Femme (Hugo Boss) 2000

HONLAP / FACEBOOK

illatcsalád: virágos-gyümölcsös

A német származású Hugo Ferdinand Boss, 1924-ben alapította cégét, az Erms-folyó völgyében fekvő szőlőtermesztő városkában, Metzingenben.
Meglehetősen csúnya történeteket olvastam róla, el is gondolkodtam, hogy tényleg akarom-e tudni a háttérben lévő dolgokat, de megtörtént, nincs értelme tagadni, vagy nem tudomást venni róla.
Az a nem túl szívderítő igazság, hogy Boss aprócska cége a csőd szélén állt, amikor csatlakozott a náci párthoz, és az SS, illetve SA egyenruhák gyártásával egy csapásra megoldódtak anyagi gondjai (ő lett "Hitler szabója", ahogy akkoriban nevezték). 
Két elmélet létezik a köztudatban, az egyik szerint Boss volt a tervező is, a másik szerint csak a gyártó, és a fekete egyenruhákat Karl Diebitsch (festő), és Walter Heck (grafikus) tervezte. Lényegében majdnem mindegy, mert Boss a tervezésnél sokkal csúnyább dolgot tett, lengyel kényszermunkásokat (főként zsidó nőket), és francia hadifoglyokat dolgoztatott metzingeni gyárában, meglehetősen rossz körülmények között elszállásolva. A második világháború, és Hitler bukása után, a megvetett Boss márkanév is majdnem eltűnt a süllyesztőben. 

1948-as halála után unokái vették át az irányítást, akik a kiváló minőségű öltönyeikre koncentrálva próbálták túlélni, a nagyapai "örökség" nyomasztó súlyát.
Új célközönségük a 80-as évek feltörekvő, vagy épp már befutott értelmiségi ifjúsága lett, a szingli, gyermektelen karrierista "yuppie", aki csakis bőrcipőben, és minőségi, márkás öltönyben jelenik meg, ami akkoriban Armani, Ralph Lauren, vagy Boss volt.
Első illatuk 1984-ben jelent meg, Boss No.1 néven (amiből szívesen fogadnék egy mini vintage változatot, mert fás, fűszeres, mézes, levendulás, dohányos illatjegyei igencsak tetszetősek).

Kezdetben csak férfi ruhákat készítettek, a női részleg Joachim Vogt igazgatása alatt indult, 1998-ban (ekkor vezették be a Baldessarini vonalat is, amely kizárólag férfi parfümöket forgalmaz- Ambré nevű ámbrás, bőrös, ibolyás, labdanumos parfümjéből azonnal jöhetne egy üveggel). Ez a vonal egy magasabb minőséget képvisel a divatban, finom, és drága anyagok használata jellemző rá (tiszta selyem, ír vászon, kasmír).

Női ruháinak népszerűsítése érdekében felöltöztették a 2003-as Charlie angyalait (Cameron Diaz, Drew Barrymore, Lucy Liu), akik a filmben Boss öltözékekben parádéznak.

Jelenleg több ágazata (Boss, Hugo, Baldessarini), illetve alágazata van, a Boss Black a modern klasszikus ruházatot, a Boss Orange a lazább, bohém vonalat, a Boss Green az aktív, sportos stílust képviseli.

2011-ben jelent meg Roman Köster történész tanulmánya, amelyben feltárja a Boss cég háborús múltját, gazdasági felemelkedésének okait (Hugo Boss 1925–1945: The History of a Clothing Factory During the Weimar Republic and Third Reich), és a kötet megjelenésével egy időben, a cég vezetése nyilvánosan is bocsánatot kért azoktól, akiket a világháborúban gyárában dolgoztatott.

A Femme alkotója egyelőre rejtély előttem. Azt viszont tudom, hogy tavasszal, és nyáron nagyon szeretem ezt a kis szintetikus semmiséget. 

Citrusos, virágos nyitánya van, amelyben az édeskés tangerine, és a frézia, majd a bolgár rózsa dominál. Leszáradásakor felbukkan a sárgabarack, ámbrás alapon, amelyben a fejjegy kissé savanykás jellege is megmarad. Az a helyzet, hogy ebben a parfümben nincs szinte egyetlen tiszta, természetes akkord sem (illetve talán a frézia, és a végének nektáros sárgabarack jegye). 

Fogalmam sincs mit szeretek rajta?! A végletekig szintetikus, könnyen illanó, és valami miatt mégis közel áll hozzám. 
Puha, nőies, áttetsző lenge szellő ...esőáztatta frézia, egy csütörtök délután... kedves, butuska romantikusság... semmi más

Illatjegyei:

• tangerine, frézia, fekete ribizli
• jázmin, liliom, bolgár rózsa
• sárgabarack, citromfa, ámbra

https://www.facebook.com/illatpiramis

Manifesto (Isabella Rossellini) 2000

illatcsalád: virágos-zöld

alkotó: Alberto Morillas

Isabella Fiorella Elettra Giovanna Rossellini 1952-ben született Rómában, a rendező Roberto Rossellini, és a színésznő Ingrid Bergman lányaként.
Rómában divat-, és jelmeztervezést tanult, majd New Yorkban társadalomtudományt.

