Femme (Hugo Boss) 2000

HONLAP / FACEBOOK

illatcsalád: virágos-gyümölcsös

A német származású Hugo Ferdinand Boss, 1924-ben alapította cégét, az Erms-folyó völgyében fekvő szőlőtermesztő városkában, Metzingenben.
Meglehetősen csúnya történeteket olvastam róla, el is gondolkodtam, hogy tényleg akarom-e tudni a háttérben lévő dolgokat, de megtörtént, nincs értelme tagadni, vagy nem tudomást venni róla.
Az a nem túl szívderítő igazság, hogy Boss aprócska cége a csőd szélén állt, amikor csatlakozott a náci párthoz, és az SS, illetve SA egyenruhák gyártásával egy csapásra megoldódtak anyagi gondjai (ő lett "Hitler szabója", ahogy akkoriban nevezték). 
Két elmélet létezik a köztudatban, az egyik szerint Boss volt a tervező is, a másik szerint csak a gyártó, és a fekete egyenruhákat Karl Diebitsch (festő), és Walter Heck (grafikus) tervezte. Lényegében majdnem mindegy, mert Boss a tervezésnél sokkal csúnyább dolgot tett, lengyel kényszermunkásokat (főként zsidó nőket), és francia hadifoglyokat dolgoztatott metzingeni gyárában, meglehetősen rossz körülmények között elszállásolva. A második világháború, és Hitler bukása után, a megvetett Boss márkanév is majdnem eltűnt a süllyesztőben. 

1948-as halála után unokái vették át az irányítást, akik a kiváló minőségű öltönyeikre koncentrálva próbálták túlélni, a nagyapai "örökség" nyomasztó súlyát.
Új célközönségük a 80-as évek feltörekvő, vagy épp már befutott értelmiségi ifjúsága lett, a szingli, gyermektelen karrierista "yuppie", aki csakis bőrcipőben, és minőségi, márkás öltönyben jelenik meg, ami akkoriban Armani, Ralph Lauren, vagy Boss volt.
Első illatuk 1984-ben jelent meg, Boss No.1 néven (amiből szívesen fogadnék egy mini vintage változatot, mert fás, fűszeres, mézes, levendulás, dohányos illatjegyei igencsak tetszetősek).

Kezdetben csak férfi ruhákat készítettek, a női részleg Joachim Vogt igazgatása alatt indult, 1998-ban (ekkor vezették be a Baldessarini vonalat is, amely kizárólag férfi parfümöket forgalmaz- Ambré nevű ámbrás, bőrös, ibolyás, labdanumos parfümjéből azonnal jöhetne egy üveggel). Ez a vonal egy magasabb minőséget képvisel a divatban, finom, és drága anyagok használata jellemző rá (tiszta selyem, ír vászon, kasmír).

Női ruháinak népszerűsítése érdekében felöltöztették a 2003-as Charlie angyalait (Cameron Diaz, Drew Barrymore, Lucy Liu), akik a filmben Boss öltözékekben parádéznak.

Jelenleg több ágazata (Boss, Hugo, Baldessarini), illetve alágazata van, a Boss Black a modern klasszikus ruházatot, a Boss Orange a lazább, bohém vonalat, a Boss Green az aktív, sportos stílust képviseli.

2011-ben jelent meg Roman Köster történész tanulmánya, amelyben feltárja a Boss cég háborús múltját, gazdasági felemelkedésének okait (Hugo Boss 1925–1945: The History of a Clothing Factory During the Weimar Republic and Third Reich), és a kötet megjelenésével egy időben, a cég vezetése nyilvánosan is bocsánatot kért azoktól, akiket a világháborúban gyárában dolgoztatott.

A Femme alkotója egyelőre rejtély előttem. Azt viszont tudom, hogy tavasszal, és nyáron nagyon szeretem ezt a kis szintetikus semmiséget. 

Citrusos, virágos nyitánya van, amelyben az édeskés tangerine, és a frézia, majd a bolgár rózsa dominál. Leszáradásakor felbukkan a sárgabarack, ámbrás alapon, amelyben a fejjegy kissé savanykás jellege is megmarad. Az a helyzet, hogy ebben a parfümben nincs szinte egyetlen tiszta, természetes akkord sem (illetve talán a frézia, és a végének nektáros sárgabarack jegye). 

Fogalmam sincs mit szeretek rajta?! A végletekig szintetikus, könnyen illanó, és valami miatt mégis közel áll hozzám. 
Puha, nőies, áttetsző lenge szellő ...esőáztatta frézia, egy csütörtök délután... kedves, butuska romantikusság... semmi más

Illatjegyei:

• tangerine, frézia, fekete ribizli
• jázmin, liliom, bolgár rózsa
• sárgabarack, citromfa, ámbra

https://www.facebook.com/illatpiramis

Accordo Arancio (L'Erbolario) 2014

HONLAP / FACEBOOK

illatcsalád: citrus-gourmand

A L'Erbolario történetéről dióhéjban annyit, hogy az olasz Franco Bergamaschi, és felesége Daniela Villa alapította, 1978-ban, Lodiban. Régi családi receptek alapján, természetes összetevőkből álló kozmetikumokat készítettek, amelyekkel gyakorlatilag azonnal sikert, sikerre halmoztak.
A név az olasz erborare ("növényt gyűjt") szóból ered, utalva erre az ősi időktől fogva ismert tevékenységre, a füvesasszonyok generációról generációra szálló, misztikus, a természetet oly jól ismerő tudására.
A vállalkozás egyre nagyobbá nőtte ki magát, 1994-ben a gyönyörű Adda Sud Parkba helyezték központjukat, ami egy hatalmas természetvédelmi terület Olaszországban.
Működésükről, a nyersanyagok feldolgozásának technikai részleteiről egy videó található olasz nyelven ITT , amiből egy kukkot sem értettem, de a látvány szempontjából mégis érdekes volt az egész, futurisztikus gépszerkezetekkel tűzdelve.

