Accordo Arancio (L'Erbolario) 2014

HONLAP / FACEBOOK

illatcsalád: citrus-gourmand

A L'Erbolario történetéről dióhéjban annyit, hogy az olasz Franco Bergamaschi, és felesége Daniela Villa alapította, 1978-ban, Lodiban. Régi családi receptek alapján, természetes összetevőkből álló kozmetikumokat készítettek, amelyekkel gyakorlatilag azonnal sikert, sikerre halmoztak.
A név az olasz erborare ("növényt gyűjt") szóból ered, utalva erre az ősi időktől fogva ismert tevékenységre, a füvesasszonyok generációról generációra szálló, misztikus, a természetet oly jól ismerő tudására.
A vállalkozás egyre nagyobbá nőtte ki magát, 1994-ben a gyönyörű Adda Sud Parkba helyezték központjukat, ami egy hatalmas természetvédelmi terület Olaszországban.
Működésükről, a nyersanyagok feldolgozásának technikai részleteiről egy videó található olasz nyelven ITT , amiből egy kukkot sem értettem, de a látvány szempontjából mégis érdekes volt az egész, futurisztikus gépszerkezetekkel tűzdelve.

Franco Bergamaschi, és Daniela Villa

A Myropoliumba a pipacsos Papavero-ért mentem, de ha már ott vagyok miért ne fújnék az egyik "új" illatból is?! Mivel a meleg miatt mostanában citrusokra vágyom, ezért a "Narancsfa- akkord"-ra esett a választásom. A szép keserűnarancs rögtön megérintett, de ennyi azért még kevés a boldogsághoz... mintát sem kértem belőle, gondoltam elég egyelőre amit magamra fújtam, majd gyanútlanul elindultam a városba... és akkor a karomon csodás dolgok varázslatos játéka kezdődött, aminek következtében Óbuda kellős közepén, földbe gyökerezett a lábam... szóval lényeg az, hogy a város másik végéből visszafordultam mintát kérni.

Természetesség ide, vagy oda, az Accordo Arancio nem egyszerű alkotás, keserű akkordjai miatt úgy gondolom megosztó illat lesz, de egy biztos, hogy művészi értéke, és tiszta szépsége vitathatatlan. 

Szédítően tiszta mandarin, és keserű narancs a nyitány, pont egy csepp citrommal, ami hamar elillan... álomszerű citrusfátyol, amelyhez fél perc múlva a szilva lédús édessége, és kevéske ylang-ylang vegyül.
Virágos felhangokkal tarkított herbás, egyre mélyülő kesernyés jelleg (ami soha nem lesz kellemetlen, inkább csak meghökkentő az életszerűsége miatt). 
Halk jázmin jelenik meg, majd a vanília édessége, egy kezdetben inkább pacsulis alapon, amely puhán pézsmás, melengetően ámbrás, kesernyés-édeskés simogatássá szelídül. Tavaszra, nyárra kiváló választás, rég találkoztam ennyire kitűnő citrus illattal, ami annyira elbűvölt, hogy a több mint sok parfümöm mellé, komolyan fontolgatom a beszerzését.
Maximálisan uniszex illat. Tartóssága kiváló, hatósugara közepes.

...a halvány narancssárga, sötétlően kavargó borostyánba olvadása, egy dél-olasz pillanat vakítóan édessé perzselő napfényessége...

Illatjegyei:

• mandarin, keserű narancs, citrom, ylang-ylang
• petitgrain (keserűnarancs olaj), szilva, jázmin, kakukkfű
• vanília, ámbra, pézsma, pacsuli

https://www.facebook.com/illatpiramis


kép: Irene Sheri

Tardes (Carner Barcelona) 2010

HONLAP / FACEBOOK

illatcsalád: virágos-fás-pézsma

alkotó: Daniela Andrier

Sara Carner

A spanyol céget Sara Carner alapította 2009-ben. Két illattal rukkolt elő egy évvel később (addig fogalmam sincs mit csinált), egyik a Tardes, másik a D600 volt.

