Nevermore (Frapin) 2014

illatcsalád: virágos-fás-pézsma

alkotó: Anne-Sophie Behaghel

A barátnőm azonnal beleszeretett ebbe az illatba... "kell!" mondta tegnap, amikor próbáltam rávenni, hogy tesztelje az 1270-et. "Most nem az kell, ez kell!"... rendben, értek én a szóból... gondoltam akkor holnap tesztelem én is, mi ez a mágia?! Mit ne mondjak, adott egy furcsa keretet ennek a borongós, esős napnak.

Anne-Sophie Behaghel

A francia Anne-Sophie Behaghel kevés alkotását ismerem (sajnos), pedig olyan izgalmas házaknak dolgozik, mint például az olasz Mendittorosa, a misztikummal körített francia Les Liquides Imaginaires, vagy az idén 3 parfümmel előrukkoló új, szintén francia niche márka, a Room 1015, amelyeknek egyik illatát sem ismerem, de nagyon kíváncsi lennék rájuk.

A parfüm David Frossard, a Frapin kreatív igazgatójának ötlete volt, aki a kissé zilált idegrendszerű amerikai költő/író Edgar Allan Poe életműve előtt kívánt tisztelegni, megidézve Poe sötét titkokkal teli, borongósan varázslatos világát.

A kiválasztott mű A holló, és a benne híressé vált "Nevermore" lett.

(Érdekesség az íróval kapcsolatban, hogy volt egy titkos rajongója, aki 1949 és 2009 között (tehát 60 éven át!), minden január 19.-én, Poe születésnapján, három szál rózsát, és fél üveg konyakot helyezett el a baltimore-i temető síremlékénél. A titokzatos fekete ruhás férfi megjelenését, minden évben irodalomkedvelők tucatja, virrasztással várta, aki miután elhelyezte a virágokat, tósztot mondott, ivott a konyakból, majd távozott.)

A Nevermore nem egyszerű illat. Hol szerettem, hol nem, de egy biztos, hogy a közömbösséget nem tűri.

A nyitányában álomszép templomi tömjént érzek (elvileg nincs benne), amit még lebegőbbé, ködösebbé tesz egy lehelet aldehid. A pár másodperces templomi áhítat után, következnek a fűszerek (tiszta szerecsendió, kissé kesernyés sáfrány, és a fekete bors enyhe szúróssága), majd megjelenik a fanyar atlasz cédrus, ami a teljes leszáradásig erősen domináns marad, maszkulin jelleget adva, és mintha egy árnyalat földes vetiver is lenne benne, megint csak a férfiasságot kiemelve. A nyitány utáni első felvonás nekem hűvösen karcos, később az ámbra, és a kétféle rózsa lágyít, melegít rajta, de inkább hideg illat.

Összességében nem rózsásnak mondanám (bár vannak olyan fázisai, amikor igen), hanem fás, száraz, cédrus illatnak. Ugyan uniszex, de egyértelműen férfi illatként gondolok rá. Tartóssága, hatósugara kiváló, a délelőtti fújást, még késő délután is éreztem, karakteres, bőrközeli illatként.

Az egész körítéssel, kompletten ez is egy mestermunka a Frapin-től, amin tisztán érződnek a minőségi alapanyagok, és a hozzáértő kezek.

Then, methought, the air grew denser, perfumed from an unseen censer

Swung by Seraphim whose foot-falls tinkled on the tufted floor.

'Wretch', I cried, 'thy God hath lent thee - by these angels he has sent thee

Respite - respite and nepenthe from thy memories of Lenore!'

Quaff, oh quaff this kind nepenthe, and forget this lost Lenore!'

Quoth the raven, 'Nevermore.'

Edgar Allan Poe: The Raven (1945) részlet

(magyar fordítások: Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád)

Illatjegyei

damaszkuszi rózsa (Rosa damascena), százlevelű rózsa (Rosa centifolia), ámbra, aldehid, szerecsendió, atlasz cédrus, sáfrány, fekete bors

https://www.facebook.com/illatpiramis

Wrappings (Clinique) 1990

illatcsalád: virágos- aldehides

alkotó: Elie Roger (Estée Lauder: Knowing, Balenciaga: Ho Hang Club, Karl                                          Lagerfeld: KL Homme)

Mielőtt még bármit olvastam volna a Clinique-ről (amiről bevallom semmit nem tudtam, mivel a bőrápolás, illetve parfümök terén szinte teljesen érdektelen volt számomra), az ugrott be elsőre a Wrappings-el kapcsolatban, hogy mintha egy régi Estée Lauder illatot szagolnék.
És tényleg van kapcsolódás.