Franco Bergamaschi, és Daniela Villa

A Myropoliumba a pipacsos Papavero-ért mentem, de ha már ott vagyok miért ne fújnék az egyik "új" illatból is?! Mivel a meleg miatt mostanában citrusokra vágyom, ezért a "Narancsfa- akkord"-ra esett a választásom. A szép keserűnarancs rögtön megérintett, de ennyi azért még kevés a boldogsághoz... mintát sem kértem belőle, gondoltam elég egyelőre amit magamra fújtam, majd gyanútlanul elindultam a városba... és akkor a karomon csodás dolgok varázslatos játéka kezdődött, aminek következtében Óbuda kellős közepén, földbe gyökerezett a lábam... szóval lényeg az, hogy a város másik végéből visszafordultam mintát kérni.

Természetesség ide, vagy oda, az Accordo Arancio nem egyszerű alkotás, keserű akkordjai miatt úgy gondolom megosztó illat lesz, de egy biztos, hogy művészi értéke, és tiszta szépsége vitathatatlan. 

Szédítően tiszta mandarin, és keserű narancs a nyitány, pont egy csepp citrommal, ami hamar elillan... álomszerű citrusfátyol, amelyhez fél perc múlva a szilva lédús édessége, és kevéske ylang-ylang vegyül.
Virágos felhangokkal tarkított herbás, egyre mélyülő kesernyés jelleg (ami soha nem lesz kellemetlen, inkább csak meghökkentő az életszerűsége miatt). 
Halk jázmin jelenik meg, majd a vanília édessége, egy kezdetben inkább pacsulis alapon, amely puhán pézsmás, melengetően ámbrás, kesernyés-édeskés simogatássá szelídül. Tavaszra, nyárra kiváló választás, rég találkoztam ennyire kitűnő citrus illattal, ami annyira elbűvölt, hogy a több mint sok parfümöm mellé, komolyan fontolgatom a beszerzését.
Maximálisan uniszex illat. Tartóssága kiváló, hatósugara közepes.

...a halvány narancssárga, sötétlően kavargó borostyánba olvadása, egy dél-olasz pillanat vakítóan édessé perzselő napfényessége...

Illatjegyei:

• mandarin, keserű narancs, citrom, ylang-ylang
• petitgrain (keserűnarancs olaj), szilva, jázmin, kakukkfű
• vanília, ámbra, pézsma, pacsuli

https://www.facebook.com/illatpiramis


kép: Irene Sheri

Manifesto (Isabella Rossellini) 2000

illatcsalád: virágos-zöld

alkotó: Alberto Morillas

Isabella Fiorella Elettra Giovanna Rossellini 1952-ben született Rómában, a rendező Roberto Rossellini, és a színésznő Ingrid Bergman lányaként.
Rómában divat-, és jelmeztervezést tanult, majd New Yorkban társadalomtudományt.

Kezdetben apja filmjeiben jelmeztervezőként dolgozott, modellkedett (Vogue), majd leszerződött a Lancome céggel, ahol többek között, a Trésor reklámarca volt (sok-sok egyéb termék mellett).

Számos filmben szerepelt (de nekem valahogy nem sikerült elcsípnem olyan alakítását, amiben szerettem volna).
Amit én nem tudtam, hogy 1979-1982-ig Martin Scorsese felesége volt.
1992-ben felbukkant Madonna Erotica c. klipjében, majd felkérte az énekesnő, hogy készülő könyvének (Sex) legyen az egyik modellje. 
Ekkor született Steven Meisel híres képe róluk, ami fogalmam sincs miért, de valahogy mindig mélyen érint (talán Madonna arcának törékenyen kiszolgáltatott "meztelensége" miatt).
Három könyvet adott ki, ezek tudtommal egyelőre magyarul nem olvashatóak (az önéletrajzi ihletésű "Some of me" (1997), a fotókat tartalmazó "Looking at me" (2002), és az apjának emléket állító kilométeres című "In the Name of the Father, the Daughter and the Holy Spirits: Remembering Roberto Rossellini" (2006))
Több karitatív tevékenységben is részt vesz: Wildlife Conservation Network, Howard Gilman Alapítvány, UNICEF, valamint támogatja a vakvezető kutyák kiképzését.
1995-ben a Coty azt a lehetőséget ajánlotta neki, hogy kidolgozhat egy saját bőrápolási márkát, ami meg is valósult, és neve alatt fut a mai napig. 
Első parfümje a Manifesto volt, ami 2000-ben jelent meg, ezt követte négy másik illat (Isabella, My Manifesto, Daring, Storia), amikhez olyan nevek kapcsolódnak, mint Natalie Lorson, Richard Herpin, és Alberto Morillas.

Alberto Morillas-t szerintem nem kell különösebben bemutatni a parfümánoknak, olyan illatok vannak például a listáján, mint az Amouage Opus VII.; Bvlgari: BLV, BLV Notte, az Omnia sorozat; Calvin Klein: Truth; Carolina Herrera: 212; Cartier: Le Baiser du Dragon, Must II., Armani: Sensi... és még sorolhatnám, ha egyszer végre elkészülök a posztjával, amit már elkezdtem, csak valahogy mindig tolódik szegénykém, akkor minden ott lesz.