Kezdetben apja filmjeiben jelmeztervezőként dolgozott, modellkedett (Vogue), majd leszerződött a Lancome céggel, ahol többek között, a Trésor reklámarca volt (sok-sok egyéb termék mellett).

Számos filmben szerepelt (de nekem valahogy nem sikerült elcsípnem olyan alakítását, amiben szerettem volna).
Amit én nem tudtam, hogy 1979-1982-ig Martin Scorsese felesége volt.
1992-ben felbukkant Madonna Erotica c. klipjében, majd felkérte az énekesnő, hogy készülő könyvének (Sex) legyen az egyik modellje. 
Ekkor született Steven Meisel híres képe róluk, ami fogalmam sincs miért, de valahogy mindig mélyen érint (talán Madonna arcának törékenyen kiszolgáltatott "meztelensége" miatt).
Három könyvet adott ki, ezek tudtommal egyelőre magyarul nem olvashatóak (az önéletrajzi ihletésű "Some of me" (1997), a fotókat tartalmazó "Looking at me" (2002), és az apjának emléket állító kilométeres című "In the Name of the Father, the Daughter and the Holy Spirits: Remembering Roberto Rossellini" (2006))
Több karitatív tevékenységben is részt vesz: Wildlife Conservation Network, Howard Gilman Alapítvány, UNICEF, valamint támogatja a vakvezető kutyák kiképzését.
1995-ben a Coty azt a lehetőséget ajánlotta neki, hogy kidolgozhat egy saját bőrápolási márkát, ami meg is valósult, és neve alatt fut a mai napig. 
Első parfümje a Manifesto volt, ami 2000-ben jelent meg, ezt követte négy másik illat (Isabella, My Manifesto, Daring, Storia), amikhez olyan nevek kapcsolódnak, mint Natalie Lorson, Richard Herpin, és Alberto Morillas.

Alberto Morillas-t szerintem nem kell különösebben bemutatni a parfümánoknak, olyan illatok vannak például a listáján, mint az Amouage Opus VII.; Bvlgari: BLV, BLV Notte, az Omnia sorozat; Calvin Klein: Truth; Carolina Herrera: 212; Cartier: Le Baiser du Dragon, Must II., Armani: Sensi... és még sorolhatnám, ha egyszer végre elkészülök a posztjával, amit már elkezdtem, csak valahogy mindig tolódik szegénykém, akkor minden ott lesz.

A Manifesto-n nagyon érezhető a hatása, bvlgaris áttetsző akkordok, a citrusos-virágos-zöld jegyek jellegzetesen könnyed kezű, tiszta, légies keverése. Nem tudom honnét ered a név, latin szó, azt jelenti "kinyilatkoztatás".
Csodaszép alkotás, ami jelenlegi ismereteim szerint a "zöldek" listájának Top 5 parfümjei között szerepel. Virágos-zöld illat, de véleményem szerint változása során folyamatosan libikókázik az aromás-zöld irányába is.

Nyitánya frissen tépett bazsalikom zöldje, bergamottal kombinálva, friss, cologne szerű jelleggel.
Valahogy egyre jobban értékelem, és élvezem a fűszernövények tiszta illatát, ezért a Manifesto bazsalikomos kezdetét imádom (később is, de azért számomra a csúcspont, az eleje).
Körülbelül egy perc múlva megjelenik a kissé kesernyés narancsvirág, és halványan a háttérben a körte édessége, amit egy csipet bors tesz pikánssá. Borsos, fanyar jellege a leszáradás során felerősödik, majd a bors eltűnik, a fanyarság marad.
Alapja pézsmás, leheletnyit szantálos, zöld háttér, amelyben a bazsalikom, és a neroli mindvégig jelen van. Virágos akkordokat érzek, de magamtól nem tudnám kitalálni, hogy az épp jázmin, liliom, és rózsa (bár ez utóbbit talán még felismerném benne), édeskés háttérként rezonálnak, izgalmasan váltakozva a fanyar, kesernyés jelleggel.
Nagyon érdekes, és szép kompozíció, ami ugyan női illatként van besorolva, de szerintem férfiak is nyugodtan kipróbálhatják/használhatják, úgy gondolom az uniszex kategóriába bőven belefér (sőt, vannak fázisai, amikor kifejezetten maszkulin jellege van). Tartóssága közepes, hatósugara ennél gyengébb, hamar bőr közeli illattá válik.