A Clinique az Estée Lauderből nőtte ki magát, mégpedig Estée menyének, Evelyn Laudernek a kezdeményezésére (1968-ban), aki olyan kozmetikai vállalatban gondolkodott, amely bőrgyógyászok bevonásával, annyira hiper-szuper anti-allergén kozmetikumokat dolgoz ki, amelyeknek már a látványától azonnal kisimulnak, a horror áruk miatt elmélyült mimikai ráncok. A név az orvosi klinikumra utal, a fehér köpenyesek mindent tudó világára (A Clinique márkaboltjaiban, a mai napig fehér köpenyben szolgálják ki a vásárlókat). A kencék 100%-ban illatmentesek (amit nem tudok alátámasztani, mert még nem próbáltam őket), azonban 1971-ben úgy gondolták, hogy mégis kellene valami illatélmény, és megjelent az Aromatics Elixir, amit számos parfüm követett.
Evelynről még annyi érdekesség, hogy a mellrák elleni küzdelem egyik aktivistája volt, részben az ő nevéhez fűződik az ügyhöz kapcsolódó "rózsaszín szalag" szimbólum bevezetése. (Ő maga 75 éves korában, 2011-ben halt meg petefészekrákban)

Wrappings... "csomagolás", beburkolás... tökéletes névválasztás!
Minden aldehid tartalmú parfümről ez az első szó ami eszembe jut, hogy beburkol egy légiesen könnyed felhő, amely biztonságot, és nyugalmat ad (hoppá, talán most jöttem rá a vintage szeretetem egyik okára :-) )
(Elnevezéséről egyébként több teóriát is olvastam. A parfüm egy limitált karácsonyi kiadásként jelent meg pár amerikai nagy áruházban 90-ben, azután évről-évre az ünnepi időszakban többször megjelentették. Ez alapján többen a karácsonyi csomagolóanyagokra asszociáltak, de én az elvontabb, elsőként említett variációban szeretnék hinni, vagy legalábbis a kettő furfangos ötvözetében)

Nyitányát erőteljes zöld kezdet jellemzi, lédúsan roppanó növény, amelynek szárából sűrű, sötétzöld elixír csordogál, mellékzöngéje kesernyés, gyógynövényes üröm. Annyira nem általános, hogy imádom! Az aldehid pár perc múlva puhít rajta, áttetszőbbé teszi, majd a tölgymoha tompít ezen a harsogó zöld árnyalaton.
Nehéz boncolgatni, de az összetevőkből egyértelműen kivehető volt számomra a szerecsendió, ami nem uralja sosem, de izgalmassá fűszerezi egy adott fázisát, a pacsuli, és a cédrus, amely az elején nem igazán érezhető, de a leszáradáskor övé lesz az egyik főszerep, az aldehid, pézsma és moha mellett. Az orris kissé púderes irányba tolja a végét, így egy többnyire pihe-puha, légies, enyhén virágos tisztaságillat lesz belőle, (néha kicsit karcos) fás alappal. Az jutott eszembe róla, hogy olyan mint mikor a macska mancsa belesimul az ember tenyerébe, de azért játékból időnként előkerülnek a karmok :-) 
(a tenger jegyet nem igazán értem benne, szerencsére egyértelműen nem aquás illat)
Maximálisan uniszex, sok fantázia nem kell hozzá, hogy elképzeljem férfi bőrön. Hatósugara, és tartóssága kiváló. Remekül összerakott, rendkívül különleges illat, szélfésülte hajló búza, amely fölött békés, áttetsző kék ég feszül. 
Üzenem az Univerzumnak, hogy egy mini változatot szívesen birtokolnék belőle.

https://www.facebook.com/illatpiramis

Vincent Van Gogh: Búzaföld (1888)

Illatjegyei:

• aldehid, üröm, levendula, zöld jegyek, szerecsendió
• ciklámen, szegfű, orris, jázmin, jácint, rózsa
• bőr, pacsuli, pézsma, tölgymoha, cédrus, tenger jegyek

Nahema (Guerlain) 1979

illatcsalád: orientális-virágos

alkotó: Jean-Paul Guerlain

üveg: Robert Granai

Ha tavasz, akkor nálam rózsaillat. Ahhoz képest, hogy pár éve még nem szerettem, most feltűnően gyakran nyúlok utána, annyira, hogy a kedvenc rózsás illataimról bejegyzést készülök írni.
Guerlain Nahema-ja régi vágyam volt, de mivel nehéz vintage verzióhoz jutni, ezért évekig váratott magára, de ami az enyém megtalál, tehát most itt van egy negyed mintányi szépség. :-)

Az illat városi legendája egy két szálon futó történet, amelynek egyik szála Catherine Deneuve nevéhez fűződik, a másik Seherezádéhoz, és az Ezeregy éjszaka meséihez.
Jean-Paul Guerlain fejében akkor fogalmazódott meg a gondolat, hogy egy buja, orientális-virágos illatot szeretne készíteni, amikor megpillantotta a szépséges Catherine Deneuve színésznőt, a Benjamin, avagy egy szűz emlékiratai (Benjamin ou les mémoires d'un puceau) c. 1967-es, Michelle Deville rendezte filmben. A buja, és orientális jelzőkről máris jött az asszociáció Seherezádé meséire, így kerülhetett a képbe az ikerpár, Mahane és Nahema meséje, akik két ellentétes archeotípust személyesítenek meg, Mahane a szelíd, félénk, engedelmes "víz leánya", míg Nahema a csábító, féktelen, vad "tűz leánya".

