Eau du Soir (Sisley) 1990

fotó: frivole.be

illatcsalád: ciprus-virágos

alkotó: Jeannine Mongin (Hubert d'Ornano, Isabelle d'Ornano)

üveg: Bronislaw Krzysztof

A Sisley második illata, Isabelle vágyálma volt, aki imádja az egyik legillatosabb sövénynövénynek, a jezsámennek (Philadelphus) az illatát, amelyhez gyermekkori, spanyolországi élmények fűzik. Miután férjének mesélt ezekről a nosztalgikus, jezsámenes emlékekről, ő ajándékba elkészíttette szerelmetes nejének ezt a parfümöt, akinek évekre meglett a szignatúra illata.

A Soir (este) jelző arra utal, hogy a spanyol földön főként seringa virágként ismert növény, a naplemente után ontja leginkább bódító, jázminra emlékeztető illatát.

(Hobbi kertészeknek súgnám, hogy miközben kutattam a jezsámen után, felfedeztem egy szuper kertészeti oldalt ITT, ahol remek videókkal teszik élménnyé a tervezést, és adnak használható tippeket. A jezsáment linkeltem be, de érdemes barangolni az oldalon.)

Az Eau du Soir (kupakja csak úgy mellékesen 18 karátos arannyal futtatva) igazi klasszikus kompozíció, halványan kesernyés citrus nyitánnyal, ami pár pillanat alatt elillan. Grapefruit, és mandarin, de az utóbbi helyett inkább bergamottot érzek.
A komplexitása miatt, az én amatőr orromnak nagyon nehéz boncolgatni (ha nem lehetetlen).A fanyarkás nyitány után kicsit édesedik, borókásodik, a labdanumnak köszönhetően ámbrásan lágyul, és íriszes, púderesebb irányt vesz, ahol a virágillat a domináns, főként a jezsámen, édes rózsa, és halványan az ylang-ylang. Egy lehelet bors rövidke ideig pikánsan szúrós benne (de ezt nem is annyira az orromban, inkább a torkomban érzem- nem, nem ettem meg!)
A virágözön után belép a pacsuli, de ez lágy, simuló a tölgymoha-pézsma-ámbra alapon. Azután fokozatosan eltűnnek a virágok, szinte csak a jázmin, és az írisz marad, ezek észrevétlenül olvadnak egybe, oldódnak fel az alapban.
A teljes leszáradás írisz, pézsma, ámbra keveréke, amiben először puha, majd kicsit karcosabb fás jegyeket is érzek. Egyszerűen pazar illat, szavak nincsenek rá. Tartóssága, és hatósugara természetesen kiváló, egy fújás bőven elegendő belőle. (Luca Turin utálja, ez plusz pont nálam, mert én pedig őt nem szeretem)
Vintage mintám van (volt :-( ), nem tudom, hogy a jelenlegi (legalább) hasonló-e?! Egy biztos, nekem KELL ez a parfüm. Régiben, egészben, üvegben, nagyban, nagyon (vagy inkább nagyon-nagyon)!...

Közben teszteltem a jelenlegi, IFRAizmus által hatástalanított változatot. Sajnos közelébe sem ér ennek a csodának, körülbelül 1 óra a tartóssága, 15 perc után már bőrközeli, 30 perc után alig éreztem. Gyenge szappanillatra redukálták. Szomorú vagyok :-( 

Illatjegyei:

• grapefruit, mandarin
• szegfű, írisz, jázmin, francia labdanum, ylang-ylang, pacsuli, tölgymoha, rózsa, gyöngyvirág, boróka, bors, jezsámen
• pézsma, ámbra

https://www.facebook.com/illatpiramis

Wrappings (Clinique) 1990

illatcsalád: virágos- aldehides

alkotó: Elie Roger (Estée Lauder: Knowing, Balenciaga: Ho Hang Club, Karl                                          Lagerfeld: KL Homme)

Mielőtt még bármit olvastam volna a Clinique-ről (amiről bevallom semmit nem tudtam, mivel a bőrápolás, illetve parfümök terén szinte teljesen érdektelen volt számomra), az ugrott be elsőre a Wrappings-el kapcsolatban, hogy mintha egy régi Estée Lauder illatot szagolnék.
És tényleg van kapcsolódás.

