Accordo Arancio (L'Erbolario) 2014

HONLAP / FACEBOOK

illatcsalád: citrus-gourmand

A L'Erbolario történetéről dióhéjban annyit, hogy az olasz Franco Bergamaschi, és felesége Daniela Villa alapította, 1978-ban, Lodiban. Régi családi receptek alapján, természetes összetevőkből álló kozmetikumokat készítettek, amelyekkel gyakorlatilag azonnal sikert, sikerre halmoztak.
A név az olasz erborare ("növényt gyűjt") szóból ered, utalva erre az ősi időktől fogva ismert tevékenységre, a füvesasszonyok generációról generációra szálló, misztikus, a természetet oly jól ismerő tudására.
A vállalkozás egyre nagyobbá nőtte ki magát, 1994-ben a gyönyörű Adda Sud Parkba helyezték központjukat, ami egy hatalmas természetvédelmi terület Olaszországban.
Működésükről, a nyersanyagok feldolgozásának technikai részleteiről egy videó található olasz nyelven ITT , amiből egy kukkot sem értettem, de a látvány szempontjából mégis érdekes volt az egész, futurisztikus gépszerkezetekkel tűzdelve.

Franco Bergamaschi, és Daniela Villa

A Myropoliumba a pipacsos Papavero-ért mentem, de ha már ott vagyok miért ne fújnék az egyik "új" illatból is?! Mivel a meleg miatt mostanában citrusokra vágyom, ezért a "Narancsfa- akkord"-ra esett a választásom. A szép keserűnarancs rögtön megérintett, de ennyi azért még kevés a boldogsághoz... mintát sem kértem belőle, gondoltam elég egyelőre amit magamra fújtam, majd gyanútlanul elindultam a városba... és akkor a karomon csodás dolgok varázslatos játéka kezdődött, aminek következtében Óbuda kellős közepén, földbe gyökerezett a lábam... szóval lényeg az, hogy a város másik végéből visszafordultam mintát kérni.

Természetesség ide, vagy oda, az Accordo Arancio nem egyszerű alkotás, keserű akkordjai miatt úgy gondolom megosztó illat lesz, de egy biztos, hogy művészi értéke, és tiszta szépsége vitathatatlan. 

Szédítően tiszta mandarin, és keserű narancs a nyitány, pont egy csepp citrommal, ami hamar elillan... álomszerű citrusfátyol, amelyhez fél perc múlva a szilva lédús édessége, és kevéske ylang-ylang vegyül.
Virágos felhangokkal tarkított herbás, egyre mélyülő kesernyés jelleg (ami soha nem lesz kellemetlen, inkább csak meghökkentő az életszerűsége miatt). 
Halk jázmin jelenik meg, majd a vanília édessége, egy kezdetben inkább pacsulis alapon, amely puhán pézsmás, melengetően ámbrás, kesernyés-édeskés simogatássá szelídül. Tavaszra, nyárra kiváló választás, rég találkoztam ennyire kitűnő citrus illattal, ami annyira elbűvölt, hogy a több mint sok parfümöm mellé, komolyan fontolgatom a beszerzését.
Maximálisan uniszex illat. Tartóssága kiváló, hatósugara közepes.

...a halvány narancssárga, sötétlően kavargó borostyánba olvadása, egy dél-olasz pillanat vakítóan édessé perzselő napfényessége...

Illatjegyei:

• mandarin, keserű narancs, citrom, ylang-ylang
• petitgrain (keserűnarancs olaj), szilva, jázmin, kakukkfű
• vanília, ámbra, pézsma, pacsuli

https://www.facebook.com/illatpiramis


kép: Irene Sheri

Panorama (Olfactive Studio) 2015

illatcsalád: aromás-zöld

alkotó: Clement Gavarry

Az Olfactive Studio (aminek szeretett Chambre Noire illatát már korábban méltattam) a jól bevált fotó-parfümőr kooperációt kibővítette azzal, hogy új illataiban egy-egy addig senki által nem használt összetevőt is bevezet, és aköré építi az adott kompozíciót (tehát tovább finomodik, és árnyalódik a szemlélet, ami nekem roppant mód tetszik).

Az idei illatot Clement Gavarry, az IFF parfümőre tervezte, akinek érdekes a családi háttere, bár ő maga már Párizsban született 1977-ben, nagyszülei még Grasse-ban éltek, dédnagyapja egy hatalmas ültetvényt művelt, ahol jázmint, rózsát, levendulát termesztett, és olyannyira mestere volt a kertészetnek, hogy Coco Chanel személyesen tőle vásárolt alapanyagokat. 
Apját, Max Gavarry-t pedig már annyira megérintette a parfümvilág, hogy parfümőr lett, majd az ő nyomdokait követve fia, Clement is (aki az ISIPCA növendéke volt). Közös munkájuk a 2004-es Prada Amber, amelynek triójában Carlos Benaim is részt vett, és amiért 2005-ben FiFi díjat kaptak.
Érdekesség, hogy apjával mindketten szenvedélyes vitorlázók, sok időt töltött apja kedvenc hajóján, amit merő véletlenségből Neroli-nak hívtak.

