.-én, Poe születésnapján, három szál rózsát, és fél üveg konyakot helyezett el a baltimore-i temető síremlékénél. A titokzatos fekete ruhás férfi megjelenését, minden évben irodalomkedvelők tucatja, virrasztással várta, aki miután elhelyezte a virágokat, tósztot mondott, ivott a konyakból, majd távozott.)

A Nevermore nem egyszerű illat. Hol szerettem, hol nem, de egy biztos, hogy a közömbösséget nem tűri.

A nyitányában álomszép templomi tömjént érzek (elvileg nincs benne), amit még lebegőbbé, ködösebbé tesz egy lehelet aldehid. A pár másodperces templomi áhítat után, következnek a fűszerek (tiszta szerecsendió, kissé kesernyés sáfrány, és a fekete bors enyhe szúróssága), majd megjelenik a fanyar atlasz cédrus, ami a teljes leszáradásig erősen domináns marad, maszkulin jelleget adva, és mintha egy árnyalat földes vetiver is lenne benne, megint csak a férfiasságot kiemelve. A nyitány utáni első felvonás nekem hűvösen karcos, később az ámbra, és a kétféle rózsa lágyít, melegít rajta, de inkább hideg illat.

Összességében nem rózsásnak mondanám (bár vannak olyan fázisai, amikor igen), hanem fás, száraz, cédrus illatnak. Ugyan uniszex, de egyértelműen férfi illatként gondolok rá. Tartóssága, hatósugara kiváló, a délelőtti fújást, még késő délután is éreztem, karakteres, bőrközeli illatként.

Az egész körítéssel, kompletten ez is egy mestermunka a Frapin-től, amin tisztán érződnek a minőségi alapanyagok, és a hozzáértő kezek.

Then, methought, the air grew denser, perfumed from an unseen censer

Swung by Seraphim whose foot-falls tinkled on the tufted floor.

'Wretch', I cried, 'thy God hath lent thee - by these angels he has sent thee

Respite - respite and nepenthe from thy memories of Lenore!'

Quaff, oh quaff this kind nepenthe, and forget this lost Lenore!'

Quoth the raven, 'Nevermore.'

Edgar Allan Poe: The Raven (1945) részlet

(magyar fordítások: Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád)

Illatjegyei

damaszkuszi rózsa (Rosa damascena), százlevelű rózsa (Rosa centifolia), ámbra, aldehid, szerecsendió, atlasz cédrus, sáfrány, fekete bors

https://www.facebook.com/illatpiramis

Wrappings (Clinique) 1990

illatcsalád: virágos- aldehides

alkotó: Elie Roger (Estée Lauder: Knowing, Balenciaga: Ho Hang Club, Karl                                          Lagerfeld: KL Homme)

Mielőtt még bármit olvastam volna a Clinique-ről (amiről bevallom semmit nem tudtam, mivel a bőrápolás, illetve parfümök terén szinte teljesen érdektelen volt számomra), az ugrott be elsőre a Wrappings-el kapcsolatban, hogy mintha egy régi Estée Lauder illatot szagolnék.
És tényleg van kapcsolódás.

A Clinique az Estée Lauderből nőtte ki magát, mégpedig Estée menyének, Evelyn Laudernek a kezdeményezésére (1968-ban), aki olyan kozmetikai vállalatban gondolkodott, amely bőrgyógyászok bevonásával, annyira hiper-szuper anti-allergén kozmetikumokat dolgoz ki, amelyeknek már a látványától azonnal kisimulnak, a horror áruk miatt elmélyült mimikai ráncok. A név az orvosi klinikumra utal, a fehér köpenyesek mindent tudó világára (A Clinique márkaboltjaiban, a mai napig fehér köpenyben szolgálják ki a vásárlókat). A kencék 100%-ban illatmentesek (amit nem tudok alátámasztani, mert még nem próbáltam őket), azonban 1971-ben úgy gondolták, hogy mégis kellene valami illatélmény, és megjelent az Aromatics Elixir, amit számos parfüm követett.
Evelynről még annyi érdekesség, hogy a mellrák elleni küzdelem egyik aktivistája volt, részben az ő nevéhez fűződik az ügyhöz kapcsolódó "rózsaszín szalag" szimbólum bevezetése. (Ő maga 75 éves korában, 2011-ben halt meg petefészekrákban)