A Manifesto-n nagyon érezhető a hatása, bvlgaris áttetsző akkordok, a citrusos-virágos-zöld jegyek jellegzetesen könnyed kezű, tiszta, légies keverése. Nem tudom honnét ered a név, latin szó, azt jelenti "kinyilatkoztatás".
Csodaszép alkotás, ami jelenlegi ismereteim szerint a "zöldek" listájának Top 5 parfümjei között szerepel. Virágos-zöld illat, de véleményem szerint változása során folyamatosan libikókázik az aromás-zöld irányába is.

Nyitánya frissen tépett bazsalikom zöldje, bergamottal kombinálva, friss, cologne szerű jelleggel.
Valahogy egyre jobban értékelem, és élvezem a fűszernövények tiszta illatát, ezért a Manifesto bazsalikomos kezdetét imádom (később is, de azért számomra a csúcspont, az eleje).
Körülbelül egy perc múlva megjelenik a kissé kesernyés narancsvirág, és halványan a háttérben a körte édessége, amit egy csipet bors tesz pikánssá. Borsos, fanyar jellege a leszáradás során felerősödik, majd a bors eltűnik, a fanyarság marad.
Alapja pézsmás, leheletnyit szantálos, zöld háttér, amelyben a bazsalikom, és a neroli mindvégig jelen van. Virágos akkordokat érzek, de magamtól nem tudnám kitalálni, hogy az épp jázmin, liliom, és rózsa (bár ez utóbbit talán még felismerném benne), édeskés háttérként rezonálnak, izgalmasan váltakozva a fanyar, kesernyés jelleggel.
Nagyon érdekes, és szép kompozíció, ami ugyan női illatként van besorolva, de szerintem férfiak is nyugodtan kipróbálhatják/használhatják, úgy gondolom az uniszex kategóriába bőven belefér (sőt, vannak fázisai, amikor kifejezetten maszkulin jellege van). Tartóssága közepes, hatósugara ennél gyengébb, hamar bőr közeli illattá válik.

Illatjegyei:

• bazsalikom, bergamott, bors
• narancsvirág, jázmin, körte, rózsa
• szantál, liliom, pézsma

kép: Albert Koetsier
(akinek szebbnél szebb alkotásai megtekinthetők ITT )

https://www.facebook.com/illatpiramis

Naturelle Osmanthus (Yves Rocher) 2015

HONLAP / FACEBOOK

illatcsalád: virágos

alkotó: Michel Girard

Miután sikerült teljesen legyőznöm azt a gátlásom, hogy ezen a blogon csak olyan parfümök lesznek, amiket művészi értékűnek tartok (ezek főként régi, vintage illatok) úgy határoztam, hogy még jobban feszegetem a határaim, és valamennyire próbálok lépést tartani az újdonságokkal (persze csak módjával), legalábbis azokat majd igyekszem bemutatni, amiket legalább ígéretesnek gondolok. Végül is mi történhet, ha nem tetszik, maximum azt írom- amitől persze még lehet az másnak a világ legjobb illata, szóval ne higgyetek senkinek, nekem sem, és próbáljatok ki mindent.

Mivel nem volt még Yves Rocher illat a blogon, ezért röviden annyit leírnék róluk, hogy alapítója a jó öreg Yves Rocher (1930-2009) volt, aki a francia Bretagne-ban lévő La Gacilly nevű kisvárosban született (érdemes rákeresni- katt a névre-, mert egyszerűen mesés hely, ahová ha tehetném azonnal indulnék minimum egy hétre).
1959-ben alapította meg cégét, amellyel szerette volna mindenki számára hozzáférhetővé tenni szépségápolási termékeit, ezért kiépített egy tanácsadói hálózati rendszert, valamint csomagküldő szolgálatot működtetett.
1969-ben nyitotta meg első üzletét.
1992-ben Yves Rocher visszavonult, és fia Didier vette át a vezetést, aki azonban korai halála miatt nem sokáig látta el ezt a posztot.
Jelenleg unokája Bris Rocher az elnök.

Michel Girard

A Naturelle Osmanthus-t az a Michel Girard készítette, akinek a Givenchy Extravagance d'Amerige nevű (sajnos megszűnt) csodát köszönhetjük, ami szerintem az egyik legszebb zöld illat a világon (ha nem a legszebb). Nevéhez fűződik még a Burberry Touch for women, Baby Touch; Azzaro és Cerruti férfi illatok, a Jennifer Lopez Still (amit szintén kedvelek), és benne volt a híressé/hírhedté vált Paco Rabanne 1 Million-t készítő trióban (Christophe Raynaud, és Olivier Pescheux társaként).

Az Yves Rocher illat citrusos nyitány, ahol a citrom mellett édesebb akkordok is helyet kapnak, jázmin, és osmanthus virág, majd ha akarom cédrus, ha nem akkor pedig fogalmam sincs mi?! (a "talán cédrus" felerősödik a leszáradás során, de tisztává sosem válik.)
Nem tudok sokat mondani róla, lineáris, és ahogy szokták mondani, egyszerű mint a faék.
Ez önmagában nem lenne baj, lehetne ettől még jó, de a szintetikussága végig zavart. Olyan Iso-E Super-el nyakon öntött cukros limonádé, kis virágos beütéssel. A teljes leszáradása Light Blue-szerű (annál édesebb, és kevésbé komponált), aki azt szereti, jó eséllyel ezt is tudná, bár tartóssága és hatósugara hagy némi kívánnivalót. Hamar bőrközelivé válik, és viszonylag sokáig érezhető ha vadászkutyaként szimatolom a löttyintés helyét, összességében mégis elég gyengécskének tartom (sajnos hiába a nagy név ígéretessége, és a szépséges pasztell színek andalítóan egymásba kavarodó kábítása).
Irtózatos kánikulában annak aki szereti, alaposan megfürödve benne el tudom képzelni, hogy frissítő jelleggel hat ez a light-os Candy Light Blue.