Üvegük majdnem csodás, tetszik a minimalista szemlélet, viszont túl nagy, soha nem tudom kényelmesen megfogni a kocka alakú üveget (nem mintha sokat fogdosnám), de látványnak kellemesen elegáns, ez kétségtelen.
Sara azzal a céllal indult neki a parfümbiznisznek, hogy majd jól megfogja Barcelona lényegét, és üvegbe önti ennek a különc módon modern városnak a hangulatát, amire annyira rányomja a zseniális Gaudi a bélyegét, hogy ettől azt hiszem elvonatkoztatni nem lehet. (egyszóval, aki ezt a hangulatot vissza akarja adni, annak alaposan fel kell kötnie a nadrágját)

Daniela Andrier számomra igen megosztó munkásságú. Nem igazán értem, hogy akinél a mérleg egyik serpenyőjében a régi női Gucci EDP, a Kenzo Le Monde est Beau, és a Prada Infision d'Iris van, ott hogy kerül a mérleg másik felébe a Prada Candy?! (és persze annak utána következő pont 4653 darab flankere). A tavalyi évben a Bvlgari-nak készített egy puccos sorozatot (Amarena, Ashlemah, Calaluna, Opera Prima stb.), amik első ránézésre elég monotematikus illatoknak tűnnek (persze ettől lehetnek jók), na ott esetleg még elképzelhető valami szépítés a szakmai önéletrajzban.

Daniela Andrier

A Tardes (Délután), a leírás szerint tisztelgés a béke, és harmónia előtt, egy tiszta, derűs nyári délután illata (ez eddig nagyjából semmi, akár a standard szexi is lehetne). A búzamezős, langy napsütéses, mandulás, muskátlis, vadrózsás, dombos sétát már le sem írom, mert felesleges (a honlapon részletesen olvasható, festőien ki van fejtve).
Aki most úgy érzi haragszom, és gonoszkodom, az jól érzi.
Annyira szerettem volna egy jóféle izgalmas (Gaudi-s), vagy legalább valami metropoliszos lüktetésű illatot, de helyette egy édes, 1700-as évekbeli katalán süteményt kaptam, egye fene, mandulás lankákkal, és dombkákkal. (vagy legyen inkább mandulás macaron, mert igaz, hogy az francia, de legalább tudom miről beszélek)
A hagyományaim szerint most jönne az a rész, hogy (már amennyire tudom) boncolgatom az illatot, de nem igazán tudom.
Tonka, tonka, tonka, vaníliavirág, vaníliavirág, az elején egy villanásnyi jellegzetesen fanyarkás muskátli, pézsma, pézsma, tonka, tonka... majd a teljes leszáradásakor egy kis szilva frissít. Azon gondolkodtam, hogy vajon melyik összetevő kaparja a torkom, és rájöttem, hogy semmi, annyira édes, hogy az kapar.
(Daniela a következő évben, 2011-ben készítette a Prada Candy-t, amit szerintem a Tardes-en gyakorolt. Illetve maradt egy kis Tardes alap, azt felhígította egy pöttyet, majd cuki nyeles tejeslábasban megkaramellizálta, és kész. Akik most felszisszennek, azoktól elnézést kérek!)
Ősszel-télen egy fújással, komfortillatként (puha, meleg garbóval) édes, gourmand rajongóknak biztosan lélekmelegítő, ha így nézem akkor kategóriájában nem is annyira rossz (szóval értem én a népszerűségét, az édes anyatej biztonságára vágyó ID genetikailag kódolt reszketésű cukorvágyát, de niche parfümnek, ebben az árfekvésben szerintem kevés).
Hatósugara, és tartóssága több mint kiváló. Rendszertanilag a "női" besorolást kapta.
No nem baj, van pár illata a Carner Barcelona-nak, lehet még ebből jó viszony, optimista vagyok. :-)

Illatjegyei

• muskátli, rózsa, mandula, brazil rózsafa
• zeller, szilva, cédrus
• pézsma, tonka, vaníliavirág

https://www.facebook.com/illatpiramis

1270 (Frapin) 2010

fotó: Scent Vision

HONLAP / FACEBOOK

illatcsalád: orientális-fűszeres

alkotó: Sidonie Lancesseur

Erről az illatról (még időszámításunk előtt) először Illatvadász oldalán olvastam, nem túl pozitív véleményt. Azután mikor betévedtem Zólyomi Zsolt boltjába, ezt a parfümöt ajánlotta nekem elsőre.... és már akkor tetszett, de hedonista évek következtek, és valahogy a háttérbe szorult... mostanáig.