Wrappings... "csomagolás", beburkolás... tökéletes névválasztás!
Minden aldehid tartalmú parfümről ez az első szó ami eszembe jut, hogy beburkol egy légiesen könnyed felhő, amely biztonságot, és nyugalmat ad (hoppá, talán most jöttem rá a vintage szeretetem egyik okára :-) )
(Elnevezéséről egyébként több teóriát is olvastam. A parfüm egy limitált karácsonyi kiadásként jelent meg pár amerikai nagy áruházban 90-ben, azután évről-évre az ünnepi időszakban többször megjelentették. Ez alapján többen a karácsonyi csomagolóanyagokra asszociáltak, de én az elvontabb, elsőként említett variációban szeretnék hinni, vagy legalábbis a kettő furfangos ötvözetében)

Nyitányát erőteljes zöld kezdet jellemzi, lédúsan roppanó növény, amelynek szárából sűrű, sötétzöld elixír csordogál, mellékzöngéje kesernyés, gyógynövényes üröm. Annyira nem általános, hogy imádom! Az aldehid pár perc múlva puhít rajta, áttetszőbbé teszi, majd a tölgymoha tompít ezen a harsogó zöld árnyalaton.
Nehéz boncolgatni, de az összetevőkből egyértelműen kivehető volt számomra a szerecsendió, ami nem uralja sosem, de izgalmassá fűszerezi egy adott fázisát, a pacsuli, és a cédrus, amely az elején nem igazán érezhető, de a leszáradáskor övé lesz az egyik főszerep, az aldehid, pézsma és moha mellett. Az orris kissé púderes irányba tolja a végét, így egy többnyire pihe-puha, légies, enyhén virágos tisztaságillat lesz belőle, (néha kicsit karcos) fás alappal. Az jutott eszembe róla, hogy olyan mint mikor a macska mancsa belesimul az ember tenyerébe, de azért játékból időnként előkerülnek a karmok :-) 
(a tenger jegyet nem igazán értem benne, szerencsére egyértelműen nem aquás illat)
Maximálisan uniszex, sok fantázia nem kell hozzá, hogy elképzeljem férfi bőrön. Hatósugara, és tartóssága kiváló. Remekül összerakott, rendkívül különleges illat, szélfésülte hajló búza, amely fölött békés, áttetsző kék ég feszül. 
Üzenem az Univerzumnak, hogy egy mini változatot szívesen birtokolnék belőle.

https://www.facebook.com/illatpiramis

Vincent Van Gogh: Búzaföld (1888)

Illatjegyei:

• aldehid, üröm, levendula, zöld jegyek, szerecsendió
• ciklámen, szegfű, orris, jázmin, jácint, rózsa
• bőr, pacsuli, pézsma, tölgymoha, cédrus, tenger jegyek

Essenza del Tempo (Trussardi) 2008

illatcsalád: citrusos-aromás

alkotó: Sophie Labbe

Valami könnyed illatra vágytam... áttetszőre, íriszesre, tavaszra, és akkor kezembe akadt ez az aprócska Trussardi minta.
Fújós változat, emiatt duplán szeretem (a kenegetős mintákat még mindig nem sikerült megkedvelnem igazán, hiszem, hogy fújva valahogy más az illat).

Sophie Labbe

Sophie Labbe készített pár általam szeretett, vagy legalább figyelemfelkeltő alkotást. Nevéhez fűződik többek között az Organza (Givenchy), Jasmin Noir, Jasmin Noir L'Eau Exquise (Bvlgari), Pure White Linen (Estée Lauder), O d'Azur (Lancome), Parisienne (Yves Saint Laurent).

Az Essenza del Tempo uniszex parfüm. Kellemesen variálja a puha női, és férfiasan fás oldalát. Viselése közben folyamatosan változott a véleményem arról, hogy nőként viselném-e, vagy inkább meghagynám kizárólag a férfiaknak.