Illatjegyei

• citrom
• osmanthus, arab jázmin
• cédrus

https://www.facebook.com/illatpiramis

Sexual (Michel Germain) 1994

HONLAP / FACEBOOK

illatcsalád: orientális-virágos

alkotó: Sophia Grojsman

Körülbelül ezer éve kaptam ezt a mintát, és a modern papír tokja miatt úgy gondoltam ez egy mostanában kiadott illat, a neve sem tetszett, szóval nem teszteltem.
Azután tegnap újra a kezembe akadt, és miután rácsodálkoztam, hogy "jéééé, van nekem
ilyenem is?!" - tegye fel a kezét az a parfümmániás aki járt már így- magamra kentem, és tetszett.
Nosza nézzük ki alkotta? Sophia Grojsman... (homlokoncsapás) jó reggelt Rozál! az egyik kedvenc parfümőröd. Na mindegy, vannak ilyen furcsa dolgaim, aki ismert gondolom most nem csodálkozik.
Grojsman-ról (aki ezen a fotón úgy néz ki, mint aki a Roxfortban személyesen Harry Pottert tanítja alkímiára) már több helyen áradoztam, most nem fogok, akit érdekel, az alábbi nevekre kattintva elolvashatja a régebbi bejegyzéseim. Változatlanul imádom az illatait, ahogy a barackkal, és virágokkal bánik, az maga a színtiszta, iskolapélda értékű művészet.
(Yves Saint Laurent: Paris, Champagne- Yvresse; Laura Biagiotti: Sotto Voce)

A kanadai származású Michel Germain-ről nem sikerült túl sokat kiderítenem, a honlapja alapján úgy látom főként a szexualitáson lovagol, ruhákat, táskákat, és különféle testápolási termékeket is készít, de egy a lényeg, a toldalékokkal variálva (femme, noir, very, sugar stb.) mindene szexuál. A tusfürdő, az arcszesz, a testápoló, a parfümök, szóval tényleg minden. Nincs rejtett tartalom, bújtatott reklám, itt nyíltan, rogyásig az erotikáról szólnak a dolgok, majdnem egyen nevekkel ellátva. Viszont amíg ezt olyan orrokkal művelteti, mint Grojsman, illetve Clement Gavarry, akinek többek között az új zöld Olfactive Studio illatot (Panorama) köszönhetjük, addig elnézem ezt a kis letapadt kajánságát.
Illatai közül pont az elnevezéseik miatt elsőre szinte semmi nem mozgatott meg, de jobban átbogarászva az összetevőket, az 1997-es levendulás Sexual pour Homme, a lilaakácos Deauville, a rémes névre hallgató Sexual Sugar Daddy dohányos-bőrös ígéretessége, és a Grojsman-Gavarry páros tervezte 2003-as Immaculate azért jöhetne hozzám mintában.

A Sexual egy meglepően szép, fehér virágos illat.
Nyitánya gyönyörűen tiszta osmanthus, frézia, rózsa, gardénia, sárgabarack, egy csepp bergamottal (ami épphogy megmutatja magát). Tömött virágcsokor, amin nagyon érezni Grojsman kezét.
A leszáradása folyamán egyszer csak megjelenik a jázmin, és felerősödik a gardénia, hogy egészen a végéig ő maradjon a csokor egyeduralkodója. Édeskés, simuló, krémes virágillat válik belőle (később kicsit szappanos jellege lesz), melengető fahéjas, fás, mirhás alappal. 
Tömör, de mégis könnyed, és hófehéren áttetsző parfüm, keleties vonásokkal (nem a fűszeressége, hanem a virágossága folytán).
Tartóssága, és hatósugara közepes, épp ezért hétköznapi komfortossághoz, illetve alkalmi illatként is el tudom képzelni.

Az "ideális esküvői illatok" listám első 5 helyezettjében mindenképp benne van- maga Michel is esküvő utáni afrodiziákumként ajánlja ezt a klasszikus szépséget.
(érdekesség, hogy az esküvőkön előszeretettel használt gardénia, az örömön túl, a titkos viszony/szerelem jelképe)

Illatjegyei

• klementin, lonc, osmanthus, sárgabarack, bergamott
• gardénia, frézia, jázmin, rózsa, vízililiom
• szantál, fahéj, vanília, neroli, mirha

(a fotón fehér gardéniából, és halvány rózsaszín rózsából készült csokor látható)

https://www.facebook.com/illatpiramis

Narcotic Venus (Nasomatto) 2007

fotó: Scent Vision 

HONLAP / FACEBOOK

illatcsalád: virágos

alkotó: Alessandro Gualtieri

Nem is tudom pontosan hol kezdjem a mondókámat ezzel az illattal, illetve parfümházzal kapcsolatban.
Valahogy számomra annyira különc, érdekes, izgalmas, kicsit elvont az egész, hogy nehéz kiragadni belőle lényegesnek látszó dolgokat. Valami olyasmi, mint a hippi mozgalom. Egy életérzés, amit körül lehet írni, de igazából érezni kell a lényegét.

A Nasomatto egy holland székhelyű vállalkozás, amelynek alapítása az olasz származású Alessandro Gualtieri nevéhez fűződik.
Akit bővebben érdekelnek háttér információk, az például ITT sok érdekességet megtudhat róla.
Az olasz szóösszetétel jelentése "Őrült Orr", ami Alessandro némely fotójánál, megnyilvánulásánál konkrét, kézzelfogható értelmet nyer. Ami nem baj, sőt... :-) annál szimpatikusabb.

