Let Me Play The Lion (Les Nez) 2006

HONLAP

illatcsalád: orientális-fás

alkotó: Isabelle Doyen

A Les Nez név egy mintával talált meg nem olyan rég, amit ajándékba kaptam. Let me play the lion... izgalmas elnevezés... hamar tesztelés... éééés tömjén. De milyen gyönyörűséges templomi tömjén. Tökéletes. Vagy legalábbis majdnem tökéletes, de erről majd később.

Gyorsan utánanéztem a parfümháznak, és több öröm is ért velük kapcsolatban.
Először is, ez a René Schifferle alapította svájci illetékességű cég 2006 óta, mindössze öt illattal állt elő (na jó, hét illattal, de a 2009-es Turtle Vetivert uniszex parfümmé alakítva, a Front, majd Back toldalékot hozzácsapva meglovagolták még kétszer, és mivel ezt nem szeretem, ezért nem veszek róluk tudomást). A másik három illatuk név szerint a L'Antimatiere, Manoumalia, és The Unicorn Spell.
Másodszor Isabelle Doyen neve, aki sok-sok Annick Goutal is illatot tervezett, számomra garancialevél a minőségre.
Harmadszor minden parfümjének erősen fás alapja van (amit én nagyon szeretek), mivel René faipari szakemberként a nyers fa megnyugtató, otthonos hangulatát kívánta visszaadni.

A Let Me Play The Lion, Shakespeare sietős találkozása a tömjénnel.
A név a Szentivánéji álom egyik sora (1.felvonás, 2.szín, 70.sor)
"Let me play the lion too: I will roar, that I will
do any man's heart good to hear me; I will roar,
that I will make the duke say "Let him roar again,
let him roar again.""
(forrás)

Nyitánya az egyik legszebb templomi tömjén, amivel az Avignon (Comme des Garcons) óta találkoztam. 
A fás alapon olyan lágyan, olvadón harmonizál, hogy nem győztem egyik ámulatból a másikba esni.
A fűszerek közül talán egy kis szerecsendiót sikerült kihámoznom, de nem ezen van a hangsúly, hanem a cédrus, szantál, tömjén triumvirátuson.
Van benne egy leheletnyi füstösség, ami nem marad végig, mint ahogy bánatomra az intenzív tömjénélmény sem. A tömjén az elején fejbevág egy erőteljes cédrusillattal, majd halkul, akkor jön a füstösség, és a teljes leszáradása a szantál, és egy halkan doromboló szerintem pézsmás, balzsamos alap játéka. Nem mondom, hogy nem találkoztam még izgalmasabb illattal, de olyan nyugalmat, meghittséget, örömöt generált bennem, hogy elejétől a végéig nagyon szerettem.
Ha kicsit jobb lenne a hatósugara, és tartóssága, azonnal mesterműnek kiáltanám ki, így marad egy csöndes, visszafogott rajongás ez iránt a simulékony, szelíd oroszlán iránt.

Illatjegyei:

fás jegyek, tömjén, fűszerek


https://www.facebook.com/illatpiramis

Nahema (Guerlain) 1979

illatcsalád: orientális-virágos

alkotó: Jean-Paul Guerlain

üveg: Robert Granai

Ha tavasz, akkor nálam rózsaillat. Ahhoz képest, hogy pár éve még nem szerettem, most feltűnően gyakran nyúlok utána, annyira, hogy a kedvenc rózsás illataimról bejegyzést készülök írni.
Guerlain Nahema-ja régi vágyam volt, de mivel nehéz vintage verzióhoz jutni, ezért évekig váratott magára, de ami az enyém megtalál, tehát most itt van egy negyed mintányi szépség. :-)

Az illat városi legendája egy két szálon futó történet, amelynek egyik szála Catherine Deneuve nevéhez fűződik, a másik Seherezádéhoz, és az Ezeregy éjszaka meséihez.
Jean-Paul Guerlain fejében akkor fogalmazódott meg a gondolat, hogy egy buja, orientális-virágos illatot szeretne készíteni, amikor megpillantotta a szépséges Catherine Deneuve színésznőt, a Benjamin, avagy egy szűz emlékiratai (Benjamin ou les mémoires d'un puceau) c. 1967-es, Michelle Deville rendezte filmben. A buja, és orientális jelzőkről máris jött az asszociáció Seherezádé meséire, így kerülhetett a képbe az ikerpár, Mahane és Nahema meséje, akik két ellentétes archeotípust személyesítenek meg, Mahane a szelíd, félénk, engedelmes "víz leánya", míg Nahema a csábító, féktelen, vad "tűz leánya".

