A következő címkéjű bejegyzések mutatása: parfümházak története. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: parfümházak története. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. január 28., vasárnap

Valentina (Valentino) 2011


illatcsalád: orientális-virágos

alkotók: Alberto Morillas, Olivier Cresp

A ház alapítása Valentino Garavani, az olasz származású divattervező nevéhez fűződik, aki 1932-ben született a Lombardia tartományban található, csodás Voghera városában. 
Kiváló rajztehetsége igen korán megmutatkozott, komoly érdeklődése a festészet, építészet, divattervezés iránt kiemelte kortársai közül.
Tanulmányait a milánói Accademia Dell Arte falai közt kezdte, majd Franciaországba ment, ahol az École des Beaux-Arts, és a Chambre Syndicale de la Couture Parisienne növendéke lett. 
Gyakornoki éveit Jacques Fath, Balenciaga, Jean Desses és Guy Laroche mellett töltötte.
1959-ben pedig úgy döntött véget vet az inas éveknek és hazaköltözve, Rómában (Via Condotti) megalapította saját cégét édesapja és akkori szerelme, 
Gerald Nanty anyagi segítségével.
A vállalkozás azonban kezdetben nem bizonyult elég jövedelmezőnek, ezért hamarosan egy újabb szerelemnek, Giancarlo Giammetti-nek kellett kihúznia a pácból, ezek után viszont sikerült stabilan megvetnie lábát a divat világában.
Egy bizonyos vörös szín (Valentino Red) máig az ő nevéhez fűződik, majdnem minden bemutatóján felbukkant, sőt volt mikor csak köré épült egy komplett kollekció.


Olyan hírességeknek tervezett ruhákat mint Jacqueline Kennedy, aki a férje meggyilkolása utáni években kizárólag Valentino ruhákat viselt, majd ugyancsak Valentinóban ment férjhez Onassishoz. De híres rajongója volt Elizabeth Taylor, Audrey Hepburn, Farah Pahlavi iráni császárné, a brit királyi család fekete báránya Margit hercegnő, Grace Kelly, Julia Roberts, Jennifer Aniston, és Jennifer Lopez.
1967-ben megkapta a divat Oscar-díját, a Neiman Marcus díjat.
Első parfümje 1978-ban jelent meg Valentino néven, ezt a mai napig 32 másik követte (ha a flankereket nem számoljuk, akkor nagyjából 12).
2007-ben visszavonult, a Valentino jelenleg a Puig tulajdonában van.
Érdekesség, hogy egyik kedvenc filmemben (Az ördög Pradát visel) is felbukkan egy jelenet erejéig, amit kizárólag Meryl Streep kedvéért vállalt el, és amit megnézhettek ITT , valamint ha időtök engedi olvassatok el néhány vele készült interjút, pl. ITT (pár mondata újra rádöbbentett arra, hogy tudatosan törekednünk kell minden nap valami szépet találni az életben, legyen az egy festmény, test, szín, bármi, amire rácsodálkozhatunk és amiben gyönyörködhetünk), és pillantsatok bele a Valentino enteriőrbe ITT.


A Valentina két tervező közös munkájának eredménye, egyikük Alberto Morillas aki remekül bánik az orientális és virágos jegyekkel, másikuk Olivier Cresp aki az édes, gyümölcsös, orientális, fás akkordok mestere.

Nyitánya kesernyés narancsvirág és egy gyorsan illanó fanyar bergamott kettőse, ami alatt némi édes, virágos szívillat sejlik kezdetben halvány derengésként, amibe nagyjából egy perc alatt olvad bele a narancsvirág akkordja, és aminek egyre erősödő jellege valahogy nem engedi kibontakozni a szarvasgomba számomra alig-alig érezhető, nagy fantáziával inkább csak odagondolt jellegzetes, kissé földes illatát (nagy bánatomra, mert imádom a szarvasgomba fűszeres, naturális aromáját).
A fejillat tulajdonképpen az édes-virágos jegyek felerősödéséről szól, amitől áthajlik egy kellemesen krémes, virágos szívillatba és ad egy olyan meleg, nőies, lágy, puha hatást, amitől roppant kényelmes lesz a viselete.
A fehér virágok uralmát leheletnyi édes eper teszi játékossá, ami megtöri az egyhangúságot és ez pont elegendő ahhoz, hogy az egészet kislányosan bájosnak, kacéran flörtölőnek és összességében mégis dámásan elegánsnak érezzük. 
A virágok közül a krémes tubarózsát érzem inkább dominánsnak, vaskos, stabil alapot képez, ami fölött lebeg némi fanyar narancsvirág és egy könnyed, szellős jázminillat, de valahogy olyan szépen van összesimítva az egész kompozíció, hogy nem lehet a virág akkordokat egyértelműen ízekre szedni, nincsenek benne további elkülönülő fázisok, csak ez a lineáris egybeolvadás.
Teljes leszáradásakor finom porszerű hatás mutatkozik, amitől hintőporra asszociáltam, és amely megbújik a még pont megbocsáthatóan szintetikus vanília és ámbra között. A vége felé felüti a fejét némi megmagyarázhatatlan sós jelleg, ami egy hangyányit csavar még ezen a nem túl izgalmas, de mint mondtam igen kényelmes, biztonsági játékos kompozíción.
Hatósugara közepes, tartóssága jó. Azoknak ajánlom, akik nem szeretik a túl nagy meglepetéseket, a kicsiket is csak mértékkel, viszont szeretnének belesimulni egy alapvetően édes, krémes, nőiesen virágos, visszafogottan elegáns parfüm karjaiba és onnét kissé kihívó, vidám pillantással kitekinteni a világra.