Nevéhez fűzödik még többek között pár Eternity flanker, a Carolina (C.Herrera), a férfi Armani Code, az Immaculate (Michel Germain), a Prada Tendre, a Black Violet (Tom Ford), és természetesen egy rémes Harajuku baba. 
Amire azonban nyilatkozatai alapján szerintem a legbüszkébb, az 2011-ben, egy speciális eseményre készült parfüm, ahol az IFF parfümőrei egy szakmai esten (Speed Smelling) kereken 7 perc alatt bemutathatták azt az illatot, amit teljesen szabadon, csak saját kedvükre komponáltak (itt pénzt nem kímélve, mindenki beletehette a nyersanyagok színe-javát abba az egy üvegbe, amivel megvillantotta a szakma előtt tudását). 
Clement illatát az Észak-Nevadában (Black Rock sivatag) rendezett éves fesztivál, a "Burning Man" ihlette, aminek füstössége (gyanta, labdanum, mirha, szantál) megidézi a különleges este euforikus hangulatát. (A fesztiválról például ITT és ITT olvashattok bővebben, sok-sok képpel)

fotó: Miguel Sandinha

Elnézést a nagy kitérőért, de Gavarry olyan érdekes személyiség, hogy nem lehetett röviden elintézni, viszont jöjjön akkor a Panorama.
A fotó Los Angelesben készült, és az építészeti szempontból (is) híres Sheats-Goldstein házból való kilátást hivatott megörökíteni. Lényeg a modern építészet, és a természet ötvözésében van, valamint a két világ horizonton való találkozásában (a házat John Lautner építette, aki az amerikai Frank Lloyd Wright tanítványaként a modern épületek, és a körülöttük lévő érintetlen természet tökéletes harmonizációjára törekedett elsősorban).
A ház több filmben is szerepelt (A nagy Lebowszki, Exit, Charlie angyalai), eredetileg az öt gyermekes Sheats családnak épült, majd megvette az igen extrém kinézetű multimilliárdos fura figura, James Goldstein.
A különleges, és szépséges épületről érdemes olvasgatni (vagy csak a rengeteg képet csodálni) pl. ITT , ITT és ITT

A parfüm ennek megfelelően tökéletesre sikeredett. Mielőtt még olvastam volna bármit a koncepcióról, az jutott eszembe, hogy ez egy nagyon modern zöld illat.

Döbbenetesen zöld nyitány, lehengerlően erőteljes, nem savanykás, hanem fanyar, kesernyés akkordokkal, bergamott, és citrom reszelt héjának illata, amelyben mintha még egy elmorzsolt muskátli levele is virulna. Pár másodperc múlva kissé édesedik, lágyabb lesz, megjelenik a fügelevél, a balzsamfenyő gyantája, és a wasabi (japán zöld torma) jellegzetes aromája, ami enyhén szúróssá vált rajtam. Ettől érzem üvegszerűnek az illatot, ami nem békességet, hanem pont (jó értelemben vett) feszültséget keltett bennem.
Nagyon izgalmas kompozíció, ami szinte másodpercenként változik, alakul.
Leszáradásakor előbukkan a pacsuli, némi kesernyés galbánum, majd az egész egy mirhás-pézsmás-labdanum által erősített ámbraszerű gyantás alapra kerül, ami soha nem lesz a hasonló jellegű alapoknál megszokott módon sötéten, és balzsamosan simuló, hanem végig intenzív zöld, amelyről szikrázó zöld szilánkok jutnak eszembe.
Mestermunka, igazi művészet azon túl, hogy tavaszi-nyári frissítőnek is kiváló. Tartóssága, és hatósugara jó, szerintem intenzívebb a többi Olfactive illatnál.

a zöldek uralma... amint vaskosan kanyargó indákkal, berobbannak az üvegen...

Illatjegyei:

• bergamott, citrom
• wasabi, ibolyalevél, fügelevél, galbánum, kardamom, fű
• pézsma, vanília, tonka, mirha, balzsamfenyő, pacsuli, labdanum

(fotó: Sake no Hana étterem, London, "Bamboo Forest Green Art")

https://www.facebook.com/illatpiramis

Lann-Ael (Lostmarc'h) 2007

HONLAP

illatcsalád: orientális

alkotó: Amelie Bourgeois

Lostmarc'h egy szépséges francia partvidék, a szörfözők, és nudisták álma, valamint a parfümrajongók egyik titkos jelszava.
Ebben a paradicsomban töltötte gyermekkora nagy részét, a francia származású Antoine Vuillermet, aki miután 2006-ban, családi vállalkozásként megalapította saját parfümházát, annak ezt a nevet adta. A parfümökön kívül, többféle illatosított szépséggel foglalkoznak, például a nálam szintén lábremegést kiváltó illatgyertyákkal, illetve szappanokkal.
Minden termékükre kíváncsi lennék, de kivált a kamillás-jázminos-zöld Ael-Mat, a citrusos-rozmaringos Atao, a citrusos-mentás-verbénás Din-Dan, és a pézsmás-narancsvirágos-levendulás L’eau de l’Hermine jöhetne első körben (ez már majdnem mind, mert mindössze 11 illatuk van, ami hatalmas pozitívum a szememben).

Amelie Bourgeois, a francia parfümőr referencia munkái között van többek között még pár Lostmarc'h illat (pl. a virágos-aquás Iroaz, a citrusos-zöld-ibolyás L’Eau du Dimanche), a Frapin Paradis Perdu, pár sírva kért Mendittorosa, és Room 1015, valamint a 2013-ban felélesztett Volnay parfümház illatai, amiknek annyira csodás az üvege, hogy ha tudnék verset írnék róluk, addig viszont amíg ez kissé döcögve készül, legyen elég annyi, hogy így kell ezt csinálni, na! 