Illatjegyei:

• bazsalikom, bergamott, bors
• narancsvirág, jázmin, körte, rózsa
• szantál, liliom, pézsma

kép: Albert Koetsier
(akinek szebbnél szebb alkotásai megtekinthetők ITT )

https://www.facebook.com/illatpiramis

Sexual (Michel Germain) 1994

HONLAP / FACEBOOK

illatcsalád: orientális-virágos

alkotó: Sophia Grojsman

Körülbelül ezer éve kaptam ezt a mintát, és a modern papír tokja miatt úgy gondoltam ez egy mostanában kiadott illat, a neve sem tetszett, szóval nem teszteltem.
Azután tegnap újra a kezembe akadt, és miután rácsodálkoztam, hogy "jéééé, van nekem
ilyenem is?!" - tegye fel a kezét az a parfümmániás aki járt már így- magamra kentem, és tetszett.
Nosza nézzük ki alkotta? Sophia Grojsman... (homlokoncsapás) jó reggelt Rozál! az egyik kedvenc parfümőröd. Na mindegy, vannak ilyen furcsa dolgaim, aki ismert gondolom most nem csodálkozik.
Grojsman-ról (aki ezen a fotón úgy néz ki, mint aki a Roxfortban személyesen Harry Pottert tanítja alkímiára) már több helyen áradoztam, most nem fogok, akit érdekel, az alábbi nevekre kattintva elolvashatja a régebbi bejegyzéseim. Változatlanul imádom az illatait, ahogy a barackkal, és virágokkal bánik, az maga a színtiszta, iskolapélda értékű művészet.
(Yves Saint Laurent: Paris, Champagne- Yvresse; Laura Biagiotti: Sotto Voce)

A kanadai származású Michel Germain-ről nem sikerült túl sokat kiderítenem, a honlapja alapján úgy látom főként a szexualitáson lovagol, ruhákat, táskákat, és különféle testápolási termékeket is készít, de egy a lényeg, a toldalékokkal variálva (femme, noir, very, sugar stb.) mindene szexuál. A tusfürdő, az arcszesz, a testápoló, a parfümök, szóval tényleg minden. Nincs rejtett tartalom, bújtatott reklám, itt nyíltan, rogyásig az erotikáról szólnak a dolgok, majdnem egyen nevekkel ellátva. Viszont amíg ezt olyan orrokkal művelteti, mint Grojsman, illetve Clement Gavarry, akinek többek között az új zöld Olfactive Studio illatot (Panorama) köszönhetjük, addig elnézem ezt a kis letapadt kajánságát.
Illatai közül pont az elnevezéseik miatt elsőre szinte semmi nem mozgatott meg, de jobban átbogarászva az összetevőket, az 1997-es levendulás Sexual pour Homme, a lilaakácos Deauville, a rémes névre hallgató Sexual Sugar Daddy dohányos-bőrös ígéretessége, és a Grojsman-Gavarry páros tervezte 2003-as Immaculate azért jöhetne hozzám mintában.

A Sexual egy meglepően szép, fehér virágos illat.
Nyitánya gyönyörűen tiszta osmanthus, frézia, rózsa, gardénia, sárgabarack, egy csepp bergamottal (ami épphogy megmutatja magát). Tömött virágcsokor, amin nagyon érezni Grojsman kezét.
A leszáradása folyamán egyszer csak megjelenik a jázmin, és felerősödik a gardénia, hogy egészen a végéig ő maradjon a csokor egyeduralkodója. Édeskés, simuló, krémes virágillat válik belőle (később kicsit szappanos jellege lesz), melengető fahéjas, fás, mirhás alappal. 
Tömör, de mégis könnyed, és hófehéren áttetsző parfüm, keleties vonásokkal (nem a fűszeressége, hanem a virágossága folytán).
Tartóssága, és hatósugara közepes, épp ezért hétköznapi komfortossághoz, illetve alkalmi illatként is el tudom képzelni.

Az "ideális esküvői illatok" listám első 5 helyezettjében mindenképp benne van- maga Michel is esküvő utáni afrodiziákumként ajánlja ezt a klasszikus szépséget.
(érdekesség, hogy az esküvőkön előszeretettel használt gardénia, az örömön túl, a titkos viszony/szerelem jelképe)

Illatjegyei

• klementin, lonc, osmanthus, sárgabarack, bergamott
• gardénia, frézia, jázmin, rózsa, vízililiom
• szantál, fahéj, vanília, neroli, mirha

(a fotón fehér gardéniából, és halvány rózsaszín rózsából készült csokor látható)

https://www.facebook.com/illatpiramis

Tardes (Carner Barcelona) 2010

HONLAP / FACEBOOK

illatcsalád: virágos-fás-pézsma

alkotó: Daniela Andrier

Sara Carner

A spanyol céget Sara Carner alapította 2009-ben. Két illattal rukkolt elő egy évvel később (addig fogalmam sincs mit csinált), egyik a Tardes, másik a D600 volt.

Üvegük majdnem csodás, tetszik a minimalista szemlélet, viszont túl nagy, soha nem tudom kényelmesen megfogni a kocka alakú üveget (nem mintha sokat fogdosnám), de látványnak kellemesen elegáns, ez kétségtelen.
Sara azzal a céllal indult neki a parfümbiznisznek, hogy majd jól megfogja Barcelona lényegét, és üvegbe önti ennek a különc módon modern városnak a hangulatát, amire annyira rányomja a zseniális Gaudi a bélyegét, hogy ettől azt hiszem elvonatkoztatni nem lehet. (egyszóval, aki ezt a hangulatot vissza akarja adni, annak alaposan fel kell kötnie a nadrágját)

Daniela Andrier számomra igen megosztó munkásságú. Nem igazán értem, hogy akinél a mérleg egyik serpenyőjében a régi női Gucci EDP, a Kenzo Le Monde est Beau, és a Prada Infision d'Iris van, ott hogy kerül a mérleg másik felébe a Prada Candy?! (és persze annak utána következő pont 4653 darab flankere). A tavalyi évben a Bvlgari-nak készített egy puccos sorozatot (Amarena, Ashlemah, Calaluna, Opera Prima stb.), amik első ránézésre elég monotematikus illatoknak tűnnek (persze ettől lehetnek jók), na ott esetleg még elképzelhető valami szépítés a szakmai önéletrajzban.

