Accordo Arancio (L'Erbolario) 2014

HONLAP / FACEBOOK

illatcsalád: citrus-gourmand

A L'Erbolario történetéről dióhéjban annyit, hogy az olasz Franco Bergamaschi, és felesége Daniela Villa alapította, 1978-ban, Lodiban. Régi családi receptek alapján, természetes összetevőkből álló kozmetikumokat készítettek, amelyekkel gyakorlatilag azonnal sikert, sikerre halmoztak.
A név az olasz erborare ("növényt gyűjt") szóból ered, utalva erre az ősi időktől fogva ismert tevékenységre, a füvesasszonyok generációról generációra szálló, misztikus, a természetet oly jól ismerő tudására.
A vállalkozás egyre nagyobbá nőtte ki magát, 1994-ben a gyönyörű Adda Sud Parkba helyezték központjukat, ami egy hatalmas természetvédelmi terület Olaszországban.
Működésükről, a nyersanyagok feldolgozásának technikai részleteiről egy videó található olasz nyelven ITT , amiből egy kukkot sem értettem, de a látvány szempontjából mégis érdekes volt az egész, futurisztikus gépszerkezetekkel tűzdelve.

Franco Bergamaschi, és Daniela Villa

A Myropoliumba a pipacsos Papavero-ért mentem, de ha már ott vagyok miért ne fújnék az egyik "új" illatból is?! Mivel a meleg miatt mostanában citrusokra vágyom, ezért a "Narancsfa- akkord"-ra esett a választásom. A szép keserűnarancs rögtön megérintett, de ennyi azért még kevés a boldogsághoz... mintát sem kértem belőle, gondoltam elég egyelőre amit magamra fújtam, majd gyanútlanul elindultam a városba... és akkor a karomon csodás dolgok varázslatos játéka kezdődött, aminek következtében Óbuda kellős közepén, földbe gyökerezett a lábam... szóval lényeg az, hogy a város másik végéből visszafordultam mintát kérni.

Természetesség ide, vagy oda, az Accordo Arancio nem egyszerű alkotás, keserű akkordjai miatt úgy gondolom megosztó illat lesz, de egy biztos, hogy művészi értéke, és tiszta szépsége vitathatatlan. 

Szédítően tiszta mandarin, és keserű narancs a nyitány, pont egy csepp citrommal, ami hamar elillan... álomszerű citrusfátyol, amelyhez fél perc múlva a szilva lédús édessége, és kevéske ylang-ylang vegyül.
Virágos felhangokkal tarkított herbás, egyre mélyülő kesernyés jelleg (ami soha nem lesz kellemetlen, inkább csak meghökkentő az életszerűsége miatt). 
Halk jázmin jelenik meg, majd a vanília édessége, egy kezdetben inkább pacsulis alapon, amely puhán pézsmás, melengetően ámbrás, kesernyés-édeskés simogatássá szelídül. Tavaszra, nyárra kiváló választás, rég találkoztam ennyire kitűnő citrus illattal, ami annyira elbűvölt, hogy a több mint sok parfümöm mellé, komolyan fontolgatom a beszerzését.
Maximálisan uniszex illat. Tartóssága kiváló, hatósugara közepes.

...a halvány narancssárga, sötétlően kavargó borostyánba olvadása, egy dél-olasz pillanat vakítóan édessé perzselő napfényessége...

Illatjegyei:

• mandarin, keserű narancs, citrom, ylang-ylang
• petitgrain (keserűnarancs olaj), szilva, jázmin, kakukkfű
• vanília, ámbra, pézsma, pacsuli

https://www.facebook.com/illatpiramis


kép: Irene Sheri

Manifesto (Isabella Rossellini) 2000

illatcsalád: virágos-zöld

alkotó: Alberto Morillas

Isabella Fiorella Elettra Giovanna Rossellini 1952-ben született Rómában, a rendező Roberto Rossellini, és a színésznő Ingrid Bergman lányaként.
Rómában divat-, és jelmeztervezést tanult, majd New Yorkban társadalomtudományt.

Kezdetben apja filmjeiben jelmeztervezőként dolgozott, modellkedett (Vogue), majd leszerződött a Lancome céggel, ahol többek között, a Trésor reklámarca volt (sok-sok egyéb termék mellett).

Számos filmben szerepelt (de nekem valahogy nem sikerült elcsípnem olyan alakítását, amiben szerettem volna).
Amit én nem tudtam, hogy 1979-1982-ig Martin Scorsese felesége volt.
1992-ben felbukkant Madonna Erotica c. klipjében, majd felkérte az énekesnő, hogy készülő könyvének (Sex) legyen az egyik modellje. 
Ekkor született Steven Meisel híres képe róluk, ami fogalmam sincs miért, de valahogy mindig mélyen érint (talán Madonna arcának törékenyen kiszolgáltatott "meztelensége" miatt).
Három könyvet adott ki, ezek tudtommal egyelőre magyarul nem olvashatóak (az önéletrajzi ihletésű "Some of me" (1997), a fotókat tartalmazó "Looking at me" (2002), és az apjának emléket állító kilométeres című "In the Name of the Father, the Daughter and the Holy Spirits: Remembering Roberto Rossellini" (2006))
Több karitatív tevékenységben is részt vesz: Wildlife Conservation Network, Howard Gilman Alapítvány, UNICEF, valamint támogatja a vakvezető kutyák kiképzését.
1995-ben a Coty azt a lehetőséget ajánlotta neki, hogy kidolgozhat egy saját bőrápolási márkát, ami meg is valósult, és neve alatt fut a mai napig. 
Első parfümje a Manifesto volt, ami 2000-ben jelent meg, ezt követte négy másik illat (Isabella, My Manifesto, Daring, Storia), amikhez olyan nevek kapcsolódnak, mint Natalie Lorson, Richard Herpin, és Alberto Morillas.