Illatjegyei:
  • bergamott, szarvasgomba
  • jázmin, afrikai narancsvirág, tubarózsa, eper
  • virginiai cédrus, ámbra, vanília



2016. május 17., kedd

Loving Bouquet (Escada) 1999

(saját fotó)
illatcsalád: virágos

alkotó: Annick Menardo

Escada parfümről még semmilyen vonatkozásban nem volt szó a blogon, és ez nem véletlen. A parfümház új illatairól nem sok jót tudok mondani, semmitmondó édeskés és/vagy gyümölcsös tucatáruk, amik említésre sem méltók. Körülbelül 2000-ig volt azonban a divatháznak egy fénykora, amikor azért születtek nagyon jó alkotások.

Az Escada házat 1978-ban Németországban Margaretha és Wolfgang Ley alapították, a portugál szó jelentése "lépcső", de nem innét jött az elnevezés, hanem egy spanyol versenyló neve ihlette (akit viszont a lépcsőről neveztek el :-)). Münchenben nyitottak butikot ahol színes, fiatalos ruhákkal, különleges anyagkombinációkkal (például hímzett, kötött motívumok textillel párosítása) igyekeztek felhívni magukra a figyelmet. 
1990-ben Escada Beauté néven bőráruval, és illatokkal is előrukkoltak, első parfümjük az alapítóról elnevezett Margaretha Ley.
Érdekesség, hogy hivatalosan tulajdonképpen egyikük sem volt német, a germán felmenőkkel rendelkező Wolfgang Amerikában született, Margaretha pedig svéd származású, aki miután hazájában elnyerte a Miss Svédország címet, Párizsba ment modellkedni és divattervezést tanulni, ahol gyorsan szert tett egy első férjre, majd egy másodikra is Wolfgang személyében. Ketten pedig felvirágoztatták közös vállalkozásukat. A feleség remek üzletasszony, marketinges és tervező volt, Wolfgang pedig nem tudom mihez értett, mert róla nem áradoznak a divathoz értők, talán a tőkét adta mindehhez. Margaretha korán, mindössze 56 évesen halt meg gyomorrákban (1992-ben), azóta illatügyileg egyértelműen hanyatlás az Escada, ruhák terén nem tudom mi a helyzet, a divat szinte egyáltalán nem érdekel.

A 99-es Loving Bouquet Annick Menardo munkája, akinek ezen kívül pont egy pár jó dobása volt (Boucheron Jaipur Homme, Bvlgari Black), összességében azonban nem vagyok tőle elájulva.
Ez az illata viszont határozottan nem rossz. Pár éve jutottam hozzá, mégpedig ajándékba kaptam egy neten vásárolt Margaretha Ley mellé. Nem indult ugyan zökkenőmentesen a kapcsolatunk, mert kezdetben kifejezetten büdösnek tartottam, de azután párszor használtam (nem mazochizmusból, csak mindennek adok több esélyt), és valahogy mégis megkedveltem annyira, hogy ma már kifejezetten szeretem.

Nyitánya kesernyés, fanyar bergamott, savanykás citrus, és édeskés felhangokkal keveredő zöld ibolyalevél. Nem harsány, éles zöld illat, hanem meleg fás, földes akkordokkal keveredő, amelyben már egészen korán megjelenik a szívillat kissé púderes írisz jegye, ami roppant nőiessé, finommá, kényelmessé teszi a viselését. A frissítő tea időnként előbukkan némi gyöngyvirággal karöltve, de egyik sem lesz soha markánsan jellemző, gyönyörűen pulzálva jelennek meg a szívillatban (így kell ezt kérem csinálni). Rózsát, jázmint, barackot nem érzek benne. A teljes leszáradása a puha pézsmáról szól, amely édeskés, kissé púderes, ibolyás, íriszes finomság fás aláfestéssel. A fás akkordok egyébként megfogtak, mert nem szantált és cédrust érzek benne, hanem valami sokkal barátságosabb, lágyabb, melengetőbb hangulatú illatot, mondjuk rózsafát. 
Tartóssága jó, 5-6 órán át elkísért, viszont a hatósugara nagy jóindulattal közepes (hármas alá), viszonylag hamar bőrközelivé válik.
Hihetetlenül nőies, puhán ölelő aprócska, halványlila virágcsokor, egy könnyed, romantikus pillanat érzése. Beszerzése kicsit nehézkes, de ebay-en vagy egyéb netes aukciós felületeken nem lehetetlen. Aki szereti a könnyű, áttetsző, légies virágillatokat (főként a már sokat emlegetett ibolyát és íriszt), annak mindenképp ajánlom. Nina Ricci tudott hasonló karakterű parfümöket összeiparkodni, bár azt a rafináltan csábító francia bájt ami minden régi Nina Ricci sajátossága, azért nem sikerült az Escada-ba egyértelműen belecsempészni, a habkönnyű lányos kellem azonban megvan benne.

