Femme (Hugo Boss) 2000

HONLAP / FACEBOOK

illatcsalád: virágos-gyümölcsös

A német származású Hugo Ferdinand Boss, 1924-ben alapította cégét, az Erms-folyó völgyében fekvő szőlőtermesztő városkában, Metzingenben.
Meglehetősen csúnya történeteket olvastam róla, el is gondolkodtam, hogy tényleg akarom-e tudni a háttérben lévő dolgokat, de megtörtént, nincs értelme tagadni, vagy nem tudomást venni róla.
Az a nem túl szívderítő igazság, hogy Boss aprócska cége a csőd szélén állt, amikor csatlakozott a náci párthoz, és az SS, illetve SA egyenruhák gyártásával egy csapásra megoldódtak anyagi gondjai (ő lett "Hitler szabója", ahogy akkoriban nevezték). 
Két elmélet létezik a köztudatban, az egyik szerint Boss volt a tervező is, a másik szerint csak a gyártó, és a fekete egyenruhákat Karl Diebitsch (festő), és Walter Heck (grafikus) tervezte. Lényegében majdnem mindegy, mert Boss a tervezésnél sokkal csúnyább dolgot tett, lengyel kényszermunkásokat (főként zsidó nőket), és francia hadifoglyokat dolgoztatott metzingeni gyárában, meglehetősen rossz körülmények között elszállásolva. A második világháború, és Hitler bukása után, a megvetett Boss márkanév is majdnem eltűnt a süllyesztőben. 

1948-as halála után unokái vették át az irányítást, akik a kiváló minőségű öltönyeikre koncentrálva próbálták túlélni, a nagyapai "örökség" nyomasztó súlyát.
Új célközönségük a 80-as évek feltörekvő, vagy épp már befutott értelmiségi ifjúsága lett, a szingli, gyermektelen karrierista "yuppie", aki csakis bőrcipőben, és minőségi, márkás öltönyben jelenik meg, ami akkoriban Armani, Ralph Lauren, vagy Boss volt.
Első illatuk 1984-ben jelent meg, Boss No.1 néven (amiből szívesen fogadnék egy mini vintage változatot, mert fás, fűszeres, mézes, levendulás, dohányos illatjegyei igencsak tetszetősek).

Kezdetben csak férfi ruhákat készítettek, a női részleg Joachim Vogt igazgatása alatt indult, 1998-ban (ekkor vezették be a Baldessarini vonalat is, amely kizárólag férfi parfümöket forgalmaz- Ambré nevű ámbrás, bőrös, ibolyás, labdanumos parfümjéből azonnal jöhetne egy üveggel). Ez a vonal egy magasabb minőséget képvisel a divatban, finom, és drága anyagok használata jellemző rá (tiszta selyem, ír vászon, kasmír).

Női ruháinak népszerűsítése érdekében felöltöztették a 2003-as Charlie angyalait (Cameron Diaz, Drew Barrymore, Lucy Liu), akik a filmben Boss öltözékekben parádéznak.

Jelenleg több ágazata (Boss, Hugo, Baldessarini), illetve alágazata van, a Boss Black a modern klasszikus ruházatot, a Boss Orange a lazább, bohém vonalat, a Boss Green az aktív, sportos stílust képviseli.

2011-ben jelent meg Roman Köster történész tanulmánya, amelyben feltárja a Boss cég háborús múltját, gazdasági felemelkedésének okait (Hugo Boss 1925–1945: The History of a Clothing Factory During the Weimar Republic and Third Reich), és a kötet megjelenésével egy időben, a cég vezetése nyilvánosan is bocsánatot kért azoktól, akiket a világháborúban gyárában dolgoztatott.

A Femme alkotója egyelőre rejtély előttem. Azt viszont tudom, hogy tavasszal, és nyáron nagyon szeretem ezt a kis szintetikus semmiséget. 

Citrusos, virágos nyitánya van, amelyben az édeskés tangerine, és a frézia, majd a bolgár rózsa dominál. Leszáradásakor felbukkan a sárgabarack, ámbrás alapon, amelyben a fejjegy kissé savanykás jellege is megmarad. Az a helyzet, hogy ebben a parfümben nincs szinte egyetlen tiszta, természetes akkord sem (illetve talán a frézia, és a végének nektáros sárgabarack jegye). 