Üvegével kapcsolatos érdekesség, hogy Granai ihletői a régi alkimista üvegek voltak.

Nagyon nehéz szétboncolni ezt az illatot, annyira komplex, egységes élményt nyújt.
Nyitánya fanyar bergamot, lédús őszibarack, és két szekérnyi bolgár rózsa. Nem a nyers, kissé szúrós bolgár rózsa, hanem nagyon krémes, zöldes, aldehidtől áttetsző, légies virág.
Ez a könnyed krémesség végig megmarad, soha nem lesz fojtóan tömény, bár az illat jellegét vaskosnak, mélynek, gazdagnak, és nagyon erőteljesnek mondanám.
A mindvégig uralkodó rózsa mellett nehezen érvényesül a többi virág, amit viszont egyértelműen érzek, az az ylang-ylang, jácint, és az orgona (legerősebben az ylang-ylangot), a többi a már említett komplexitás miatt számomra rejtve marad.
Teljes leszáradáskor az erősen virágos szívjegy fás alapra kerül, amelyben a szantál, és a lágy, selymes peru balzsam dominál, leheletnyi vaníliával.
Sötétvörös, földig érő, vaskos, nehéz bársonyköpeny... krémes, viaszos, parázsló, fűszeres rózsa.
Hatósugara és tartóssága elképesztő (a szigorúan csak egy fújás kategória).
Mestermunka a javából. Annak ellenére, hogy soha nem számított a Guerlain ház sikerillatának, piaci szempontból gyakorlatilag veszteségesnek számított, Jean-Paul Guerlain erre az illatára volt a legbüszkébb... abszolút méltán.
Alkotása során állítólag nagy hatással volt még rá Maurice Ravel Bolero-ja, amelynek makacs osztinátói valóságosan megtestesítik a parfümben folyton ismétlődő (szerintem el sem múló) rózsa motívumát.
Ha találkoztok vele semmiképp ne hagyjátok ki... szemeket becsukni, és jöhet a lehengerlő arab mesevilág... emlékezetes élmény lesz.

Sophie Gengembre Anderson
(1823-1903)
Seherezádé

Illatjegyei

• aldehid, zöld jegyek, őszibarack, bergamott, rózsa
• orgona, jázmin, jácint, ylang-ylang, gyöngyvirág, rózsa
• peru balzsam, szantál, vanília, vetiver, passiógyümölcs

https://www.facebook.com/illatpiramis

Kouros (Yves Saint Laurent) 1981

alkotó: Pierre Bourdon

illatcsalád: aromás- fougere

üveg: Alain de Mourgues

Hatalmas lelkesedéssel, rendkívüli posztként, afféle "breaking news"-ként indult ennek a bejegyzésnek az írása két hónappal ezelőtt, de van mentségem a késlekedésre...
Amióta Illatvadász bejegyzését olvastam róla, azóta vagyok kíváncsi Yves Saint Laurent "húgyszagú"-nak titulált atombombájára. Kétszer már majdnem sikerült tesztelnem, de a célvonal előtt valami mindig közbejött, és hoppon maradtam.
Most viszont egy illatbolond barátom jóvoltából, az enyém 1,5 ml vintage legenda (pár egyéb férfi "legendával" karöltve- amit itt is köszönök még egyszer). Ez bizony a mennyország kérem! :-)
Ami miatt ennyi ideig elhúzódott az egész, az a parfüm komplexitása volt. Azt hittem könnyedén megszületik a bejegyzés, pár napon át tesztelem, egy merő cibet az egész, semmi más, ezt majd szépen leírom, és kész. De ahogy többször próbáltam, kiderült, hogy milyen furfangos ez a pasi, mindig tudott újat mutatni, amivel sikerült teljesen összezavarnia.
Pierre Bourdon alapjáraton a kedvencem, a Dior féle Dolce Vita megalkotása miatt örökös rajongója lettem, annak összetettsége után gondolhattam volna, hogy a másik ikonikus illata azért mégsem lesz olyan egyszerű eset.

