Panorama (Olfactive Studio) 2015

illatcsalád: aromás-zöld

alkotó: Clement Gavarry

Az Olfactive Studio (aminek szeretett Chambre Noire illatát már korábban méltattam) a jól bevált fotó-parfümőr kooperációt kibővítette azzal, hogy új illataiban egy-egy addig senki által nem használt összetevőt is bevezet, és aköré építi az adott kompozíciót (tehát tovább finomodik, és árnyalódik a szemlélet, ami nekem roppant mód tetszik).

Az idei illatot Clement Gavarry, az IFF parfümőre tervezte, akinek érdekes a családi háttere, bár ő maga már Párizsban született 1977-ben, nagyszülei még Grasse-ban éltek, dédnagyapja egy hatalmas ültetvényt művelt, ahol jázmint, rózsát, levendulát termesztett, és olyannyira mestere volt a kertészetnek, hogy Coco Chanel személyesen tőle vásárolt alapanyagokat. 
Apját, Max Gavarry-t pedig már annyira megérintette a parfümvilág, hogy parfümőr lett, majd az ő nyomdokait követve fia, Clement is (aki az ISIPCA növendéke volt). Közös munkájuk a 2004-es Prada Amber, amelynek triójában Carlos Benaim is részt vett, és amiért 2005-ben FiFi díjat kaptak.
Érdekesség, hogy apjával mindketten szenvedélyes vitorlázók, sok időt töltött apja kedvenc hajóján, amit merő véletlenségből Neroli-nak hívtak.

Nevéhez fűzödik még többek között pár Eternity flanker, a Carolina (C.Herrera), a férfi Armani Code, az Immaculate (Michel Germain), a Prada Tendre, a Black Violet (Tom Ford), és természetesen egy rémes Harajuku baba. 
Amire azonban nyilatkozatai alapján szerintem a legbüszkébb, az 2011-ben, egy speciális eseményre készült parfüm, ahol az IFF parfümőrei egy szakmai esten (Speed Smelling) kereken 7 perc alatt bemutathatták azt az illatot, amit teljesen szabadon, csak saját kedvükre komponáltak (itt pénzt nem kímélve, mindenki beletehette a nyersanyagok színe-javát abba az egy üvegbe, amivel megvillantotta a szakma előtt tudását). 
Clement illatát az Észak-Nevadában (Black Rock sivatag) rendezett éves fesztivál, a "Burning Man" ihlette, aminek füstössége (gyanta, labdanum, mirha, szantál) megidézi a különleges este euforikus hangulatát. (A fesztiválról például ITT és ITT olvashattok bővebben, sok-sok képpel)

fotó: Miguel Sandinha

Elnézést a nagy kitérőért, de Gavarry olyan érdekes személyiség, hogy nem lehetett röviden elintézni, viszont jöjjön akkor a Panorama.
A fotó Los Angelesben készült, és az építészeti szempontból (is) híres Sheats-Goldstein házból való kilátást hivatott megörökíteni. Lényeg a modern építészet, és a természet ötvözésében van, valamint a két világ horizonton való találkozásában (a házat John Lautner építette, aki az amerikai Frank Lloyd Wright tanítványaként a modern épületek, és a körülöttük lévő érintetlen természet tökéletes harmonizációjára törekedett elsősorban).
A ház több filmben is szerepelt (A nagy Lebowszki, Exit, Charlie angyalai), eredetileg az öt gyermekes Sheats családnak épült, majd megvette az igen extrém kinézetű multimilliárdos fura figura, James Goldstein.
A különleges, és szépséges épületről érdemes olvasgatni (vagy csak a rengeteg képet csodálni) pl. ITT , ITT és ITT

A parfüm ennek megfelelően tökéletesre sikeredett. Mielőtt még olvastam volna bármit a koncepcióról, az jutott eszembe, hogy ez egy nagyon modern zöld illat.