...Áldott tavasz van, pont olyan amilyet szeretnék. Hűvös, esős, erőtlenül napsugaras pasztell színkavalkád, még jóleső forró teák ízével. Imádom a városunk naplemente utáni lüktető ragyogását, az újonnan jött esti csöndjeim hangját, a Duna vízén a lámpafény ringását, fákról szakadó vattapamacsok világgá indulását. Nemrég jöttem rá, hogy messze kerültem a régi zajongásaimtól, hogy az apró részletek leszakadnak rólam mikor menniük kell, és a világ közel sem tökéletes, de néha olyan harmónia van benne, amitől kedvem támad egy könnyed illattól, lágy francia sanzontól beleolvadni a létezésbe...

Illatjegyei:
  • ibolyalevél, mandarin, őszibarack, bergamott, citrom
  • írisz, ibolya, orris, jázmin, tea, gyöngyvirág, rózsa
  • szantál, pézsma, cédrus

2015. szeptember 30., szerda

Eau des Merveilles (Hermès) 2004


forrás: parfumo.de (Sonnenblume)

illatcsalád: orientális-fás

alkotó: Ralf Schwieger, Nathalie Feisthauer

üveg: Serge Mansau

A Hermès házat 1837-ben alapította a lószerszámkészítő Thierry Hermès,
ugyanabban az évben mikor Párizsba költözött. A remek bőrárut készítő cég, hamarosan az igen frekventált helyen lévő párizsi Faubourg St. Honoré 24. szám alá tette székhelyét, központjuk a mai napig itt található, ahol még mindig családi vállalkozásként működnek. 
Nemsokára bőröndökkel, táskákkal, órákkal, egyéb ruházati cikkekkel bővítették árukészletük (egy Hermès bőrönddel, és sállal igazán megajándékozhatna valaki).
Első illatuk, az Eau d'Hermès 1951-ben készült, amit számos parfüm követett. Én személy szerint nagy rajongója vagyok a háznak, szinte minden illatuk olyan komoly művészi értéket, valamint minőséget képvisel, hogy az mindenképp tiszteletet, és figyelmet érdemel. Azt szoktam mondani, hogy a Hermès ház, a mainstream ág niche hajtása. A jelenlegi, azaz a minél több flankerrel nagyjából ugyanazt az ötletet megnyúzni koncepció láttán ugyan néha kicsit/nagyon csóválom a fejem, de még ez sem tudott a rajongótáboruktól eltéríteni.

Az Eau des Merveilles megalkotása két német származású parfümőr érdeme (bár Nathalie Franciaországban született, de német felmenőkkel rendelkezik), és ne kérdezzétek miért, én érzem rajta a germán hatást. Nincs benne az a franciás könnyedség, mint az addigi Hermès illatokban, tömörebb, vaskosabb, masszívabb, kicsit baltával faragottabb az egész, de pont ezért a formabontó egyediségért szeretem még jobban.
Ralf Schwieger, aki a munka oroszlánrészét végezte, olyan illatokkal büszkélkedhet, mint például az Iris Nazarena (Aedes de Venustas), Figuier Ardent (Atelier Cologne), az idén megjelent TBS Black Musk, amire ezek után persze kíváncsi lettem, az én imádott Frederic Malle illatom, a Lipstick Rose, és a kevésbé mesterremek YSL Baby Doll. Ralf saját bevallása szerint nagyon szereti a fás jegyeket, erdő mellett nőtt fel, ezért alkotásaiban ezt a természetes hangulatot kívánja visszaadni, el kell ismernem, hogy abszolút sikerrel.

Az Eau des Merveilles alapgondolata az volt, hogy előcsalja az ámbra minél élethűbb illatát, és mivel azt eredetileg a tengerből nyerték ki, ezért a sós bőr jellegének visszaköszönésével szerette volna még izgalmasabbá tenni.
Elképesztően összetett érzést ad, annak ellenére, hogy nincs is benne olyan sok összetevő (és most nem a konkrét illatjegy felsorolásra gondolok, hanem a valódi, olfaktorikus érzésre).
Nyitánya a turmixolt héjas narancs, és ámbra melengető keveréke, amelyhez határozott fűszeresség társul, feketebors, és rózsabors, ami mellett én kardamomot, és egy lehelet ánizst érzek (elvileg egyik sincs benne). Mikor a narancshéj keserűsége elillan, akkor marad egy édeskés, gyantás, fás jelleg, amely gyakorlatilag bármikor megnyugtatóan hat rám, ezért relaxációs értéke is felbecsülhetetlen.
Úgy gondolom, hogy különleges "több száz közül felismerem" egyediségét, főként egy a Fülöp-szigeteken őshonos fafajta (Canarium luzonicum) gyantája, az elemi adja, amely mentás, tömjénes, gyógynövényes, kissé citrusos illatának köszönhetően olyan alapot teremt a többi összetevőnek, ahol felerősítve mind maradéktalanul ki tudja bontakoztatni pazar szépségét.
Leszáradásakor végig marad az édeskés, ámbrás, balzsamosan gyantás jelleg, amelyben nincs semmi brillírozó játékosság, csak egy végtelenül nyugodt, otthonos, stabil érzet.
Hihetetlenül tartós, és nagy hatósugarú parfüm, amit én a szigorúan egy fújás elvének betartása mellett használok.
Az új kedvenccé vált meleg, olívazöld baglyos sálam állandó kísérője mostanság, a Jean-Claude Ellena féle ámbrásabb, halványan labdanumos, vaníliás flankerével, az L'Ambre des Merveilles-el felváltva, amely egy lényegesen kevésbé összetett, kényelmesebb, kisebb hatósugarú parfüm, ezért akiknek sok az eredeti Merveilles, azok bátran próbálkozhatnak vele, valamint férfiak szintén, mert véleményem szerint maximálisan uniszex kategória mindkettő.