Épp a tömjén-túrám közepén jártam, napok óta a templomi tömjén áhítatában lebegve, amikor jött, és nyakon vágott a Kouros.
Realisztikus a végletekig. Az én mindent megédesítő női bőrömön, egy pillanatra sem engedett a határozottan férfias jelleg, ami maga alá gyűr, és nem ereszt (nehezen, de elvonatkoztatva az erotikától, arra (is) próbálok utalni, hogy tartóssága, intenzitása verhetetlen).
Ritkán mondom egy illatra, hogy nem lehet uniszex, de ez tényleg nem lehet.

Nyitánya erős, csípős (esküszöm torokkaparó) cibet, ami mellett én semmi mást nem érzek hirtelen. Később az aldehid légiesebbé teszi ezt a szúrós akkordot, és nehezen, de engedi kibontakozni a többi jegyet, ám a cibet erőssége gyakorlatilag végig megmarad.
Számomra szinte kibogozhatatlan illat, amit egyértelműen érzek az a fanyar bergamot, levendula, bőr, tölgymoha, kesernyés üröm (ami a vermut, és abszint zamatát adja), földes pacsuli és vetiver, a többi az én orromnak csak elméletben létezik. Talán még érzem a tonkát és pézsmát a végén, de ez már nagyon erőlködés a részemről. A méz rajtam nem bukkant elő, legalábbis az édessége semmiképp, esetleg az a szintén torokkaparó érzés, amit egy mézzel teli üvegbe hosszasan beleszagolva érzünk. 
Szappanos, tiszta illattá alakul, határozottan mocskos gondolatokkal fűszerezve.
Erre fokozottan érvényes a messziről, szigorúan egy fújás intelmének betartása.

Anavyssos Kouros
(Kr.e. 530 körül)
Nemzeti Régészeti Múzeum
Athén

Véleményem szerint a fougere kategória egyik iskolapéldája (ami ugye a levendula-tölgymoha kombinációja az 1800-as évek Franciaországából). Annak nem a tiszta, hanem a már említett mocskos értelmezése.

A neve lehet még érdekesség vele kapcsolatban, a Kouros név a fiatal, tökéletes testű férfiakat ábrázoló ókori görög szobrokra utal, nyíltan sugallva a szexualitást, a természetes erőt, kidolgozottságot, férfi szépséget.

Csak bátor, határozott férfiaknak ajánlom, akik már-már különc módon szeretnének kitűnni a tömegízlésből.
Egy cowboy illata, aki hanyag mozdulattal, lasszóval fogja meg a kiszemelt nőt, és le sem szállva a nyers bőrnyeregből, a lován teszi magáévá, majd mielőtt a nő akár egyetlen szót is szólhatna, vissza sem nézve ellovagol. Az érzelem talán egyetlen rezdülése az, hogy szivarját hanyag mozdulattal a szája másik sarkába helyezi... elnézést, kicsit elkalandoztam... szóval jó ez a Kouros, na! :-)


Illatjegyei:

• fehér üröm, aldehid, koriander, zsálya, bergamott
• szegfű, pacsuli, fahéj, orris, jázmin, vetiver, muskátli
• méz, bőr, tonka bab, ámbra, pézsma, cibet, tölgymoha, vanília

https://www.facebook.com/illatpiramis

Trussardi (1982)

illatcsalád: ciprus-virágos

Trussardi első parfümje 1982-ben jelent meg, igen formabontó külsővel. Szakít az addigi hagyományokkal, és a művészien formált üvegek után, a végletekig egyszerű, sima vonalú, lapos flakont tervez, amit azonban mintája mégis különlegessé tesz, ugyanis fehér, gyíkbőr mintás anyaggal burkolja, amelynek egyetlen dísze, a közepén elhelyezett agaras bőrmedál.
Az üveg jól tükrözi, a Trussardi művészetére általában jellemző avantgard technikai szemléletet, konstruktivista, újító törekvéseit.

Maga az illat, a klasszikus kompozíciók alapjára épít. A mai orr számára, elsőre talán nehezen érthető, élvezhető esszencia.
Ami engem különösen megfogott benne, az a hangulata. Az érzés, hogy visszarepít az időben (nem 1982-be, hanem sokkal korábbra), és egy olyan kor részesévé tesz, amikor én még nem éltem.

Fejillatában a fűszeres koriander, és a zöld jegyek dominálnak, többek között a galbanum keserű, zöldes gyantája. Az aldehid csak egy halovány, vékony fátyolként van jelen ebben a fás, kesernyés egyvelegben, a markáns összetevők szinte teljesen elnyomják, és nem engedik, hogy éteri, könnyed mivolta igazán érvényesüljön.
A virágok sem tudnak teljes pompájukban kibontakozni (pedig micsoda összetevők!). Talán az ylang-ylang, a grasse-i jázmin, és a tubarózsa érezhetően felbukkan benne, de annyira halványan, hogy magam sem vagyok benne biztos érzem is, vagy csak képzelem.
Az orris gyökér ad egy kis púderességet, de a leszáradás főbb szereplői itt már egyértelműen a bőr, a tölgymoha, és a cédrus.
Elegáns illat, melynek kortalanságát csak azért nem merem hangsúlyozni, mert a mai ízlés annyira megváltozott, hogy biztos vagyok abban, a karcosan fás bőrössége sokaknak nem nyerné el tetszését.
Tartóssága, és hatósugara kiváló. Az este karomra pöttyentett parfümöt, még másnap reggel is éreztem.