Döbbenetesen zöld nyitány, lehengerlően erőteljes, nem savanykás, hanem fanyar, kesernyés akkordokkal, bergamott, és citrom reszelt héjának illata, amelyben mintha még egy elmorzsolt muskátli levele is virulna. Pár másodperc múlva kissé édesedik, lágyabb lesz, megjelenik a fügelevél, a balzsamfenyő gyantája, és a wasabi (japán zöld torma) jellegzetes aromája, ami enyhén szúróssá vált rajtam. Ettől érzem üvegszerűnek az illatot, ami nem békességet, hanem pont (jó értelemben vett) feszültséget keltett bennem.
Nagyon izgalmas kompozíció, ami szinte másodpercenként változik, alakul.
Leszáradásakor előbukkan a pacsuli, némi kesernyés galbánum, majd az egész egy mirhás-pézsmás-labdanum által erősített ámbraszerű gyantás alapra kerül, ami soha nem lesz a hasonló jellegű alapoknál megszokott módon sötéten, és balzsamosan simuló, hanem végig intenzív zöld, amelyről szikrázó zöld szilánkok jutnak eszembe.
Mestermunka, igazi művészet azon túl, hogy tavaszi-nyári frissítőnek is kiváló. Tartóssága, és hatósugara jó, szerintem intenzívebb a többi Olfactive illatnál.

a zöldek uralma... amint vaskosan kanyargó indákkal, berobbannak az üvegen...

Illatjegyei:

• bergamott, citrom
• wasabi, ibolyalevél, fügelevél, galbánum, kardamom, fű
• pézsma, vanília, tonka, mirha, balzsamfenyő, pacsuli, labdanum

(fotó: Sake no Hana étterem, London, "Bamboo Forest Green Art")

https://www.facebook.com/illatpiramis

Naturelle Osmanthus (Yves Rocher) 2015

HONLAP / FACEBOOK

illatcsalád: virágos

alkotó: Michel Girard

Miután sikerült teljesen legyőznöm azt a gátlásom, hogy ezen a blogon csak olyan parfümök lesznek, amiket művészi értékűnek tartok (ezek főként régi, vintage illatok) úgy határoztam, hogy még jobban feszegetem a határaim, és valamennyire próbálok lépést tartani az újdonságokkal (persze csak módjával), legalábbis azokat majd igyekszem bemutatni, amiket legalább ígéretesnek gondolok. Végül is mi történhet, ha nem tetszik, maximum azt írom- amitől persze még lehet az másnak a világ legjobb illata, szóval ne higgyetek senkinek, nekem sem, és próbáljatok ki mindent.

Mivel nem volt még Yves Rocher illat a blogon, ezért röviden annyit leírnék róluk, hogy alapítója a jó öreg Yves Rocher (1930-2009) volt, aki a francia Bretagne-ban lévő La Gacilly nevű kisvárosban született (érdemes rákeresni- katt a névre-, mert egyszerűen mesés hely, ahová ha tehetném azonnal indulnék minimum egy hétre).
1959-ben alapította meg cégét, amellyel szerette volna mindenki számára hozzáférhetővé tenni szépségápolási termékeit, ezért kiépített egy tanácsadói hálózati rendszert, valamint csomagküldő szolgálatot működtetett.
1969-ben nyitotta meg első üzletét.
1992-ben Yves Rocher visszavonult, és fia Didier vette át a vezetést, aki azonban korai halála miatt nem sokáig látta el ezt a posztot.
Jelenleg unokája Bris Rocher az elnök.

Michel Girard

A Naturelle Osmanthus-t az a Michel Girard készítette, akinek a Givenchy Extravagance d'Amerige nevű (sajnos megszűnt) csodát köszönhetjük, ami szerintem az egyik legszebb zöld illat a világon (ha nem a legszebb). Nevéhez fűződik még a Burberry Touch for women, Baby Touch; Azzaro és Cerruti férfi illatok, a Jennifer Lopez Still (amit szintén kedvelek), és benne volt a híressé/hírhedté vált Paco Rabanne 1 Million-t készítő trióban (Christophe Raynaud, és Olivier Pescheux társaként).