...napsugaras őszvillanás, aranypászmás erdő csillanó neszezése, vaskos törzsű, árnyas fák suttogása, ezer színű avar puha, nyirkos ölelése, koronás szarvasok karcsú inalása...

Illatjegyei

narancs, citrom, elemi gyanta
ámbra, rózsabors, fekete bors, ibolya
fenyő, tölgymoha, cédrus, madagaszkári vetiver






2015. augusztus 25., kedd

No. 89 (Floris) 1951



illatcsalád: fás-aromás

alkotó: Juan Famenias Floris

A Floris a világ egyik legrégebbi, és legjelentősebb parfümháza, alapítása úgy gondolom rendkívül fontos mérföldkő, mert niche minőségű, vintage jellegű illataival etalon a parfümgyártás történetében.

1730-ban alapította a spanyol Menorca szigetéről származó fiatalember, Juan
Famenias Floris, aki a Jermyn Street 89 alatt hozta létre borbélyüzletét, amelynek szűk, macskaköves utcácskája, szerencsés módon igen közel volt Jakab király udvarához. Mire a spanyol úriember észbe kapott, már ő borotválta a fél udvar szakállát, fazonírozta, és rizsporozta parókájukat.
Honvágyát parfümök keverésével igyekezett enyhíteni, beléjük csempészte hazája melengető, jellegzetes aromáit, a narancsfa ligetek, és a levendula ültetvények illatát.
Hamarosan igen meglódult a Floris szekere, és rövid időn belül már 175 féle parfümöt forgalmazott (legnépszerűbb illatai: Lavender- ez volt az első parfüm, Santalwood, Ormonde, Lily of the Valley, Malmaison, Geranium, Stephanotis)- jelenleg 45 illatot árulnak, köztük nyilván valamelyest reformulálva, ezeket a vintage csodákat.
A Floris és az arisztokrácia kapcsolata töretlen, a mai napig szállít az angol királynőnek, és a walesi hercegnek.
Üzlete a régi helyén áll, kiváló ízlésről tanúskodó berendezésével, mahagóni polcaival. Immár a Floris család nyolcadik generációja irányítja a céget, akik máig a faburkolatos tanácsteremben beszélik meg az aktuális ügymenetet.



Kevés parfümre mondok ilyet, de a No.89 tényleg inkább férfi illat, nevét az üzlet házszámáról kapta. Az angol író, Ian Fleming nagy rajongója volt, és a No.89 akkor vált abszolút világhírűvé, mikor szereplőjének James Bond-nak, ez lett a regénybeli szignatúra illata.
Döbbenetesen tiszta, szép alkotás, amelynek esetében a kiváló alapanyagok használata kétségtelen. Mióta ismerek Floris illatokat, azóta még jobban vágyom minden alkotásuk megismerésére, mert pont olyan minőségűek, szerkezetűek, amilyennek álmodtam őket.
Nyitánya fanyar, kicsit kesernyés bergamott, narancs, keserűnarancs, levendula mesteri egyvelege, aminek résein át pulzálva tör elő a rózsa édeskésen lágy, gyönyörű illata, amely azonnal megszelídíti a kesernyés akkordokat. Körülbelül egy perc múlva megjelenik a fűszeres-virágos szívillat, amelyben ylang-ylang, narancsvirág, és szerecsendió pompázik, majd felerősödik a rózsa, és kikacsint a fás, pézsmás, mérsékelten tölgymohás alap. Amit külön kiemelnék a kompozícióból, az a szantál akkordja, mert ilyen szépet még nem éreztem, a rózsával karöltve lágy, puha felhő, amit órákig tudnék szimatolni. Tökéletes átváltozóművész, amely olyan elegáns könnyedséggel, zökkenőmentesen siklik egyik fázisból a másikba, hogy azt tanítani kellene. Sehol egy hiba, egy fölösleges vonás, csak harmonikus összeolvadás, ahol minden fogaskerék a helyén van, és mértani pontossággal passzol.
Hatósugara közepes, rajtam körülbelül negyed óra múlva simogató, bőrközeli illattá alakult, amelynek élettartama 3-4 óra, cologne jellegéhez képest szerintem nagyszerű teljesítményt nyújt.
Csomagolása változott, feltételezem az összetétele is, de bármit nyestek le belőle, még így is tökéletes maradt.
A teljes leszáradáskor egy frissen borotvált arc határozott metszete, puha, megnyugtató, és vonzóan férfias cédrus-pézsma-szantál illatú simasága villant be, amitől azonnal remegni kezdett a térdem... Uraim, kell ennél több?!