Daniela Andrier

A Tardes (Délután), a leírás szerint tisztelgés a béke, és harmónia előtt, egy tiszta, derűs nyári délután illata (ez eddig nagyjából semmi, akár a standard szexi is lehetne). A búzamezős, langy napsütéses, mandulás, muskátlis, vadrózsás, dombos sétát már le sem írom, mert felesleges (a honlapon részletesen olvasható, festőien ki van fejtve).
Aki most úgy érzi haragszom, és gonoszkodom, az jól érzi.
Annyira szerettem volna egy jóféle izgalmas (Gaudi-s), vagy legalább valami metropoliszos lüktetésű illatot, de helyette egy édes, 1700-as évekbeli katalán süteményt kaptam, egye fene, mandulás lankákkal, és dombkákkal. (vagy legyen inkább mandulás macaron, mert igaz, hogy az francia, de legalább tudom miről beszélek)
A hagyományaim szerint most jönne az a rész, hogy (már amennyire tudom) boncolgatom az illatot, de nem igazán tudom.
Tonka, tonka, tonka, vaníliavirág, vaníliavirág, az elején egy villanásnyi jellegzetesen fanyarkás muskátli, pézsma, pézsma, tonka, tonka... majd a teljes leszáradásakor egy kis szilva frissít. Azon gondolkodtam, hogy vajon melyik összetevő kaparja a torkom, és rájöttem, hogy semmi, annyira édes, hogy az kapar.
(Daniela a következő évben, 2011-ben készítette a Prada Candy-t, amit szerintem a Tardes-en gyakorolt. Illetve maradt egy kis Tardes alap, azt felhígította egy pöttyet, majd cuki nyeles tejeslábasban megkaramellizálta, és kész. Akik most felszisszennek, azoktól elnézést kérek!)
Ősszel-télen egy fújással, komfortillatként (puha, meleg garbóval) édes, gourmand rajongóknak biztosan lélekmelegítő, ha így nézem akkor kategóriájában nem is annyira rossz (szóval értem én a népszerűségét, az édes anyatej biztonságára vágyó ID genetikailag kódolt reszketésű cukorvágyát, de niche parfümnek, ebben az árfekvésben szerintem kevés).
Hatósugara, és tartóssága több mint kiváló. Rendszertanilag a "női" besorolást kapta.
No nem baj, van pár illata a Carner Barcelona-nak, lehet még ebből jó viszony, optimista vagyok. :-)

Illatjegyei

• muskátli, rózsa, mandula, brazil rózsafa
• zeller, szilva, cédrus
• pézsma, tonka, vaníliavirág

https://www.facebook.com/illatpiramis

Wisal (Ajmal) 2010

forrás: parfumo.de (Kwad)

HONLAP / FACEBOOK

illatcsalád: virágos

alkotó: Nazir Ajmal

Az Ajmal céget 1951-ben alapította egy Assamban (India) élő jóságos, muszlim bácsi, Haji Ali Ajmal. Ő elmélkedő, amatőr pszichológusként azt a nézetet vallotta, hogy az illatok, és emlékek között szoros kapcsolat van, egy jó parfüm a képzelet szárnyán, visszarepít az időben. Nosza a környezetében lévő természetes összetevőkből (India egy fűszerbomba, ugye?!) elkezdett parfümöket készíteni, amiket a jámbor, szerény, filozofikus lelkületű Haji Ali legnagyobb csodálkozására, vittek mint a cukrot.  

Az aprócska vállalkozás hamarosan óriási méretűvé nőtte ki magát, jelenleg két hatalmas központjuk van Indiában (Mumbai), és az Egyesült Arab Emírségekben (Dubai). (Külön található az indiai központ honlapja ITT)

Családi vállalkozás jellege megmaradt, immár a harmadik generáció ténykedik termékeik sikerén.
A cég ma is büszkeségük, Haji Ali szellemében tevékenykedik, aki a becsületet, tisztességet, és a humanitárius értékeket mindennél többre tartotta. Az Ajmal Alapítvány aktívan részt vesz számos jóléti, és karitatív tevékenységben.

Illataik nagy részét jelenleg Nazir Ajmal készíti (ha lehet így mondani, ő a ház hivatalos orra, aki szerintem klasszikus iskolai szinten nem tanulta ezt a mesterséget, inkább genetikailag lett kódolva rá). Rengeteg parfümjük van- 145 körüli a létszám- és ebben csak a 2001 utániak szerepelnek.