Az Yves Rocher illat citrusos nyitány, ahol a citrom mellett édesebb akkordok is helyet kapnak, jázmin, és osmanthus virág, majd ha akarom cédrus, ha nem akkor pedig fogalmam sincs mi?! (a "talán cédrus" felerősödik a leszáradás során, de tisztává sosem válik.)
Nem tudok sokat mondani róla, lineáris, és ahogy szokták mondani, egyszerű mint a faék.
Ez önmagában nem lenne baj, lehetne ettől még jó, de a szintetikussága végig zavart. Olyan Iso-E Super-el nyakon öntött cukros limonádé, kis virágos beütéssel. A teljes leszáradása Light Blue-szerű (annál édesebb, és kevésbé komponált), aki azt szereti, jó eséllyel ezt is tudná, bár tartóssága és hatósugara hagy némi kívánnivalót. Hamar bőrközelivé válik, és viszonylag sokáig érezhető ha vadászkutyaként szimatolom a löttyintés helyét, összességében mégis elég gyengécskének tartom (sajnos hiába a nagy név ígéretessége, és a szépséges pasztell színek andalítóan egymásba kavarodó kábítása).
Irtózatos kánikulában annak aki szereti, alaposan megfürödve benne el tudom képzelni, hogy frissítő jelleggel hat ez a light-os Candy Light Blue.

Illatjegyei

• citrom
• osmanthus, arab jázmin
• cédrus

https://www.facebook.com/illatpiramis

Mer & Mistral (L'Occitane en Provence) 2014

fotó: pinterest

HONLAP / FACEBOOK

illatcsalád: fás-aromás

alkotó: Karine Dubreuil

A L'Occitane-t 1976-ban, az ökológiai tanulmányait félbehagyó, 
23 éves Olivier Baussan alapította, Provence-ban. 
Neve a régi "Occitanie" szóból ered, mely a Dél-Franciország határaitól keletre és nyugatra fekvő területeket jelölte. 
Olivier  a kezdéskor lepárlókészüléket vásárolt, vadrozmaringot és levendulát szedett, majd tiszta olajesszenciát készített belőlük, melyet provence-i piacokon kezdett árusítani. 
Jelszava az lett, hogy "Minden a természetből ered, mi magunk semmit sem alkotunk.", amennyire lehetett igyekezett megőrizni a felhasznált anyagok természetességét. 
1982-ben kapcsolatba lépett az afrikai Burkina Faso nőszövetkezeteivel, a termékeikhez használt shea vaj betakarítását illetően. Az Afrika aranyának is nevezett shea vaj, az afrikai hagyományok szerint  szent shea fa termése, amelynek betakarítását kizárólag asszonyok végezhetik. Itt már körvonalazódott (ami később alapítványában már tisztán látszik), hogy szívügye az afrikai nők támogatása.

2006-ban a cég alapításának 30.évforduláján létrehozta a L'Occitane Alapítványt, amelynek két fő célja van

• Segíti a látássérülteket- tréningekkel, foglalkoztatási támogatással, munkahelyi beilleszkedésüket igyekeznek elősegíteni. 1997-től először a samponjaikat, Braille írással látták el.
• Támogatja a nők gazdasági egyenjogúságát- Afrikában oktatási/ művelődési központokat hoztak létre, és támogatnak folyamatosan, amelyekben pl. 2011-ben több mint 1500 afrikai nő tanult meg írni, olvasni.