(fotók ITT)

Amelie alkotásai közül sajnos keveset ismerek, de megelőlegezem, hogy tehetséges (egyszerűen csak mert úgy érzem :-) ) 

A Lann Aël, annyit jelent breton (bretagne-i kelta) nyelven, mint "angyalok kikötője".

Nyitánya zöld alma vékonyan hámozott, kanyargó héja, leheletnyi édes karamell, vanília, és a búza magtár szaga. Leszáradása során pézsmaszerű, vaníliás, tejes illat válik belőle, egy gondolatnyi savanykás (alma)háttérrel. 

Komfortillat, minimális izgalom, de inkább csak tiszta, lágy, olvadó, megnyugtató szeretetbe burkolás.
Hatósugara, és tartóssága közepes (hamar bőrközelivé válik).

...valami semmi, amiben ott egy egész nap derűs békéje, a félig engedett roló álmos tollpihéje... forró kazlak párolgó puhasága... lágy herbateában tejszerű köd kavargása... régi lábos alján pörkölt cukor fekete emléke... és egy borús péntek hamis esőígérete...

Illatjegyei:

vanília, széna, alma, búza, tej


https://www.facebook.com/illatpiramis

Sexual (Michel Germain) 1994

HONLAP / FACEBOOK

illatcsalád: orientális-virágos

alkotó: Sophia Grojsman

Körülbelül ezer éve kaptam ezt a mintát, és a modern papír tokja miatt úgy gondoltam ez egy mostanában kiadott illat, a neve sem tetszett, szóval nem teszteltem.
Azután tegnap újra a kezembe akadt, és miután rácsodálkoztam, hogy "jéééé, van nekem
ilyenem is?!" - tegye fel a kezét az a parfümmániás aki járt már így- magamra kentem, és tetszett.
Nosza nézzük ki alkotta? Sophia Grojsman... (homlokoncsapás) jó reggelt Rozál! az egyik kedvenc parfümőröd. Na mindegy, vannak ilyen furcsa dolgaim, aki ismert gondolom most nem csodálkozik.
Grojsman-ról (aki ezen a fotón úgy néz ki, mint aki a Roxfortban személyesen Harry Pottert tanítja alkímiára) már több helyen áradoztam, most nem fogok, akit érdekel, az alábbi nevekre kattintva elolvashatja a régebbi bejegyzéseim. Változatlanul imádom az illatait, ahogy a barackkal, és virágokkal bánik, az maga a színtiszta, iskolapélda értékű művészet.
(Yves Saint Laurent: Paris, Champagne- Yvresse; Laura Biagiotti: Sotto Voce)

A kanadai származású Michel Germain-ről nem sikerült túl sokat kiderítenem, a honlapja alapján úgy látom főként a szexualitáson lovagol, ruhákat, táskákat, és különféle testápolási termékeket is készít, de egy a lényeg, a toldalékokkal variálva (femme, noir, very, sugar stb.) mindene szexuál. A tusfürdő, az arcszesz, a testápoló, a parfümök, szóval tényleg minden. Nincs rejtett tartalom, bújtatott reklám, itt nyíltan, rogyásig az erotikáról szólnak a dolgok, majdnem egyen nevekkel ellátva. Viszont amíg ezt olyan orrokkal művelteti, mint Grojsman, illetve Clement Gavarry, akinek többek között az új zöld Olfactive Studio illatot (Panorama) köszönhetjük, addig elnézem ezt a kis letapadt kajánságát.
Illatai közül pont az elnevezéseik miatt elsőre szinte semmi nem mozgatott meg, de jobban átbogarászva az összetevőket, az 1997-es levendulás Sexual pour Homme, a lilaakácos Deauville, a rémes névre hallgató Sexual Sugar Daddy dohányos-bőrös ígéretessége, és a Grojsman-Gavarry páros tervezte 2003-as Immaculate azért jöhetne hozzám mintában.

A Sexual egy meglepően szép, fehér virágos illat.
Nyitánya gyönyörűen tiszta osmanthus, frézia, rózsa, gardénia, sárgabarack, egy csepp bergamottal (ami épphogy megmutatja magát). Tömött virágcsokor, amin nagyon érezni Grojsman kezét.
A leszáradása folyamán egyszer csak megjelenik a jázmin, és felerősödik a gardénia, hogy egészen a végéig ő maradjon a csokor egyeduralkodója. Édeskés, simuló, krémes virágillat válik belőle (később kicsit szappanos jellege lesz), melengető fahéjas, fás, mirhás alappal. 
Tömör, de mégis könnyed, és hófehéren áttetsző parfüm, keleties vonásokkal (nem a fűszeressége, hanem a virágossága folytán).
Tartóssága, és hatósugara közepes, épp ezért hétköznapi komfortossághoz, illetve alkalmi illatként is el tudom képzelni.