A Wisal-t nem túl izgalmas, ennek ellenére remek illatnak tartom. Még csak azt sem mondom, hogy bármiben újat hozna, de ezzel az arab misztikummal, cirkalmas üveggel, és azzal, hogy akárhányszor kentem magamra mindig jólesett, mégis levett a lábamról. (arról nem is beszélve, hogy ehhez a szerintem minőségi illathoz, netes parfümériákban könnyedén, és aránylag olcsón hozzá lehet jutni)

Nyitánya úgy gondolom a Montale Roses Musk hasonmása (mások szerint a Montale Aoud Blossom-é, azt nem ismerem, nem tudom, de pótolni fogom a hiányosságom). Ebben oud-ot nem érzek, az biztos.
Könnyed rózsa, amely teás, citrusos, édeskés, mint a Stella (Stella McCartney), de annál pézsmásabb, és pikánsabb fűszerezésű. Az elején pacsulit is érzek egy villanásra (elvileg nincs benne), de ez teljesen eltűnik, marad a szellős, pézsmás, fűszeres, kicsit gourmand-ba hajló lekváros rózsa, nagyon halvány fás alapon. Soha nem édesedik be teljesen a leszáradása folyamán, mindig marad egy kis citrusos, fanyar, teás, a vége felé picit mentásnak érzett, pézsmás jellege.
Egyszerű, és kellemes hétköznapi illat (még a filozófiájukba is illik). Tavaszt hozónak, rózsarajongóknak ideális. Tartóssága, és hatósugara már egy fújással is kiváló, sőt nem is kell több egynél! (hozza a már említett Montale minőségét, töredék áron). Nem ragozom tovább, szeretem, és kész.

(Az arab illatokkal való ismerkedésem az Al-Rehab olajokkal kezdődött, ezekről két részes összefoglaló megaposzttal készülök, aminek első fele már kész.)
Al-Rehab 1. és 2. 

Illatjegyei

virágos jegyek, rózsa, szantál, fűszerek, pézsma


https://www.facebook.com/illatpiramis
   

Eau du Soir (Sisley) 1990

fotó: frivole.be

illatcsalád: ciprus-virágos

alkotó: Jeannine Mongin (Hubert d'Ornano, Isabelle d'Ornano)

üveg: Bronislaw Krzysztof

A Sisley második illata, Isabelle vágyálma volt, aki imádja az egyik legillatosabb sövénynövénynek, a jezsámennek (Philadelphus) az illatát, amelyhez gyermekkori, spanyolországi élmények fűzik. Miután férjének mesélt ezekről a nosztalgikus, jezsámenes emlékekről, ő ajándékba elkészíttette szerelmetes nejének ezt a parfümöt, akinek évekre meglett a szignatúra illata.

A Soir (este) jelző arra utal, hogy a spanyol földön főként seringa virágként ismert növény, a naplemente után ontja leginkább bódító, jázminra emlékeztető illatát.

(Hobbi kertészeknek súgnám, hogy miközben kutattam a jezsámen után, felfedeztem egy szuper kertészeti oldalt ITT, ahol remek videókkal teszik élménnyé a tervezést, és adnak használható tippeket. A jezsáment linkeltem be, de érdemes barangolni az oldalon.)

Az Eau du Soir (kupakja csak úgy mellékesen 18 karátos arannyal futtatva) igazi klasszikus kompozíció, halványan kesernyés citrus nyitánnyal, ami pár pillanat alatt elillan. Grapefruit, és mandarin, de az utóbbi helyett inkább bergamottot érzek.
A komplexitása miatt, az én amatőr orromnak nagyon nehéz boncolgatni (ha nem lehetetlen).A fanyarkás nyitány után kicsit édesedik, borókásodik, a labdanumnak köszönhetően ámbrásan lágyul, és íriszes, púderesebb irányt vesz, ahol a virágillat a domináns, főként a jezsámen, édes rózsa, és halványan az ylang-ylang. Egy lehelet bors rövidke ideig pikánsan szúrós benne (de ezt nem is annyira az orromban, inkább a torkomban érzem- nem, nem ettem meg!)
A virágözön után belép a pacsuli, de ez lágy, simuló a tölgymoha-pézsma-ámbra alapon. Azután fokozatosan eltűnnek a virágok, szinte csak a jázmin, és az írisz marad, ezek észrevétlenül olvadnak egybe, oldódnak fel az alapban.
A teljes leszáradás írisz, pézsma, ámbra keveréke, amiben először puha, majd kicsit karcosabb fás jegyeket is érzek. Egyszerűen pazar illat, szavak nincsenek rá. Tartóssága, és hatósugara természetesen kiváló, egy fújás bőven elegendő belőle. (Luca Turin utálja, ez plusz pont nálam, mert én pedig őt nem szeretem)
Vintage mintám van (volt :-( ), nem tudom, hogy a jelenlegi (legalább) hasonló-e?! Egy biztos, nekem KELL ez a parfüm. Régiben, egészben, üvegben, nagyban, nagyon (vagy inkább nagyon-nagyon)!...