Alberto Morillas-t szerintem nem kell különösebben bemutatni a parfümánoknak, olyan illatok vannak például a listáján, mint az Amouage Opus VII.; Bvlgari: BLV, BLV Notte, az Omnia sorozat; Calvin Klein: Truth; Carolina Herrera: 212; Cartier: Le Baiser du Dragon, Must II., Armani: Sensi... és még sorolhatnám, ha egyszer végre elkészülök a posztjával, amit már elkezdtem, csak valahogy mindig tolódik szegénykém, akkor minden ott lesz.

A Manifesto-n nagyon érezhető a hatása, bvlgaris áttetsző akkordok, a citrusos-virágos-zöld jegyek jellegzetesen könnyed kezű, tiszta, légies keverése. Nem tudom honnét ered a név, latin szó, azt jelenti "kinyilatkoztatás".
Csodaszép alkotás, ami jelenlegi ismereteim szerint a "zöldek" listájának Top 5 parfümjei között szerepel. Virágos-zöld illat, de véleményem szerint változása során folyamatosan libikókázik az aromás-zöld irányába is.

Nyitánya frissen tépett bazsalikom zöldje, bergamottal kombinálva, friss, cologne szerű jelleggel.
Valahogy egyre jobban értékelem, és élvezem a fűszernövények tiszta illatát, ezért a Manifesto bazsalikomos kezdetét imádom (később is, de azért számomra a csúcspont, az eleje).
Körülbelül egy perc múlva megjelenik a kissé kesernyés narancsvirág, és halványan a háttérben a körte édessége, amit egy csipet bors tesz pikánssá. Borsos, fanyar jellege a leszáradás során felerősödik, majd a bors eltűnik, a fanyarság marad.
Alapja pézsmás, leheletnyit szantálos, zöld háttér, amelyben a bazsalikom, és a neroli mindvégig jelen van. Virágos akkordokat érzek, de magamtól nem tudnám kitalálni, hogy az épp jázmin, liliom, és rózsa (bár ez utóbbit talán még felismerném benne), édeskés háttérként rezonálnak, izgalmasan váltakozva a fanyar, kesernyés jelleggel.
Nagyon érdekes, és szép kompozíció, ami ugyan női illatként van besorolva, de szerintem férfiak is nyugodtan kipróbálhatják/használhatják, úgy gondolom az uniszex kategóriába bőven belefér (sőt, vannak fázisai, amikor kifejezetten maszkulin jellege van). Tartóssága közepes, hatósugara ennél gyengébb, hamar bőr közeli illattá válik.

Illatjegyei:

• bazsalikom, bergamott, bors
• narancsvirág, jázmin, körte, rózsa
• szantál, liliom, pézsma

kép: Albert Koetsier
(akinek szebbnél szebb alkotásai megtekinthetők ITT )

https://www.facebook.com/illatpiramis

Panorama (Olfactive Studio) 2015

illatcsalád: aromás-zöld

alkotó: Clement Gavarry

Az Olfactive Studio (aminek szeretett Chambre Noire illatát már korábban méltattam) a jól bevált fotó-parfümőr kooperációt kibővítette azzal, hogy új illataiban egy-egy addig senki által nem használt összetevőt is bevezet, és aköré építi az adott kompozíciót (tehát tovább finomodik, és árnyalódik a szemlélet, ami nekem roppant mód tetszik).

Az idei illatot Clement Gavarry, az IFF parfümőre tervezte, akinek érdekes a családi háttere, bár ő maga már Párizsban született 1977-ben, nagyszülei még Grasse-ban éltek, dédnagyapja egy hatalmas ültetvényt művelt, ahol jázmint, rózsát, levendulát termesztett, és olyannyira mestere volt a kertészetnek, hogy Coco Chanel személyesen tőle vásárolt alapanyagokat. 
Apját, Max Gavarry-t pedig már annyira megérintette a parfümvilág, hogy parfümőr lett, majd az ő nyomdokait követve fia, Clement is (aki az ISIPCA növendéke volt). Közös munkájuk a 2004-es Prada Amber, amelynek triójában Carlos Benaim is részt vett, és amiért 2005-ben FiFi díjat kaptak.
Érdekesség, hogy apjával mindketten szenvedélyes vitorlázók, sok időt töltött apja kedvenc hajóján, amit merő véletlenségből Neroli-nak hívtak.