Nyitánya fanyar bergamot, fás, gyömbéres, cologne-szerűen friss, gyorsan illanó, leheletnyit édeskés maszkulin jelleg. Borotválkozás utáni selymes férfiarc, tiszta, vonzó érzés.
Az összetevői figyelemfelkeltők, bár sokat nem igazán ismerek, ezért inkább elméletben méláztam a lista felett, próbálva beleábrándozni a csuklóm párájába őket.
A rövid, erősen férfias kezdetet hamarosan felváltja a nőies lágyság, amint előtérbe kerül a púderes, puha írisz, és a kávé aromája, pézsmaszerű alapon. Érdekesség, hogy van benne sárgarépa mag, amelynek állítólag földes, írisz-szerű illata van (ezt nem tudom megerősíteni, mert még nem szagoltam, de kíváncsivá tett).
A kettősség mindvégig jelen van, hol a fás fanyarság, hol a púderes nőiesség dominál. Összességében azonban inkább egy sportosan elegáns férfi illatnak mondanám, amely egy ropogósra vasalt fehér inggel tökéletes, tiszta, ízléses, ruganyos léptű, könnyed kisugárzást biztosít. Főként mert a teljes leszáradáskor a cédrus fanyarsága uralkodik minden felett.
Virágos jegyeket, balzsamecetet, gyantás akkordokat nem sikerült felfedeznem benne, de ezt egy pillanatig nem bánom.
Semmi varázslat, és ihletett állapot... csak egy Van Gogh kép napfényességében elnyújtózó, békés légiesség, a nyugalom és komfortosság luxusa (érdekes, hogy egyre gyakrabban vágyom ezt az érzést). 
Jellegében az Eau de Cartier-t juttatta eszembe, bár azt nőiesebb kreációnak tartom.
Hatósugara és tartóssága lehetne jobb, bár akkor nem biztos, hogy hozná az imént említett bensőséges hangulatot. Bőrbesimuló, szinte észrevétlen fátyol, ami megnyugtatott... és én hálás vagyok érte :-)

Illatjegyei:

• bergamott, ámbra, sárgarépa mag, gyömbér
• írisz, ambrette (pézsmamályva), virágos jegyek, balzsamecet
• kávé, cédrus, gyanta

(kép: Vincent van Gogh)

https://www.facebook.com/illatpiramis

Lei (Mazzolari)

illatcsalád: orientális-fás

Amikor nemrégiben a Trussardi Inside-ról írtam, akkor átgondoltam, hogy milyen illatokat tudnék még elképzelni egy beburkolózó, hűvös, tavaszi estéhez (most, hogy nem is volt igazi tél, valahogy foggal körömmel ragaszkodom a hűvös idő utolsó napjaihoz). 
Magyarul fejben próbáltam listát készíteni, a "kuckózó" illatokról. És akkor eszembe jutott, hogy van egy aprócska minta maradékom, a Mazzolari háztól.
(sajnos a többi illatát nem ismerem, ha valakinek van otthon tőlük felesleges mintája, kérem gondoljon rám!)

Augusto Mazzolari
(az unoka)

A Mazzolari borbélyműhelyt, Augusto Mazzolari alapította 1888-ban, Milánóban. 
A fiatal borbély, kezdetben csak férfiak számára készített illatos arcvizeket, első parfümsikerét, az Eau de Colognes nevű kölnije aratta, ami egyre népszerűbb lett az olasz férfiak körében.

Fia, Ferdinando bővítette az ügyfélkört, és női illatszereket is elkezdett készíteni. 
Unokája Augusto, pedig 1966-ban megnyitotta első illatszereket forgalmazó üzletüket, ahol már számos parfümöt készítettek férfiak és nők számára egyaránt.
Roppant letisztult, és elegáns üvegeikben, jelenleg összesen 15 parfümöt forgalmaznak, amelyek listáját megtaláljátok ITT.