Saját bevallása szerint imádja az alkotás folyamatát, amelynek mindig csak elindítója, azután az egész önálló életre kel, és ebben a sodró, kontrollvesztett állapotban végül megszületik a mű.
A Nasomatto (elvileg) az eddig kiadott 10 parfümmel befejezettnek tekinti pályafutását (a 2014-es Blamage (a francia szó jelentése "Szégyen") az utolsó illata). Azonban nem szűnik meg teljesen Alessandro tevékenysége, hanem Orto Parisi néven új parfümházat hozott létre, szóval nem kell megijedni, hogy a magát szerényen "Az Orr"-ként (The Nose) nevező művész újabb remekei nélkül maradunk.
Érdekesség még, hogy felesége, a holland Lilian Driessen is kihozott 2012-ben egy új márkát, Maria Lux néven (olasz székhellyel! azért van itt szerelem kérem, mindenféle olasz-holland keresztölelkezés), amelynek illatai a szerelem, és halál témakörét járják körbe. (parfümjei: Deeply, Madly, Truly, Aramesh, Mogadess).
(Mondom kicsit furcsák, de olyan szeretni valóan habókos család, ha jól emlékszem két gyermekkel megáldva.)

A Narcotic Venus-t sokáig kerülgettem, főként a benne lévő liliom miatt, ami általában nem az én barátom.
Most, hogy végre kipróbáltam, rájöttem kár volt halogatni a dolgot, mert semmi zavaró nincs benne.
Az, hogy tavaszi illat, gondolom senki számára nem új információ, erősen virágos, letisztult mestermunka. Egy fújással pont annyi könnyedség, amitől szellős, légies elegancia leng körbe.
Míg a Robert Piguet féle Fracas nekem néha túl tömör, és vaskosan sok, addig a Narcotic Venus viselésekor ezt egyszer sem éreztem.
Tubarózsa a köbön, és a nyitányában pár másodpercig, némi hárs illatot vélek felfedezni (ez nincs feltüntetve az összetevői között, és könnyen lehet, hogy csak az én orrom, elmém játéka). A jázmin, és a leszáradáskor felbukkanó liliom finoman simul a krémes, lágy, leheletnyit fás, nőies alapkompozícióba. Fogalmam sincs milyen fűszerek lehetnek benne, mert bárhogy igyekszem, csak virágokat érzek (de ha valaki ki tud hámozni ezen kívül bármit is belőle, az kérem ossza meg velem a titkot).
Luxus minőség a javából, amelynek borsos árát talán kompenzálja, hogy valóban csak egy-két fújás szükséges belőle. Férfi bőrön bevallom el sem tudom képzelni, bár egy próbát talán megérne, érdekességképp.
Tartóssága, hatósugara több mint kiváló. És a kicsit bumfordi kupak ellenére (vagy épp ezért), még az üvege is tetszik.

Pierre Bonnard (1895)

Illatjegyei

tubarózsa, liliom, jázmin, fűszerek



https://www.facebook.com/illatpiramis

Amorito (The Body Shop) 2004

illatcsalád: aromás

Az úgy kezdődött, hogy tegnap napos, fázós, hideg, szeles idő volt. Ilyenkor jön az otthoni meleg takaróba kuckózásom, lehetőleg az új hatalmas teásbögrémmel, amelyben forró, csokis tea gőzölög (igen! a Yogi csokis teájára vagyok rákattanva napok óta). Ha már csoki, akkor csokis parfüm is legyen (dolce vita), előkaptam a Katitól kapott mintácskám, és jöhetett a kora délutáni örömködés. :-)
Aki olvas, vagy ismer tudja, hogy mindig érdekel ki áll(t) egy parfümcég mögött, ki alapította, milyen parfümőrökkel dolgozik stb., szóval minden ami háttérinfó, és érdekes lehet.

Most is gyorsan utánanéztem, hogy a TBS-t 1976-ban, az angliai születésű Anita Roddick (1942-2007) hozta létre, aki azon túl, hogy remek üzletasszony volt, emberi jogi-, és környezetvédelmi aktivistaként is munkálkodott, számos jótékonysági akcióban vett részt (pl. HIV fertőzöttek, hajléktalanok javára) és ő volt a Children on the Edge alapítója.

Kiemelkedő munkásságáért 2003-ban a Brit Birodalom Rendje kitüntetést (DBE) kapta II. Erzsébettől.
2004-ben májcirrózist diagnosztizáltak nála, ami minden bizonnyal Hepatitis C fertőzése miatt alakult ki, amellyel valószínűleg a második lánya születésekor kapott transzfúzió adásakor fertőzték meg. (élete utolsó éveiben a Hepatitis terjedésének megakadályozása érdekében is jelentős kampányokat indított.)
Halálát agyvérzés okozta.
Mikor utolsó évében arról kérdezték, hogy fontolgatja-e a visszavonulást, azt felelte "Még a szót sem ismerem. A kampányolás a DNS-embe van kódolva".

Az illatról nehéz mit mondanom, mert egy aktuális érzés, egy szín, egy hangulat egysége, ami elringat, melegen tart, vigasztal, megsimogat.
Hatósugara, tartóssága közepes. Hamar bőrközeli lett, de sokáig éreztem.
Egyszerűség, amit mostanság nagyon szeretek. Kezdeti mandulalikőr, majd vanília (nem füstös, hanem édes, puha ölelés), karamell, (elvileg jázmin, de azt nem éreztem), gőzölgő forró csokoládé, egy csöpp tejszínnel, a fütyülő szél, és Nina Simone megunhatatlan hangja.