Illatjegyei
  • bergamott, narancs, levendula, szerecsendió, keserűnarancs, narancsvirág (neroli)
  • muskátli, rózsa, ylang-ylang
  • virginiai cédrus, tölgymoha, vetiver, szantál, pézsma
https://www.facebook.com/illatpiramis


2015. július 20., hétfő

Sicilian Limes (Shay & Blue London) 2013



illatcsalád: citrus

alkotó: Julie Massé

A Shay & Blue egy viszonylag új londoni parfümház, amelyet 2012-ben alapított egy furcsa nevű úriember Dom de Vetta, aki igazi "öreg rókának" számít a parfümiparban, korábban a Chanel alelnöke, és a Jo Malone igazgatója volt.
Egy ifjú parfümőr hölggyel- Julie Massé- társult mikor saját parfümházát megalapította, és 2013 óta tíz illattal léptek a piacra, ami azért nem kevés egy induló niche márka esetében.
Julie egyébként egy grasse-i család gyermeke, aki olyan mesterek mellett tanult, mint Christine Nagel, vagy Pierre Bourdon.
A stílusért, és a komplett látványvilágért a szintén szemtelenül fiatal Julia Sarr-JAMOIS a felelős, aki stylist-ként, és divatszerkesztőként is tevékenykedik (At Large, ID Magazin), klasszikus, de egyben letisztultan modern összképet teremtett a Shay & Blue számára (bevallom a képi világuk jobban tetszik, mint az eddig megismert illataik).
A körítés a szokásos, minőségi alapanyagok, szenvedély, szaktudás, kézi szüret, és lepárlás... stb... ezekre már a szemem sem rebben, majd meglátjuk... a honlapot böngészve viszont rátaláltam a gyertyáikra (igen, újabb mánia van kibontakozóban nálam), és ettől a képtől azért megremegett a térdem, pont az az ízléses minimalista látvány, amit szívesen nézegetnék a készülő lakásomban, fekete falak nélkül.



Oldalukról lehet 2 ml-s fújós mintákat rendelni, darabját 5 kerek angol fontért, bár őszintén szólva nem böngésztem át, hogy szállítanak-e hozzánk.
Itthon pár illatuk kapható, de azért a teljes repertoárban ezeknél szerintem sokkal izgalmasabb darabok is akadnak, a bőrös-konyakos-fás-tömjénes Blacks Club Leather, és a tömjénes levendulás Suffolk Lavender határozottan érdekelne, mondjuk az utóbbi sárgadinnyés akkordja számomra kissé bizarr élményt ígér, de azért kíváncsi lennék rá.

A Sicilian Limes egy ravasz kis jószág, margarita koktél képével hiteget, amitől karakteres, napfénytől csillogó halványzöld citrusokat reméltem, de nagyon nem azt kaptam.
Van ugyan a nyitányában pár másodpercnyi szépséges citrusélmény, amit inkább mandarinnak éreztem semmint zöldcitromnak, de nagyon hamar vége lesz ennek a villanásnak, és rögtön átadja a helyét a cédrus tölgymoha kombónak, talán a lime reszelt héja ad egy kis fanyarságot neki, de nem mondanám jellemzőnek. A rozmaring valahogy nálam kimaradt, de lehet, hogy ebben az illatban csak nekem nincs orrom hozzá, pedig szeretem ezt a fűszernövényt.
Citrusillatként lett törzskönyvezve, na ezek után ezzel mindjárt vitába szállnék. Ha csak az összetevőit nézzük, ez kérem egy klasszikus szerkezetű chypre (mint már a Balenciaga féle Quadrille esetében leírtam, tölgymoha alap + citrus fejillat = ciprus), elméletileg aromás ciprus a rozmaring miatt, ha azt lehetne érezni... az orrom alapján pedig egy szimpla fás cédrus.
Ez így elemezve elég zavaros, de maga az illat nem az, esetleg némi átgondolatlanság sejthető a sokféle információ mögött. A végletekig minimalista kompozíció, ami ugyan uniszex cimkét kapott, de szerintem egyértelműen férfi illat. Nem túl eredeti ötlet, nincs benne semmi csavar (maximum annyi rafinéria, hogy mást ad, mint amit ígér), viszont szép tiszta, a leszáradáskor kissé édeskés maszkulin cédrusakkordot kap aki beruház rá (az alapanyagok kiváló minőségéhez ebben az esetben kétség sem fér).
Szicíliai zöldcitromokról pedig esetleg álmodni szabad vele kapcsolatban, ezek Vincent van Gogh féle örökzöld ciprusok, napsugaras halvány narancssárga vonásokkal.







Illatjegyei

  • lime
  • rozmaring
  • tölgymoha, cédrus




2015. július 11., szombat

Fendi




A Fendi nevű olasz divatházat Adele Casagrande alapította 1918-ban, és
kezdetben saját neve alatt működött a főként bőrrel, és szőrmével foglalkozó apró vállalkozás. Adele 1925-ben hozzáment Edoardo Fendihez, és ekkor az immár közös cég is át lett keresztelve férjura nevére.
Házasságuk igen termékenynek bizonyult, öt leánygyermekük született (Paola, Anna, Franca, Carla, Alda).