Nevéhez fűzödik még többek között pár Eternity flanker, a Carolina (C.Herrera), a férfi Armani Code, az Immaculate (Michel Germain), a Prada Tendre, a Black Violet (Tom Ford), és természetesen egy rémes Harajuku baba. 
Amire azonban nyilatkozatai alapján szerintem a legbüszkébb, az 2011-ben, egy speciális eseményre készült parfüm, ahol az IFF parfümőrei egy szakmai esten (Speed Smelling) kereken 7 perc alatt bemutathatták azt az illatot, amit teljesen szabadon, csak saját kedvükre komponáltak (itt pénzt nem kímélve, mindenki beletehette a nyersanyagok színe-javát abba az egy üvegbe, amivel megvillantotta a szakma előtt tudását). 
Clement illatát az Észak-Nevadában (Black Rock sivatag) rendezett éves fesztivál, a "Burning Man" ihlette, aminek füstössége (gyanta, labdanum, mirha, szantál) megidézi a különleges este euforikus hangulatát. (A fesztiválról például ITT és ITT olvashattok bővebben, sok-sok képpel)

fotó: Miguel Sandinha

Elnézést a nagy kitérőért, de Gavarry olyan érdekes személyiség, hogy nem lehetett röviden elintézni, viszont jöjjön akkor a Panorama.
A fotó Los Angelesben készült, és az építészeti szempontból (is) híres Sheats-Goldstein házból való kilátást hivatott megörökíteni. Lényeg a modern építészet, és a természet ötvözésében van, valamint a két világ horizonton való találkozásában (a házat John Lautner építette, aki az amerikai Frank Lloyd Wright tanítványaként a modern épületek, és a körülöttük lévő érintetlen természet tökéletes harmonizációjára törekedett elsősorban).
A ház több filmben is szerepelt (A nagy Lebowszki, Exit, Charlie angyalai), eredetileg az öt gyermekes Sheats családnak épült, majd megvette az igen extrém kinézetű multimilliárdos fura figura, James Goldstein.
A különleges, és szépséges épületről érdemes olvasgatni (vagy csak a rengeteg képet csodálni) pl. ITT , ITT és ITT

A parfüm ennek megfelelően tökéletesre sikeredett. Mielőtt még olvastam volna bármit a koncepcióról, az jutott eszembe, hogy ez egy nagyon modern zöld illat.

Döbbenetesen zöld nyitány, lehengerlően erőteljes, nem savanykás, hanem fanyar, kesernyés akkordokkal, bergamott, és citrom reszelt héjának illata, amelyben mintha még egy elmorzsolt muskátli levele is virulna. Pár másodperc múlva kissé édesedik, lágyabb lesz, megjelenik a fügelevél, a balzsamfenyő gyantája, és a wasabi (japán zöld torma) jellegzetes aromája, ami enyhén szúróssá vált rajtam. Ettől érzem üvegszerűnek az illatot, ami nem békességet, hanem pont (jó értelemben vett) feszültséget keltett bennem.
Nagyon izgalmas kompozíció, ami szinte másodpercenként változik, alakul.
Leszáradásakor előbukkan a pacsuli, némi kesernyés galbánum, majd az egész egy mirhás-pézsmás-labdanum által erősített ámbraszerű gyantás alapra kerül, ami soha nem lesz a hasonló jellegű alapoknál megszokott módon sötéten, és balzsamosan simuló, hanem végig intenzív zöld, amelyről szikrázó zöld szilánkok jutnak eszembe.
Mestermunka, igazi művészet azon túl, hogy tavaszi-nyári frissítőnek is kiváló. Tartóssága, és hatósugara jó, szerintem intenzívebb a többi Olfactive illatnál.

a zöldek uralma... amint vaskosan kanyargó indákkal, berobbannak az üvegen...

Illatjegyei:

• bergamott, citrom
• wasabi, ibolyalevél, fügelevél, galbánum, kardamom, fű
• pézsma, vanília, tonka, mirha, balzsamfenyő, pacsuli, labdanum

(fotó: Sake no Hana étterem, London, "Bamboo Forest Green Art")

https://www.facebook.com/illatpiramis

Mer & Mistral (L'Occitane en Provence) 2014

fotó: pinterest

HONLAP / FACEBOOK

illatcsalád: fás-aromás

alkotó: Karine Dubreuil

A L'Occitane-t 1976-ban, az ökológiai tanulmányait félbehagyó, 
23 éves Olivier Baussan alapította, Provence-ban. 
Neve a régi "Occitanie" szóból ered, mely a Dél-Franciország határaitól keletre és nyugatra fekvő területeket jelölte. 
Olivier  a kezdéskor lepárlókészüléket vásárolt, vadrozmaringot és levendulát szedett, majd tiszta olajesszenciát készített belőlük, melyet provence-i piacokon kezdett árusítani. 
Jelszava az lett, hogy "Minden a természetből ered, mi magunk semmit sem alkotunk.", amennyire lehetett igyekezett megőrizni a felhasznált anyagok természetességét. 
1982-ben kapcsolatba lépett az afrikai Burkina Faso nőszövetkezeteivel, a termékeikhez használt shea vaj betakarítását illetően. Az Afrika aranyának is nevezett shea vaj, az afrikai hagyományok szerint  szent shea fa termése, amelynek betakarítását kizárólag asszonyok végezhetik. Itt már körvonalazódott (ami később alapítványában már tisztán látszik), hogy szívügye az afrikai nők támogatása.