..."Filmszakadás", a Zöld Macskában. Karomon beburkolva, a pulóverem melegében vigyázva őrzöm az illatot.
A félhomályos pince hűvös, dohos. Már sötét van kinn mikor belépek, mégis meglep ez a sejtelmes fény, a lépcső mélybe imbolygó íve, amin félve lépek... sötétből, sötétbe... hol a nézőtér nyirkos padlója fából tákolt. Nem is színház ez, csak egy megfoghatatlan hangulat, amelyben székek vannak, asztal, és borostyánszínű whiskey. A színész orgánuma valóban Latinovits Zoltáné... nem játssza, érzi. Évája szép, törékeny, tüzes, rebbenő... szeme csupa rajongó odaadás... öngyújtó lángja villan, és az agyam betölti a cigaretta távolba ringató füstössége...

"Karóval jöttél, nem virággal,

feleseltél a másvilággal,
aranyat igértél nagy zsákkal
anyádnak és most itt csücsülsz,

mint fák tövén a bolondgomba
(így van rád, akinek van, gondja),
be vagy zárva a Hét Toronyba
és már sohasem menekülsz.

Tejfoggal kőbe mért haraptál?
Mért siettél, ha elmaradtál?
Miért nem éjszaka álmodtál? 
Végre mi kellett volna, mondd?

Magadat mindig kitakartad, 
sebedet mindig elvakartad,
híres vagy, hogyha ezt akartad.
S hány hét a világ? Te bolond.

Szerettél? Magához ki fűzött?
Bujdokoltál? Vajjon ki űzött?
Győzd, ami volt, ha ugyan győzöd,
se késed nincs, se kenyered.

Be vagy a Hét Toronyba zárva,
örülj, ha jut tüzelőfára,
örülj, itt van egy puha párna,
hajtsd le szépen a fejedet.

(József Attila: Karóval jöttél...)

(a fotó, a Zöld Macska Diákpincében készült, saját kép)

Illatjegyei:

• aldehidek, koriander, zöld jegyek, galbanum, jácint, bergamott
• tubarózsa, orris, jázmin, ylang-ylang, gyöngyvirág, muskátli, rózsa
• bőr, szantál, ámbra, pacsuli, pézsma, moha, vanília, cédrus, styrax

https://www.facebook.com/illatpiramis

Nocturnes (Caron) 1981

illatcsalád: virágos-aldehides

alkotó: Gerard Lefort

(Caron: Eau de Caron, Nocturnes, Infini (1972-es felújított változat))

üveg: Pierre Dinand

A fehér virágos illatok sokáig nem tartoztak a kedvenceim közé. Sőt egyenesen kerültem őket a fejfájás miatt, amivel általában illatuk mellé még többnyire "megajándékoztak".
Mostanában azonban (ismét) sokat változott az ízlésem és elkezdtem értékelni a fehér virágos illatok érett nőiességét.

Bevallom ebben az esetben nem is annyira az illat, mint a gyönyörű, szecessziós jegyeket (art déco) hordozó üveg, keltette fel először az érdeklődésem. 
Az, hogy a tartalma harmonikusan passzol a külcsínhez, csak fokozta vonzódásom.

Gerard Lefort nem mondható termékeny parfümőrnek, tudtommal összesen három illatot kreált, ebből az egyikkel egészen biztosan beírta magát a parfüm-történelembe.

Az éjszakai ihletésű Nocturnes minden komolysága ellenére, nem annyira nehézbombázó, mint azt első pillantásra gondolnánk. 
Csodásan klasszikus éjféli szimfónia, melyből aldehid összetevőjének köszönhetően árad valami megfoghatatlan, éteri könnyedség, zöld életteliség, és a szívillat édeskés, vidám virágkavalkádjának játékos aromája.