A 2015-ös FiFi díj egyik győztesét (legjobb férfi illat közönségdíja), a Mer et Mistral nevű uniszex illatot, a ház egyik saját "orr"-a, a parfümgyártás szívében, Grasse-ban született Karine Dubreuil készítette, aki 2002 óta főként nekik dolgozik. Eddigi alkotásai között szerepel például a Gucci Envy me, Gucci pour Homme II., Guerlain Aqua Allegoria Pivoine Magnifica, Lanvin Eclat d'Arpege, Yves Saint Laurent Vice Versa, sok-sok L'Occitane illat, többek között az új, egyenüveggel ellátott Grasse-i kollekció (La Collection de Grasse) darabjai- amelybe a Mer et Mistral is tartozik, és olyan régebbi hírességek, mint az Eau des Baux, Eau des Cade, L'Eau des 4 Reines. Munkásságának igen széles a palettája, a hajnali harmat felszálló párájától, az masszív ónos esőig minden van itt kérem.

A Mer et Mistral nyitánya friss, cologne jellegű férfias citrus, ami inkább édes mandarin, valamiféle sós akkordokkal keverve, melyben szinte azonnal megjelenik az erőteljes ciprus, a fenyő, és nagyon halványan, csak a háttérben a rozmaring, amely harsányan aquás alapon nyugszik. Az édeskés citrus igen gyorsan eltűnik, és érkezik a cédrus, ez karakteresen férfias jelleget ad. Ámbra, valamint pézsma van az alapban, de nem lesz tőlük soha puha, meleg, és simuló. A teljes leszáradáskor felerősödik a cédrus, aquás alapon. A vége elég szintetikusra sikeredett, egy Fifi díjastól kicsit többet vártam (de ahogy szokták mondani, a felhozatalt nézve/ismerve a "zsűri", ebben az esetben a közönség nehéz helyzetben volt, és ennek most nem pozitív a csengése).  

Viszont ami mindenképp értékelendő, hogy annyira tökéletes az illat, és a név összhangja, hogy az már önmagában művészet. Maga a friss, fanyar, hűsítő sós tengeri szél. 
Ugyan mindkét nem számára készült, de a kesernyés, maszkulin, aromás akkordjai miatt inkább férfi illatként gondolok rá.
Én, aki utálom az aquás illatokat (tudom a besorolása szerint fás-aromás, de még ellátnám ezzel a plusz jelzővel), ezt meglepő módon, igen minimális fogcsikorgatással élveztem (bár nem viselném), viszont férfi bőrön úgy érzem tetszene (a mostanság divatos édes, nőies férfiparfümöknél ezerszer jobban).

Tartóssága 3-4 óra, hatósugara közepes, az eleje intenzív, de hamar bőrközelivé válik. 
A szintetikus végjátéktól eltekintve, jól összerakott, harmonikus illat, de túlárazottnak tartom, mint a L'Occitane valamennyi termékét (pedig a finom illatú kézkrémeikre mindig vágyom).

Illatjegyei

• citrom, mandarin
• ciprus, fenyő, rozmaring
• fehér ámbra, cédrus, pézsma 

https://www.facebook.com/illatpiramis

Provence (CLEAN) 2004

illatcsalád: citrusos-aromás

A CLEAN illatok népszerűségét azt hiszem értem. Sokan szeretnék (főként gondolom tavasszal, és nyáron) a "most ugrottam ki a zuhany alól, és a rekkenő hőség ellenére friss, tiszta, és még szép is vagyok" érzést.
Na ezt én is nagyon szeretném, csak nincs hozzá egyetlen CLEAN illatom sem (és mindig megállapítom, hogy ez nem véletlen :-) ), ami mintamaradványom van, azt pedig most bogarásztam ki a szekrény aljáról, egy óriási téveszmém miatt, ugyanis úgy emlékeztem, hogy ez az illat körtés (a neve alapján persze levendulás), és valójában egyik sem. Így a friss érzés helyett, a tágra nyílt szemű meglepődés jött, ami nem rossz persze, kivéve ha épp a készletében nem létező körtés illatokról ábrándozik az ember lánya.