Illatjegyei

• jázmin, csokoládé
• vanília, csokoládé

https://www.facebook.com/illatpiramis

Nahema (Guerlain) 1979

illatcsalád: orientális-virágos

alkotó: Jean-Paul Guerlain

üveg: Robert Granai

Ha tavasz, akkor nálam rózsaillat. Ahhoz képest, hogy pár éve még nem szerettem, most feltűnően gyakran nyúlok utána, annyira, hogy a kedvenc rózsás illataimról bejegyzést készülök írni.
Guerlain Nahema-ja régi vágyam volt, de mivel nehéz vintage verzióhoz jutni, ezért évekig váratott magára, de ami az enyém megtalál, tehát most itt van egy negyed mintányi szépség. :-)

Az illat városi legendája egy két szálon futó történet, amelynek egyik szála Catherine Deneuve nevéhez fűződik, a másik Seherezádéhoz, és az Ezeregy éjszaka meséihez.
Jean-Paul Guerlain fejében akkor fogalmazódott meg a gondolat, hogy egy buja, orientális-virágos illatot szeretne készíteni, amikor megpillantotta a szépséges Catherine Deneuve színésznőt, a Benjamin, avagy egy szűz emlékiratai (Benjamin ou les mémoires d'un puceau) c. 1967-es, Michelle Deville rendezte filmben. A buja, és orientális jelzőkről máris jött az asszociáció Seherezádé meséire, így kerülhetett a képbe az ikerpár, Mahane és Nahema meséje, akik két ellentétes archeotípust személyesítenek meg, Mahane a szelíd, félénk, engedelmes "víz leánya", míg Nahema a csábító, féktelen, vad "tűz leánya".

Üvegével kapcsolatos érdekesség, hogy Granai ihletői a régi alkimista üvegek voltak.

Nagyon nehéz szétboncolni ezt az illatot, annyira komplex, egységes élményt nyújt.
Nyitánya fanyar bergamot, lédús őszibarack, és két szekérnyi bolgár rózsa. Nem a nyers, kissé szúrós bolgár rózsa, hanem nagyon krémes, zöldes, aldehidtől áttetsző, légies virág.
Ez a könnyed krémesség végig megmarad, soha nem lesz fojtóan tömény, bár az illat jellegét vaskosnak, mélynek, gazdagnak, és nagyon erőteljesnek mondanám.
A mindvégig uralkodó rózsa mellett nehezen érvényesül a többi virág, amit viszont egyértelműen érzek, az az ylang-ylang, jácint, és az orgona (legerősebben az ylang-ylangot), a többi a már említett komplexitás miatt számomra rejtve marad.
Teljes leszáradáskor az erősen virágos szívjegy fás alapra kerül, amelyben a szantál, és a lágy, selymes peru balzsam dominál, leheletnyi vaníliával.
Sötétvörös, földig érő, vaskos, nehéz bársonyköpeny... krémes, viaszos, parázsló, fűszeres rózsa.
Hatósugara és tartóssága elképesztő (a szigorúan csak egy fújás kategória).
Mestermunka a javából. Annak ellenére, hogy soha nem számított a Guerlain ház sikerillatának, piaci szempontból gyakorlatilag veszteségesnek számított, Jean-Paul Guerlain erre az illatára volt a legbüszkébb... abszolút méltán.
Alkotása során állítólag nagy hatással volt még rá Maurice Ravel Bolero-ja, amelynek makacs osztinátói valóságosan megtestesítik a parfümben folyton ismétlődő (szerintem el sem múló) rózsa motívumát.
Ha találkoztok vele semmiképp ne hagyjátok ki... szemeket becsukni, és jöhet a lehengerlő arab mesevilág... emlékezetes élmény lesz.

Sophie Gengembre Anderson
(1823-1903)
Seherezádé

Illatjegyei

• aldehid, zöld jegyek, őszibarack, bergamott, rózsa
• orgona, jázmin, jácint, ylang-ylang, gyöngyvirág, rózsa
• peru balzsam, szantál, vanília, vetiver, passiógyümölcs

https://www.facebook.com/illatpiramis

Kouros (Yves Saint Laurent) 1981

alkotó: Pierre Bourdon

illatcsalád: aromás- fougere

üveg: Alain de Mourgues

Hatalmas lelkesedéssel, rendkívüli posztként, afféle "breaking news"-ként indult ennek a bejegyzésnek az írása két hónappal ezelőtt, de van mentségem a késlekedésre...
Amióta Illatvadász bejegyzését olvastam róla, azóta vagyok kíváncsi Yves Saint Laurent "húgyszagú"-nak titulált atombombájára. Kétszer már majdnem sikerült tesztelnem, de a célvonal előtt valami mindig közbejött, és hoppon maradtam.
Most viszont egy illatbolond barátom jóvoltából, az enyém 1,5 ml vintage legenda (pár egyéb férfi "legendával" karöltve- amit itt is köszönök még egyszer). Ez bizony a mennyország kérem! :-)
Ami miatt ennyi ideig elhúzódott az egész, az a parfüm komplexitása volt. Azt hittem könnyedén megszületik a bejegyzés, pár napon át tesztelem, egy merő cibet az egész, semmi más, ezt majd szépen leírom, és kész. De ahogy többször próbáltam, kiderült, hogy milyen furfangos ez a pasi, mindig tudott újat mutatni, amivel sikerült teljesen összezavarnia.
Pierre Bourdon alapjáraton a kedvencem, a Dior féle Dolce Vita megalkotása miatt örökös rajongója lettem, annak összetettsége után gondolhattam volna, hogy a másik ikonikus illata azért mégsem lesz olyan egyszerű eset.