A Clinique az Estée Lauderből nőtte ki magát, mégpedig Estée menyének, Evelyn Laudernek a kezdeményezésére (1968-ban), aki olyan kozmetikai vállalatban gondolkodott, amely bőrgyógyászok bevonásával, annyira hiper-szuper anti-allergén kozmetikumokat dolgoz ki, amelyeknek már a látványától azonnal kisimulnak, a horror áruk miatt elmélyült mimikai ráncok. A név az orvosi klinikumra utal, a fehér köpenyesek mindent tudó világára (A Clinique márkaboltjaiban, a mai napig fehér köpenyben szolgálják ki a vásárlókat). A kencék 100%-ban illatmentesek (amit nem tudok alátámasztani, mert még nem próbáltam őket), azonban 1971-ben úgy gondolták, hogy mégis kellene valami illatélmény, és megjelent az Aromatics Elixir, amit számos parfüm követett.
Evelynről még annyi érdekesség, hogy a mellrák elleni küzdelem egyik aktivistája volt, részben az ő nevéhez fűződik az ügyhöz kapcsolódó "rózsaszín szalag" szimbólum bevezetése. (Ő maga 75 éves korában, 2011-ben halt meg petefészekrákban)

Wrappings... "csomagolás", beburkolás... tökéletes névválasztás!
Minden aldehid tartalmú parfümről ez az első szó ami eszembe jut, hogy beburkol egy légiesen könnyed felhő, amely biztonságot, és nyugalmat ad (hoppá, talán most jöttem rá a vintage szeretetem egyik okára :-) )
(Elnevezéséről egyébként több teóriát is olvastam. A parfüm egy limitált karácsonyi kiadásként jelent meg pár amerikai nagy áruházban 90-ben, azután évről-évre az ünnepi időszakban többször megjelentették. Ez alapján többen a karácsonyi csomagolóanyagokra asszociáltak, de én az elvontabb, elsőként említett variációban szeretnék hinni, vagy legalábbis a kettő furfangos ötvözetében)

Nyitányát erőteljes zöld kezdet jellemzi, lédúsan roppanó növény, amelynek szárából sűrű, sötétzöld elixír csordogál, mellékzöngéje kesernyés, gyógynövényes üröm. Annyira nem általános, hogy imádom! Az aldehid pár perc múlva puhít rajta, áttetszőbbé teszi, majd a tölgymoha tompít ezen a harsogó zöld árnyalaton.
Nehéz boncolgatni, de az összetevőkből egyértelműen kivehető volt számomra a szerecsendió, ami nem uralja sosem, de izgalmassá fűszerezi egy adott fázisát, a pacsuli, és a cédrus, amely az elején nem igazán érezhető, de a leszáradáskor övé lesz az egyik főszerep, az aldehid, pézsma és moha mellett. Az orris kissé púderes irányba tolja a végét, így egy többnyire pihe-puha, légies, enyhén virágos tisztaságillat lesz belőle, (néha kicsit karcos) fás alappal. Az jutott eszembe róla, hogy olyan mint mikor a macska mancsa belesimul az ember tenyerébe, de azért játékból időnként előkerülnek a karmok :-) 
(a tenger jegyet nem igazán értem benne, szerencsére egyértelműen nem aquás illat)
Maximálisan uniszex, sok fantázia nem kell hozzá, hogy elképzeljem férfi bőrön. Hatósugara, és tartóssága kiváló. Remekül összerakott, rendkívül különleges illat, szélfésülte hajló búza, amely fölött békés, áttetsző kék ég feszül. 
Üzenem az Univerzumnak, hogy egy mini változatot szívesen birtokolnék belőle.

https://www.facebook.com/illatpiramis

Vincent Van Gogh: Búzaföld (1888)

Illatjegyei:

• aldehid, üröm, levendula, zöld jegyek, szerecsendió
• ciklámen, szegfű, orris, jázmin, jácint, rózsa
• bőr, pacsuli, pézsma, tölgymoha, cédrus, tenger jegyek