Üvegével kapcsolatos érdekesség, hogy Granai ihletői a régi alkimista üvegek voltak.

Nagyon nehéz szétboncolni ezt az illatot, annyira komplex, egységes élményt nyújt.
Nyitánya fanyar bergamot, lédús őszibarack, és két szekérnyi bolgár rózsa. Nem a nyers, kissé szúrós bolgár rózsa, hanem nagyon krémes, zöldes, aldehidtől áttetsző, légies virág.
Ez a könnyed krémesség végig megmarad, soha nem lesz fojtóan tömény, bár az illat jellegét vaskosnak, mélynek, gazdagnak, és nagyon erőteljesnek mondanám.
A mindvégig uralkodó rózsa mellett nehezen érvényesül a többi virág, amit viszont egyértelműen érzek, az az ylang-ylang, jácint, és az orgona (legerősebben az ylang-ylangot), a többi a már említett komplexitás miatt számomra rejtve marad.
Teljes leszáradáskor az erősen virágos szívjegy fás alapra kerül, amelyben a szantál, és a lágy, selymes peru balzsam dominál, leheletnyi vaníliával.
Sötétvörös, földig érő, vaskos, nehéz bársonyköpeny... krémes, viaszos, parázsló, fűszeres rózsa.
Hatósugara és tartóssága elképesztő (a szigorúan csak egy fújás kategória).
Mestermunka a javából. Annak ellenére, hogy soha nem számított a Guerlain ház sikerillatának, piaci szempontból gyakorlatilag veszteségesnek számított, Jean-Paul Guerlain erre az illatára volt a legbüszkébb... abszolút méltán.
Alkotása során állítólag nagy hatással volt még rá Maurice Ravel Bolero-ja, amelynek makacs osztinátói valóságosan megtestesítik a parfümben folyton ismétlődő (szerintem el sem múló) rózsa motívumát.
Ha találkoztok vele semmiképp ne hagyjátok ki... szemeket becsukni, és jöhet a lehengerlő arab mesevilág... emlékezetes élmény lesz.

Sophie Gengembre Anderson
(1823-1903)
Seherezádé

Illatjegyei

• aldehid, zöld jegyek, őszibarack, bergamott, rózsa
• orgona, jázmin, jácint, ylang-ylang, gyöngyvirág, rózsa
• peru balzsam, szantál, vanília, vetiver, passiógyümölcs

https://www.facebook.com/illatpiramis

Shalimar Ode a la Vanille Sur la Route de Mexique (Guerlain) 2013

illatcsalád: orientális-vanília

alkotó: Thierry Wasser

Kisebb fáziskéséssel előkerült nálam az őszre szánt Guerlain mexikói Shalimar fújósom, amit egészen idáig csak egyetlen egyszer teszteltem, akkor tetszett, de valahogy sok volt, és utána elfelejtődött.
Arra már nem emlékszem, hogy miért vettem belőle (talán a tömjén-csokoládé páros lehetett az ok... na jó, inkább csak a tömjén), mert minden adott ahhoz, hogy ne szeressem. Thierry Wasser nem tartozik a kedvenceim közé, a százszor újragondolt flankerekről pedig meglehetősen vonalas nézeteim vannak, szóval többnyire ki sem próbálom őket, sőt tudomást sem veszek róluk.
Na de ha már megvan, és még valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag írni is szeretnék róla, akkor lássuk mit tud.