Közben teszteltem a jelenlegi, IFRAizmus által hatástalanított változatot. Sajnos közelébe sem ér ennek a csodának, körülbelül 1 óra a tartóssága, 15 perc után már bőrközeli, 30 perc után alig éreztem. Gyenge szappanillatra redukálták. Szomorú vagyok :-( 

Illatjegyei:

• grapefruit, mandarin
• szegfű, írisz, jázmin, francia labdanum, ylang-ylang, pacsuli, tölgymoha, rózsa, gyöngyvirág, boróka, bors, jezsámen
• pézsma, ámbra

https://www.facebook.com/illatpiramis

Provence (CLEAN) 2004

illatcsalád: citrusos-aromás

A CLEAN illatok népszerűségét azt hiszem értem. Sokan szeretnék (főként gondolom tavasszal, és nyáron) a "most ugrottam ki a zuhany alól, és a rekkenő hőség ellenére friss, tiszta, és még szép is vagyok" érzést.
Na ezt én is nagyon szeretném, csak nincs hozzá egyetlen CLEAN illatom sem (és mindig megállapítom, hogy ez nem véletlen :-) ), ami mintamaradványom van, azt pedig most bogarásztam ki a szekrény aljáról, egy óriási téveszmém miatt, ugyanis úgy emlékeztem, hogy ez az illat körtés (a neve alapján persze levendulás), és valójában egyik sem. Így a friss érzés helyett, a tágra nyílt szemű meglepődés jött, ami nem rossz persze, kivéve ha épp a készletében nem létező körtés illatokról ábrándozik az ember lánya.

Citromot, és lime-ot nem érzek, nekem ez az illat édesen lédús mű-narancs, szirupos mű-mandarinnal keverve. (és ez ebben az esetben nem oximoron)
Szerettem benne az épphogy pislákoló gyapotvirágot (ez ugye hardcore verzióban a Belong), ami a pézsmával karöltve lágyságot ad neki, szappanos fürdő utáni puha, hófehér törölközőbe burkolózást. Elvárt tisztaság érzés pipa, ezért mindenképp kap egy piros pontot.
Rózsát nem, de nagyon halványan a háttérben, a muskátli jellegzetes illatát felfedeztem, ezért még egy piros pont, mert imádom (mondjuk inkább nádfedeles parasztházak ablakában, de nem akarok túl szigorú lenni).

Érdekes illat, amit parfümnek sem neveznék feltétlenül, inkább valami közepes hatósugarú, és tartósságú szintetikumnak (egyébként mindig ez a bajom a CLEAN illatokkal). 

A törölközős, szappanos jellegű frissességet szerettem, viszont amit nagyon nem, hogy olyan, mintha előtte egy édes, gyümölcsös gumicukor-szappannal fürödtem volna, aminek brutál tartós a bőrön hagyott illata. (egyelőre nincs gumicukorszappan, ez csak az én agyszüleményem, ne keresse senki)

Félreteszem nyárra, és talán teszek vele még egy próbát. Hátha... (de csak a gyapotvirág, és a távolban vizionált muskátlis ház miatt, mert összességében nem szerettem) 

Illatjegyei:

• citrom, lime
• gyapotvirág, rózsa, muskátli
• pézsma

https://www.facebook.com/illatpiramis

Nevermore (Frapin) 2014

illatcsalád: virágos-fás-pézsma

alkotó: Anne-Sophie Behaghel

A barátnőm azonnal beleszeretett ebbe az illatba... "kell!" mondta tegnap, amikor próbáltam rávenni, hogy tesztelje az 1270-et. "Most nem az kell, ez kell!"... rendben, értek én a szóból... gondoltam akkor holnap tesztelem én is, mi ez a mágia?! Mit ne mondjak, adott egy furcsa keretet ennek a borongós, esős napnak.

Anne-Sophie Behaghel

A francia Anne-Sophie Behaghel kevés alkotását ismerem (sajnos), pedig olyan izgalmas házaknak dolgozik, mint például az olasz Mendittorosa, a misztikummal körített francia Les Liquides Imaginaires, vagy az idén 3 parfümmel előrukkoló új, szintén francia niche márka, a Room 1015, amelyeknek egyik illatát sem ismerem, de nagyon kíváncsi lennék rájuk.

A parfüm David Frossard, a Frapin kreatív igazgatójának ötlete volt, aki a kissé zilált idegrendszerű amerikai költő/író Edgar Allan Poe életműve előtt kívánt tisztelegni, megidézve Poe sötét titkokkal teli, borongósan varázslatos világát.

A kiválasztott mű A holló, és a benne híressé vált "Nevermore" lett.

(Érdekesség az íróval kapcsolatban, hogy volt egy titkos rajongója, aki 1949 és 2009 között (tehát 60 éven át!), minden január 19.-én, Poe születésnapján, három szál rózsát, és fél üveg konyakot helyezett el a baltimore-i temető síremlékénél. A titokzatos fekete ruhás férfi megjelenését, minden évben irodalomkedvelők tucatja, virrasztással várta, aki miután elhelyezte a virágokat, tósztot mondott, ivott a konyakból, majd távozott.)

A Nevermore nem egyszerű illat. Hol szerettem, hol nem, de egy biztos, hogy a közömbösséget nem tűri.