Kouros (Yves Saint Laurent) 1981

alkotó: Pierre Bourdon

illatcsalád: aromás- fougere

üveg: Alain de Mourgues

Hatalmas lelkesedéssel, rendkívüli posztként, afféle "breaking news"-ként indult ennek a bejegyzésnek az írása két hónappal ezelőtt, de van mentségem a késlekedésre...
Amióta Illatvadász bejegyzését olvastam róla, azóta vagyok kíváncsi Yves Saint Laurent "húgyszagú"-nak titulált atombombájára. Kétszer már majdnem sikerült tesztelnem, de a célvonal előtt valami mindig közbejött, és hoppon maradtam.
Most viszont egy illatbolond barátom jóvoltából, az enyém 1,5 ml vintage legenda (pár egyéb férfi "legendával" karöltve- amit itt is köszönök még egyszer). Ez bizony a mennyország kérem! :-)
Ami miatt ennyi ideig elhúzódott az egész, az a parfüm komplexitása volt. Azt hittem könnyedén megszületik a bejegyzés, pár napon át tesztelem, egy merő cibet az egész, semmi más, ezt majd szépen leírom, és kész. De ahogy többször próbáltam, kiderült, hogy milyen furfangos ez a pasi, mindig tudott újat mutatni, amivel sikerült teljesen összezavarnia.
Pierre Bourdon alapjáraton a kedvencem, a Dior féle Dolce Vita megalkotása miatt örökös rajongója lettem, annak összetettsége után gondolhattam volna, hogy a másik ikonikus illata azért mégsem lesz olyan egyszerű eset.

Épp a tömjén-túrám közepén jártam, napok óta a templomi tömjén áhítatában lebegve, amikor jött, és nyakon vágott a Kouros.
Realisztikus a végletekig. Az én mindent megédesítő női bőrömön, egy pillanatra sem engedett a határozottan férfias jelleg, ami maga alá gyűr, és nem ereszt (nehezen, de elvonatkoztatva az erotikától, arra (is) próbálok utalni, hogy tartóssága, intenzitása verhetetlen).
Ritkán mondom egy illatra, hogy nem lehet uniszex, de ez tényleg nem lehet.

Nyitánya erős, csípős (esküszöm torokkaparó) cibet, ami mellett én semmi mást nem érzek hirtelen. Később az aldehid légiesebbé teszi ezt a szúrós akkordot, és nehezen, de engedi kibontakozni a többi jegyet, ám a cibet erőssége gyakorlatilag végig megmarad.
Számomra szinte kibogozhatatlan illat, amit egyértelműen érzek az a fanyar bergamot, levendula, bőr, tölgymoha, kesernyés üröm (ami a vermut, és abszint zamatát adja), földes pacsuli és vetiver, a többi az én orromnak csak elméletben létezik. Talán még érzem a tonkát és pézsmát a végén, de ez már nagyon erőlködés a részemről. A méz rajtam nem bukkant elő, legalábbis az édessége semmiképp, esetleg az a szintén torokkaparó érzés, amit egy mézzel teli üvegbe hosszasan beleszagolva érzünk. 
Szappanos, tiszta illattá alakul, határozottan mocskos gondolatokkal fűszerezve.
Erre fokozottan érvényes a messziről, szigorúan egy fújás intelmének betartása.

Anavyssos Kouros
(Kr.e. 530 körül)
Nemzeti Régészeti Múzeum
Athén

Véleményem szerint a fougere kategória egyik iskolapéldája (ami ugye a levendula-tölgymoha kombinációja az 1800-as évek Franciaországából). Annak nem a tiszta, hanem a már említett mocskos értelmezése.

A neve lehet még érdekesség vele kapcsolatban, a Kouros név a fiatal, tökéletes testű férfiakat ábrázoló ókori görög szobrokra utal, nyíltan sugallva a szexualitást, a természetes erőt, kidolgozottságot, férfi szépséget.

Csak bátor, határozott férfiaknak ajánlom, akik már-már különc módon szeretnének kitűnni a tömegízlésből.
Egy cowboy illata, aki hanyag mozdulattal, lasszóval fogja meg a kiszemelt nőt, és le sem szállva a nyers bőrnyeregből, a lován teszi magáévá, majd mielőtt a nő akár egyetlen szót is szólhatna, vissza sem nézve ellovagol. Az érzelem talán egyetlen rezdülése az, hogy szivarját hanyag mozdulattal a szája másik sarkába helyezi... elnézést, kicsit elkalandoztam... szóval jó ez a Kouros, na! :-)


Illatjegyei:

• fehér üröm, aldehid, koriander, zsálya, bergamott
• szegfű, pacsuli, fahéj, orris, jázmin, vetiver, muskátli
• méz, bőr, tonka bab, ámbra, pézsma, cibet, tölgymoha, vanília

https://www.facebook.com/illatpiramis

Trussardi (1982)

illatcsalád: ciprus-virágos

Trussardi első parfümje 1982-ben jelent meg, igen formabontó külsővel. Szakít az addigi hagyományokkal, és a művészien formált üvegek után, a végletekig egyszerű, sima vonalú, lapos flakont tervez, amit azonban mintája mégis különlegessé tesz, ugyanis fehér, gyíkbőr mintás anyaggal burkolja, amelynek egyetlen dísze, a közepén elhelyezett agaras bőrmedál.
Az üveg jól tükrözi, a Trussardi művészetére általában jellemző avantgard technikai szemléletet, konstruktivista, újító törekvéseit.