Édes, balzsamos nyitánnyal indít, amiben füstös vanília, és az opoponax lágy mirhás illata dominál. Az anyaillat tisztán, minden erőlködés nélkül felismerhető benne, illetve sokáig megtévesztésig hasonlít rá.
A leszáradásakor néha-néha előbukkan a(z) (ét)csokoládé száraz, kesernyés aromája, ami jóleső csavar az alapkoncepcióban, és az írisz épp imádott, púderes, puha illata.
Templomi tömjént vártam, persze nem azt kaptam, sőt semmiféle tömjént nem éreztem benne. A füstös akkord szerintem inkább a vanília érdeme.
Néha azt a nemszeretem érzést adta, mintha a füstölőházban pácolódtam volna néhány órán át, a kötözött sonkák társaságában. (ilyenkor határozottan hozta a gyermekkorom hideg téli estéinek, füstölt sonkás emlékvillanásait)
Aki szereti az anyaillatot, de nem szereti a leszáradásának "porosságát", annak jó alternatíva lehet.
Hatósugara és tartóssága kiváló. Kiemelendőnek tartom, hogy az üvege csodás, a Raymond Guerlain féle eredeti tervhez hasonló, annak minimalistább változata. Érdekesség, hogy 1925-ben a Shalimar üvegtervével Raymond megnyerte a párizsi Iparművészeti Kiállítás első díját. (Raymond Guerlain, Aimé Guerlain unokája volt)
Összességében nem rossz, de inkább megerősíti a flanker elméletem, miszerint a 99 százalékukkal kár volt bíbelődni.
Amit viszont egyértelműen megkívántam miatta, az egy jó azték kávé, ami mellé kuckózós illatnak egye fene, jöhet a mexikói Shalimar, mert nem mondom, hogy kihagyhatatlan élmény, de azért szerettem. :-)

Azték napkő

Illatjegyei:

karamell, csokoládé, tömjén, írisz, opoponax, vanília, tonka

https://www.facebook.com/illatpiramis

Essenza del Tempo (Trussardi) 2008

illatcsalád: citrusos-aromás

alkotó: Sophie Labbe

Valami könnyed illatra vágytam... áttetszőre, íriszesre, tavaszra, és akkor kezembe akadt ez az aprócska Trussardi minta.
Fújós változat, emiatt duplán szeretem (a kenegetős mintákat még mindig nem sikerült megkedvelnem igazán, hiszem, hogy fújva valahogy más az illat).

Sophie Labbe

Sophie Labbe készített pár általam szeretett, vagy legalább figyelemfelkeltő alkotást. Nevéhez fűződik többek között az Organza (Givenchy), Jasmin Noir, Jasmin Noir L'Eau Exquise (Bvlgari), Pure White Linen (Estée Lauder), O d'Azur (Lancome), Parisienne (Yves Saint Laurent).

Az Essenza del Tempo uniszex parfüm. Kellemesen variálja a puha női, és férfiasan fás oldalát. Viselése közben folyamatosan változott a véleményem arról, hogy nőként viselném-e, vagy inkább meghagynám kizárólag a férfiaknak.

Nyitánya fanyar bergamot, fás, gyömbéres, cologne-szerűen friss, gyorsan illanó, leheletnyit édeskés maszkulin jelleg. Borotválkozás utáni selymes férfiarc, tiszta, vonzó érzés.
Az összetevői figyelemfelkeltők, bár sokat nem igazán ismerek, ezért inkább elméletben méláztam a lista felett, próbálva beleábrándozni a csuklóm párájába őket.
A rövid, erősen férfias kezdetet hamarosan felváltja a nőies lágyság, amint előtérbe kerül a púderes, puha írisz, és a kávé aromája, pézsmaszerű alapon. Érdekesség, hogy van benne sárgarépa mag, amelynek állítólag földes, írisz-szerű illata van (ezt nem tudom megerősíteni, mert még nem szagoltam, de kíváncsivá tett).
A kettősség mindvégig jelen van, hol a fás fanyarság, hol a púderes nőiesség dominál. Összességében azonban inkább egy sportosan elegáns férfi illatnak mondanám, amely egy ropogósra vasalt fehér inggel tökéletes, tiszta, ízléses, ruganyos léptű, könnyed kisugárzást biztosít. Főként mert a teljes leszáradáskor a cédrus fanyarsága uralkodik minden felett.
Virágos jegyeket, balzsamecetet, gyantás akkordokat nem sikerült felfedeznem benne, de ezt egy pillanatig nem bánom.
Semmi varázslat, és ihletett állapot... csak egy Van Gogh kép napfényességében elnyújtózó, békés légiesség, a nyugalom és komfortosság luxusa (érdekes, hogy egyre gyakrabban vágyom ezt az érzést). 
Jellegében az Eau de Cartier-t juttatta eszembe, bár azt nőiesebb kreációnak tartom.
Hatósugara és tartóssága lehetne jobb, bár akkor nem biztos, hogy hozná az imént említett bensőséges hangulatot. Bőrbesimuló, szinte észrevétlen fátyol, ami megnyugtatott... és én hálás vagyok érte :-)