2006-ban a cég alapításának 30.évforduláján létrehozta a L'Occitane Alapítványt, amelynek két fő célja van

• Segíti a látássérülteket- tréningekkel, foglalkoztatási támogatással, munkahelyi beilleszkedésüket igyekeznek elősegíteni. 1997-től először a samponjaikat, Braille írással látták el.
• Támogatja a nők gazdasági egyenjogúságát- Afrikában oktatási/ művelődési központokat hoztak létre, és támogatnak folyamatosan, amelyekben pl. 2011-ben több mint 1500 afrikai nő tanult meg írni, olvasni.

A 2015-ös FiFi díj egyik győztesét (legjobb férfi illat közönségdíja), a Mer et Mistral nevű uniszex illatot, a ház egyik saját "orr"-a, a parfümgyártás szívében, Grasse-ban született Karine Dubreuil készítette, aki 2002 óta főként nekik dolgozik. Eddigi alkotásai között szerepel például a Gucci Envy me, Gucci pour Homme II., Guerlain Aqua Allegoria Pivoine Magnifica, Lanvin Eclat d'Arpege, Yves Saint Laurent Vice Versa, sok-sok L'Occitane illat, többek között az új, egyenüveggel ellátott Grasse-i kollekció (La Collection de Grasse) darabjai- amelybe a Mer et Mistral is tartozik, és olyan régebbi hírességek, mint az Eau des Baux, Eau des Cade, L'Eau des 4 Reines. Munkásságának igen széles a palettája, a hajnali harmat felszálló párájától, az masszív ónos esőig minden van itt kérem.

A Mer et Mistral nyitánya friss, cologne jellegű férfias citrus, ami inkább édes mandarin, valamiféle sós akkordokkal keverve, melyben szinte azonnal megjelenik az erőteljes ciprus, a fenyő, és nagyon halványan, csak a háttérben a rozmaring, amely harsányan aquás alapon nyugszik. Az édeskés citrus igen gyorsan eltűnik, és érkezik a cédrus, ez karakteresen férfias jelleget ad. Ámbra, valamint pézsma van az alapban, de nem lesz tőlük soha puha, meleg, és simuló. A teljes leszáradáskor felerősödik a cédrus, aquás alapon. A vége elég szintetikusra sikeredett, egy Fifi díjastól kicsit többet vártam (de ahogy szokták mondani, a felhozatalt nézve/ismerve a "zsűri", ebben az esetben a közönség nehéz helyzetben volt, és ennek most nem pozitív a csengése).  

Viszont ami mindenképp értékelendő, hogy annyira tökéletes az illat, és a név összhangja, hogy az már önmagában művészet. Maga a friss, fanyar, hűsítő sós tengeri szél. 
Ugyan mindkét nem számára készült, de a kesernyés, maszkulin, aromás akkordjai miatt inkább férfi illatként gondolok rá.
Én, aki utálom az aquás illatokat (tudom a besorolása szerint fás-aromás, de még ellátnám ezzel a plusz jelzővel), ezt meglepő módon, igen minimális fogcsikorgatással élveztem (bár nem viselném), viszont férfi bőrön úgy érzem tetszene (a mostanság divatos édes, nőies férfiparfümöknél ezerszer jobban).

Tartóssága 3-4 óra, hatósugara közepes, az eleje intenzív, de hamar bőrközelivé válik. 
A szintetikus végjátéktól eltekintve, jól összerakott, harmonikus illat, de túlárazottnak tartom, mint a L'Occitane valamennyi termékét (pedig a finom illatú kézkrémeikre mindig vágyom).

Illatjegyei

• citrom, mandarin
• ciprus, fenyő, rozmaring
• fehér ámbra, cédrus, pézsma 

https://www.facebook.com/illatpiramis

Tardes (Carner Barcelona) 2010

HONLAP / FACEBOOK

illatcsalád: virágos-fás-pézsma

alkotó: Daniela Andrier

Sara Carner

A spanyol céget Sara Carner alapította 2009-ben. Két illattal rukkolt elő egy évvel később (addig fogalmam sincs mit csinált), egyik a Tardes, másik a D600 volt.

Üvegük majdnem csodás, tetszik a minimalista szemlélet, viszont túl nagy, soha nem tudom kényelmesen megfogni a kocka alakú üveget (nem mintha sokat fogdosnám), de látványnak kellemesen elegáns, ez kétségtelen.
Sara azzal a céllal indult neki a parfümbiznisznek, hogy majd jól megfogja Barcelona lényegét, és üvegbe önti ennek a különc módon modern városnak a hangulatát, amire annyira rányomja a zseniális Gaudi a bélyegét, hogy ettől azt hiszem elvonatkoztatni nem lehet. (egyszóval, aki ezt a hangulatot vissza akarja adni, annak alaposan fel kell kötnie a nadrágját)

Daniela Andrier számomra igen megosztó munkásságú. Nem igazán értem, hogy akinél a mérleg egyik serpenyőjében a régi női Gucci EDP, a Kenzo Le Monde est Beau, és a Prada Infision d'Iris van, ott hogy kerül a mérleg másik felébe a Prada Candy?! (és persze annak utána következő pont 4653 darab flankere). A tavalyi évben a Bvlgari-nak készített egy puccos sorozatot (Amarena, Ashlemah, Calaluna, Opera Prima stb.), amik első ránézésre elég monotematikus illatoknak tűnnek (persze ettől lehetnek jók), na ott esetleg még elképzelhető valami szépítés a szakmai önéletrajzban.