Citromot, és lime-ot nem érzek, nekem ez az illat édesen lédús mű-narancs, szirupos mű-mandarinnal keverve. (és ez ebben az esetben nem oximoron)
Szerettem benne az épphogy pislákoló gyapotvirágot (ez ugye hardcore verzióban a Belong), ami a pézsmával karöltve lágyságot ad neki, szappanos fürdő utáni puha, hófehér törölközőbe burkolózást. Elvárt tisztaság érzés pipa, ezért mindenképp kap egy piros pontot.
Rózsát nem, de nagyon halványan a háttérben, a muskátli jellegzetes illatát felfedeztem, ezért még egy piros pont, mert imádom (mondjuk inkább nádfedeles parasztházak ablakában, de nem akarok túl szigorú lenni).

Érdekes illat, amit parfümnek sem neveznék feltétlenül, inkább valami közepes hatósugarú, és tartósságú szintetikumnak (egyébként mindig ez a bajom a CLEAN illatokkal). 

A törölközős, szappanos jellegű frissességet szerettem, viszont amit nagyon nem, hogy olyan, mintha előtte egy édes, gyümölcsös gumicukor-szappannal fürödtem volna, aminek brutál tartós a bőrön hagyott illata. (egyelőre nincs gumicukorszappan, ez csak az én agyszüleményem, ne keresse senki)

Félreteszem nyárra, és talán teszek vele még egy próbát. Hátha... (de csak a gyapotvirág, és a távolban vizionált muskátlis ház miatt, mert összességében nem szerettem) 

Illatjegyei:

• citrom, lime
• gyapotvirág, rózsa, muskátli
• pézsma

https://www.facebook.com/illatpiramis

Sanguine (Keiko Mecheri) 2000

fotó: parfumo.net (Angua)

illatcsalád: citrus-aromás

Ahogy ígértem az előző bejegyzésemben, akkor következzen egy szerintem kevésbé jól sikerült Keiko Mecheri illat.
A Damascena után, nagy várakozással tekintettem a próba elé, a neve alapján (az összetevőlistája nélkül) volt egy elég határozott elgondolásom vele kapcsolatban.
A vörös (vér) szóra asszociálva egy testes, jól komponált illatot vártam, ami nehéz, összetett, és majd maradandó élményt nyújt. Na ez nem jött össze.
Nagyjából arra a sorsra jutott, mint minden komolyabb előzetes elvárásom (bármi felé) az életben... semmi nem lett belőle.

A Sanguine számomra az a rejtély, amit bárhogy próbálok megérteni, nem megy. Folyamatosan összezavar, és egy szó jut mindig eszembe róla, a káosz.

Nyitánya egy könnyed, citrusos férfi arcszesz, vagy kézfertőtlenítő gél/folyadék illata. Kissé kesernyés citrusok, némi zöld háttérrel, az amalfi citrom apró szúrósságával, a leszáradásakor pézsmás alapon valami szintetikus furcsasággal, amiről a Donna Karan féle 1999-es felhőkarcoló (DKNY Women) végjátéka jutott eszembe (bár hozzáteszem azt másokon néha még szeretem is).
Viszonylag tartós (2-3 óra), bőrközeli illat.
Halvány elgondolásom sincs mi volt a cél ezzel a parfümmel, még nyári frissítőként sem tudom elképzelni, maximum munkamániás sebészeken, akik életük minden percében szeretnék érezni a citrusos kézfertőtlenítő illatát.