Illatjegyei:

• bergamott, ámbra, sárgarépa mag, gyömbér
• írisz, ambrette (pézsmamályva), virágos jegyek, balzsamecet
• kávé, cédrus, gyanta

(kép: Vincent van Gogh)

https://www.facebook.com/illatpiramis

Karma (Lush) 1995

HONLAP (magyar honlap) / FACEBOOK

illatcsalád: citrusos-aromás

Ha közeledik a karácsony, akkor biztosan előkerül a Karma, amely számomra a tökéletes ünnepi illat megtestesülése.

A Lush szövevényes, nekem átláthatatlan történetét, amelynek kozmetikumai 1995-ben jelentek meg ez alatt a név alatt, bevallom nem volt türelmem végigolvasni, akit érdekel, a honlapon részletesen megtalálja.

Egy biztos, hogy a brit székhelyű cég alapításakor, ez a mosolygós úriember, Mark Constantin tuti ott volt, a többi számomra jótékony homály, de szerintem alapinformációnak elég is ennyi.

A Lush fő vonzereje úgy gondolom a kézi készítésű kozmetikumok illatában van, amelyek egy utcahosszat (fél kerületet) képesek betölteni. Nagy rajongója vagyok a Daddy O, BIG, Buche de Noel, Honey trap, Rose Jam, és számtalan termékük mindent átható illatának.
Parfümjei jönnek-mennek, kiszerelésük is folyton változik, a Karma azonban a kezdetektől fogva stabilan tartja magát, mintha a cég jószerencséjét szimbolizálná.
A keletkezéséről az a legenda járja, miszerint Mark, az illat kreátora a Kensington High Street-en sétálva, rengeteg kiütött embert látott az utcán, akik ki tudja milyen szer hatásától voltak bódultak, miközben a Massive Attack számai üvöltöttek a fülébe, gondolatban belekeverte a parfümbe a közben megfogalmazódott érzéseit. Hippis illatot szeretett volna, amely visszaadja ezt a kötetlen, csavargó szabadságot. 
A névadás pedig egy szabálytalan parkolás miatti büntetés, és "ez a rossz karma miatt van!" mondatnak köszönhető, amelyben Mark azonnal ráismert új parfümjének nevére.

Nagyon megosztó illat, általában senki nem közömbös iránta, szerelem, vagy utálat, többnyire ezt a két végletet jelenti.
Nekem még a régi csomagolásban, krémparfüm változatban van meg, aminek a kiszerelése nem túl praktikus, mert nem lehet visszacsavarni a stixet, hanem vissza kell nyomni, amitől sérülhet. De minden macera ellenére imádom.
Benne van szinte minden elem, ami a karácsonyhoz köthető, fenyő, aromás narancshéj, kesernyés citrom(héj?), gyanta, fahéj keveréke, amelyhez erőteljesen a pacsuli, citromfű, és feketeribizli levél illata társul (levendulát sajnos nem érzek, pedig szeretnék). 
Lineáris illat, ami nem sokat változik, és még krémparfümből kenegetve is elég intenzív (szerintem jobb mint fújva), tartóssága több mint kiváló.

Semmi finomkodás, kidolgozottság, csak házilag vaskosan girbe-gurbára vágott citrusszeletek, fahéj rudak kuszasága, baltával faragott fenyő, és bogos kötéllel koszorúvá szorított fenyőágak masszív ragacsa. Mégis szeretem... talán pont ezért, mert nem tökéletes, nem szépeleg, csak megragad egy végtelenül egyszerű karácsonyi hangulatot.