A nyitányában álomszép templomi tömjént érzek (elvileg nincs benne), amit még lebegőbbé, ködösebbé tesz egy lehelet aldehid. A pár másodperces templomi áhítat után, következnek a fűszerek (tiszta szerecsendió, kissé kesernyés sáfrány, és a fekete bors enyhe szúróssága), majd megjelenik a fanyar atlasz cédrus, ami a teljes leszáradásig erősen domináns marad, maszkulin jelleget adva, és mintha egy árnyalat földes vetiver is lenne benne, megint csak a férfiasságot kiemelve. A nyitány utáni első felvonás nekem hűvösen karcos, később az ámbra, és a kétféle rózsa lágyít, melegít rajta, de inkább hideg illat.

Összességében nem rózsásnak mondanám (bár vannak olyan fázisai, amikor igen), hanem fás, száraz, cédrus illatnak. Ugyan uniszex, de egyértelműen férfi illatként gondolok rá. Tartóssága, hatósugara kiváló, a délelőtti fújást, még késő délután is éreztem, karakteres, bőrközeli illatként.

Az egész körítéssel, kompletten ez is egy mestermunka a Frapin-től, amin tisztán érződnek a minőségi alapanyagok, és a hozzáértő kezek.

Then, methought, the air grew denser, perfumed from an unseen censer

Swung by Seraphim whose foot-falls tinkled on the tufted floor.

'Wretch', I cried, 'thy God hath lent thee - by these angels he has sent thee

Respite - respite and nepenthe from thy memories of Lenore!'

Quaff, oh quaff this kind nepenthe, and forget this lost Lenore!'

Quoth the raven, 'Nevermore.'

Edgar Allan Poe: The Raven (1945) részlet

(magyar fordítások: Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád)

Illatjegyei

damaszkuszi rózsa (Rosa damascena), százlevelű rózsa (Rosa centifolia), ámbra, aldehid, szerecsendió, atlasz cédrus, sáfrány, fekete bors

https://www.facebook.com/illatpiramis

Damascena (Keiko Mecheri) 2003

illatcsalád: virágos-gyümölcsös

Az amerikai niche parfümházat, Kaliforniában alapította egy japán származású házaspár, Keiko és Kamel Mecheri 1990-ben. 
A cég "arca" Keiko, Atami városában született, Japánban, de Kaliforniában (Beverly Hills) nőtt fel. Itt folytatta tanulmányait az UCLA egyetemén, ahol divat-, és művészettörténetet tanult. A formák, színek, zene (egy ideig zongorázott), illatok mindig lenyűgözték, esztétikum iránti vonzódása már kicsi gyermekkorától megmutatkozott.
A divattervező Kamel Mecheri-vel, egy párizsi útján találkozott, ahol is egymásra hangolódásuk azonnal kiderült, a sok közös vonással rendelkező fiatal között románc szövődött, majd ahogy a romantikus regényekben lennie kell, összeházasodtak.
(Érdekesség, hogy az 1998-ban megjelent illatuk a Loukhoum, elmondásuk szerint a szerelmüket szimbolizálja, ami mézes, édes, pézsmás alapon, rózsabimbók, és rügyek pattanása. Na ez az én kevésbé romantikus lelkemnek kicsit sok, na de ha így, hát akkor így kell szerelmet vallani.)
Közös vállalkozásuk eredeti neve Bazaar des Senteurs volt, ahol saját készítésű testápolási termékeket, és illatgyertyákat is forgalmaztak. Első parfümjeik sikere azonban eldöntötte a későbbi irányvonalat, majd hamarosan Keiko nevére keresztelték a céget, és elkezték ontani a parfümöket.
Illataik sokszor mindenféle multikulturális alapokon terveződnek (különféle számomra egyelőre átláthatatlan elméletek köré), Keiko-ra máig nagy hatással van a szürrealizmus, az egzisztencializmus, az ókori mitológia, a középkori zene, és a japán ikebana.
A ház (nem hivatalos) parfümőre a francia származású, ISIPCA-n végzett Yann Vasnier (akinek hosszú az együttműködési listája, olyan neveknek dolgozik még, mint Tom Ford, Marc Jacobs, Comme des Garcons, Le Labo stb.)
Jelenleg 60 illatuk van (mondom szinte követhetetlen az egész), ami véleményem szerint rengeteg ahhoz, hogy tisztán hozzanak egy adott minőséget, de mivel vannak igen kiemelkedő alkotásaik, ezért nem maradhatnak le innét. (egy általam silányabbnak tartottról is fogok majd írni, de csak azért mert a maga sajátos módján mégis erősen hatott rám).