Egy dologra jó volt, hogy kb. egy órára újra elméláztam életem nagy filozofikus kérdésein, főként azon, hogy érdemes-e bármivel kapcsolatban előzetesen túl sokat (sőt bármennyit) agyalni... konklúzió sokadszorra: nem!... most már azon kellene gondolkodnom, hogy ez vajon miért nem megy?!... 
Másik jó dolog, hogy a modern művészetek felé fordította a figyelmem. Olyan művek felé, amik nem akarnak kifejezni semmit... és ez is lehet egy cél... mondjuk a modern nirvána... mondjuk... vagy valami ilyesmi... majd még gondolkodom rajta, ha ismét hangulatba kerülök.

https://www.facebook.com/illatpiramis

Mark Rothko (1954)

Illatjegyei

vérnarancs, petitgrain (keserűnarancs)
pézsma, amalfi citrom, narancs

Karma (Lush) 1995

HONLAP (magyar honlap) / FACEBOOK

illatcsalád: citrusos-aromás

Ha közeledik a karácsony, akkor biztosan előkerül a Karma, amely számomra a tökéletes ünnepi illat megtestesülése.

A Lush szövevényes, nekem átláthatatlan történetét, amelynek kozmetikumai 1995-ben jelentek meg ez alatt a név alatt, bevallom nem volt türelmem végigolvasni, akit érdekel, a honlapon részletesen megtalálja.

Egy biztos, hogy a brit székhelyű cég alapításakor, ez a mosolygós úriember, Mark Constantin tuti ott volt, a többi számomra jótékony homály, de szerintem alapinformációnak elég is ennyi.

A Lush fő vonzereje úgy gondolom a kézi készítésű kozmetikumok illatában van, amelyek egy utcahosszat (fél kerületet) képesek betölteni. Nagy rajongója vagyok a Daddy O, BIG, Buche de Noel, Honey trap, Rose Jam, és számtalan termékük mindent átható illatának.
Parfümjei jönnek-mennek, kiszerelésük is folyton változik, a Karma azonban a kezdetektől fogva stabilan tartja magát, mintha a cég jószerencséjét szimbolizálná.
A keletkezéséről az a legenda járja, miszerint Mark, az illat kreátora a Kensington High Street-en sétálva, rengeteg kiütött embert látott az utcán, akik ki tudja milyen szer hatásától voltak bódultak, miközben a Massive Attack számai üvöltöttek a fülébe, gondolatban belekeverte a parfümbe a közben megfogalmazódott érzéseit. Hippis illatot szeretett volna, amely visszaadja ezt a kötetlen, csavargó szabadságot. 
A névadás pedig egy szabálytalan parkolás miatti büntetés, és "ez a rossz karma miatt van!" mondatnak köszönhető, amelyben Mark azonnal ráismert új parfümjének nevére.

Nagyon megosztó illat, általában senki nem közömbös iránta, szerelem, vagy utálat, többnyire ezt a két végletet jelenti.
Nekem még a régi csomagolásban, krémparfüm változatban van meg, aminek a kiszerelése nem túl praktikus, mert nem lehet visszacsavarni a stixet, hanem vissza kell nyomni, amitől sérülhet. De minden macera ellenére imádom.
Benne van szinte minden elem, ami a karácsonyhoz köthető, fenyő, aromás narancshéj, kesernyés citrom(héj?), gyanta, fahéj keveréke, amelyhez erőteljesen a pacsuli, citromfű, és feketeribizli levél illata társul (levendulát sajnos nem érzek, pedig szeretnék). 
Lineáris illat, ami nem sokat változik, és még krémparfümből kenegetve is elég intenzív (szerintem jobb mint fújva), tartóssága több mint kiváló.

Semmi finomkodás, kidolgozottság, csak házilag vaskosan girbe-gurbára vágott citrusszeletek, fahéj rudak kuszasága, baltával faragott fenyő, és bogos kötéllel koszorúvá szorított fenyőágak masszív ragacsa. Mégis szeretem... talán pont ezért, mert nem tökéletes, nem szépeleg, csak megragad egy végtelenül egyszerű karácsonyi hangulatot.