(Városi pletykák szerint Alanis Morissette, és Michael Stripe (REM) kedvenc illata)

https://www.facebook.com/illatpiramis

Illatjegyei:

• narancs, levendula, citromfű
• fenyő, citrom, feketeribizli levél (cassis)
• pacsuli, fenyőgyanta, fahéj, elemi

Terrasse à St-Germain (Jul et Mad) 2012

HONLAP / FACEBOOK

illatcsalád: virágos- fás- pézsma

alkotó: Dorothee Piot

Szegény Tom Ford Black Orchidját másodszorra előzi meg egy bejegyzés, de elvarázsolódtam, nincs mit tenni (tegnap többször is, úgy tűnik mágikus nap volt).

Jul et Mad. Számomra eddig ismeretlen név, ami azzal örvendeztetett meg, hogy mindössze négy illatukból, három telitalálat nálam (a negyedik csak az én tökéletlenségem miatt nem, mert valahogy az aquás illatok nem szépek rajtam).
A négyes mesebeli, bűvös számának külön örültem, 2012-ben három parfüm (Terrasse à St-Germain, Amour de Palazzo, Stilettos on Lex), idén egy ráadás (Aqua Sextius). Semmi flanker, ezeregyedik hasonló (üzleti megfontolású) gondolat, négy különböző, művészire csiszolt illat, letisztult, kifinomult üvegben. (remélem ez a szemlélet továbbra is így marad)
A három nekem tetszőből, elsőként azért rá esett a választásom, mert egyrészt francia (és St-Germain), másrészt citrus bódulat volt tegnap az Atelier Cologne Pomélo Paradis miatt, gondoltam törés nélkül folytatódjon ez az érzelmi ív.
Harmadrészt pedig (és persze nem utolsósorban), Indie kategóriában ő lett a 2013.év FiFi díjazottja.

A parfümházról röviden annyit (zsebkendőket elő Lányok!), hogy egy szerelmi szál húzódik a hátterében, két ember közös történetének fontos állomásai, azok illatokban történő elmesélése. 
A francia világutazó tudós, Julien Blanchard, és a romániai születésű, szépségiparban tevékenykedő, parfümrajongó Madalina Stoica, egy párizsi kávézó teraszán való találkozásának, majd szerelmének gyümölcse. Az illat ennek a kapcsolatnak a születését, kezdetét kívánja szimbolizálni, belefoglalva a párizsi életérzés kecses, légies eleganciáját.
A "Coup de Foudre" megfogalmazása, amely a váratlanul jött, sorsszerű szerelem "villámcsapásának" romantikáját adja.

Dorothee Piot, akinek két kedvenc őszi parfümöm köszönhetem (Olfactive Studio: Chambre Noire, és a Naomagic- igen, bizony egy celebillat, ami megfogott) a Jul et Mad illataival, hivatalosan is a Top 5 parfümőr listámra került. 

A Terrasse à St-Germain egy erősen citrusos akkordokkal nyitó szépség, amelynek fejjegyében a grapefruit és mandarin édeskésen citrusos illata dominál (rebarbarát nem érzek, de nem is baj, mert parfümben még sosem szerettem, bár lehet, hogy az a halvány, zöldes fuvallat a háttérben neki köszönhető, akkor ebben az interpretációban mégis szeretem).
A virágok közül egyértelműen a jellegzetes fréziát, és édeskés lótuszt fedeztem fel (rózsát nem, bár a kék rózsának fogalmam sincs mennyiben van más illata, mint kevésbé különc társainak). Ami azonban nagyon megfogott, az a pézsma otthonos, megnyugtató ölelése, a pacsuli, és citrusok könnyed, csábító izgalma, a fás jegyek otthonossága, amelyek puha, krémes összhangban olvadnak eggyé.
Folyamatosan átmenetnek, valamiféle balerinás billegésnek érzem egy citrusosan friss, illetve egy krémesen fás, pézsmás illat között, és ez a libikóka játék hihetetlenül izgalmas, különleges dolog.

...szikrázó napsütésben fürdő frézia, lágy ölelés, pille takaró, hófehéren libbenő függöny, frissen készített reggeli édes limonádé, egy faillatú otthon biztonságos puhaságában...

Hatósugara, tartóssága kiváló. És mivel ugyanazt a lelki békét nyújtotta, mint például a Trussardi Inside kávéssága, ezért minden percét imádtam. (illatában nem hasonló a két parfüm, csak számomra hasonló hangulatúak).