Fogalmam sincs mit szeretek rajta?! A végletekig szintetikus, könnyen illanó, és valami miatt mégis közel áll hozzám. 
Puha, nőies, áttetsző lenge szellő ...esőáztatta frézia, egy csütörtök délután... kedves, butuska romantikusság... semmi más

Illatjegyei:

• tangerine, frézia, fekete ribizli
• jázmin, liliom, bolgár rózsa
• sárgabarack, citromfa, ámbra

https://www.facebook.com/illatpiramis

Accordo Arancio (L'Erbolario) 2014

HONLAP / FACEBOOK

illatcsalád: citrus-gourmand

A L'Erbolario történetéről dióhéjban annyit, hogy az olasz Franco Bergamaschi, és felesége Daniela Villa alapította, 1978-ban, Lodiban. Régi családi receptek alapján, természetes összetevőkből álló kozmetikumokat készítettek, amelyekkel gyakorlatilag azonnal sikert, sikerre halmoztak.
A név az olasz erborare ("növényt gyűjt") szóból ered, utalva erre az ősi időktől fogva ismert tevékenységre, a füvesasszonyok generációról generációra szálló, misztikus, a természetet oly jól ismerő tudására.
A vállalkozás egyre nagyobbá nőtte ki magát, 1994-ben a gyönyörű Adda Sud Parkba helyezték központjukat, ami egy hatalmas természetvédelmi terület Olaszországban.
Működésükről, a nyersanyagok feldolgozásának technikai részleteiről egy videó található olasz nyelven ITT , amiből egy kukkot sem értettem, de a látvány szempontjából mégis érdekes volt az egész, futurisztikus gépszerkezetekkel tűzdelve.

Franco Bergamaschi, és Daniela Villa

A Myropoliumba a pipacsos Papavero-ért mentem, de ha már ott vagyok miért ne fújnék az egyik "új" illatból is?! Mivel a meleg miatt mostanában citrusokra vágyom, ezért a "Narancsfa- akkord"-ra esett a választásom. A szép keserűnarancs rögtön megérintett, de ennyi azért még kevés a boldogsághoz... mintát sem kértem belőle, gondoltam elég egyelőre amit magamra fújtam, majd gyanútlanul elindultam a városba... és akkor a karomon csodás dolgok varázslatos játéka kezdődött, aminek következtében Óbuda kellős közepén, földbe gyökerezett a lábam... szóval lényeg az, hogy a város másik végéből visszafordultam mintát kérni.

Természetesség ide, vagy oda, az Accordo Arancio nem egyszerű alkotás, keserű akkordjai miatt úgy gondolom megosztó illat lesz, de egy biztos, hogy művészi értéke, és tiszta szépsége vitathatatlan. 

Szédítően tiszta mandarin, és keserű narancs a nyitány, pont egy csepp citrommal, ami hamar elillan... álomszerű citrusfátyol, amelyhez fél perc múlva a szilva lédús édessége, és kevéske ylang-ylang vegyül.
Virágos felhangokkal tarkított herbás, egyre mélyülő kesernyés jelleg (ami soha nem lesz kellemetlen, inkább csak meghökkentő az életszerűsége miatt). 
Halk jázmin jelenik meg, majd a vanília édessége, egy kezdetben inkább pacsulis alapon, amely puhán pézsmás, melengetően ámbrás, kesernyés-édeskés simogatássá szelídül. Tavaszra, nyárra kiváló választás, rég találkoztam ennyire kitűnő citrus illattal, ami annyira elbűvölt, hogy a több mint sok parfümöm mellé, komolyan fontolgatom a beszerzését.
Maximálisan uniszex illat. Tartóssága kiváló, hatósugara közepes.

...a halvány narancssárga, sötétlően kavargó borostyánba olvadása, egy dél-olasz pillanat vakítóan édessé perzselő napfényessége...

Illatjegyei:

• mandarin, keserű narancs, citrom, ylang-ylang
• petitgrain (keserűnarancs olaj), szilva, jázmin, kakukkfű
• vanília, ámbra, pézsma, pacsuli