Az "ideális esküvői illatok" listám első 5 helyezettjében mindenképp benne van- maga Michel is esküvő utáni afrodiziákumként ajánlja ezt a klasszikus szépséget.
(érdekesség, hogy az esküvőkön előszeretettel használt gardénia, az örömön túl, a titkos viszony/szerelem jelképe)

Illatjegyei

• klementin, lonc, osmanthus, sárgabarack, bergamott
• gardénia, frézia, jázmin, rózsa, vízililiom
• szantál, fahéj, vanília, neroli, mirha

(a fotón fehér gardéniából, és halvány rózsaszín rózsából készült csokor látható)

https://www.facebook.com/illatpiramis

Rosewood (Banana Republic) 2006

forrás: parfums.cz

illatcsalád: orientális-virágos

alkotó: Pascal Gaurin

Bizonytalan voltam abban, hogy legyen-e bejegyzés erről az illatról, mert többszöri használat után sem tudom egyértelműen eldönteni, hogy szeretem-e?!
Elsőként említeném meg, hogy a csomagolása, és maga az üveg nagyon szép (sok niche ház tanulhatna letisztult eleganciájából), bár formabontó lapos, és széles (ufó)üvege nem könnyen kezelhető, a parfüm végét is művészet kivarázsolni belőle, igen fejlett szem-kéz koordinációt igényel. Ez a design egy alapvetően sportos ruházati cikkeket gyártó cégtől, maga az arisztokratikus tökéletesség. (nem sikerült kiderítenem, hogy ki a tervező, de majd kutatok még a témában)
A reklám már nem kap ilyen dicséretet, bár itt is szép a kivitelezés, viszont erotikus üzenetét nem igazán értem, erről az illatról sok minden eszembe jut, de a szex pont nem.

Pascal Gaurin neve teljesen ismeretlen volt számomra (miután megnéztem az illatait ezen már nem csodálkoztam, de addig igen). Ez a francia származású úriember készítette például a Made in Heaven (A Lab on Fire) nevű, igen megosztó alkotást, néhány férfi Avon illatot, Calvin Klein Eternity flankereket, Lagerfeld-nek a Liquid Karl-t, és a Givenchy Oblique Play-t (amikre mondjuk kíváncsi lennék), valamint két rettenet Harajuku babát. (Egyszóval egyik illatát sem ismerem, bár ha nagyon akarnám a Diesel Loverdose Tattoo-t tudnám tesztelni, de egyelőre úgy gondolom inkább nem akarom.)
Olvastam vele egy The New York Times interjút, amiben azt nyilatkozta, hogy egy parfüm elkészítése 3 hónaptól 7 évig terjedhet. Az illatait nézve, el nem tudom képzelni, hogy melyikkel lehetett olyan bensőséges a kapcsolata, hogy a mágikus hetesig bíbelődött vele?!

A Rosewood nagyon érdekes, mert a felsorolt összetevői közül egyértelműen csak az ámbrára, és a vaníliára bólintok rá. Nyitányában lenne elvileg a bergamott, de nem érzem, teát sem (hacsak nem valami különleges csontszáraz teafűre gondoltak, amihez víz még csak véletlenül sem ért, úgy már stimmel).
Nekem ez ámbra, és vanília alap (az is a szárazabb, leheletnyit füstösebb, minőségi fajtából), fás jegyekkel, de nem rózsafával (bár lehet, hogy az is van benne), hanem szantállal.
És itt jön az én ambivalens kapcsolatom vele, mert amíg az elején simuló ez a fás, szantálos akkord, később néha karcos lesz, mint mikor az addig sima fából szálkák kezdenek bökdösni.
A teljes leszáradásakor púderes jellegű lesz, valamelyik édes, enyhén krémes rózsa illatával, és erősen fás (még mindig kicsit karcos), balzsamosan ámbrás melegséggel (egy-egy villanásra szintén jó minőségű, földes pacsulit is érzek, de ez soha nem domináns). Ez a fajta púderesség sem mindig tetszik, bár ma például jól esett. És ami még furcsaság, hogy a legvégén lép be egy olyan kesernyés, fanyar akkord, amit az elején a bergamottól vártam.
Az ámbrát (tévesen) szokták borostyánként fordítani, ebben az esetben ez illene ide, ha színben kellene megfogalmaznom a hangulatát, borostyánszínű lenne.
Azt kell mondjam, hogy nagyon szépen, váratlan fordulatokat hozó, izgalmasan komponált illat, ami a külcsín, és beltartalom alapján szinte bármelyik niche ház polcán megállná a helyét (és vannak olyan niche illatok, amiket minden erőlködés nélkül leköröz).
Szerintem uniszex, férfiakon is maximálisan el tudom képzelni. (sőt...)
Hatósugara és tartóssága kiváló (ára még inkább).
(a mostanában igen merész, és enyhén szólva provokatív Tom Ford reklámokon edződött szememnek lassan ez a plakát is tetszik :-) )

Illatjegyei:

• bergamott
• tea
• ámbra, vanília

https://www.facebook.com/illatpiramis

1270 (Frapin) 2010

fotó: Scent Vision

HONLAP / FACEBOOK

illatcsalád: orientális-fűszeres

alkotó: Sidonie Lancesseur

Erről az illatról (még időszámításunk előtt) először Illatvadász oldalán olvastam, nem túl pozitív véleményt. Azután mikor betévedtem Zólyomi Zsolt boltjába, ezt a parfümöt ajánlotta nekem elsőre.... és már akkor tetszett, de hedonista évek következtek, és valahogy a háttérbe szorult... mostanáig.

Beatrice Cointreau

A Frapin cégről minimálisan annyit kell tudni, hogy 1270 óta konyakot készítenek, a francia Grande Champagne régióban, a fentebb látható "aprócska" kastélyban (Château de Fontpinot).