(Városi pletykák szerint Alanis Morissette, és Michael Stripe (REM) kedvenc illata)

https://www.facebook.com/illatpiramis

Illatjegyei:

• narancs, levendula, citromfű
• fenyő, citrom, feketeribizli levél (cassis)
• pacsuli, fenyőgyanta, fahéj, elemi

Shower Fresh (CLEAN) 2007

HONLAP

Sosem gondoltam volna, hogy ezen a blogon CLEAN illatról fogok írni. Keveset ismerek, de azok egyikét sem szeretem, mind valami olyan szintetikus felhőt von körém, hogy hosszú távon nem bírom viselni.
A Shower Fresh azért kapott egy lehetőséget, mert pár fújásnyi mintát kaptam egyszer valakitől, és mivel rendet raktam, meg akartam szabadulni tőle. Szóval minta magamra fúj... kár volt! na én ezt nem szeretem!... mosakodásra, öltözésre idő már nincs... lesz ami lesz... és csoda lett, mert útközben olyan intenzíven felidézett egy gyermekkori emléket, hogy a végére megszerettem!

A CLEAN története röviden annyi, hogy 2003-ban, az USA-ban Randi Shinder gondolt egyet, és létrehozott egy olyan céget, amely kizárólag tisztaságillatokkal foglalkozik. 

Elgondolása szerint a boldogság gyakran hétköznapi, egyszerű dolgokban rejtőzik, a szappan illatában, a frissen mosott ruha ropogós tisztaságában. Ehhez alkotott különféle illatú parfümöket, tusfürdőket, testápolókat, sampont, szobaillatosítót stb.
Nézete szerinte a tisztaság nem csupán egy állapot, hanem egy életforma.
Termékei környezettudatos csomagolásban kerülnek a boltokba, hipoallergén formulában.
Nem végeznek velük állatkísérleteket, és nem tartalmaznak állati eredetű összetevőket, ásványi olajat, mesterséges színezéket stb.

Parfümjei nem túl bonyolult illatok, a SHOWER FRESH sem az.
Egyszerű citrusos nyitánya van (rajtam némi szúróssággal az első pillanatokban), amelyben a citrom, majd az édeskés narancs, illetve mandarin dominál. Mikor elillannak a fejjegyek, előbukkan a narancsvirág, és egy kis halovány gyöngyvirág, erőteljes pézsmás alapban.
Ez a "briliáns" leszáradás nem vesz igénybe 2 percnél több időt, tehát idáig nem volt túl izgalmas ez a folyamat. Veszedelmesen mű  az egész, tehát minden adott volt ahhoz, hogy kellemetlenül érezzem magam.
Viszont az emlék amit előhívott, már annál kellemesebb érzéssel lepett meg...

... a régi hosszú ház udvara tele hatalmas lavórral. Az udvar közepén, a színes fagolyókkal díszített hintám hívogató, nyaram tengernyi idejét kitölti a lengés, és a hinta görcsös fából tákolt tartókeretének ütemes, megnyugtató nyiszergése. De most nincs hinta!... bűvölet van... anyám mos! Dereka könnyen hajlik, barna, feszes combja félig kinn a lenge nyári ruhából... hajol, merít, hajol, merít, és a ruhák rendre eltűnnek, a lavór víz öblítős, opálos kavargásában. Melegen süt a nap... keze, lába vizesen csillog... a homok sötét lesz, ahogy kiloccsan a víz, s ennek a sötét árnynak a fantáziám rögtön létezést akar kitalálni... kerek kalapú gomba... vagy inkább mint a kandúr feje, csak bajsza nincs... nem baj! majd ezzel a vékonyka bottal rajzolok. Anyám simogatása illatos... "mi ez? macska?" s a felismerés kellemes mosolya mindkettőnkön felragyog...