A Damascena viszont jó. Nem csak jó, szerintem nagyon jó. Pont annyi izgalom van benne, ami még kifejezetten kellemessé, könnyeden játékossá teszi a viselését.
Nyitánya gyümölcsös, légies (teás) rózsa, egy csepp fanyar fekete ribizlivel, és csorduló piros bogyósokkal. Lányosan édes, és üdítően savanykás egyszerre. Elég hosszan tart ez az intenzív gyümölcsös fázis (majdnem a teljes leszáradásig), amelyben pár perc múlva megjelenik a puha pézsma, amitől simulóbb lesz az egész, és mintha egy leheletnyi pacsulit éreznék benne, némi összemorzsolt fekete ribizli levél naturalista kesernyésségével. Az idő előrehaladtával, amikor a gyümölcsök tobzódása elcsitul, akkor egyre édesebb, fanyarabb, szépségesen pézsmás lesz, egy haloványka púderességgel.
Tartóssága kiváló, hatósugara pont a mostani ízlésemnek megfelelő. Nem harsogó, de pár fújással azért 2-3 órán át, viszonylag intenzíven érezhető mielőtt bőrközelivé válik.
Az az illat, amiből tavasszal, és nyáron 10-20 ml-t nagyon szívesen elfújkálnék. 
Egyszóval beleszerettem na. <3 (Ha valakinek van, és megszánna egy kevéskével, az írjon bátran.)

(És körülbelül fél óra tipródás után eszembe jutott, hogy mire emlékeztet, az Yves Saint Laurent féle In love again-re, ami ugyan sokkal kevésbé rózsás, de jellegében szerintem nagyon hasonló)

Illatjegyei

• fekete ribizli, piros bogyósok
• rózsa
• pézsma

https://www.facebook.com/illatpiramis

Nahema (Guerlain) 1979

illatcsalád: orientális-virágos

alkotó: Jean-Paul Guerlain

üveg: Robert Granai

Ha tavasz, akkor nálam rózsaillat. Ahhoz képest, hogy pár éve még nem szerettem, most feltűnően gyakran nyúlok utána, annyira, hogy a kedvenc rózsás illataimról bejegyzést készülök írni.
Guerlain Nahema-ja régi vágyam volt, de mivel nehéz vintage verzióhoz jutni, ezért évekig váratott magára, de ami az enyém megtalál, tehát most itt van egy negyed mintányi szépség. :-)

Az illat városi legendája egy két szálon futó történet, amelynek egyik szála Catherine Deneuve nevéhez fűződik, a másik Seherezádéhoz, és az Ezeregy éjszaka meséihez.
Jean-Paul Guerlain fejében akkor fogalmazódott meg a gondolat, hogy egy buja, orientális-virágos illatot szeretne készíteni, amikor megpillantotta a szépséges Catherine Deneuve színésznőt, a Benjamin, avagy egy szűz emlékiratai (Benjamin ou les mémoires d'un puceau) c. 1967-es, Michelle Deville rendezte filmben. A buja, és orientális jelzőkről máris jött az asszociáció Seherezádé meséire, így kerülhetett a képbe az ikerpár, Mahane és Nahema meséje, akik két ellentétes archeotípust személyesítenek meg, Mahane a szelíd, félénk, engedelmes "víz leánya", míg Nahema a csábító, féktelen, vad "tűz leánya".

Üvegével kapcsolatos érdekesség, hogy Granai ihletői a régi alkimista üvegek voltak.

Nagyon nehéz szétboncolni ezt az illatot, annyira komplex, egységes élményt nyújt.
Nyitánya fanyar bergamot, lédús őszibarack, és két szekérnyi bolgár rózsa. Nem a nyers, kissé szúrós bolgár rózsa, hanem nagyon krémes, zöldes, aldehidtől áttetsző, légies virág.
Ez a könnyed krémesség végig megmarad, soha nem lesz fojtóan tömény, bár az illat jellegét vaskosnak, mélynek, gazdagnak, és nagyon erőteljesnek mondanám.
A mindvégig uralkodó rózsa mellett nehezen érvényesül a többi virág, amit viszont egyértelműen érzek, az az ylang-ylang, jácint, és az orgona (legerősebben az ylang-ylangot), a többi a már említett komplexitás miatt számomra rejtve marad.
Teljes leszáradáskor az erősen virágos szívjegy fás alapra kerül, amelyben a szantál, és a lágy, selymes peru balzsam dominál, leheletnyi vaníliával.
Sötétvörös, földig érő, vaskos, nehéz bársonyköpeny... krémes, viaszos, parázsló, fűszeres rózsa.
Hatósugara és tartóssága elképesztő (a szigorúan csak egy fújás kategória).
Mestermunka a javából. Annak ellenére, hogy soha nem számított a Guerlain ház sikerillatának, piaci szempontból gyakorlatilag veszteségesnek számított, Jean-Paul Guerlain erre az illatára volt a legbüszkébb... abszolút méltán.
Alkotása során állítólag nagy hatással volt még rá Maurice Ravel Bolero-ja, amelynek makacs osztinátói valóságosan megtestesítik a parfümben folyton ismétlődő (szerintem el sem múló) rózsa motívumát.
Ha találkoztok vele semmiképp ne hagyjátok ki... szemeket becsukni, és jöhet a lehengerlő arab mesevilág... emlékezetes élmény lesz.

Sophie Gengembre Anderson
(1823-1903)
Seherezádé

Illatjegyei

• aldehid, zöld jegyek, őszibarack, bergamott, rózsa
• orgona, jázmin, jácint, ylang-ylang, gyöngyvirág, rózsa
• peru balzsam, szantál, vanília, vetiver, passiógyümölcs

https://www.facebook.com/illatpiramis