Mikor a lányok átvették az irányítást, Paola kezdett a szőrmékkel foglalkozni, Anna a bőrárukkal, Franca volt a marketinges, Carla az üzletvezető, Alda pedig az eladásokat felügyelte.



Karl Lagerfeld volt az első "külsős" náluk, aki 1965-ben kezdett a Fendinél dolgozni, aki a "ready-to-wear" vonallal új formákat, innovatív technikákat vitt a gyártásba, amellyel a nehéz szőrmét könnyedebbé, modernebb, hétköznapibb viseletté álmodta. Lagerfeld nevéhez fűződik a dupla F logo tervezése is.
Mikor Maria Silvia Venturini Fendi (Anna Fendi lánya) lett a táska részleg kreatív igazgatója, akkor a híressé vált baguette formával a részleg profitja az egekbe szökkent, hosszú előjegyzéses listával lehet(ett) hozzájutni a legújabb darabokhoz.
További híres táskaformájuk még a 2jours, Peekaboo, Pequin, Spybag.

2011-ben Silvia Fendi a híres római fagyizóval (Moriondo e Gariglio) összefogva négy új ízű fagylaltot talált ki (Mozzarella, Diétás kóla, Aszpirin, Fan di Fendi), amelyeket nem tudom, hogy még készítenek-e az említett cukrászdában, aki arra jár nézzen utána kérem :-)



Érdekes ötleteikkel mindig sikerül a középpontba kerülniük, 2014-ben például felkértek tíz hírességet, hogy tervezzék meg saját Peekaboo táskájukat, amelyből két darab készült, egyik a tervezőnél maradt, a másikat elárverezték, és a gyermekekért tevékenykedő Kids Company kapta meg jótékonysági alapon a teljes összeget. A "tervezők" között olyan nevek szerepeltek, mint a modell Cara Delevingne, Jerry Hall, és lánya Georgia May Jagger, a színésznő Gwyneth Paltrow, Naomie Harris, az énekesnő Adele, a divat illusztrátor Tanya Ling, a haditudósító újságíró Katie Adie (akinek halvány rózsaszín táskája a békét szimbolizálja), a képzőművész Tracey Emin, és az építész Zaha Hadid (akinek pillantsatok rá műveire, mert hihetetlenül érdekes formákat alkot).

2014-ben a Fendi finanszírozta a római Trevi-kút helyreállítását (ebben a jótékonysági akcióban részt vesz még a Bvlgari, aki a Trinita dei Monti nevű templomhoz vezető Spanyol lépcső restaurálást állja, és Diego della Valle, aki a Colosseum felújítását fizeti)
És ugyanehhez az évhez tartozik egyik legnagyobb botrányuk, mikor is az év férfi kollekcióját bemutató modellek valódi kecskeszőrrel borított kifutón masíroztak, amitől persze (úgy gondolom jogosan) kinyílt az állatvédők, és a PETA bicskája.

2001 óta az LVMH csoport tagja.
Parfümök szempontjából igen hanyatló tendenciát mutatnak, a Palazzo óta gyakorlatilag nincs értékelhető alkotásuk, és úgy tűnik ez ők maguk is nyugtázták, mert idén megszűnik a parfümrészleg.

Egy érdekes videó a Fendi történetéről ITT

Illatai (a lista nem teljes)

Fendi (1985)
Fendi Uomo (1988)
Asja (1992)
Fantasia (1996)
Life Essence (1996)
Theorema (1998)
Theorema Leggero (2002)
Celebration (2004)
Fendi 2004 (2004)
Fendi for men (2004)
Palazzo (2007)
Fan di Fendi (2010)
L'Acquarossa (2013)
Furiosa (2014)
A Fendi első üzlete (Róma, Via del Plebiscito)

2015. június 1., hétfő

Versace



Gianni Versace 1946-ban született a dél-olasz Reggio di Calabria városában, a
Versace család legidősebb gyermekeként (eredetileg négyen voltak, de Tina nevű testvérük gyerekkorában meghalt tetanuszfertőzésben).
Kicsi korától vonzódott a színházhoz, jelmezekhez, mitológiához, az ókori római-, és görög művészetekhez, később nagy hatással volt rá Andy Warhol, és az absztrakt művészetek.
Édesanyja varrónő volt, ő tanította a szabászmesterség alapjaira.
1978-ban Milánóban nyitotta első butikját, azonban ruhatervei nem arattak kezdetben túl nagy sikert. A bomba akkor robbant, amikor 1980-ban találkozott Richard Avedon fotóssal, akinek képsorozata zajos sikert aratott, elősegítve Versace nevének hirtelen felemelkedését. (egy rövidke, de igen érdekes Richard Avedon portré az egyik kedvenc magyar blogomon, sok képpel ITT olvasható.)
A reklámfotókból pedig ITT lehet még többet csemegézni (zseniális összeállítás, ha semmi mást nem is néztek meg a linkek közül, ezt ki ne hagyjátok).


a legelső 1980-as tavaszi reklám, rajta balra Jerry Hall, aki itt még épp javában szerelmes volt Mick Jagger-be :-)

Emblémáját a mitológiai Medúza ihlette, aki megengedte Poszeidónnak, hogy elcsábítsa őt Aphrodite istennő templomában, ezért az volt a büntetése, hogy csodás haját kígyókká változtatták, és aki ránézett, az kővé vált. Gianni Versace szerint aki a ruháira csak egyetlen pillantást is vet, elveszett örökre.