https://www.facebook.com/illatpiramis


kép: Irene Sheri

Mer & Mistral (L'Occitane en Provence) 2014

fotó: pinterest

HONLAP / FACEBOOK

illatcsalád: fás-aromás

alkotó: Karine Dubreuil

A L'Occitane-t 1976-ban, az ökológiai tanulmányait félbehagyó, 
23 éves Olivier Baussan alapította, Provence-ban. 
Neve a régi "Occitanie" szóból ered, mely a Dél-Franciország határaitól keletre és nyugatra fekvő területeket jelölte. 
Olivier  a kezdéskor lepárlókészüléket vásárolt, vadrozmaringot és levendulát szedett, majd tiszta olajesszenciát készített belőlük, melyet provence-i piacokon kezdett árusítani. 
Jelszava az lett, hogy "Minden a természetből ered, mi magunk semmit sem alkotunk.", amennyire lehetett igyekezett megőrizni a felhasznált anyagok természetességét. 
1982-ben kapcsolatba lépett az afrikai Burkina Faso nőszövetkezeteivel, a termékeikhez használt shea vaj betakarítását illetően. Az Afrika aranyának is nevezett shea vaj, az afrikai hagyományok szerint  szent shea fa termése, amelynek betakarítását kizárólag asszonyok végezhetik. Itt már körvonalazódott (ami később alapítványában már tisztán látszik), hogy szívügye az afrikai nők támogatása.

2006-ban a cég alapításának 30.évforduláján létrehozta a L'Occitane Alapítványt, amelynek két fő célja van

• Segíti a látássérülteket- tréningekkel, foglalkoztatási támogatással, munkahelyi beilleszkedésüket igyekeznek elősegíteni. 1997-től először a samponjaikat, Braille írással látták el.
• Támogatja a nők gazdasági egyenjogúságát- Afrikában oktatási/ művelődési központokat hoztak létre, és támogatnak folyamatosan, amelyekben pl. 2011-ben több mint 1500 afrikai nő tanult meg írni, olvasni.

A 2015-ös FiFi díj egyik győztesét (legjobb férfi illat közönségdíja), a Mer et Mistral nevű uniszex illatot, a ház egyik saját "orr"-a, a parfümgyártás szívében, Grasse-ban született Karine Dubreuil készítette, aki 2002 óta főként nekik dolgozik. Eddigi alkotásai között szerepel például a Gucci Envy me, Gucci pour Homme II., Guerlain Aqua Allegoria Pivoine Magnifica, Lanvin Eclat d'Arpege, Yves Saint Laurent Vice Versa, sok-sok L'Occitane illat, többek között az új, egyenüveggel ellátott Grasse-i kollekció (La Collection de Grasse) darabjai- amelybe a Mer et Mistral is tartozik, és olyan régebbi hírességek, mint az Eau des Baux, Eau des Cade, L'Eau des 4 Reines. Munkásságának igen széles a palettája, a hajnali harmat felszálló párájától, az masszív ónos esőig minden van itt kérem.

A Mer et Mistral nyitánya friss, cologne jellegű férfias citrus, ami inkább édes mandarin, valamiféle sós akkordokkal keverve, melyben szinte azonnal megjelenik az erőteljes ciprus, a fenyő, és nagyon halványan, csak a háttérben a rozmaring, amely harsányan aquás alapon nyugszik. Az édeskés citrus igen gyorsan eltűnik, és érkezik a cédrus, ez karakteresen férfias jelleget ad. Ámbra, valamint pézsma van az alapban, de nem lesz tőlük soha puha, meleg, és simuló. A teljes leszáradáskor felerősödik a cédrus, aquás alapon. A vége elég szintetikusra sikeredett, egy Fifi díjastól kicsit többet vártam (de ahogy szokták mondani, a felhozatalt nézve/ismerve a "zsűri", ebben az esetben a közönség nehéz helyzetben volt, és ennek most nem pozitív a csengése).  

Viszont ami mindenképp értékelendő, hogy annyira tökéletes az illat, és a név összhangja, hogy az már önmagában művészet. Maga a friss, fanyar, hűsítő sós tengeri szél. 
Ugyan mindkét nem számára készült, de a kesernyés, maszkulin, aromás akkordjai miatt inkább férfi illatként gondolok rá.
Én, aki utálom az aquás illatokat (tudom a besorolása szerint fás-aromás, de még ellátnám ezzel a plusz jelzővel), ezt meglepő módon, igen minimális fogcsikorgatással élveztem (bár nem viselném), viszont férfi bőrön úgy érzem tetszene (a mostanság divatos édes, nőies férfiparfümöknél ezerszer jobban).

Tartóssága 3-4 óra, hatósugara közepes, az eleje intenzív, de hamar bőrközelivé válik. 
A szintetikus végjátéktól eltekintve, jól összerakott, harmonikus illat, de túlárazottnak tartom, mint a L'Occitane valamennyi termékét (pedig a finom illatú kézkrémeikre mindig vágyom).