Jelenlegi tulajdonosai Genevieve Frapin, és férje Max Cointreau. Az illatokkal való vérfrissítés azonban lányuk, Beatrice Cointreau gondolata volt, aki azt ötletelte ki, hogy hívjanak meg híres parfümőröket a kastélyba, pár napig tartsák őket fejedelmien, akik ettől majd jól ihletet kapnak, és azután gyorsan (szépségesre tervezett) parfümös üvegekbe álmodják a jobbnál jobb illatokat.
Ezzel a jól kifundált pszichológiai manipulációs kooperációval, olyan neveket sikerült már behálózniuk, mint pl. (az általam imádott, kis kopasz) Bertrand Duchaufour, Jeanne-Marie Faugier, Anne-Sophie Behaghel, Amélie Bourgeois, és Sidonie Lancesseur.

Az ISIPCA-n végzett ügyes, okos Sidonie-ról szerintem külön posztot fogok írni (csak mert szép is, és megérdemli), első körben viszont annyit róla, hogy szereti a "piás" vállalkozásokat (Kilian Hennessy - by Kilian- számos illatát is ő tervezte), és rögtön a Frapin szerintem két leghíresebb parfümjét sikerült megalkotnia, az 1270-et, és a L'Humaniste nevű díjnyertes művet. Nevéhez fűződik még többek között a Lumiere Blanche (Olfactive Studio), valamint két szeretett Terry de Gunzburg, az Ombre Mercure, és a Parti Pris.

Na de akkor vissza magához a címadó parfümhöz. A már említett blogbejegyzés alapján, valami komolytalan, idétlenül nevetgélő lánykás illatot vártam... de szerencsére nem az!

Érdekes, ahogy időről-időre változik az ember ízlése, formálódnak, alakulnak belül a tapasztalatok, gondolatok, és minden életszakaszban más-más kap fontosságot.

Most ott tartok, amikor nem ébredek már világmegváltó tervekkel, nem akarok mindent, és mindenkit megérteni, nem keresem mindenben a mondanivalót... csak jó néha csöndes örömmel belesimulni, egy-egy észrevétlenül illanó reggelbe.

Ezt tudja a Frapin 1270. Azon túl, hogy remekül komponált illat, ez a művészete. Engedi megnyugodni az információval elárasztott (felborzolt) idegek játékát.

Durván faragott fapadon való hátradőlés, ahol megérint a természet lágy színekkel tarkított érdessége... mustos, nedvtől duzzadó, napfénytől töppedő mazsolák balzsamosan édes simulása, a barrikolt bor tölgyfa aromája, és mézes, likőrszerű aranycsordulás.

Nemes, és érett illat, amelynek tartóssága kiváló, hatósugara tökéletes, sosem tolakodó, finom, visszafogott, arisztokrata nedű. És ez kicsit sem kevés... sőt... pont elég.

Szerintem a fás, néha kissé fanyar jellege miatt férfiak is bátran viselhetik, úgy gondolom férfi bőrön ezek a tulajdonságai még erőteljesebben előjönnek, mint az én bőrömön.

Illatjegyei

• narancs, gyanta, kakaó, kávé, tonka, ananász, szilva
• lime virág, fűszerek, virágok, mogyoró, szárított gyümölcsök
• fás jegyek, guaiac fa, méz, vanília

   

Amorito (The Body Shop) 2004

illatcsalád: aromás

Az úgy kezdődött, hogy tegnap napos, fázós, hideg, szeles idő volt. Ilyenkor jön az otthoni meleg takaróba kuckózásom, lehetőleg az új hatalmas teásbögrémmel, amelyben forró, csokis tea gőzölög (igen! a Yogi csokis teájára vagyok rákattanva napok óta). Ha már csoki, akkor csokis parfüm is legyen (dolce vita), előkaptam a Katitól kapott mintácskám, és jöhetett a kora délutáni örömködés. :-)
Aki olvas, vagy ismer tudja, hogy mindig érdekel ki áll(t) egy parfümcég mögött, ki alapította, milyen parfümőrökkel dolgozik stb., szóval minden ami háttérinfó, és érdekes lehet.

Most is gyorsan utánanéztem, hogy a TBS-t 1976-ban, az angliai születésű Anita Roddick (1942-2007) hozta létre, aki azon túl, hogy remek üzletasszony volt, emberi jogi-, és környezetvédelmi aktivistaként is munkálkodott, számos jótékonysági akcióban vett részt (pl. HIV fertőzöttek, hajléktalanok javára) és ő volt a Children on the Edge alapítója.

Kiemelkedő munkásságáért 2003-ban a Brit Birodalom Rendje kitüntetést (DBE) kapta II. Erzsébettől.
2004-ben májcirrózist diagnosztizáltak nála, ami minden bizonnyal Hepatitis C fertőzése miatt alakult ki, amellyel valószínűleg a második lánya születésekor kapott transzfúzió adásakor fertőzték meg. (élete utolsó éveiben a Hepatitis terjedésének megakadályozása érdekében is jelentős kampányokat indított.)
Halálát agyvérzés okozta.
Mikor utolsó évében arról kérdezték, hogy fontolgatja-e a visszavonulást, azt felelte "Még a szót sem ismerem. A kampányolás a DNS-embe van kódolva".

