Narcotic Venus (Nasomatto) 2007

fotó: Scent Vision 

HONLAP / FACEBOOK

illatcsalád: virágos

alkotó: Alessandro Gualtieri

Nem is tudom pontosan hol kezdjem a mondókámat ezzel az illattal, illetve parfümházzal kapcsolatban.
Valahogy számomra annyira különc, érdekes, izgalmas, kicsit elvont az egész, hogy nehéz kiragadni belőle lényegesnek látszó dolgokat. Valami olyasmi, mint a hippi mozgalom. Egy életérzés, amit körül lehet írni, de igazából érezni kell a lényegét.

A Nasomatto egy holland székhelyű vállalkozás, amelynek alapítása az olasz származású Alessandro Gualtieri nevéhez fűződik.
Akit bővebben érdekelnek háttér információk, az például ITT sok érdekességet megtudhat róla.
Az olasz szóösszetétel jelentése "Őrült Orr", ami Alessandro némely fotójánál, megnyilvánulásánál konkrét, kézzelfogható értelmet nyer. Ami nem baj, sőt... :-) annál szimpatikusabb.

Saját bevallása szerint imádja az alkotás folyamatát, amelynek mindig csak elindítója, azután az egész önálló életre kel, és ebben a sodró, kontrollvesztett állapotban végül megszületik a mű.
A Nasomatto (elvileg) az eddig kiadott 10 parfümmel befejezettnek tekinti pályafutását (a 2014-es Blamage (a francia szó jelentése "Szégyen") az utolsó illata). Azonban nem szűnik meg teljesen Alessandro tevékenysége, hanem Orto Parisi néven új parfümházat hozott létre, szóval nem kell megijedni, hogy a magát szerényen "Az Orr"-ként (The Nose) nevező művész újabb remekei nélkül maradunk.
Érdekesség még, hogy felesége, a holland Lilian Driessen is kihozott 2012-ben egy új márkát, Maria Lux néven (olasz székhellyel! azért van itt szerelem kérem, mindenféle olasz-holland keresztölelkezés), amelynek illatai a szerelem, és halál témakörét járják körbe. (parfümjei: Deeply, Madly, Truly, Aramesh, Mogadess).
(Mondom kicsit furcsák, de olyan szeretni valóan habókos család, ha jól emlékszem két gyermekkel megáldva.)

A Narcotic Venus-t sokáig kerülgettem, főként a benne lévő liliom miatt, ami általában nem az én barátom.
Most, hogy végre kipróbáltam, rájöttem kár volt halogatni a dolgot, mert semmi zavaró nincs benne.
Az, hogy tavaszi illat, gondolom senki számára nem új információ, erősen virágos, letisztult mestermunka. Egy fújással pont annyi könnyedség, amitől szellős, légies elegancia leng körbe.
Míg a Robert Piguet féle Fracas nekem néha túl tömör, és vaskosan sok, addig a Narcotic Venus viselésekor ezt egyszer sem éreztem.
Tubarózsa a köbön, és a nyitányában pár másodpercig, némi hárs illatot vélek felfedezni (ez nincs feltüntetve az összetevői között, és könnyen lehet, hogy csak az én orrom, elmém játéka). A jázmin, és a leszáradáskor felbukkanó liliom finoman simul a krémes, lágy, leheletnyit fás, nőies alapkompozícióba. Fogalmam sincs milyen fűszerek lehetnek benne, mert bárhogy igyekszem, csak virágokat érzek (de ha valaki ki tud hámozni ezen kívül bármit is belőle, az kérem ossza meg velem a titkot).
Luxus minőség a javából, amelynek borsos árát talán kompenzálja, hogy valóban csak egy-két fújás szükséges belőle. Férfi bőrön bevallom el sem tudom képzelni, bár egy próbát talán megérne, érdekességképp.
Tartóssága, hatósugara több mint kiváló. És a kicsit bumfordi kupak ellenére (vagy épp ezért), még az üvege is tetszik.

Pierre Bonnard (1895)

Illatjegyei

tubarózsa, liliom, jázmin, fűszerek



https://www.facebook.com/illatpiramis

Cedre (Serge Lutens) 2005

illatcsalád: orientális-fás

alkotó: Christopher Sheldrake

Az egyik legkedvesebb Serge Lutens illatom. Úgy hoz el valami különleges, ünnepi hangulatot, hogy konkrétan nem tudom kötni semmihez.
Benne van számomra a karácsony fűszere, a késő őszi túlérett alma savanykásan cseppenő leve, a szüret mustos illata, és egy tavaszi mise törékeny virága.

Mély, orientális elixír. Uniszex illat, de én nagyon nőiesnek érzem.
A fahéj, és a szegfűszeg gyönyörűen fűszerezi a tubarózsa fenséges illatát. Az ámbra, és a pézsma lággyá, balzsamossá teszi ezt a mézesen édeskés, virágos cédrusillatot.
Aki nem igazán szereti a tubarózsát, szerintem az is bátran kísérletezhet vele, mert olyan ártatlanul bújik el ez az erőteljes virág a többi összetevő között, hogy véletlenül se bántson senkit sem. Simogatóan játékos, ahogy folyton előbukkan egy finoman erezett, frissen faragott szekrény mélyéről.
Intenzitása és tartóssága kiváló.
Most, hogy a mintám végéhez értem, komolyan fontolgatom egy üveges változat beszerzését (legkésőbb ősszel).
Annyira megszerettem, hogy alig van rá szavam, jellemezni is nehéz, mert folyton magával ragad ez a komplex hangulat, ami nem engedi ízekre szedni az élményt.