Maga az illat, a klasszikus kompozíciók alapjára épít. A mai orr számára, elsőre talán nehezen érthető, élvezhető esszencia.
Ami engem különösen megfogott benne, az a hangulata. Az érzés, hogy visszarepít az időben (nem 1982-be, hanem sokkal korábbra), és egy olyan kor részesévé tesz, amikor én még nem éltem.

Fejillatában a fűszeres koriander, és a zöld jegyek dominálnak, többek között a galbanum keserű, zöldes gyantája. Az aldehid csak egy halovány, vékony fátyolként van jelen ebben a fás, kesernyés egyvelegben, a markáns összetevők szinte teljesen elnyomják, és nem engedik, hogy éteri, könnyed mivolta igazán érvényesüljön.
A virágok sem tudnak teljes pompájukban kibontakozni (pedig micsoda összetevők!). Talán az ylang-ylang, a grasse-i jázmin, és a tubarózsa érezhetően felbukkan benne, de annyira halványan, hogy magam sem vagyok benne biztos érzem is, vagy csak képzelem.
Az orris gyökér ad egy kis púderességet, de a leszáradás főbb szereplői itt már egyértelműen a bőr, a tölgymoha, és a cédrus.
Elegáns illat, melynek kortalanságát csak azért nem merem hangsúlyozni, mert a mai ízlés annyira megváltozott, hogy biztos vagyok abban, a karcosan fás bőrössége sokaknak nem nyerné el tetszését.
Tartóssága, és hatósugara kiváló. Az este karomra pöttyentett parfümöt, még másnap reggel is éreztem.

..."Filmszakadás", a Zöld Macskában. Karomon beburkolva, a pulóverem melegében vigyázva őrzöm az illatot.
A félhomályos pince hűvös, dohos. Már sötét van kinn mikor belépek, mégis meglep ez a sejtelmes fény, a lépcső mélybe imbolygó íve, amin félve lépek... sötétből, sötétbe... hol a nézőtér nyirkos padlója fából tákolt. Nem is színház ez, csak egy megfoghatatlan hangulat, amelyben székek vannak, asztal, és borostyánszínű whiskey. A színész orgánuma valóban Latinovits Zoltáné... nem játssza, érzi. Évája szép, törékeny, tüzes, rebbenő... szeme csupa rajongó odaadás... öngyújtó lángja villan, és az agyam betölti a cigaretta távolba ringató füstössége...

"Karóval jöttél, nem virággal,

feleseltél a másvilággal,
aranyat igértél nagy zsákkal
anyádnak és most itt csücsülsz,

mint fák tövén a bolondgomba
(így van rád, akinek van, gondja),
be vagy zárva a Hét Toronyba
és már sohasem menekülsz.

Tejfoggal kőbe mért haraptál?
Mért siettél, ha elmaradtál?
Miért nem éjszaka álmodtál? 
Végre mi kellett volna, mondd?

Magadat mindig kitakartad, 
sebedet mindig elvakartad,
híres vagy, hogyha ezt akartad.
S hány hét a világ? Te bolond.

Szerettél? Magához ki fűzött?
Bujdokoltál? Vajjon ki űzött?
Győzd, ami volt, ha ugyan győzöd,
se késed nincs, se kenyered.

Be vagy a Hét Toronyba zárva,
örülj, ha jut tüzelőfára,
örülj, itt van egy puha párna,
hajtsd le szépen a fejedet.

(József Attila: Karóval jöttél...)

(a fotó, a Zöld Macska Diákpincében készült, saját kép)

Illatjegyei:

• aldehidek, koriander, zöld jegyek, galbanum, jácint, bergamott
• tubarózsa, orris, jázmin, ylang-ylang, gyöngyvirág, muskátli, rózsa
• bőr, szantál, ámbra, pacsuli, pézsma, moha, vanília, cédrus, styrax

https://www.facebook.com/illatpiramis