Épp a tömjén-túrám közepén jártam, napok óta a templomi tömjén áhítatában lebegve, amikor jött, és nyakon vágott a Kouros.
Realisztikus a végletekig. Az én mindent megédesítő női bőrömön, egy pillanatra sem engedett a határozottan férfias jelleg, ami maga alá gyűr, és nem ereszt (nehezen, de elvonatkoztatva az erotikától, arra (is) próbálok utalni, hogy tartóssága, intenzitása verhetetlen).
Ritkán mondom egy illatra, hogy nem lehet uniszex, de ez tényleg nem lehet.

Nyitánya erős, csípős (esküszöm torokkaparó) cibet, ami mellett én semmi mást nem érzek hirtelen. Később az aldehid légiesebbé teszi ezt a szúrós akkordot, és nehezen, de engedi kibontakozni a többi jegyet, ám a cibet erőssége gyakorlatilag végig megmarad.
Számomra szinte kibogozhatatlan illat, amit egyértelműen érzek az a fanyar bergamot, levendula, bőr, tölgymoha, kesernyés üröm (ami a vermut, és abszint zamatát adja), földes pacsuli és vetiver, a többi az én orromnak csak elméletben létezik. Talán még érzem a tonkát és pézsmát a végén, de ez már nagyon erőlködés a részemről. A méz rajtam nem bukkant elő, legalábbis az édessége semmiképp, esetleg az a szintén torokkaparó érzés, amit egy mézzel teli üvegbe hosszasan beleszagolva érzünk. 
Szappanos, tiszta illattá alakul, határozottan mocskos gondolatokkal fűszerezve.
Erre fokozottan érvényes a messziről, szigorúan egy fújás intelmének betartása.

Anavyssos Kouros
(Kr.e. 530 körül)
Nemzeti Régészeti Múzeum
Athén

Véleményem szerint a fougere kategória egyik iskolapéldája (ami ugye a levendula-tölgymoha kombinációja az 1800-as évek Franciaországából). Annak nem a tiszta, hanem a már említett mocskos értelmezése.

A neve lehet még érdekesség vele kapcsolatban, a Kouros név a fiatal, tökéletes testű férfiakat ábrázoló ókori görög szobrokra utal, nyíltan sugallva a szexualitást, a természetes erőt, kidolgozottságot, férfi szépséget.

Csak bátor, határozott férfiaknak ajánlom, akik már-már különc módon szeretnének kitűnni a tömegízlésből.
Egy cowboy illata, aki hanyag mozdulattal, lasszóval fogja meg a kiszemelt nőt, és le sem szállva a nyers bőrnyeregből, a lován teszi magáévá, majd mielőtt a nő akár egyetlen szót is szólhatna, vissza sem nézve ellovagol. Az érzelem talán egyetlen rezdülése az, hogy szivarját hanyag mozdulattal a szája másik sarkába helyezi... elnézést, kicsit elkalandoztam... szóval jó ez a Kouros, na! :-)


Illatjegyei:

• fehér üröm, aldehid, koriander, zsálya, bergamott
• szegfű, pacsuli, fahéj, orris, jázmin, vetiver, muskátli
• méz, bőr, tonka bab, ámbra, pézsma, cibet, tölgymoha, vanília

https://www.facebook.com/illatpiramis

Chambre Noire (2011) Olfactive Studio

fotó: Clémence René-Bazin

alkotó: Dorothee Piot

illatcsalád: bőrös

Az Olfactive Studio 2011-ben, az induláskor, rögtön három illattal állt elő, ezek egyike volt a Sötétszoba (Chambre Noire).

Dorothee Piot munkássága első látásra nem igazán fogott meg, számtalan számomra semmitmondó
illat mellett (amiket fel sem sorolok, annyira szörnyűek) 1-2 viszonylag kiemelkedő alkotása van (pl. Amouage: Memoir, Naomagic, Majda Bekkali: Songe pour Elle), de egyiket sem nevezném korszakalkotónak, különösebben érdekesnek sem, inkább olyan biztonsági illatok, amik puhaságot, melegséget árasztanak (na jó, a Memoir azért több ennél!). Nem baj, ilyen is kell! Sőt a hétköznapokon általában pont ezt szeretem!
Amikor pedig megtudtam, hogy a parfümök mellett a gasztronómia a másik fő érdeklődési köre (szereti a földes illatokat, parfümben a pacsulit, ételben a szarvasgombát), akkor belopta magát a szívembe.

Szóval a Chambre Noire.
A sötétszoba ebben az esetben számomra többrétegű jelentéssel bír. Egyrészt utal a fényképészek sötétkamrájára (Camera Obscura), másrészt a konkrét fotóra, ami alapján az volt az instrukció, hogy fogalmazza meg, "egy sötét kairói szállodai szoba ablakából, kilátás a Nílusra" érzést.
Az összetevők, és a végeredmény, nekem hozza képzeletben az élményt, bár nem ezért szerettem meg.