Nyitánya számomra egyértelműen a neroli fanyar, kissé kesernyés, zöld tobzódásáról szól, némi könnyed, gördülő, aldehides szappanbuborékon egyensúlyozva. A fejillatban lévő rózsát nem igazán érzem, de lehet, hogy csak elbújik a szívillat légies, puha virágfelhőjében.
Tulajdonképpen egyik virágot sem érzem markánsnak (a narancsvirág esszencián kívül), olyan finom összhangban van a tubarózsa, a jázmin, és az ylang-ylang, hogy egyetlen pillanatra sem zavaróak, tolakodóak (magyarul gond nélkül megúsztam fejfájás nélkül).
Az alapillat fás jegyeit a pézsma visszafogottan- apró érdességet engedve nekik- hagyja bontakozni a virágok ágyán.
Ekkor olyan számomra, mint egy játéktól kopott cselló, amelyen néhány helyen még ott ragyog a tükörfényes lakk csillogása, és a régmúlt Bach szimfóniák áradó életörömének emléke.

Hatósugara jó, bár viszonylag hamar (szűk 1 óra) bőrközeli illattá vált rajtam. Tartóssága is megfelelő (4-5 óra). Nem nyomasztó, nehézkes vintage érzés, hanem könnyedén éteri, klasszikus hatás.
Leszáradása a Michelle-t (Balenciaga) juttatta eszembe.
Idén (2013) jelent meg az új kiadása, amelyet még nem volt módomban tesztelni.
Úgy gondolom vintage rajongóknak kötelező alapmű, amely akár hétköznapokon is jól viselhető, klasszikus eleganciát ígér.




Illatjegyei

FEJ: aldehid, narancs, rózsa, neroli
SZÍV: jázmin, tubarózsa, ylang-ylang
ALAP: szantál, vetiver, pézsma


https://www.facebook.com/illatpiramis

Apres l'Ondée (Guerlain) 1906

illatcsalád: orientális- virágos 

alkotó: Jacques Guerlain

Most, hogy végre eljött az általam annyira várt tavasz, üdvözletére öntöm magamra a lágy, virágos illatokat. Kiemelkedő gyönyörűség számomra mind között, a nemrég megismert 

Apres l'Ondée - "Zápor után"

Jacques Guerlain 1906-os alkotása Aimé újításainak alapján jött létre. A szintetikus anyagok (ibolya illatú ionol, szegfű illatú eugenol, ánizs-aldehid) mesteri használata észrevétlenül bújik meg a kész műben, és csak az élethű komponensek élvezetére kell koncentrálnunk.
Eredeti üvege virágkosárra hasonlít, dugója az egyik leggyakoribb vadvirágot, a lóhere virágát formálja.
(1950 óta a napóleoni méhecskés üvegben árulják.)

Jacques szellemiségére nagy hatással volt a századforduló legnagyobb művészi mozgalma, az impresszionizmus. A természet közeliség, a pasztell színek használata, a pillanat megragadására való törekvés, az impresszionista technikák (a plein air levegős szabadsága, a pointillizmus különálló színeinek egymás mellettisége, ami távolról hirtelen optikai egésszé varázsolódik) az a gondolat, hogy a levegő rezgése elmossa a körvonalakat, mind lenyűgözték az újra rendkívül nyitott, világutazó parfümőrt.
Az Apres l'Ondée által sikerült egy olyan illatot alkotnia, amelyben az impresszionizmus jellegzetességei megtalálhatóak.

Zseniális, hihetetlen alkotás, mert úgy alakul szinte percről percre, hogy ha nem vagyok eléggé résen, már el is illan az összes változó varázsával- mint maga az évszak, amelynek olyan pontosan visszaadja törékeny illatokkal teli, szellős, vizes, áttetsző, édes hangulatát.
Azt a pillanatot szeretné megragadni, amikor a zápor utáni rét ontja magából a virágok, zöld szárak, nedves föld, ázott fák ezernyi aromájú édes, fűszeres illatát, és a vízpára ködén át pasztell árnyalatúra válnak a rét szivárvány színei.

Nyitánya ánizs és mézes, enyhén kesernyés narancsvirág, amelynek hátterében pár másodperc múlva azonnal bontakozik a lila virágok áradata- ibolya, írisz, vaníliavirág. Az orris gyökér púderes, földes felhanggal erősíti a lila jegyeket- a mimóza és a jázmin tovább árnyalja az édes-virágos akkordokat.
Az ánizs-aldehid pedig eközben légies könnyedséggel, halványlila éteri ködként lebeg, mint az ázott rét vaskos párája.
A szegfű az alapillat megjelenése körül bújik elő (kb. fél óra múlva)- izgalmassá téve a pézsma és a vanília puha illatát.
A gyantás összetevők a teljes leszáradáskor ismét enyhén kesernyés, csípős árnyalatot adnak a zömmel édesen vaníliás, púderesen íriszes alapnak.
Hamar bőrbe simuló illat lesz, ami viszonylag tartósan, 4-5 órán át, közelről szimatolva jól érezhetően velünk marad.

... főként LILA köd, melyen átsejlenek a sárga, zöld, barna árnyalatai...