Illatjegyei

• citrom, narancs, mandarin
• gyöngyvirág, narancsvirág, jázmin
• pézsma, fás jegyek

https://www.facebook.com/illatpiramis

Lei (Mazzolari)

illatcsalád: orientális-fás

Amikor nemrégiben a Trussardi Inside-ról írtam, akkor átgondoltam, hogy milyen illatokat tudnék még elképzelni egy beburkolózó, hűvös, tavaszi estéhez (most, hogy nem is volt igazi tél, valahogy foggal körömmel ragaszkodom a hűvös idő utolsó napjaihoz). 
Magyarul fejben próbáltam listát készíteni, a "kuckózó" illatokról. És akkor eszembe jutott, hogy van egy aprócska minta maradékom, a Mazzolari háztól.
(sajnos a többi illatát nem ismerem, ha valakinek van otthon tőlük felesleges mintája, kérem gondoljon rám!)

Augusto Mazzolari
(az unoka)

A Mazzolari borbélyműhelyt, Augusto Mazzolari alapította 1888-ban, Milánóban. 
A fiatal borbély, kezdetben csak férfiak számára készített illatos arcvizeket, első parfümsikerét, az Eau de Colognes nevű kölnije aratta, ami egyre népszerűbb lett az olasz férfiak körében.

Fia, Ferdinando bővítette az ügyfélkört, és női illatszereket is elkezdett készíteni. 
Unokája Augusto, pedig 1966-ban megnyitotta első illatszereket forgalmazó üzletüket, ahol már számos parfümöt készítettek férfiak és nők számára egyaránt.
Roppant letisztult, és elegáns üvegeikben, jelenleg összesen 15 parfümöt forgalmaznak, amelyek listáját megtaláljátok ITT.

De nézzük ezt a nőknek készült orientális-fás illatot, a Lei-t (amelynek férfi párja a Lui).
A nyitánya rengeteg porszerű kakaó, amelynek nyersesége hirtelen ambivalens érzéseket kelt bennem. Tényleg nagyon poros jellegű, amely már-már fullasztó az első pár pillanatban.
Felmentő seregként, egy perc múlva érkezik a labdanum ámbrás, sötét, szurokszerű, kissé bőrös felhangú mélysége. Ez kellő életet lehel ebbe a szaharai nihilbe.
A vanília édes illata pedig közben a labdanum mellé szegődik, és nőiessé, simulóvá teszi az illatot. 
Körülbelül 4-5 perc múlva megjelenik egy erőteljesen földes jellegű pacsuli, valamint a fás jegyek. A vetiver száraz fássága ebben a szakaszban újra fokozza az illat poros jellegét (ami nem igazán tetszik).
A citrom és a bergamott fogalmam sincs, hol helyezkedik el, mert gyakorlatilag egyiket sem sikerült benne felfedeznem.
Teljes leszáradása egyértelműen a kakaóra épül, a száraz jelleg tompul, majd egy bőrközeli kellemes, édeskés, fás illattá szelídül (itt már el tudnám képzelni, hogy egy vödörnyi mennyiséggel birtokoljam, és egy csésze forró, mézes almateával a kanapéra kucorodva élvezzem a gyengéd, tavaszi napsütést).

Összességében azonban nem tudom, hogy tetszik-e?! Van olyan fázisa ahol nagyon szeretem (a labdanum, és vanília felbukkanásakor, valamint a teljes leszáradásakor), és van amikor ki nem állhatom (a vetiver úgy érzem megfojt, felbukkanásakor torokkaparóan karcos a parfüm szárazsága). 
Finomsága és kimunkáltsága kétségtelen, és lehet, hogy csak én bőrömmel van gond, amiért néha ennyire rakoncátlanul viselkedik rajtam.
Tartóssága és intenzitása kiváló, erőteljes és igen ragaszkodó.
Bár női illat, én férfi bőrön szívesen tesztelném, úgy gondolom remekül működne.

Illajegyei

vetiver, francia labdanum, szantál, pacsuli, virginiai cédrus, vanília, bergamott, kakaó, citrom

képek a Mazzolari Profumerie hivatalos facebook oldaláról

HONLAP

https://www.facebook.com/illatpiramis