Illatjegyei

• citrom, mandarin
• ciprus, fenyő, rozmaring
• fehér ámbra, cédrus, pézsma 

https://www.facebook.com/illatpiramis

Rosewood (Banana Republic) 2006

forrás: parfums.cz

illatcsalád: orientális-virágos

alkotó: Pascal Gaurin

Bizonytalan voltam abban, hogy legyen-e bejegyzés erről az illatról, mert többszöri használat után sem tudom egyértelműen eldönteni, hogy szeretem-e?!
Elsőként említeném meg, hogy a csomagolása, és maga az üveg nagyon szép (sok niche ház tanulhatna letisztult eleganciájából), bár formabontó lapos, és széles (ufó)üvege nem könnyen kezelhető, a parfüm végét is művészet kivarázsolni belőle, igen fejlett szem-kéz koordinációt igényel. Ez a design egy alapvetően sportos ruházati cikkeket gyártó cégtől, maga az arisztokratikus tökéletesség. (nem sikerült kiderítenem, hogy ki a tervező, de majd kutatok még a témában)
A reklám már nem kap ilyen dicséretet, bár itt is szép a kivitelezés, viszont erotikus üzenetét nem igazán értem, erről az illatról sok minden eszembe jut, de a szex pont nem.

Pascal Gaurin neve teljesen ismeretlen volt számomra (miután megnéztem az illatait ezen már nem csodálkoztam, de addig igen). Ez a francia származású úriember készítette például a Made in Heaven (A Lab on Fire) nevű, igen megosztó alkotást, néhány férfi Avon illatot, Calvin Klein Eternity flankereket, Lagerfeld-nek a Liquid Karl-t, és a Givenchy Oblique Play-t (amikre mondjuk kíváncsi lennék), valamint két rettenet Harajuku babát. (Egyszóval egyik illatát sem ismerem, bár ha nagyon akarnám a Diesel Loverdose Tattoo-t tudnám tesztelni, de egyelőre úgy gondolom inkább nem akarom.)
Olvastam vele egy The New York Times interjút, amiben azt nyilatkozta, hogy egy parfüm elkészítése 3 hónaptól 7 évig terjedhet. Az illatait nézve, el nem tudom képzelni, hogy melyikkel lehetett olyan bensőséges a kapcsolata, hogy a mágikus hetesig bíbelődött vele?!

A Rosewood nagyon érdekes, mert a felsorolt összetevői közül egyértelműen csak az ámbrára, és a vaníliára bólintok rá. Nyitányában lenne elvileg a bergamott, de nem érzem, teát sem (hacsak nem valami különleges csontszáraz teafűre gondoltak, amihez víz még csak véletlenül sem ért, úgy már stimmel).
Nekem ez ámbra, és vanília alap (az is a szárazabb, leheletnyit füstösebb, minőségi fajtából), fás jegyekkel, de nem rózsafával (bár lehet, hogy az is van benne), hanem szantállal.
És itt jön az én ambivalens kapcsolatom vele, mert amíg az elején simuló ez a fás, szantálos akkord, később néha karcos lesz, mint mikor az addig sima fából szálkák kezdenek bökdösni.
A teljes leszáradásakor púderes jellegű lesz, valamelyik édes, enyhén krémes rózsa illatával, és erősen fás (még mindig kicsit karcos), balzsamosan ámbrás melegséggel (egy-egy villanásra szintén jó minőségű, földes pacsulit is érzek, de ez soha nem domináns). Ez a fajta púderesség sem mindig tetszik, bár ma például jól esett. És ami még furcsaság, hogy a legvégén lép be egy olyan kesernyés, fanyar akkord, amit az elején a bergamottól vártam.
Az ámbrát (tévesen) szokták borostyánként fordítani, ebben az esetben ez illene ide, ha színben kellene megfogalmaznom a hangulatát, borostyánszínű lenne.
Azt kell mondjam, hogy nagyon szépen, váratlan fordulatokat hozó, izgalmasan komponált illat, ami a külcsín, és beltartalom alapján szinte bármelyik niche ház polcán megállná a helyét (és vannak olyan niche illatok, amiket minden erőlködés nélkül leköröz).
Szerintem uniszex, férfiakon is maximálisan el tudom képzelni. (sőt...)
Hatósugara és tartóssága kiváló (ára még inkább).
(a mostanában igen merész, és enyhén szólva provokatív Tom Ford reklámokon edződött szememnek lassan ez a plakát is tetszik :-) )

Illatjegyei:

• bergamott
• tea
• ámbra, vanília

https://www.facebook.com/illatpiramis

Eau du Soir (Sisley) 1990

fotó: frivole.be

illatcsalád: ciprus-virágos

alkotó: Jeannine Mongin (Hubert d'Ornano, Isabelle d'Ornano)

üveg: Bronislaw Krzysztof

A Sisley második illata, Isabelle vágyálma volt, aki imádja az egyik legillatosabb sövénynövénynek, a jezsámennek (Philadelphus) az illatát, amelyhez gyermekkori, spanyolországi élmények fűzik. Miután férjének mesélt ezekről a nosztalgikus, jezsámenes emlékekről, ő ajándékba elkészíttette szerelmetes nejének ezt a parfümöt, akinek évekre meglett a szignatúra illata.

A Soir (este) jelző arra utal, hogy a spanyol földön főként seringa virágként ismert növény, a naplemente után ontja leginkább bódító, jázminra emlékeztető illatát.

(Hobbi kertészeknek súgnám, hogy miközben kutattam a jezsámen után, felfedeztem egy szuper kertészeti oldalt ITT, ahol remek videókkal teszik élménnyé a tervezést, és adnak használható tippeket. A jezsáment linkeltem be, de érdemes barangolni az oldalon.)

Az Eau du Soir (kupakja csak úgy mellékesen 18 karátos arannyal futtatva) igazi klasszikus kompozíció, halványan kesernyés citrus nyitánnyal, ami pár pillanat alatt elillan. Grapefruit, és mandarin, de az utóbbi helyett inkább bergamottot érzek.
A komplexitása miatt, az én amatőr orromnak nagyon nehéz boncolgatni (ha nem lehetetlen).A fanyarkás nyitány után kicsit édesedik, borókásodik, a labdanumnak köszönhetően ámbrásan lágyul, és íriszes, púderesebb irányt vesz, ahol a virágillat a domináns, főként a jezsámen, édes rózsa, és halványan az ylang-ylang. Egy lehelet bors rövidke ideig pikánsan szúrós benne (de ezt nem is annyira az orromban, inkább a torkomban érzem- nem, nem ettem meg!)
A virágözön után belép a pacsuli, de ez lágy, simuló a tölgymoha-pézsma-ámbra alapon. Azután fokozatosan eltűnnek a virágok, szinte csak a jázmin, és az írisz marad, ezek észrevétlenül olvadnak egybe, oldódnak fel az alapban.
A teljes leszáradás írisz, pézsma, ámbra keveréke, amiben először puha, majd kicsit karcosabb fás jegyeket is érzek. Egyszerűen pazar illat, szavak nincsenek rá. Tartóssága, és hatósugara természetesen kiváló, egy fújás bőven elegendő belőle. (Luca Turin utálja, ez plusz pont nálam, mert én pedig őt nem szeretem)
Vintage mintám van (volt :-( ), nem tudom, hogy a jelenlegi (legalább) hasonló-e?! Egy biztos, nekem KELL ez a parfüm. Régiben, egészben, üvegben, nagyban, nagyon (vagy inkább nagyon-nagyon)!...

Közben teszteltem a jelenlegi, IFRAizmus által hatástalanított változatot. Sajnos közelébe sem ér ennek a csodának, körülbelül 1 óra a tartóssága, 15 perc után már bőrközeli, 30 perc után alig éreztem. Gyenge szappanillatra redukálták. Szomorú vagyok :-( 

Illatjegyei:

• grapefruit, mandarin
• szegfű, írisz, jázmin, francia labdanum, ylang-ylang, pacsuli, tölgymoha, rózsa, gyöngyvirág, boróka, bors, jezsámen
• pézsma, ámbra

https://www.facebook.com/illatpiramis

Nevermore (Frapin) 2014

illatcsalád: virágos-fás-pézsma

alkotó: Anne-Sophie Behaghel

A barátnőm azonnal beleszeretett ebbe az illatba... "kell!" mondta tegnap, amikor próbáltam rávenni, hogy tesztelje az 1270-et. "Most nem az kell, ez kell!"... rendben, értek én a szóból... gondoltam akkor holnap tesztelem én is, mi ez a mágia?! Mit ne mondjak, adott egy furcsa keretet ennek a borongós, esős napnak.

Anne-Sophie Behaghel

A francia Anne-Sophie Behaghel kevés alkotását ismerem (sajnos), pedig olyan izgalmas házaknak dolgozik, mint például az olasz Mendittorosa, a misztikummal körített francia Les Liquides Imaginaires, vagy az idén 3 parfümmel előrukkoló új, szintén francia niche márka, a Room 1015, amelyeknek egyik illatát sem ismerem, de nagyon kíváncsi lennék rájuk.