...kora este van. Az aszfalt mélyedéseiben, a tegnapi szitáló eső nyoma párállik, s a buszmegállóban elnyűtt arcok várnak. Szemközt egy apró erkélyen, kopott vödörben zöld fenyő várja az idő múlását, hogy ha bírja addig, és eljön ismét az ünnepe, a vacogó hidegből, majd a meleg szobába lépjen. A troli szórt, kerek fénye befordul a hosszú utca végén, és elvisz oda, ahol reménykedő szemek, a holnaptól a csodát várják. Egy ablakban vastag függöny húzódik el... mögé boldog családot képzelek... ma újra ott kezdődik a napom, ahol másoknak véget ér...

Illatjegyei

tubarózsa, ámbra, fahéj, pézsma, cédrus, szegfűszeg


https://www.facebook.com/illatpiramis

Trussardi (1982)

illatcsalád: ciprus-virágos

Trussardi első parfümje 1982-ben jelent meg, igen formabontó külsővel. Szakít az addigi hagyományokkal, és a művészien formált üvegek után, a végletekig egyszerű, sima vonalú, lapos flakont tervez, amit azonban mintája mégis különlegessé tesz, ugyanis fehér, gyíkbőr mintás anyaggal burkolja, amelynek egyetlen dísze, a közepén elhelyezett agaras bőrmedál.
Az üveg jól tükrözi, a Trussardi művészetére általában jellemző avantgard technikai szemléletet, konstruktivista, újító törekvéseit.

Maga az illat, a klasszikus kompozíciók alapjára épít. A mai orr számára, elsőre talán nehezen érthető, élvezhető esszencia.
Ami engem különösen megfogott benne, az a hangulata. Az érzés, hogy visszarepít az időben (nem 1982-be, hanem sokkal korábbra), és egy olyan kor részesévé tesz, amikor én még nem éltem.

Fejillatában a fűszeres koriander, és a zöld jegyek dominálnak, többek között a galbanum keserű, zöldes gyantája. Az aldehid csak egy halovány, vékony fátyolként van jelen ebben a fás, kesernyés egyvelegben, a markáns összetevők szinte teljesen elnyomják, és nem engedik, hogy éteri, könnyed mivolta igazán érvényesüljön.
A virágok sem tudnak teljes pompájukban kibontakozni (pedig micsoda összetevők!). Talán az ylang-ylang, a grasse-i jázmin, és a tubarózsa érezhetően felbukkan benne, de annyira halványan, hogy magam sem vagyok benne biztos érzem is, vagy csak képzelem.
Az orris gyökér ad egy kis púderességet, de a leszáradás főbb szereplői itt már egyértelműen a bőr, a tölgymoha, és a cédrus.
Elegáns illat, melynek kortalanságát csak azért nem merem hangsúlyozni, mert a mai ízlés annyira megváltozott, hogy biztos vagyok abban, a karcosan fás bőrössége sokaknak nem nyerné el tetszését.
Tartóssága, és hatósugara kiváló. Az este karomra pöttyentett parfümöt, még másnap reggel is éreztem.

..."Filmszakadás", a Zöld Macskában. Karomon beburkolva, a pulóverem melegében vigyázva őrzöm az illatot.
A félhomályos pince hűvös, dohos. Már sötét van kinn mikor belépek, mégis meglep ez a sejtelmes fény, a lépcső mélybe imbolygó íve, amin félve lépek... sötétből, sötétbe... hol a nézőtér nyirkos padlója fából tákolt. Nem is színház ez, csak egy megfoghatatlan hangulat, amelyben székek vannak, asztal, és borostyánszínű whiskey. A színész orgánuma valóban Latinovits Zoltáné... nem játssza, érzi. Évája szép, törékeny, tüzes, rebbenő... szeme csupa rajongó odaadás... öngyújtó lángja villan, és az agyam betölti a cigaretta távolba ringató füstössége...

"Karóval jöttél, nem virággal,

feleseltél a másvilággal,
aranyat igértél nagy zsákkal
anyádnak és most itt csücsülsz,

mint fák tövén a bolondgomba
(így van rád, akinek van, gondja),
be vagy zárva a Hét Toronyba
és már sohasem menekülsz.

Tejfoggal kőbe mért haraptál?
Mért siettél, ha elmaradtál?
Miért nem éjszaka álmodtál? 
Végre mi kellett volna, mondd?

Magadat mindig kitakartad, 
sebedet mindig elvakartad,
híres vagy, hogyha ezt akartad.
S hány hét a világ? Te bolond.

Szerettél? Magához ki fűzött?
Bujdokoltál? Vajjon ki űzött?
Győzd, ami volt, ha ugyan győzöd,
se késed nincs, se kenyered.

Be vagy a Hét Toronyba zárva,
örülj, ha jut tüzelőfára,
örülj, itt van egy puha párna,
hajtsd le szépen a fejedet.

(József Attila: Karóval jöttél...)

(a fotó, a Zöld Macska Diákpincében készült, saját kép)

Illatjegyei:

• aldehidek, koriander, zöld jegyek, galbanum, jácint, bergamott
• tubarózsa, orris, jázmin, ylang-ylang, gyöngyvirág, muskátli, rózsa
• bőr, szantál, ámbra, pacsuli, pézsma, moha, vanília, cédrus, styrax

https://www.facebook.com/illatpiramis