Rajtam az első pillanatokban egy nyers, mély, földes pacsulibomba az egész (tudom, hogy rózsaborsnak kellene lenni a fejjegyben, de nálam nincs, vagy nem érzem! és ezt nem csak az elején nem érzem, később sem!). Pár másodperc múlva ebből bontakozik ki egy puha, melegséggel teli bőrös jegy, ami gyakorlatilag a teljes leszáradásig erőteljes.
A legtöbb bőrös illat száraz (némelyik karcos) lesz rajtam. De ez nem!
A leszáradása puha, bőrös pézsma, amelybe fás akkordok keverednek, és halványan az ibolya nagyon gyengéd, légies púderessége, valamint a vanília, és szilva aromás édessége.
Simulékony, selymes, telt, balzsamosan füstös, édeskés illat.
A templomi tömjén illatát, amit nagyon kerestem benne (igen, rá vagyok kattanva mostanában a tömjén illatára!), nem igazán találtam benne. Olyan, mintha a füstös akkordja inkább a vaníliától származna, de ki tudja?!

Több helyen olvastam, hogy a Feminite du Bois koppintása, amivel nagyon nem értek egyet! Jellegükben talán hasonlítanak (bár ezt sem mondanám egyértelműen), de a földes pacsuli, és bőrös dominancia nincs meg sem a Shiseido, sem a Serge Lutens féle illatban (annyira nincs, hogy nincs is benne egyik sem!).

Kőbánya, Gergely u. (saját fotó)

És ami miatt megszerettem, azon túl, hogy úgy simul rám, mintha az énem egy
részének kivetülése lenne, amely finom árnyként követ egy napon át, az egy szeptemberi, fotózós délután emléke.
Mikor épp a múltam sötét kamrájának titkait fürkésztem, és arra kerestem a választ, hogy egy elhagyott kőbányai gyár rozsdás vasablakának törött üvegéről, vajon miért mindig apám jut eszembe?!
...esőt jósló volt az ég, Jónás Tamás novellákat olvastam, emlékeztem, elengedtem... s mindehhez a garbóm melegségéből áradt a Chambre Noire!
Jó élmény volt! Felkavaró!... szétszedő, és összerakó!
Köszönöm!


Összetevők:

- rózsabors
- jázmin, tömjén, ibolya, szilva, papírusz
- pézsma, szantál, pacsuli, vanília, bőr

https://www.facebook.com/illatpiramis

Shower Fresh (CLEAN) 2007

HONLAP

Sosem gondoltam volna, hogy ezen a blogon CLEAN illatról fogok írni. Keveset ismerek, de azok egyikét sem szeretem, mind valami olyan szintetikus felhőt von körém, hogy hosszú távon nem bírom viselni.
A Shower Fresh azért kapott egy lehetőséget, mert pár fújásnyi mintát kaptam egyszer valakitől, és mivel rendet raktam, meg akartam szabadulni tőle. Szóval minta magamra fúj... kár volt! na én ezt nem szeretem!... mosakodásra, öltözésre idő már nincs... lesz ami lesz... és csoda lett, mert útközben olyan intenzíven felidézett egy gyermekkori emléket, hogy a végére megszerettem!

A CLEAN története röviden annyi, hogy 2003-ban, az USA-ban Randi Shinder gondolt egyet, és létrehozott egy olyan céget, amely kizárólag tisztaságillatokkal foglalkozik. 

Elgondolása szerint a boldogság gyakran hétköznapi, egyszerű dolgokban rejtőzik, a szappan illatában, a frissen mosott ruha ropogós tisztaságában. Ehhez alkotott különféle illatú parfümöket, tusfürdőket, testápolókat, sampont, szobaillatosítót stb.
Nézete szerinte a tisztaság nem csupán egy állapot, hanem egy életforma.
Termékei környezettudatos csomagolásban kerülnek a boltokba, hipoallergén formulában.
Nem végeznek velük állatkísérleteket, és nem tartalmaznak állati eredetű összetevőket, ásványi olajat, mesterséges színezéket stb.

Parfümjei nem túl bonyolult illatok, a SHOWER FRESH sem az.
Egyszerű citrusos nyitánya van (rajtam némi szúróssággal az első pillanatokban), amelyben a citrom, majd az édeskés narancs, illetve mandarin dominál. Mikor elillannak a fejjegyek, előbukkan a narancsvirág, és egy kis halovány gyöngyvirág, erőteljes pézsmás alapban.
Ez a "briliáns" leszáradás nem vesz igénybe 2 percnél több időt, tehát idáig nem volt túl izgalmas ez a folyamat. Veszedelmesen mű  az egész, tehát minden adott volt ahhoz, hogy kellemetlenül érezzem magam.
Viszont az emlék amit előhívott, már annál kellemesebb érzéssel lepett meg...

... a régi hosszú ház udvara tele hatalmas lavórral. Az udvar közepén, a színes fagolyókkal díszített hintám hívogató, nyaram tengernyi idejét kitölti a lengés, és a hinta görcsös fából tákolt tartókeretének ütemes, megnyugtató nyiszergése. De most nincs hinta!... bűvölet van... anyám mos! Dereka könnyen hajlik, barna, feszes combja félig kinn a lenge nyári ruhából... hajol, merít, hajol, merít, és a ruhák rendre eltűnnek, a lavór víz öblítős, opálos kavargásában. Melegen süt a nap... keze, lába vizesen csillog... a homok sötét lesz, ahogy kiloccsan a víz, s ennek a sötét árnynak a fantáziám rögtön létezést akar kitalálni... kerek kalapú gomba... vagy inkább mint a kandúr feje, csak bajsza nincs... nem baj! majd ezzel a vékonyka bottal rajzolok. Anyám simogatása illatos... "mi ez? macska?" s a felismerés kellemes mosolya mindkettőnkön felragyog...

Illatjegyei

• citrom, narancs, mandarin
• gyöngyvirág, narancsvirág, jázmin
• pézsma, fás jegyek

https://www.facebook.com/illatpiramis