Az illatról nehéz mit mondanom, mert egy aktuális érzés, egy szín, egy hangulat egysége, ami elringat, melegen tart, vigasztal, megsimogat.
Hatósugara, tartóssága közepes. Hamar bőrközeli lett, de sokáig éreztem.
Egyszerűség, amit mostanság nagyon szeretek. Kezdeti mandulalikőr, majd vanília (nem füstös, hanem édes, puha ölelés), karamell, (elvileg jázmin, de azt nem éreztem), gőzölgő forró csokoládé, egy csöpp tejszínnel, a fütyülő szél, és Nina Simone megunhatatlan hangja.

Illatjegyei

• jázmin, csokoládé
• vanília, csokoládé

https://www.facebook.com/illatpiramis

Nahema (Guerlain) 1979

illatcsalád: orientális-virágos

alkotó: Jean-Paul Guerlain

üveg: Robert Granai

Ha tavasz, akkor nálam rózsaillat. Ahhoz képest, hogy pár éve még nem szerettem, most feltűnően gyakran nyúlok utána, annyira, hogy a kedvenc rózsás illataimról bejegyzést készülök írni.
Guerlain Nahema-ja régi vágyam volt, de mivel nehéz vintage verzióhoz jutni, ezért évekig váratott magára, de ami az enyém megtalál, tehát most itt van egy negyed mintányi szépség. :-)

Az illat városi legendája egy két szálon futó történet, amelynek egyik szála Catherine Deneuve nevéhez fűződik, a másik Seherezádéhoz, és az Ezeregy éjszaka meséihez.
Jean-Paul Guerlain fejében akkor fogalmazódott meg a gondolat, hogy egy buja, orientális-virágos illatot szeretne készíteni, amikor megpillantotta a szépséges Catherine Deneuve színésznőt, a Benjamin, avagy egy szűz emlékiratai (Benjamin ou les mémoires d'un puceau) c. 1967-es, Michelle Deville rendezte filmben. A buja, és orientális jelzőkről máris jött az asszociáció Seherezádé meséire, így kerülhetett a képbe az ikerpár, Mahane és Nahema meséje, akik két ellentétes archeotípust személyesítenek meg, Mahane a szelíd, félénk, engedelmes "víz leánya", míg Nahema a csábító, féktelen, vad "tűz leánya".

Üvegével kapcsolatos érdekesség, hogy Granai ihletői a régi alkimista üvegek voltak.

Nagyon nehéz szétboncolni ezt az illatot, annyira komplex, egységes élményt nyújt.
Nyitánya fanyar bergamot, lédús őszibarack, és két szekérnyi bolgár rózsa. Nem a nyers, kissé szúrós bolgár rózsa, hanem nagyon krémes, zöldes, aldehidtől áttetsző, légies virág.
Ez a könnyed krémesség végig megmarad, soha nem lesz fojtóan tömény, bár az illat jellegét vaskosnak, mélynek, gazdagnak, és nagyon erőteljesnek mondanám.
A mindvégig uralkodó rózsa mellett nehezen érvényesül a többi virág, amit viszont egyértelműen érzek, az az ylang-ylang, jácint, és az orgona (legerősebben az ylang-ylangot), a többi a már említett komplexitás miatt számomra rejtve marad.
Teljes leszáradáskor az erősen virágos szívjegy fás alapra kerül, amelyben a szantál, és a lágy, selymes peru balzsam dominál, leheletnyi vaníliával.
Sötétvörös, földig érő, vaskos, nehéz bársonyköpeny... krémes, viaszos, parázsló, fűszeres rózsa.
Hatósugara és tartóssága elképesztő (a szigorúan csak egy fújás kategória).
Mestermunka a javából. Annak ellenére, hogy soha nem számított a Guerlain ház sikerillatának, piaci szempontból gyakorlatilag veszteségesnek számított, Jean-Paul Guerlain erre az illatára volt a legbüszkébb... abszolút méltán.
Alkotása során állítólag nagy hatással volt még rá Maurice Ravel Bolero-ja, amelynek makacs osztinátói valóságosan megtestesítik a parfümben folyton ismétlődő (szerintem el sem múló) rózsa motívumát.
Ha találkoztok vele semmiképp ne hagyjátok ki... szemeket becsukni, és jöhet a lehengerlő arab mesevilág... emlékezetes élmény lesz.

Sophie Gengembre Anderson
(1823-1903)
Seherezádé

Illatjegyei

• aldehid, zöld jegyek, őszibarack, bergamott, rózsa
• orgona, jázmin, jácint, ylang-ylang, gyöngyvirág, rózsa
• peru balzsam, szantál, vanília, vetiver, passiógyümölcs

https://www.facebook.com/illatpiramis

Shalimar Ode a la Vanille Sur la Route de Mexique (Guerlain) 2013

illatcsalád: orientális-vanília

alkotó: Thierry Wasser

Kisebb fáziskéséssel előkerült nálam az őszre szánt Guerlain mexikói Shalimar fújósom, amit egészen idáig csak egyetlen egyszer teszteltem, akkor tetszett, de valahogy sok volt, és utána elfelejtődött.
Arra már nem emlékszem, hogy miért vettem belőle (talán a tömjén-csokoládé páros lehetett az ok... na jó, inkább csak a tömjén), mert minden adott ahhoz, hogy ne szeressem. Thierry Wasser nem tartozik a kedvenceim közé, a százszor újragondolt flankerekről pedig meglehetősen vonalas nézeteim vannak, szóval többnyire ki sem próbálom őket, sőt tudomást sem veszek róluk.
Na de ha már megvan, és még valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag írni is szeretnék róla, akkor lássuk mit tud.