Földes írisz, édes vaníliavirág és egy magányos, gyűrött szirmú ibolya lassan halványra fakuló lilasága. 
Harsány zöld szár enyhén kesernyés nedve.
Sápadtan sárga bibe fűszeres édessége.
Rezgő, kristálytiszta vízcsepp, amely tétován kanyarogva gördül le a szirmokon, magával sodorva illatmolekulák millióit, visszaadva őket az anyaföldnek, hogy azután a napfény illatos párává szublimálja őket. 
Mi pedig mezítláb a nyirkos fűben, a hosszú, hideg tél utáni részegítő napsütésben bőrünkön, orrunkon szívhatjuk be a tavaszt, a zápor utáni életnedvek újjászülető örömét.

Illatjegyek:

FEJ: fekete ribizli levél (cassia), neroli, ánizs, bergamott, citrom

SZÍV: mimóza, szegfű, szantál, ibolya, orris, jázmin, vetiver, ylang-ylang, rózsa

ALAP: írisz, ámbra, pézsma, benzoin, vanília, vaníliavirág (heliotrope), styrax

https://www.facebook.com/illatpiramis

Claude Monet: A sárga írisz (1914-17)

Michelle (Cristóbal Balenciaga) 1979

illatcsalád: virágos

alkotó: Francoise Caron
(Acqua di Parma: Iris Nobile (with Francis Kurkdjian); Armand Basi: Rose Glacee; Azzaro: Onyx, Silver Black; Christian Lacroix: Tumulte; Comme des Garcons: Series 2 Red- Palisander (with Yann Vasnier); Davidoff: Echo Woman; Emanuel Ungaro: Apparition (with Francis Kurkdjian); Escada: Escada Collection 1997; Giorgio Beverly Hills: So You; Hermes: Eau d'Orange Verte; Jean Charles Brosseau: Ombre Rose L'Original; La Perla: J'Aime; Le Labo: Fleur d'Oranger27; Montana: Just Me; Naomi Campbell: Paradise Passion; Pierre Cardin: Choc de Cardin; Omar Sharif: Pour Femme; S.T.Dupont: Blanc; Kenzo: Kenzo (1998), Ca Sent Beau; Thierry Mugler: Angel Garden of Stars- Violette Angel; Valentino: Rock n'Rose; Versace: Essence Exciting; Nu Be: Carbon 6C; Paul Smith: Optimistic for her/him; Madeleine Vionnet: Madeleine Vionnet; Charles Jourdan: Un Homme)

üveg: Pierre Dinand

Michelle

A vintage Balenciaga illatok már akkor vonzottak, mikor még egyet sem ismertem.
A mester legkedvesebb modelljéről elnevezett Michelle volt az első amit sikerült beszereznem.
Nem volt varázslat első szippantásra! élesnek, harsánynak és kaotikusnak éreztem- aztán valami mégis megváltozott és egyszer csak előttem is kibomlott a szépsége.

Romantikus, rusztikus nyitányában légies, enyhe aldehid szellőn ring a gardénia és a kókusz. Furcsa, hogy a  túlérett őszibarack fiatalos, vidám, gyümölcsös édessége mennyire harmonizál a komoly, érett, klasszikus jegyekkel- mégis ad egy halvány, izgalmas ambivalenciát a parfümnek. 
Mikor erősödnek a virágos jegyek, a jázmin, tubarózsa és orchidea összhangjától nemesen elegáns kompozícióvá érik- ekkor olyan mint egy kopott Thonet széken felejtett, vaskosan mélybordó bársonykabát. 
A szívillatban mintha csak a gyümölcsös ív folytonosságát akarná biztosítani, az édes, bódító ylang-ylang kissé banános jellege fenntartja a nyitány feszültségét.
Leszáradásakor a tubarózsa, szantál, vanília, pézsma és moha tompa melegsége dominál- eldöntve a dilemmát a klasszikus vonal győzelmével.
Tartóssága 6-7 óra (kb. 1,5 óra múlva bőrközeli illattá válik- de inkább intenzív, mint halvány jelleggel) 
Érdekes hangulatú pillanatokkal ajándékoz meg valahányszor viselem...