A parfüm David Frossard, a Frapin kreatív igazgatójának ötlete volt, aki a kissé zilált idegrendszerű amerikai költő/író Edgar Allan Poe életműve előtt kívánt tisztelegni, megidézve Poe sötét titkokkal teli, borongósan varázslatos világát.

A kiválasztott mű A holló, és a benne híressé vált "Nevermore" lett.

(Érdekesség az íróval kapcsolatban, hogy volt egy titkos rajongója, aki 1949 és 2009 között (tehát 60 éven át!), minden január 19.-én, Poe születésnapján, három szál rózsát, és fél üveg konyakot helyezett el a baltimore-i temető síremlékénél. A titokzatos fekete ruhás férfi megjelenését, minden évben irodalomkedvelők tucatja, virrasztással várta, aki miután elhelyezte a virágokat, tósztot mondott, ivott a konyakból, majd távozott.)

A Nevermore nem egyszerű illat. Hol szerettem, hol nem, de egy biztos, hogy a közömbösséget nem tűri.

A nyitányában álomszép templomi tömjént érzek (elvileg nincs benne), amit még lebegőbbé, ködösebbé tesz egy lehelet aldehid. A pár másodperces templomi áhítat után, következnek a fűszerek (tiszta szerecsendió, kissé kesernyés sáfrány, és a fekete bors enyhe szúróssága), majd megjelenik a fanyar atlasz cédrus, ami a teljes leszáradásig erősen domináns marad, maszkulin jelleget adva, és mintha egy árnyalat földes vetiver is lenne benne, megint csak a férfiasságot kiemelve. A nyitány utáni első felvonás nekem hűvösen karcos, később az ámbra, és a kétféle rózsa lágyít, melegít rajta, de inkább hideg illat.

Összességében nem rózsásnak mondanám (bár vannak olyan fázisai, amikor igen), hanem fás, száraz, cédrus illatnak. Ugyan uniszex, de egyértelműen férfi illatként gondolok rá. Tartóssága, hatósugara kiváló, a délelőtti fújást, még késő délután is éreztem, karakteres, bőrközeli illatként.

Az egész körítéssel, kompletten ez is egy mestermunka a Frapin-től, amin tisztán érződnek a minőségi alapanyagok, és a hozzáértő kezek.

Then, methought, the air grew denser, perfumed from an unseen censer

Swung by Seraphim whose foot-falls tinkled on the tufted floor.

'Wretch', I cried, 'thy God hath lent thee - by these angels he has sent thee

Respite - respite and nepenthe from thy memories of Lenore!'

Quaff, oh quaff this kind nepenthe, and forget this lost Lenore!'

Quoth the raven, 'Nevermore.'

Edgar Allan Poe: The Raven (1945) részlet

(magyar fordítások: Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád)

Illatjegyei

damaszkuszi rózsa (Rosa damascena), százlevelű rózsa (Rosa centifolia), ámbra, aldehid, szerecsendió, atlasz cédrus, sáfrány, fekete bors

https://www.facebook.com/illatpiramis

Essenza del Tempo (Trussardi) 2008

illatcsalád: citrusos-aromás

alkotó: Sophie Labbe

Valami könnyed illatra vágytam... áttetszőre, íriszesre, tavaszra, és akkor kezembe akadt ez az aprócska Trussardi minta.
Fújós változat, emiatt duplán szeretem (a kenegetős mintákat még mindig nem sikerült megkedvelnem igazán, hiszem, hogy fújva valahogy más az illat).

Sophie Labbe

Sophie Labbe készített pár általam szeretett, vagy legalább figyelemfelkeltő alkotást. Nevéhez fűződik többek között az Organza (Givenchy), Jasmin Noir, Jasmin Noir L'Eau Exquise (Bvlgari), Pure White Linen (Estée Lauder), O d'Azur (Lancome), Parisienne (Yves Saint Laurent).

Az Essenza del Tempo uniszex parfüm. Kellemesen variálja a puha női, és férfiasan fás oldalát. Viselése közben folyamatosan változott a véleményem arról, hogy nőként viselném-e, vagy inkább meghagynám kizárólag a férfiaknak.