Édes, balzsamos nyitánnyal indít, amiben füstös vanília, és az opoponax lágy mirhás illata dominál. Az anyaillat tisztán, minden erőlködés nélkül felismerhető benne, illetve sokáig megtévesztésig hasonlít rá.
A leszáradásakor néha-néha előbukkan a(z) (ét)csokoládé száraz, kesernyés aromája, ami jóleső csavar az alapkoncepcióban, és az írisz épp imádott, púderes, puha illata.
Templomi tömjént vártam, persze nem azt kaptam, sőt semmiféle tömjént nem éreztem benne. A füstös akkord szerintem inkább a vanília érdeme.
Néha azt a nemszeretem érzést adta, mintha a füstölőházban pácolódtam volna néhány órán át, a kötözött sonkák társaságában. (ilyenkor határozottan hozta a gyermekkorom hideg téli estéinek, füstölt sonkás emlékvillanásait)
Aki szereti az anyaillatot, de nem szereti a leszáradásának "porosságát", annak jó alternatíva lehet.
Hatósugara és tartóssága kiváló. Kiemelendőnek tartom, hogy az üvege csodás, a Raymond Guerlain féle eredeti tervhez hasonló, annak minimalistább változata. Érdekesség, hogy 1925-ben a Shalimar üvegtervével Raymond megnyerte a párizsi Iparművészeti Kiállítás első díját. (Raymond Guerlain, Aimé Guerlain unokája volt)
Összességében nem rossz, de inkább megerősíti a flanker elméletem, miszerint a 99 százalékukkal kár volt bíbelődni.
Amit viszont egyértelműen megkívántam miatta, az egy jó azték kávé, ami mellé kuckózós illatnak egye fene, jöhet a mexikói Shalimar, mert nem mondom, hogy kihagyhatatlan élmény, de azért szerettem. :-)

Azték napkő

Illatjegyei:

karamell, csokoládé, tömjén, írisz, opoponax, vanília, tonka

https://www.facebook.com/illatpiramis

Kouros (Yves Saint Laurent) 1981

alkotó: Pierre Bourdon

illatcsalád: aromás- fougere

üveg: Alain de Mourgues

Hatalmas lelkesedéssel, rendkívüli posztként, afféle "breaking news"-ként indult ennek a bejegyzésnek az írása két hónappal ezelőtt, de van mentségem a késlekedésre...
Amióta Illatvadász bejegyzését olvastam róla, azóta vagyok kíváncsi Yves Saint Laurent "húgyszagú"-nak titulált atombombájára. Kétszer már majdnem sikerült tesztelnem, de a célvonal előtt valami mindig közbejött, és hoppon maradtam.
Most viszont egy illatbolond barátom jóvoltából, az enyém 1,5 ml vintage legenda (pár egyéb férfi "legendával" karöltve- amit itt is köszönök még egyszer). Ez bizony a mennyország kérem! :-)
Ami miatt ennyi ideig elhúzódott az egész, az a parfüm komplexitása volt. Azt hittem könnyedén megszületik a bejegyzés, pár napon át tesztelem, egy merő cibet az egész, semmi más, ezt majd szépen leírom, és kész. De ahogy többször próbáltam, kiderült, hogy milyen furfangos ez a pasi, mindig tudott újat mutatni, amivel sikerült teljesen összezavarnia.
Pierre Bourdon alapjáraton a kedvencem, a Dior féle Dolce Vita megalkotása miatt örökös rajongója lettem, annak összetettsége után gondolhattam volna, hogy a másik ikonikus illata azért mégsem lesz olyan egyszerű eset.

Épp a tömjén-túrám közepén jártam, napok óta a templomi tömjén áhítatában lebegve, amikor jött, és nyakon vágott a Kouros.
Realisztikus a végletekig. Az én mindent megédesítő női bőrömön, egy pillanatra sem engedett a határozottan férfias jelleg, ami maga alá gyűr, és nem ereszt (nehezen, de elvonatkoztatva az erotikától, arra (is) próbálok utalni, hogy tartóssága, intenzitása verhetetlen).
Ritkán mondom egy illatra, hogy nem lehet uniszex, de ez tényleg nem lehet.

Nyitánya erős, csípős (esküszöm torokkaparó) cibet, ami mellett én semmi mást nem érzek hirtelen. Később az aldehid légiesebbé teszi ezt a szúrós akkordot, és nehezen, de engedi kibontakozni a többi jegyet, ám a cibet erőssége gyakorlatilag végig megmarad.
Számomra szinte kibogozhatatlan illat, amit egyértelműen érzek az a fanyar bergamot, levendula, bőr, tölgymoha, kesernyés üröm (ami a vermut, és abszint zamatát adja), földes pacsuli és vetiver, a többi az én orromnak csak elméletben létezik. Talán még érzem a tonkát és pézsmát a végén, de ez már nagyon erőlködés a részemről. A méz rajtam nem bukkant elő, legalábbis az édessége semmiképp, esetleg az a szintén torokkaparó érzés, amit egy mézzel teli üvegbe hosszasan beleszagolva érzünk. 
Szappanos, tiszta illattá alakul, határozottan mocskos gondolatokkal fűszerezve.
Erre fokozottan érvényes a messziről, szigorúan egy fújás intelmének betartása.

Anavyssos Kouros
(Kr.e. 530 körül)
Nemzeti Régészeti Múzeum
Athén

Véleményem szerint a fougere kategória egyik iskolapéldája (ami ugye a levendula-tölgymoha kombinációja az 1800-as évek Franciaországából). Annak nem a tiszta, hanem a már említett mocskos értelmezése.