...szombat dél van, és én percek óta arról ábrándozok, hogy francia vagyok. Annyira elragadott az álom, hogy az imént még a lépteim is könnyedebbé váltak, ahogy a hidegen szeles Pozsonyi útról, a széles Szent István körútra fordultam. Gondolatban francia szavakat ízlelgetek, az egyik álmodozó puhasággal reggel óta körbeleng... Michelle... elképzelem amint valaki suttogva ezen a néven szólít... Michelle...
Sokan szállunk fel a napsárga 6-os villamosra... zökkenve indulunk, majd fémesen csikorgó fékezés után puha gurulással megállnak a kerekek... Nyugati tér... egy kisfiú száll fel, édesanyja kezét fogja- a gyerek mint egy apró erdei vad, izgatottan a levegőbe szimatol, majd szelíden barna szeme anyja tekintetét keresi- "Anya! de jó illat van! érzed?"... Ingerülten megrázkódnak a barna fürtök- "Nem! Kicsim telefonálok!"- persze, hogy "nem!"- hisz valójában itt sincs, szeme mereven bámul valami ablakon túli messzi világba- hogyan érezne bármit is a jelen lévő valóságból?! 
A gyerek csupa élet- szeme maga az éber, ősi kutató kíváncsiság- nézem ahogy egész lényével érez és figyel- azon merengek, hogy felnőttként tudom-e még (vagy épp akarom-e) ennyire egészen befogadni a világot... rácsodálkozom, hogy pár pillanatra mennyire fontos lett nekem az a kedvesen figyelmes, apró ember a fásult óriások birodalmában. 
Hirtelen meglep a hála érzése, hogy van valaki aki ma délben ezen a hosszú döcögő villamoson észrevett valamit abból, ami néhány órára nekem is örömöt jelent... furcsa ez a nap!... persze milyen is lenne?! mikor felnőttként újra gyerekesen könnyed játékot játszom... épp francia vagyok... Michelle...

Illatjegyei:

FEJ: aldehid, gardénia, kókusz, zöld jegyek, őszibarack
SZÍV: szegfű, tubarózsa, írisz, orchidea, jázmin, rózsa, ylang-ylang
ALAP: szantál, pézsma, benzoin, moha, vanília, vetiver

https://www.facebook.com/illatpiramis

Rose d'Amour (Les Parfums de Rosine) 2006

illatcsalád: virágos- aldehides

alkotó: (? Camille Latron)

A Les Parfums de Rosine mindent elmond a rózsáról, amit csak lehet. Egyetlen komponens köré építeni egy brand összes termékét a mai világban, amikor a változatosság a szórakoztatás, a piacképesség fő kulcsszavává vált- nagy merészségre vall, és határtalan kreativitást igényel.

Kevés illatukat ismerem- amiket igen, azok finom, lágy nőiességre törekednek- egész napos komfortérzetet nyújtva viselőjüknek.
Az aldehid komponens nagyon felkeltette érdeklődésem a Rose d'Amour összetevői között. Szeretem azt a fajta tisztaságot, régies hangulatot, áttetsző jelleget, amit ennek az illatcsaládnak a képviselői árasztanak. Minden ártatlan finomsága ellenére egy biztos, hogy nem a mai kor divatos irányzatainak kedvez- célközönsége nem a jelen, átlag fiatalsága. Aki azonban nem szeretne elmerülni a jelenleg uralkodó tucat illatok sekélyesen szirupos állóvizében- és persze szereti a rózsát- az ha teheti, mindenképp tegyen egy próbát a Rosine parfümökkel.

kézi készítésű rózsa szappan

Igazi klasszikus jellegű illat, alapja a Rosa Flamenca mesevilága. Erős aldehides kezdete azonnal a Rive Gauche (YSL) idejébe, a 70-es évekbe repít vissza. 

A gyömbér alig érezhetően, kicsit csípőssé téve fűszerezi a nyitányt.
Szappanos jellegét a jázmin enyhe édessége, és az írisz lágysága tovább fokozza.
Kb. fél óra múlva a rózsa felerősödik, majd leszáradáskor a moha tompa, puha ágyán álmosan, halkan  megpihen.
Hatósugara és tartóssága jó (kb. 5 órán át pihent a karomon). 

Szappanos jellege végig elkísérte. Számos karakteres összetevőjére rácsodálkoztam- bors, szerecsendió, bergamot, bogyós gyümölcs nyomát sem találtam benne. 

Régi, békebeli hangulatot áraszt. Szinte látom magam előtt a fiatal nőt, aki makulátlan, tökéletesre szabott csipkeruhájában kilép a kapun, 1890 egyik langyos szellővel ringató tavaszi délelőttjén. Arca tiszta, ragyogó, hamvasan bársonyos bőrét körbelengi az imént használt szappan gyöngéd, rózsaszín érintése. Karján még egy apró, kósza vízcsepp alig észrevehetően csillog. Illatos kezével végigsimít szoknyáján, majd hunyorogva, kopogó léptekkel elindul a márciusi napsütésben.

Aki szereti a tiszta, légies, rusztikus hangulatot árasztó, áttetsző aldehid fátyolba burkoló illatokat, annak kötelező darab! 
(legalább egy próba erejéig :-))

Illatjegyei:

FEJ: aldehid, gyömbér, galbánum, bergamott
SZÍV: írisz, jázmin, rózsa, bogyós gyümölcsök, nárcisz
ALAP: szerecsendió, moha, bors, vetiver

https://www.facebook.com/illatpiramis