A következő címkéjű bejegyzések mutatása: grapefruit. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: grapefruit. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. május 2., szombat

Eau du Soir (Sisley) 1990

fotó: frivole.be

illatcsalád: ciprus-virágos

alkotó: Jeannine Mongin (Hubert d'Ornano, Isabelle d'Ornano)

üveg: Bronislaw Krzysztof


A Sisley második illata, Isabelle vágyálma volt, aki imádja az egyik legillatosabb sövénynövénynek, a jezsámennek (Philadelphus) az illatát, amelyhez gyermekkori, spanyolországi élmények fűzik. Miután férjének mesélt ezekről a nosztalgikus, jezsámenes emlékekről, ő ajándékba elkészíttette szerelmetes nejének ezt a parfümöt, akinek évekre meglett a szignatúra illata.

A Soir (este) jelző arra utal, hogy a spanyol földön főként seringa virágként ismert növény, a naplemente után ontja leginkább bódító, jázminra emlékeztető illatát.

(Hobbi kertészeknek súgnám, hogy miközben kutattam a jezsámen után, felfedeztem egy szuper kertészeti oldalt ITT, ahol remek videókkal teszik élménnyé a tervezést, és adnak használható tippeket. A jezsáment linkeltem be, de érdemes barangolni az oldalon.)

Az Eau du Soir (kupakja csak úgy mellékesen 18 karátos arannyal futtatva) igazi klasszikus kompozíció, halványan kesernyés citrus nyitánnyal, ami pár pillanat alatt elillan. Grapefruit, és mandarin, de az utóbbi helyett inkább bergamottot érzek.
A komplexitása miatt, az én amatőr orromnak nagyon nehéz boncolgatni (ha nem lehetetlen).A fanyarkás nyitány után kicsit édesedik, borókásodik, a labdanumnak köszönhetően ámbrásan lágyul, és íriszes, púderesebb irányt vesz, ahol a virágillat a domináns, főként a jezsámen, édes rózsa, és halványan az ylang-ylang. Egy lehelet bors rövidke ideig pikánsan szúrós benne (de ezt nem is annyira az orromban, inkább a torkomban érzem- nem, nem ettem meg!)
A virágözön után belép a pacsuli, de ez lágy, simuló a tölgymoha-pézsma-ámbra alapon. Azután fokozatosan eltűnnek a virágok, szinte csak a jázmin, és az írisz marad, ezek észrevétlenül olvadnak egybe, oldódnak fel az alapban.
A teljes leszáradás írisz, pézsma, ámbra keveréke, amiben először puha, majd kicsit karcosabb fás jegyeket is érzek. Egyszerűen pazar illat, szavak nincsenek rá. Tartóssága, és hatósugara természetesen kiváló, egy fújás bőven elegendő belőle. (Luca Turin utálja, ez plusz pont nálam, mert én pedig őt nem szeretem)
Vintage mintám van (volt :-( ), nem tudom, hogy a jelenlegi (legalább) hasonló-e?! Egy biztos, nekem KELL ez a parfüm. Régiben, egészben, üvegben, nagyban, nagyon (vagy inkább nagyon-nagyon)!...

Közben teszteltem a jelenlegi, IFRAizmus által hatástalanított változatot. Sajnos közelébe sem ér ennek a csodának, körülbelül 1 óra a tartóssága, 15 perc után már bőrközeli, 30 perc után alig éreztem. Gyenge szappanillatra redukálták. Szomorú vagyok :-( 




Illatjegyei:


  • grapefruit, mandarin
  • szegfű, írisz, jázmin, francia labdanum, ylang-ylang, pacsuli, tölgymoha, rózsa, gyöngyvirág, boróka, bors, jezsámen
  • pézsma, ámbra

https://www.facebook.com/illatpiramis




2014. december 20., szombat

Terrasse à St-Germain (Jul et Mad) 2012



illatcsalád: virágos- fás- pézsma

alkotó: Dorothee Piot


Szegény Tom Ford Black Orchidját másodszorra előzi meg egy bejegyzés, de elvarázsolódtam, nincs mit tenni (tegnap többször is, úgy tűnik mágikus nap volt).