Daniela Andrier

A Tardes (Délután), a leírás szerint tisztelgés a béke, és harmónia előtt, egy tiszta, derűs nyári délután illata (ez eddig nagyjából semmi, akár a standard szexi is lehetne). A búzamezős, langy napsütéses, mandulás, muskátlis, vadrózsás, dombos sétát már le sem írom, mert felesleges (a honlapon részletesen olvasható, festőien ki van fejtve).
Aki most úgy érzi haragszom, és gonoszkodom, az jól érzi.
Annyira szerettem volna egy jóféle izgalmas (Gaudi-s), vagy legalább valami metropoliszos lüktetésű illatot, de helyette egy édes, 1700-as évekbeli katalán süteményt kaptam, egye fene, mandulás lankákkal, és dombkákkal. (vagy legyen inkább mandulás macaron, mert igaz, hogy az francia, de legalább tudom miről beszélek)
A hagyományaim szerint most jönne az a rész, hogy (már amennyire tudom) boncolgatom az illatot, de nem igazán tudom.
Tonka, tonka, tonka, vaníliavirág, vaníliavirág, az elején egy villanásnyi jellegzetesen fanyarkás muskátli, pézsma, pézsma, tonka, tonka... majd a teljes leszáradásakor egy kis szilva frissít. Azon gondolkodtam, hogy vajon melyik összetevő kaparja a torkom, és rájöttem, hogy semmi, annyira édes, hogy az kapar.
(Daniela a következő évben, 2011-ben készítette a Prada Candy-t, amit szerintem a Tardes-en gyakorolt. Illetve maradt egy kis Tardes alap, azt felhígította egy pöttyet, majd cuki nyeles tejeslábasban megkaramellizálta, és kész. Akik most felszisszennek, azoktól elnézést kérek!)
Ősszel-télen egy fújással, komfortillatként (puha, meleg garbóval) édes, gourmand rajongóknak biztosan lélekmelegítő, ha így nézem akkor kategóriájában nem is annyira rossz (szóval értem én a népszerűségét, az édes anyatej biztonságára vágyó ID genetikailag kódolt reszketésű cukorvágyát, de niche parfümnek, ebben az árfekvésben szerintem kevés).
Hatósugara, és tartóssága több mint kiváló. Rendszertanilag a "női" besorolást kapta.
No nem baj, van pár illata a Carner Barcelona-nak, lehet még ebből jó viszony, optimista vagyok. :-)

Illatjegyei

• muskátli, rózsa, mandula, brazil rózsafa
• zeller, szilva, cédrus
• pézsma, tonka, vaníliavirág

https://www.facebook.com/illatpiramis

L'orpheline (Serge Lutens) 2014

alkotó: Christopher Sheldrake

A L'orpheline (Árva), Serge Lutens borongós vallomása, fájdalmas, örökké feketét viselő szülőtlen magánya, lázas gyermeki lényének reszketése... ami nem más, mint a mágikus héthúrú lantjával, köveket szelíddé varázsoló Orpheus nevének töredéke.

Csodásan felizzó templomi tömjén, ami jelentéktelen hamuvá, majd mosószappanná válik. Egyszerű metamorfózis. Nem parfüm, csak egy törékeny hangulatvillanás...

"Szürke, hideg tél jött. A völgy felett az ég kémények füstjétől mocskolódott. Közelebb bújtak egymáshoz a házak, a kutyák hallgattak, csak a hó ropogott, ha le-lezuhant egy-egy ház tetejéről, vagy csizma lépkedett benne. Arcnélküli emberek jártak az utakon, azok is ritkán, boltba, kocsmába. Villanyok égtek, az udvarokra mint egy mocskos lavór vizet löttyintették ki az ablakok a negyven wattos égők fényeit. Van a világnak vége. Ilyen lehet."

/Jónás Tamás: Apáimnak, fiaimnak/

Illatjegyei:

pézsma, tömjén 

https://www.facebook.com/illatpiramis


(kép: Linda Vachon)

Wisal (Ajmal) 2010

forrás: parfumo.de (Kwad)

HONLAP / FACEBOOK

illatcsalád: virágos

alkotó: Nazir Ajmal

Az Ajmal céget 1951-ben alapította egy Assamban (India) élő jóságos, muszlim bácsi, Haji Ali Ajmal. Ő elmélkedő, amatőr pszichológusként azt a nézetet vallotta, hogy az illatok, és emlékek között szoros kapcsolat van, egy jó parfüm a képzelet szárnyán, visszarepít az időben. Nosza a környezetében lévő természetes összetevőkből (India egy fűszerbomba, ugye?!) elkezdett parfümöket készíteni, amiket a jámbor, szerény, filozofikus lelkületű Haji Ali legnagyobb csodálkozására, vittek mint a cukrot.  

Az aprócska vállalkozás hamarosan óriási méretűvé nőtte ki magát, jelenleg két hatalmas központjuk van Indiában (Mumbai), és az Egyesült Arab Emírségekben (Dubai). (Külön található az indiai központ honlapja ITT)

Családi vállalkozás jellege megmaradt, immár a harmadik generáció ténykedik termékeik sikerén.
A cég ma is büszkeségük, Haji Ali szellemében tevékenykedik, aki a becsületet, tisztességet, és a humanitárius értékeket mindennél többre tartotta. Az Ajmal Alapítvány aktívan részt vesz számos jóléti, és karitatív tevékenységben.