Nyitánya fanyar bergamot, fás, gyömbéres, cologne-szerűen friss, gyorsan illanó, leheletnyit édeskés maszkulin jelleg. Borotválkozás utáni selymes férfiarc, tiszta, vonzó érzés.
Az összetevői figyelemfelkeltők, bár sokat nem igazán ismerek, ezért inkább elméletben méláztam a lista felett, próbálva beleábrándozni a csuklóm párájába őket.
A rövid, erősen férfias kezdetet hamarosan felváltja a nőies lágyság, amint előtérbe kerül a púderes, puha írisz, és a kávé aromája, pézsmaszerű alapon. Érdekesség, hogy van benne sárgarépa mag, amelynek állítólag földes, írisz-szerű illata van (ezt nem tudom megerősíteni, mert még nem szagoltam, de kíváncsivá tett).
A kettősség mindvégig jelen van, hol a fás fanyarság, hol a púderes nőiesség dominál. Összességében azonban inkább egy sportosan elegáns férfi illatnak mondanám, amely egy ropogósra vasalt fehér inggel tökéletes, tiszta, ízléses, ruganyos léptű, könnyed kisugárzást biztosít. Főként mert a teljes leszáradáskor a cédrus fanyarsága uralkodik minden felett.
Virágos jegyeket, balzsamecetet, gyantás akkordokat nem sikerült felfedeznem benne, de ezt egy pillanatig nem bánom.
Semmi varázslat, és ihletett állapot... csak egy Van Gogh kép napfényességében elnyújtózó, békés légiesség, a nyugalom és komfortosság luxusa (érdekes, hogy egyre gyakrabban vágyom ezt az érzést). 
Jellegében az Eau de Cartier-t juttatta eszembe, bár azt nőiesebb kreációnak tartom.
Hatósugara és tartóssága lehetne jobb, bár akkor nem biztos, hogy hozná az imént említett bensőséges hangulatot. Bőrbesimuló, szinte észrevétlen fátyol, ami megnyugtatott... és én hálás vagyok érte :-)

Illatjegyei:

• bergamott, ámbra, sárgarépa mag, gyömbér
• írisz, ambrette (pézsmamályva), virágos jegyek, balzsamecet
• kávé, cédrus, gyanta

(kép: Vincent van Gogh)

https://www.facebook.com/illatpiramis

Cedre (Serge Lutens) 2005

illatcsalád: orientális-fás

alkotó: Christopher Sheldrake

Az egyik legkedvesebb Serge Lutens illatom. Úgy hoz el valami különleges, ünnepi hangulatot, hogy konkrétan nem tudom kötni semmihez.
Benne van számomra a karácsony fűszere, a késő őszi túlérett alma savanykásan cseppenő leve, a szüret mustos illata, és egy tavaszi mise törékeny virága.

Mély, orientális elixír. Uniszex illat, de én nagyon nőiesnek érzem.
A fahéj, és a szegfűszeg gyönyörűen fűszerezi a tubarózsa fenséges illatát. Az ámbra, és a pézsma lággyá, balzsamossá teszi ezt a mézesen édeskés, virágos cédrusillatot.
Aki nem igazán szereti a tubarózsát, szerintem az is bátran kísérletezhet vele, mert olyan ártatlanul bújik el ez az erőteljes virág a többi összetevő között, hogy véletlenül se bántson senkit sem. Simogatóan játékos, ahogy folyton előbukkan egy finoman erezett, frissen faragott szekrény mélyéről.
Intenzitása és tartóssága kiváló.
Most, hogy a mintám végéhez értem, komolyan fontolgatom egy üveges változat beszerzését (legkésőbb ősszel).
Annyira megszerettem, hogy alig van rá szavam, jellemezni is nehéz, mert folyton magával ragad ez a komplex hangulat, ami nem engedi ízekre szedni az élményt.

...kora este van. Az aszfalt mélyedéseiben, a tegnapi szitáló eső nyoma párállik, s a buszmegállóban elnyűtt arcok várnak. Szemközt egy apró erkélyen, kopott vödörben zöld fenyő várja az idő múlását, hogy ha bírja addig, és eljön ismét az ünnepe, a vacogó hidegből, majd a meleg szobába lépjen. A troli szórt, kerek fénye befordul a hosszú utca végén, és elvisz oda, ahol reménykedő szemek, a holnaptól a csodát várják. Egy ablakban vastag függöny húzódik el... mögé boldog családot képzelek... ma újra ott kezdődik a napom, ahol másoknak véget ér...