Jul et Mad. Számomra eddig ismeretlen név, ami azzal örvendeztetett meg, hogy mindössze négy illatukból, három telitalálat nálam (a negyedik csak az én tökéletlenségem miatt nem, mert valahogy az aquás illatok nem szépek rajtam).
A négyes mesebeli, bűvös számának külön örültem, 2012-ben három parfüm (Terrasse à St-Germain, Amour de Palazzo, Stilettos on Lex), idén egy ráadás (Aqua Sextius). Semmi flanker, ezeregyedik hasonló (üzleti megfontolású) gondolat, négy különböző, művészire csiszolt illat, letisztult, kifinomult üvegben. (remélem ez a szemlélet továbbra is így marad)
A három nekem tetszőből, elsőként azért rá esett a választásom, mert egyrészt francia (és St-Germain), másrészt citrus bódulat volt tegnap az Atelier Cologne Pomélo Paradis miatt, gondoltam törés nélkül folytatódjon ez az érzelmi ív.
Harmadrészt pedig (és persze nem utolsósorban), Indie kategóriában ő lett a 2013.év FiFi díjazottja.



A parfümházról röviden annyit (zsebkendőket elő Lányok!), hogy egy szerelmi szál húzódik a hátterében, két ember közös történetének fontos állomásai, azok illatokban történő elmesélése. 
A francia világutazó tudós, Julien Blanchard, és a romániai születésű, szépségiparban tevékenykedő, parfümrajongó Madalina Stoica, egy párizsi kávézó teraszán való találkozásának, majd szerelmének gyümölcse. Az illat ennek a kapcsolatnak a születését, kezdetét kívánja szimbolizálni, belefoglalva a párizsi életérzés kecses, légies eleganciáját.
A "Coup de Foudre" megfogalmazása, amely a váratlanul jött, sorsszerű szerelem "villámcsapásának" romantikáját adja.

Dorothee Piot, akinek két kedvenc őszi parfümöm köszönhetem (Olfactive Studio: Chambre Noire, és a Naomagic- igen, bizony egy celebillat, ami megfogott) a Jul et Mad illataival, hivatalosan is a Top 5 parfümőr listámra került. 

A Terrasse à St-Germain egy erősen citrusos akkordokkal nyitó szépség, amelynek fejjegyében a grapefruit és mandarin édeskésen citrusos illata dominál (rebarbarát nem érzek, de nem is baj, mert parfümben még sosem szerettem, bár lehet, hogy az a halvány, zöldes fuvallat a háttérben neki köszönhető, akkor ebben az interpretációban mégis szeretem).
A virágok közül egyértelműen a jellegzetes fréziát, és édeskés lótuszt fedeztem fel (rózsát nem, bár a kék rózsának fogalmam sincs mennyiben van más illata, mint kevésbé különc társainak). Ami azonban nagyon megfogott, az a pézsma otthonos, megnyugtató ölelése, a pacsuli, és citrusok könnyed, csábító izgalma, a fás jegyek otthonossága, amelyek puha, krémes összhangban olvadnak eggyé.
Folyamatosan átmenetnek, valamiféle balerinás billegésnek érzem egy citrusosan friss, illetve egy krémesen fás, pézsmás illat között, és ez a libikóka játék hihetetlenül izgalmas, különleges dolog.

...szikrázó napsütésben fürdő frézia, lágy ölelés, pille takaró, hófehéren libbenő függöny, frissen készített reggeli édes limonádé, egy faillatú otthon biztonságos puhaságában...


Hatósugara, tartóssága kiváló. És mivel ugyanazt a lelki békét nyújtotta, mint például a Trussardi Inside kávéssága, ezért minden percét imádtam. (illatában nem hasonló a két parfüm, csak számomra hasonló hangulatúak).






Illatjegyei:

FEJ: grapefruit, mandarin, rebarbara

SZÍV: frézia, lótuszvirág, kék rózsa
ALAP: pézsma, szantál, pacsuli