Illataik nagy részét jelenleg Nazir Ajmal készíti (ha lehet így mondani, ő a ház hivatalos orra, aki szerintem klasszikus iskolai szinten nem tanulta ezt a mesterséget, inkább genetikailag lett kódolva rá). Rengeteg parfümjük van- 145 körüli a létszám- és ebben csak a 2001 utániak szerepelnek.

A Wisal-t nem túl izgalmas, ennek ellenére remek illatnak tartom. Még csak azt sem mondom, hogy bármiben újat hozna, de ezzel az arab misztikummal, cirkalmas üveggel, és azzal, hogy akárhányszor kentem magamra mindig jólesett, mégis levett a lábamról. (arról nem is beszélve, hogy ehhez a szerintem minőségi illathoz, netes parfümériákban könnyedén, és aránylag olcsón hozzá lehet jutni)

Nyitánya úgy gondolom a Montale Roses Musk hasonmása (mások szerint a Montale Aoud Blossom-é, azt nem ismerem, nem tudom, de pótolni fogom a hiányosságom). Ebben oud-ot nem érzek, az biztos.
Könnyed rózsa, amely teás, citrusos, édeskés, mint a Stella (Stella McCartney), de annál pézsmásabb, és pikánsabb fűszerezésű. Az elején pacsulit is érzek egy villanásra (elvileg nincs benne), de ez teljesen eltűnik, marad a szellős, pézsmás, fűszeres, kicsit gourmand-ba hajló lekváros rózsa, nagyon halvány fás alapon. Soha nem édesedik be teljesen a leszáradása folyamán, mindig marad egy kis citrusos, fanyar, teás, a vége felé picit mentásnak érzett, pézsmás jellege.
Egyszerű, és kellemes hétköznapi illat (még a filozófiájukba is illik). Tavaszt hozónak, rózsarajongóknak ideális. Tartóssága, és hatósugara már egy fújással is kiváló, sőt nem is kell több egynél! (hozza a már említett Montale minőségét, töredék áron). Nem ragozom tovább, szeretem, és kész.

(Az arab illatokkal való ismerkedésem az Al-Rehab olajokkal kezdődött, ezekről két részes összefoglaló megaposzttal készülök, aminek első fele már kész.)
Al-Rehab 1. és 2. 

Illatjegyei

virágos jegyek, rózsa, szantál, fűszerek, pézsma


https://www.facebook.com/illatpiramis
   

Eau du Soir (Sisley) 1990

fotó: frivole.be

illatcsalád: ciprus-virágos

alkotó: Jeannine Mongin (Hubert d'Ornano, Isabelle d'Ornano)

üveg: Bronislaw Krzysztof

A Sisley második illata, Isabelle vágyálma volt, aki imádja az egyik legillatosabb sövénynövénynek, a jezsámennek (Philadelphus) az illatát, amelyhez gyermekkori, spanyolországi élmények fűzik. Miután férjének mesélt ezekről a nosztalgikus, jezsámenes emlékekről, ő ajándékba elkészíttette szerelmetes nejének ezt a parfümöt, akinek évekre meglett a szignatúra illata.

A Soir (este) jelző arra utal, hogy a spanyol földön főként seringa virágként ismert növény, a naplemente után ontja leginkább bódító, jázminra emlékeztető illatát.

(Hobbi kertészeknek súgnám, hogy miközben kutattam a jezsámen után, felfedeztem egy szuper kertészeti oldalt ITT, ahol remek videókkal teszik élménnyé a tervezést, és adnak használható tippeket. A jezsáment linkeltem be, de érdemes barangolni az oldalon.)

Az Eau du Soir (kupakja csak úgy mellékesen 18 karátos arannyal futtatva) igazi klasszikus kompozíció, halványan kesernyés citrus nyitánnyal, ami pár pillanat alatt elillan. Grapefruit, és mandarin, de az utóbbi helyett inkább bergamottot érzek.
A komplexitása miatt, az én amatőr orromnak nagyon nehéz boncolgatni (ha nem lehetetlen).A fanyarkás nyitány után kicsit édesedik, borókásodik, a labdanumnak köszönhetően ámbrásan lágyul, és íriszes, púderesebb irányt vesz, ahol a virágillat a domináns, főként a jezsámen, édes rózsa, és halványan az ylang-ylang. Egy lehelet bors rövidke ideig pikánsan szúrós benne (de ezt nem is annyira az orromban, inkább a torkomban érzem- nem, nem ettem meg!)
A virágözön után belép a pacsuli, de ez lágy, simuló a tölgymoha-pézsma-ámbra alapon. Azután fokozatosan eltűnnek a virágok, szinte csak a jázmin, és az írisz marad, ezek észrevétlenül olvadnak egybe, oldódnak fel az alapban.
A teljes leszáradás írisz, pézsma, ámbra keveréke, amiben először puha, majd kicsit karcosabb fás jegyeket is érzek. Egyszerűen pazar illat, szavak nincsenek rá. Tartóssága, és hatósugara természetesen kiváló, egy fújás bőven elegendő belőle. (Luca Turin utálja, ez plusz pont nálam, mert én pedig őt nem szeretem)
Vintage mintám van (volt :-( ), nem tudom, hogy a jelenlegi (legalább) hasonló-e?! Egy biztos, nekem KELL ez a parfüm. Régiben, egészben, üvegben, nagyban, nagyon (vagy inkább nagyon-nagyon)!...