Hamarosan egy lapon említették a nála 12 évvel idősebb Armanival, amire viccesen annyit válaszolt: "Armani északi, én déli vagyok. Badarság az egész."
A cég családi vállalkozásként működött, Gianni volt a tervező, Donatella a segítője, valamint a marketinges, Santo pedig a pénzügyeket intézte.
Donatellával mindig is bensőségesebb viszonya volt, a múzsájának nevezte, és folyton különleges szépségéről áradozott (megjegyzem mára ez a szépség sajnos rémséggé változott, a mértéktelen plasztikai beavatkozásoknak köszönhetően)- Blonde nevű parfümjét húgának készíttette. 
Színházzal való kapcsolata is ki tudott teljesedni, számtalan opera-, és balettjelmezt tervezett.


Gianni egyik jelmezterve, Richard Strauss: Capriccio c. operájához

Ruhatervei számomra zömmel túlzottan tarkabarkák, de jelmeztervei lenyűgözőek, érdemes rákeresni modelljeire, mert minden barokkos túlkapása ellenére, egyszerűen mesés költeményeket álmodott. 
1989-ben, Donatella javaslatára létrehozták Versus névvel a hétköznapi viseleteket tervező, "mindenki" számára elérhetőbb vonalat, majd 1993-ban a gyermekruhákat készítő Young Versace-t.

A később alapított Atelier nevű vonal lett a Versace haute couture részlege, itt ismét az ízléses látványvilágé lett a főszerep.
1993-ban elnyerte a Fashion Oscar díjat, ami mellé a francia-, és olasz miniszterelnök is kifejezte munkássága iránti tiszteletét.

Négy fotóalbumot jelentetett meg Richard Avedon, és Bruce Webber közreműködésével:
- Designs (1994)
- Men without ties (1994)
- Do not disturb (1995)
- Rock and Royalty (1996)


Gianni párja 11 éven át, egészen haláláig a modell Antonio D'Amico volt, akire végrendeletében busás havi apanázst hagyott (havi 50 millió lírát kap élete végéig), jelenleg saját divatcégét igazgatja.

1997 július 15-én halt meg, miután épp reggeli sétájából tért haza Miami Beach-i villájához, ahol a legalább öt másik embert is megölő 27 éves sorozatgyilkos, Andrew Cunanan lelőtte, aki nyolc nappal később öngyilkos lett, ugyanazzal a fegyverrel végzett magával. 
Gianni ismerte Andrew-t, akivel még 1994-ben San Franciscóban találkoztak, és valószínűleg rövid ideig viszonyuk volt egymással (akkoriban az a téves pletyka járta, hogy bosszúból ölt meg volt szeretői közül hármat is, mert HIV fertőzött lett valamelyiküktől, de a boncolás során vizsgálata ennek az ellenkezőjét támasztotta alá, Andrew nem volt fertőzött).

(Pazar házáról képösszeállítás például ITT és ITT, valamint két viszonylag elfogadható kisfilm ITT és ITT. A youtube-on több klip is található az épületről, sajnos elég gyatra minőségben, de akit bővebben érdekel keressen rá.)

Gianni hamvait a Comói-tóba szórták, amely mellett meseszép villája is állt. Temetésén személyesen jelent meg Diana hercegnő, aki jó barátja, rajongója, és támogatója volt a tervezőnek, valamint Elton John, aki 1997-es The Big Picture című albumát az ő emlékének szentelte (személy szerint én nagyon szeretem ezt a lemezt, és örültem, hogy újra rátaláltam).



Jelenleg Donatella a cég alelnöke, és a tervező részleg irányítója (főként az ő arcával kapcsolják össze a Versace nevet), két gyermeke született a modell Paul Beck-től, Allegra Versace (1986), és Daniel Versace (1990). Donatella az egyik fő pártfogója az Elton John AIDS Alapítványnak. 
A ruhákon, és parfümökön kívül kozmetikummal, és lakásdekorációval foglalkoznak. Utóbbinak külön honlapja van ITT, egy pillantást mindenképp megér. Ausztráliában pedig a gyönyörű Palazzo Versace várja tárt karokkal a vendégeit, közel 100 ezer forint/éj/fő áron ITT.

Illatai (a lista nem teljes)

Gianni Versace (1981)
Versace L'Homme (1986)
Gianni Versace (1981)
forrás: ITT

V'E (1989)
Versus Donna (1992)
Red Jeans (1994)
Blue Jeans (1994)
Blonde (1995)
Dreamer (1996)
V/S Versus (1998)
Versace Woman (2000)
Versace Men (2003)
Crystal Noir (2004)
Bright Crystal (2006)
Versace pour Femme (2007)
Versense (2009)
Versus (2010)
Vanitas (2011)
Yellow Diamond (2011)
Eros (2012)
Eros pour Femme (2014)

Gianni Versace Couture kollekció (2014)
Couture Jasmin
Couture Tuberose
Couture Violet





2015. május 26., kedd

Shiseido



A Shiseido nevű kozmetikai-, és hajápolási cikkeket gyártó céget a japán Arinobu Fukuhara gyógyszerész alapította 1872-ben Tokióban, amely kezdetben egyszerű gyógyszertárként működött.
A Shiseido neve, mint az a távol-keleti nyelvekben megszokott, komplett fogalmat takar: "Dicsérd a Föld erényeit, melyek az életet táplálják, és új értékeket teremtenek."