De nézzük ezt a nőknek készült orientális-fás illatot, a Lei-t (amelynek férfi párja a Lui).
A nyitánya rengeteg porszerű kakaó, amelynek nyersesége hirtelen ambivalens érzéseket kelt bennem. Tényleg nagyon poros jellegű, amely már-már fullasztó az első pár pillanatban.
Felmentő seregként, egy perc múlva érkezik a labdanum ámbrás, sötét, szurokszerű, kissé bőrös felhangú mélysége. Ez kellő életet lehel ebbe a szaharai nihilbe.
A vanília édes illata pedig közben a labdanum mellé szegődik, és nőiessé, simulóvá teszi az illatot. 
Körülbelül 4-5 perc múlva megjelenik egy erőteljesen földes jellegű pacsuli, valamint a fás jegyek. A vetiver száraz fássága ebben a szakaszban újra fokozza az illat poros jellegét (ami nem igazán tetszik).
A citrom és a bergamott fogalmam sincs, hol helyezkedik el, mert gyakorlatilag egyiket sem sikerült benne felfedeznem.
Teljes leszáradása egyértelműen a kakaóra épül, a száraz jelleg tompul, majd egy bőrközeli kellemes, édeskés, fás illattá szelídül (itt már el tudnám képzelni, hogy egy vödörnyi mennyiséggel birtokoljam, és egy csésze forró, mézes almateával a kanapéra kucorodva élvezzem a gyengéd, tavaszi napsütést).

Összességében azonban nem tudom, hogy tetszik-e?! Van olyan fázisa ahol nagyon szeretem (a labdanum, és vanília felbukkanásakor, valamint a teljes leszáradásakor), és van amikor ki nem állhatom (a vetiver úgy érzem megfojt, felbukkanásakor torokkaparóan karcos a parfüm szárazsága). 
Finomsága és kimunkáltsága kétségtelen, és lehet, hogy csak én bőrömmel van gond, amiért néha ennyire rakoncátlanul viselkedik rajtam.
Tartóssága és intenzitása kiváló, erőteljes és igen ragaszkodó.
Bár női illat, én férfi bőrön szívesen tesztelném, úgy gondolom remekül működne.

Illajegyei

vetiver, francia labdanum, szantál, pacsuli, virginiai cédrus, vanília, bergamott, kakaó, citrom

képek a Mazzolari Profumerie hivatalos facebook oldaláról

HONLAP

https://www.facebook.com/illatpiramis

Cedre (Serge Lutens) 2005

illatcsalád: orientális-fás

alkotó: Christopher Sheldrake

Az egyik legkedvesebb Serge Lutens illatom. Úgy hoz el valami különleges, ünnepi hangulatot, hogy konkrétan nem tudom kötni semmihez.
Benne van számomra a karácsony fűszere, a késő őszi túlérett alma savanykásan cseppenő leve, a szüret mustos illata, és egy tavaszi mise törékeny virága.

Mély, orientális elixír. Uniszex illat, de én nagyon nőiesnek érzem.
A fahéj, és a szegfűszeg gyönyörűen fűszerezi a tubarózsa fenséges illatát. Az ámbra, és a pézsma lággyá, balzsamossá teszi ezt a mézesen édeskés, virágos cédrusillatot.
Aki nem igazán szereti a tubarózsát, szerintem az is bátran kísérletezhet vele, mert olyan ártatlanul bújik el ez az erőteljes virág a többi összetevő között, hogy véletlenül se bántson senkit sem. Simogatóan játékos, ahogy folyton előbukkan egy finoman erezett, frissen faragott szekrény mélyéről.
Intenzitása és tartóssága kiváló.
Most, hogy a mintám végéhez értem, komolyan fontolgatom egy üveges változat beszerzését (legkésőbb ősszel).
Annyira megszerettem, hogy alig van rá szavam, jellemezni is nehéz, mert folyton magával ragad ez a komplex hangulat, ami nem engedi ízekre szedni az élményt.

...kora este van. Az aszfalt mélyedéseiben, a tegnapi szitáló eső nyoma párállik, s a buszmegállóban elnyűtt arcok várnak. Szemközt egy apró erkélyen, kopott vödörben zöld fenyő várja az idő múlását, hogy ha bírja addig, és eljön ismét az ünnepe, a vacogó hidegből, majd a meleg szobába lépjen. A troli szórt, kerek fénye befordul a hosszú utca végén, és elvisz oda, ahol reménykedő szemek, a holnaptól a csodát várják. Egy ablakban vastag függöny húzódik el... mögé boldog családot képzelek... ma újra ott kezdődik a napom, ahol másoknak véget ér...

Illatjegyei

tubarózsa, ámbra, fahéj, pézsma, cédrus, szegfűszeg


https://www.facebook.com/illatpiramis