Közben teszteltem a jelenlegi, IFRAizmus által hatástalanított változatot. Sajnos közelébe sem ér ennek a csodának, körülbelül 1 óra a tartóssága, 15 perc után már bőrközeli, 30 perc után alig éreztem. Gyenge szappanillatra redukálták. Szomorú vagyok :-( 

Illatjegyei:

• grapefruit, mandarin
• szegfű, írisz, jázmin, francia labdanum, ylang-ylang, pacsuli, tölgymoha, rózsa, gyöngyvirág, boróka, bors, jezsámen
• pézsma, ámbra

https://www.facebook.com/illatpiramis

Provence (CLEAN) 2004

illatcsalád: citrusos-aromás

A CLEAN illatok népszerűségét azt hiszem értem. Sokan szeretnék (főként gondolom tavasszal, és nyáron) a "most ugrottam ki a zuhany alól, és a rekkenő hőség ellenére friss, tiszta, és még szép is vagyok" érzést.
Na ezt én is nagyon szeretném, csak nincs hozzá egyetlen CLEAN illatom sem (és mindig megállapítom, hogy ez nem véletlen :-) ), ami mintamaradványom van, azt pedig most bogarásztam ki a szekrény aljáról, egy óriási téveszmém miatt, ugyanis úgy emlékeztem, hogy ez az illat körtés (a neve alapján persze levendulás), és valójában egyik sem. Így a friss érzés helyett, a tágra nyílt szemű meglepődés jött, ami nem rossz persze, kivéve ha épp a készletében nem létező körtés illatokról ábrándozik az ember lánya.

Citromot, és lime-ot nem érzek, nekem ez az illat édesen lédús mű-narancs, szirupos mű-mandarinnal keverve. (és ez ebben az esetben nem oximoron)
Szerettem benne az épphogy pislákoló gyapotvirágot (ez ugye hardcore verzióban a Belong), ami a pézsmával karöltve lágyságot ad neki, szappanos fürdő utáni puha, hófehér törölközőbe burkolózást. Elvárt tisztaság érzés pipa, ezért mindenképp kap egy piros pontot.
Rózsát nem, de nagyon halványan a háttérben, a muskátli jellegzetes illatát felfedeztem, ezért még egy piros pont, mert imádom (mondjuk inkább nádfedeles parasztházak ablakában, de nem akarok túl szigorú lenni).

Érdekes illat, amit parfümnek sem neveznék feltétlenül, inkább valami közepes hatósugarú, és tartósságú szintetikumnak (egyébként mindig ez a bajom a CLEAN illatokkal). 

A törölközős, szappanos jellegű frissességet szerettem, viszont amit nagyon nem, hogy olyan, mintha előtte egy édes, gyümölcsös gumicukor-szappannal fürödtem volna, aminek brutál tartós a bőrön hagyott illata. (egyelőre nincs gumicukorszappan, ez csak az én agyszüleményem, ne keresse senki)

Félreteszem nyárra, és talán teszek vele még egy próbát. Hátha... (de csak a gyapotvirág, és a távolban vizionált muskátlis ház miatt, mert összességében nem szerettem) 

Illatjegyei:

• citrom, lime
• gyapotvirág, rózsa, muskátli
• pézsma

https://www.facebook.com/illatpiramis

Sanguine (Keiko Mecheri) 2000

fotó: parfumo.net (Angua)

illatcsalád: citrus-aromás

Ahogy ígértem az előző bejegyzésemben, akkor következzen egy szerintem kevésbé jól sikerült Keiko Mecheri illat.
A Damascena után, nagy várakozással tekintettem a próba elé, a neve alapján (az összetevőlistája nélkül) volt egy elég határozott elgondolásom vele kapcsolatban.
A vörös (vér) szóra asszociálva egy testes, jól komponált illatot vártam, ami nehéz, összetett, és majd maradandó élményt nyújt. Na ez nem jött össze.
Nagyjából arra a sorsra jutott, mint minden komolyabb előzetes elvárásom (bármi felé) az életben... semmi nem lett belőle.

A Sanguine számomra az a rejtély, amit bárhogy próbálok megérteni, nem megy. Folyamatosan összezavar, és egy szó jut mindig eszembe róla, a káosz.

Nyitánya egy könnyed, citrusos férfi arcszesz, vagy kézfertőtlenítő gél/folyadék illata. Kissé kesernyés citrusok, némi zöld háttérrel, az amalfi citrom apró szúrósságával, a leszáradásakor pézsmás alapon valami szintetikus furcsasággal, amiről a Donna Karan féle 1999-es felhőkarcoló (DKNY Women) végjátéka jutott eszembe (bár hozzáteszem azt másokon néha még szeretem is).
Viszonylag tartós (2-3 óra), bőrközeli illat.
Halvány elgondolásom sincs mi volt a cél ezzel a parfümmel, még nyári frissítőként sem tudom elképzelni, maximum munkamániás sebészeken, akik életük minden percében szeretnék érezni a citrusos kézfertőtlenítő illatát.