Fukuhara nevéhez számos újítás fűződik, például
  • tégelyes kiszerelésben ő vezette be a fogpasztát Japánban (1888)
  • ő árult patikájában először kozmetikai termékeket (1897) ekkor jelent meg Eudermine nevű bőrápolója, aminek sikerét mi sem bizonyítja jobban, hogy a mai napig forgalomban van.
Szomorú érdekesség, hogy az eredeti Fukuhara ház, a Shiseido Pharmacy 1923-ban, egy földrengésben megsemmisült.

Legelső illata 1917-ben jelent meg, "Hanatsubaki" néven.
1927-ben részvénytársasággá alakul, és Arinobu fia, Shinzo Fukuhara lett az elnök.
Shinzo keleti orvoslást tanult Japánban, majd az Egyesült Államokban a Columbia Egyetemen szintén farmakológiát hallgatott. Világutazóként számtalan európai városban megfordult, de Párizs volt az, ahol a fotóművészet olyan hatással volt rá, hogy a későbbiekben hangsúlyozta a látványvilág fontosságát, létrehozott egy fotós társaságot (Japan Photographic Society), és nyitott a külföldi piacok felé.
1937-ben alapította meg a márkához hű vevők számára a Camellia Clubot, amely további kedvezményeket biztosít vevőinek (ez ma is működik).
Ugyanebben az évben első parfümjük nevével kulturális magazint adtak ki, amely 2007-től megkettőződött, a "Miru Hanatsubaki" divattal, szépséggel, kulturális hírekkel jelent meg, míg a "Yomu Hanatsubaki" szépirodalmi olvasmányokkal, novellákkal, folytatásos regényekkel- 2012-ben pedig ismét egyesült a két lap simán csak Hanatsubaki néven.
(régi címlapok megtekinthetők ITT)

1961-ben jelent meg első make-up reklámja, amely még elég kezdetleges képi világgal bírt, később ezt művészi szintre emelték.
Viszonylag későn kezdett terjeszkedni, 1965-ben jelent meg az Egyesült Államokban, majd 20 évvel később Euróbában (a francia Bolougne -Billancourt-ban található európai leányvállalatának székhelye- Beauté Prestige International). 
Elegáns üzlete a Les Salons du Palais Royalban várja vásárlóit 1992 óta.
Termékeikben a művészet, és tudomány ötvözését tartják főként szem előtt, a Shiseido Design Department tervezési részlegének sokáig Serge Lutens volt a kreatív igazgatója, akinek kiemelkedő színvonalú, csodás reklámfotóiról könyvet tudnék írni (nevére kattintva a róla szóló bejegyzésben párat összegyűjtöttem).
Mindig is nagy hangsúlyt fektettek az aromaterápiára, annak emberi szervezetre gyakorolt jótékony hatására, ezt igyekeztek termékeikben hasznosítani. Később már nem csak kozmetikumokat, és parfümöket gyártottak, hanem például munkahelyi stresszoldó aromaterápiás készüléket, illattal ébresztő órát stb.
1989-ben a Harvard Egyetemmel közreműködve létrehozták a világ első bőrgyógyászati kutatóközpontját.
2000-ben felvásárolta az amerikai NARS márkát, de hozzá tartozik Jean Paul Gaultier, Issey Miyake, Elie Saab, és a Narciso Rodriguez is.

A ház történetéről angol nyelven egy igen rövidke, de annál érdekesebb kisfilm megtekinthető ITT (sok-sok korabeli képpel)
Serge Lutens első plakátja (1980)
Illatai:

Rosarium

Hanatsubaki (1917)
White Rose Natural (1954)
Rosarium
Koto (1967)
MG5 (1967)
MG5 Lavander (1967)
Bravas (1969)
Lordos (1972)
Inoui (1976)
Suzuro (1976)
Sourire (1977)
Mai (1978)
Tactics (1978)
Auslese (1978)
Murasaki (1980)
Myth of Saso (1980)
Nombre Noir (1982)
Memoire (1982)
Paradigm (1985)
Spirit of Zen (1986)
Saso (1987)
Gear (1987)
Angelique (1991)
Feminite du Bois (1992)
Chant du Coeur (1993)
Basala (1993)
We're (1994)
We're for Men (1996)
Message for Orchids (1996)
Untied (1996)
Relaxing Fragrance (1997)
Vocalise (1997)
Geraid for Men (1997)
Dignita (1998)
Energizing Fragranze (1999)
Zen (2000) fehér tejüveges
Shiseido Men (2005)
Rose Royale (2006)
Zen (2007)
Tokyo Sky Tree (2012)
Rose Synactif (2013)
Maquillage Dramatic Mood Potion (2015)