A neve lehet még érdekesség vele kapcsolatban, a Kouros név a fiatal, tökéletes testű férfiakat ábrázoló ókori görög szobrokra utal, nyíltan sugallva a szexualitást, a természetes erőt, kidolgozottságot, férfi szépséget.

Csak bátor, határozott férfiaknak ajánlom, akik már-már különc módon szeretnének kitűnni a tömegízlésből.
Egy cowboy illata, aki hanyag mozdulattal, lasszóval fogja meg a kiszemelt nőt, és le sem szállva a nyers bőrnyeregből, a lován teszi magáévá, majd mielőtt a nő akár egyetlen szót is szólhatna, vissza sem nézve ellovagol. Az érzelem talán egyetlen rezdülése az, hogy szivarját hanyag mozdulattal a szája másik sarkába helyezi... elnézést, kicsit elkalandoztam... szóval jó ez a Kouros, na! :-)


Illatjegyei:

• fehér üröm, aldehid, koriander, zsálya, bergamott
• szegfű, pacsuli, fahéj, orris, jázmin, vetiver, muskátli
• méz, bőr, tonka bab, ámbra, pézsma, cibet, tölgymoha, vanília

https://www.facebook.com/illatpiramis

Chambre Noire (2011) Olfactive Studio

fotó: Clémence René-Bazin

alkotó: Dorothee Piot

illatcsalád: bőrös

Az Olfactive Studio 2011-ben, az induláskor, rögtön három illattal állt elő, ezek egyike volt a Sötétszoba (Chambre Noire).

Dorothee Piot munkássága első látásra nem igazán fogott meg, számtalan számomra semmitmondó
illat mellett (amiket fel sem sorolok, annyira szörnyűek) 1-2 viszonylag kiemelkedő alkotása van (pl. Amouage: Memoir, Naomagic, Majda Bekkali: Songe pour Elle), de egyiket sem nevezném korszakalkotónak, különösebben érdekesnek sem, inkább olyan biztonsági illatok, amik puhaságot, melegséget árasztanak (na jó, a Memoir azért több ennél!). Nem baj, ilyen is kell! Sőt a hétköznapokon általában pont ezt szeretem!
Amikor pedig megtudtam, hogy a parfümök mellett a gasztronómia a másik fő érdeklődési köre (szereti a földes illatokat, parfümben a pacsulit, ételben a szarvasgombát), akkor belopta magát a szívembe.

Szóval a Chambre Noire.
A sötétszoba ebben az esetben számomra többrétegű jelentéssel bír. Egyrészt utal a fényképészek sötétkamrájára (Camera Obscura), másrészt a konkrét fotóra, ami alapján az volt az instrukció, hogy fogalmazza meg, "egy sötét kairói szállodai szoba ablakából, kilátás a Nílusra" érzést.
Az összetevők, és a végeredmény, nekem hozza képzeletben az élményt, bár nem ezért szerettem meg.

Rajtam az első pillanatokban egy nyers, mély, földes pacsulibomba az egész (tudom, hogy rózsaborsnak kellene lenni a fejjegyben, de nálam nincs, vagy nem érzem! és ezt nem csak az elején nem érzem, később sem!). Pár másodperc múlva ebből bontakozik ki egy puha, melegséggel teli bőrös jegy, ami gyakorlatilag a teljes leszáradásig erőteljes.
A legtöbb bőrös illat száraz (némelyik karcos) lesz rajtam. De ez nem!
A leszáradása puha, bőrös pézsma, amelybe fás akkordok keverednek, és halványan az ibolya nagyon gyengéd, légies púderessége, valamint a vanília, és szilva aromás édessége.
Simulékony, selymes, telt, balzsamosan füstös, édeskés illat.
A templomi tömjén illatát, amit nagyon kerestem benne (igen, rá vagyok kattanva mostanában a tömjén illatára!), nem igazán találtam benne. Olyan, mintha a füstös akkordja inkább a vaníliától származna, de ki tudja?!

Több helyen olvastam, hogy a Feminite du Bois koppintása, amivel nagyon nem értek egyet! Jellegükben talán hasonlítanak (bár ezt sem mondanám egyértelműen), de a földes pacsuli, és bőrös dominancia nincs meg sem a Shiseido, sem a Serge Lutens féle illatban (annyira nincs, hogy nincs is benne egyik sem!).

Kőbánya, Gergely u. (saját fotó)

És ami miatt megszerettem, azon túl, hogy úgy simul rám, mintha az énem egy
részének kivetülése lenne, amely finom árnyként követ egy napon át, az egy szeptemberi, fotózós délután emléke.
Mikor épp a múltam sötét kamrájának titkait fürkésztem, és arra kerestem a választ, hogy egy elhagyott kőbányai gyár rozsdás vasablakának törött üvegéről, vajon miért mindig apám jut eszembe?!
...esőt jósló volt az ég, Jónás Tamás novellákat olvastam, emlékeztem, elengedtem... s mindehhez a garbóm melegségéből áradt a Chambre Noire!
Jó élmény volt! Felkavaró!... szétszedő, és összerakó!
Köszönöm!


Összetevők:

- rózsabors
- jázmin, tömjén, ibolya, szilva, papírusz
- pézsma, szantál, pacsuli, vanília, bőr

https://www.facebook.com/illatpiramis