Illatjegyei

tubarózsa, ámbra, fahéj, pézsma, cédrus, szegfűszeg


https://www.facebook.com/illatpiramis

Trussardi (1982)

illatcsalád: ciprus-virágos

Trussardi első parfümje 1982-ben jelent meg, igen formabontó külsővel. Szakít az addigi hagyományokkal, és a művészien formált üvegek után, a végletekig egyszerű, sima vonalú, lapos flakont tervez, amit azonban mintája mégis különlegessé tesz, ugyanis fehér, gyíkbőr mintás anyaggal burkolja, amelynek egyetlen dísze, a közepén elhelyezett agaras bőrmedál.
Az üveg jól tükrözi, a Trussardi művészetére általában jellemző avantgard technikai szemléletet, konstruktivista, újító törekvéseit.

Maga az illat, a klasszikus kompozíciók alapjára épít. A mai orr számára, elsőre talán nehezen érthető, élvezhető esszencia.
Ami engem különösen megfogott benne, az a hangulata. Az érzés, hogy visszarepít az időben (nem 1982-be, hanem sokkal korábbra), és egy olyan kor részesévé tesz, amikor én még nem éltem.

Fejillatában a fűszeres koriander, és a zöld jegyek dominálnak, többek között a galbanum keserű, zöldes gyantája. Az aldehid csak egy halovány, vékony fátyolként van jelen ebben a fás, kesernyés egyvelegben, a markáns összetevők szinte teljesen elnyomják, és nem engedik, hogy éteri, könnyed mivolta igazán érvényesüljön.
A virágok sem tudnak teljes pompájukban kibontakozni (pedig micsoda összetevők!). Talán az ylang-ylang, a grasse-i jázmin, és a tubarózsa érezhetően felbukkan benne, de annyira halványan, hogy magam sem vagyok benne biztos érzem is, vagy csak képzelem.
Az orris gyökér ad egy kis púderességet, de a leszáradás főbb szereplői itt már egyértelműen a bőr, a tölgymoha, és a cédrus.
Elegáns illat, melynek kortalanságát csak azért nem merem hangsúlyozni, mert a mai ízlés annyira megváltozott, hogy biztos vagyok abban, a karcosan fás bőrössége sokaknak nem nyerné el tetszését.
Tartóssága, és hatósugara kiváló. Az este karomra pöttyentett parfümöt, még másnap reggel is éreztem.

..."Filmszakadás", a Zöld Macskában. Karomon beburkolva, a pulóverem melegében vigyázva őrzöm az illatot.
A félhomályos pince hűvös, dohos. Már sötét van kinn mikor belépek, mégis meglep ez a sejtelmes fény, a lépcső mélybe imbolygó íve, amin félve lépek... sötétből, sötétbe... hol a nézőtér nyirkos padlója fából tákolt. Nem is színház ez, csak egy megfoghatatlan hangulat, amelyben székek vannak, asztal, és borostyánszínű whiskey. A színész orgánuma valóban Latinovits Zoltáné... nem játssza, érzi. Évája szép, törékeny, tüzes, rebbenő... szeme csupa rajongó odaadás... öngyújtó lángja villan, és az agyam betölti a cigaretta távolba ringató füstössége...

"Karóval jöttél, nem virággal,

feleseltél a másvilággal,
aranyat igértél nagy zsákkal
anyádnak és most itt csücsülsz,

mint fák tövén a bolondgomba
(így van rád, akinek van, gondja),
be vagy zárva a Hét Toronyba
és már sohasem menekülsz.

Tejfoggal kőbe mért haraptál?
Mért siettél, ha elmaradtál?
Miért nem éjszaka álmodtál? 
Végre mi kellett volna, mondd?

Magadat mindig kitakartad, 
sebedet mindig elvakartad,
híres vagy, hogyha ezt akartad.
S hány hét a világ? Te bolond.

Szerettél? Magához ki fűzött?
Bujdokoltál? Vajjon ki űzött?
Győzd, ami volt, ha ugyan győzöd,
se késed nincs, se kenyered.

Be vagy a Hét Toronyba zárva,
örülj, ha jut tüzelőfára,
örülj, itt van egy puha párna,
hajtsd le szépen a fejedet.

(József Attila: Karóval jöttél...)

(a fotó, a Zöld Macska Diákpincében készült, saját kép)

Illatjegyei:

• aldehidek, koriander, zöld jegyek, galbanum, jácint, bergamott
• tubarózsa, orris, jázmin, ylang-ylang, gyöngyvirág, muskátli, rózsa
• bőr, szantál, ámbra, pacsuli, pézsma, moha, vanília, cédrus, styrax

https://www.facebook.com/illatpiramis