Egy dologra jó volt, hogy kb. egy órára újra elméláztam életem nagy filozofikus kérdésein, főként azon, hogy érdemes-e bármivel kapcsolatban előzetesen túl sokat (sőt bármennyit) agyalni... konklúzió sokadszorra: nem!... most már azon kellene gondolkodnom, hogy ez vajon miért nem megy?!... 
Másik jó dolog, hogy a modern művészetek felé fordította a figyelmem. Olyan művek felé, amik nem akarnak kifejezni semmit... és ez is lehet egy cél... mondjuk a modern nirvána... mondjuk... vagy valami ilyesmi... majd még gondolkodom rajta, ha ismét hangulatba kerülök.

https://www.facebook.com/illatpiramis

Mark Rothko (1954)

Illatjegyei

vérnarancs, petitgrain (keserűnarancs)
pézsma, amalfi citrom, narancs

Damascena (Keiko Mecheri) 2003

illatcsalád: virágos-gyümölcsös

Az amerikai niche parfümházat, Kaliforniában alapította egy japán származású házaspár, Keiko és Kamel Mecheri 1990-ben. 
A cég "arca" Keiko, Atami városában született, Japánban, de Kaliforniában (Beverly Hills) nőtt fel. Itt folytatta tanulmányait az UCLA egyetemén, ahol divat-, és művészettörténetet tanult. A formák, színek, zene (egy ideig zongorázott), illatok mindig lenyűgözték, esztétikum iránti vonzódása már kicsi gyermekkorától megmutatkozott.
A divattervező Kamel Mecheri-vel, egy párizsi útján találkozott, ahol is egymásra hangolódásuk azonnal kiderült, a sok közös vonással rendelkező fiatal között románc szövődött, majd ahogy a romantikus regényekben lennie kell, összeházasodtak.
(Érdekesség, hogy az 1998-ban megjelent illatuk a Loukhoum, elmondásuk szerint a szerelmüket szimbolizálja, ami mézes, édes, pézsmás alapon, rózsabimbók, és rügyek pattanása. Na ez az én kevésbé romantikus lelkemnek kicsit sok, na de ha így, hát akkor így kell szerelmet vallani.)
Közös vállalkozásuk eredeti neve Bazaar des Senteurs volt, ahol saját készítésű testápolási termékeket, és illatgyertyákat is forgalmaztak. Első parfümjeik sikere azonban eldöntötte a későbbi irányvonalat, majd hamarosan Keiko nevére keresztelték a céget, és elkezték ontani a parfümöket.
Illataik sokszor mindenféle multikulturális alapokon terveződnek (különféle számomra egyelőre átláthatatlan elméletek köré), Keiko-ra máig nagy hatással van a szürrealizmus, az egzisztencializmus, az ókori mitológia, a középkori zene, és a japán ikebana.
A ház (nem hivatalos) parfümőre a francia származású, ISIPCA-n végzett Yann Vasnier (akinek hosszú az együttműködési listája, olyan neveknek dolgozik még, mint Tom Ford, Marc Jacobs, Comme des Garcons, Le Labo stb.)
Jelenleg 60 illatuk van (mondom szinte követhetetlen az egész), ami véleményem szerint rengeteg ahhoz, hogy tisztán hozzanak egy adott minőséget, de mivel vannak igen kiemelkedő alkotásaik, ezért nem maradhatnak le innét. (egy általam silányabbnak tartottról is fogok majd írni, de csak azért mert a maga sajátos módján mégis erősen hatott rám).

A Damascena viszont jó. Nem csak jó, szerintem nagyon jó. Pont annyi izgalom van benne, ami még kifejezetten kellemessé, könnyeden játékossá teszi a viselését.
Nyitánya gyümölcsös, légies (teás) rózsa, egy csepp fanyar fekete ribizlivel, és csorduló piros bogyósokkal. Lányosan édes, és üdítően savanykás egyszerre. Elég hosszan tart ez az intenzív gyümölcsös fázis (majdnem a teljes leszáradásig), amelyben pár perc múlva megjelenik a puha pézsma, amitől simulóbb lesz az egész, és mintha egy leheletnyi pacsulit éreznék benne, némi összemorzsolt fekete ribizli levél naturalista kesernyésségével. Az idő előrehaladtával, amikor a gyümölcsök tobzódása elcsitul, akkor egyre édesebb, fanyarabb, szépségesen pézsmás lesz, egy haloványka púderességgel.
Tartóssága kiváló, hatósugara pont a mostani ízlésemnek megfelelő. Nem harsogó, de pár fújással azért 2-3 órán át, viszonylag intenzíven érezhető mielőtt bőrközelivé válik.
Az az illat, amiből tavasszal, és nyáron 10-20 ml-t nagyon szívesen elfújkálnék. 
Egyszóval beleszerettem na. <3 (Ha valakinek van, és megszánna egy kevéskével, az írjon bátran.)

(És körülbelül fél óra tipródás után eszembe jutott, hogy mire emlékeztet, az Yves Saint Laurent féle In love again-re, ami ugyan sokkal kevésbé rózsás, de jellegében szerintem nagyon hasonló)

Illatjegyei

• fekete ribizli, piros bogyósok
• rózsa
• pézsma

https://www.facebook.com/illatpiramis