Beatrice Cointreau

A Frapin cégről minimálisan annyit kell tudni, hogy 1270 óta konyakot készítenek, a francia Grande Champagne régióban, a fentebb látható "aprócska" kastélyban (Château de Fontpinot).

Jelenlegi tulajdonosai Genevieve Frapin, és férje Max Cointreau. Az illatokkal való vérfrissítés azonban lányuk, Beatrice Cointreau gondolata volt, aki azt ötletelte ki, hogy hívjanak meg híres parfümőröket a kastélyba, pár napig tartsák őket fejedelmien, akik ettől majd jól ihletet kapnak, és azután gyorsan (szépségesre tervezett) parfümös üvegekbe álmodják a jobbnál jobb illatokat.
Ezzel a jól kifundált pszichológiai manipulációs kooperációval, olyan neveket sikerült már behálózniuk, mint pl. (az általam imádott, kis kopasz) Bertrand Duchaufour, Jeanne-Marie Faugier, Anne-Sophie Behaghel, Amélie Bourgeois, és Sidonie Lancesseur.

Az ISIPCA-n végzett ügyes, okos Sidonie-ról szerintem külön posztot fogok írni (csak mert szép is, és megérdemli), első körben viszont annyit róla, hogy szereti a "piás" vállalkozásokat (Kilian Hennessy - by Kilian- számos illatát is ő tervezte), és rögtön a Frapin szerintem két leghíresebb parfümjét sikerült megalkotnia, az 1270-et, és a L'Humaniste nevű díjnyertes művet. Nevéhez fűződik még többek között a Lumiere Blanche (Olfactive Studio), valamint két szeretett Terry de Gunzburg, az Ombre Mercure, és a Parti Pris.

Na de akkor vissza magához a címadó parfümhöz. A már említett blogbejegyzés alapján, valami komolytalan, idétlenül nevetgélő lánykás illatot vártam... de szerencsére nem az!

Érdekes, ahogy időről-időre változik az ember ízlése, formálódnak, alakulnak belül a tapasztalatok, gondolatok, és minden életszakaszban más-más kap fontosságot.

Most ott tartok, amikor nem ébredek már világmegváltó tervekkel, nem akarok mindent, és mindenkit megérteni, nem keresem mindenben a mondanivalót... csak jó néha csöndes örömmel belesimulni, egy-egy észrevétlenül illanó reggelbe.

Ezt tudja a Frapin 1270. Azon túl, hogy remekül komponált illat, ez a művészete. Engedi megnyugodni az információval elárasztott (felborzolt) idegek játékát.

Durván faragott fapadon való hátradőlés, ahol megérint a természet lágy színekkel tarkított érdessége... mustos, nedvtől duzzadó, napfénytől töppedő mazsolák balzsamosan édes simulása, a barrikolt bor tölgyfa aromája, és mézes, likőrszerű aranycsordulás.

Nemes, és érett illat, amelynek tartóssága kiváló, hatósugara tökéletes, sosem tolakodó, finom, visszafogott, arisztokrata nedű. És ez kicsit sem kevés... sőt... pont elég.

Szerintem a fás, néha kissé fanyar jellege miatt férfiak is bátran viselhetik, úgy gondolom férfi bőrön ezek a tulajdonságai még erőteljesebben előjönnek, mint az én bőrömön.

Illatjegyei

• narancs, gyanta, kakaó, kávé, tonka, ananász, szilva
• lime virág, fűszerek, virágok, mogyoró, szárított gyümölcsök
• fás jegyek, guaiac fa, méz, vanília