Illatjegyei:

FEJ: grapefruit, mandarin, rebarbara
SZÍV: frézia, lótuszvirág, kék rózsa
ALAP: pézsma, szantál, pacsuli

https://www.facebook.com/illatpiramis

Kouros (Yves Saint Laurent) 1981

alkotó: Pierre Bourdon

illatcsalád: aromás- fougere

üveg: Alain de Mourgues

Hatalmas lelkesedéssel, rendkívüli posztként, afféle "breaking news"-ként indult ennek a bejegyzésnek az írása két hónappal ezelőtt, de van mentségem a késlekedésre...
Amióta Illatvadász bejegyzését olvastam róla, azóta vagyok kíváncsi Yves Saint Laurent "húgyszagú"-nak titulált atombombájára. Kétszer már majdnem sikerült tesztelnem, de a célvonal előtt valami mindig közbejött, és hoppon maradtam.
Most viszont egy illatbolond barátom jóvoltából, az enyém 1,5 ml vintage legenda (pár egyéb férfi "legendával" karöltve- amit itt is köszönök még egyszer). Ez bizony a mennyország kérem! :-)
Ami miatt ennyi ideig elhúzódott az egész, az a parfüm komplexitása volt. Azt hittem könnyedén megszületik a bejegyzés, pár napon át tesztelem, egy merő cibet az egész, semmi más, ezt majd szépen leírom, és kész. De ahogy többször próbáltam, kiderült, hogy milyen furfangos ez a pasi, mindig tudott újat mutatni, amivel sikerült teljesen összezavarnia.
Pierre Bourdon alapjáraton a kedvencem, a Dior féle Dolce Vita megalkotása miatt örökös rajongója lettem, annak összetettsége után gondolhattam volna, hogy a másik ikonikus illata azért mégsem lesz olyan egyszerű eset.

Épp a tömjén-túrám közepén jártam, napok óta a templomi tömjén áhítatában lebegve, amikor jött, és nyakon vágott a Kouros.
Realisztikus a végletekig. Az én mindent megédesítő női bőrömön, egy pillanatra sem engedett a határozottan férfias jelleg, ami maga alá gyűr, és nem ereszt (nehezen, de elvonatkoztatva az erotikától, arra (is) próbálok utalni, hogy tartóssága, intenzitása verhetetlen).
Ritkán mondom egy illatra, hogy nem lehet uniszex, de ez tényleg nem lehet.

Nyitánya erős, csípős (esküszöm torokkaparó) cibet, ami mellett én semmi mást nem érzek hirtelen. Később az aldehid légiesebbé teszi ezt a szúrós akkordot, és nehezen, de engedi kibontakozni a többi jegyet, ám a cibet erőssége gyakorlatilag végig megmarad.
Számomra szinte kibogozhatatlan illat, amit egyértelműen érzek az a fanyar bergamot, levendula, bőr, tölgymoha, kesernyés üröm (ami a vermut, és abszint zamatát adja), földes pacsuli és vetiver, a többi az én orromnak csak elméletben létezik. Talán még érzem a tonkát és pézsmát a végén, de ez már nagyon erőlködés a részemről. A méz rajtam nem bukkant elő, legalábbis az édessége semmiképp, esetleg az a szintén torokkaparó érzés, amit egy mézzel teli üvegbe hosszasan beleszagolva érzünk. 
Szappanos, tiszta illattá alakul, határozottan mocskos gondolatokkal fűszerezve.
Erre fokozottan érvényes a messziről, szigorúan egy fújás intelmének betartása.

Anavyssos Kouros
(Kr.e. 530 körül)
Nemzeti Régészeti Múzeum
Athén

Véleményem szerint a fougere kategória egyik iskolapéldája (ami ugye a levendula-tölgymoha kombinációja az 1800-as évek Franciaországából). Annak nem a tiszta, hanem a már említett mocskos értelmezése.

A neve lehet még érdekesség vele kapcsolatban, a Kouros név a fiatal, tökéletes testű férfiakat ábrázoló ókori görög szobrokra utal, nyíltan sugallva a szexualitást, a természetes erőt, kidolgozottságot, férfi szépséget.

Csak bátor, határozott férfiaknak ajánlom, akik már-már különc módon szeretnének kitűnni a tömegízlésből.
Egy cowboy illata, aki hanyag mozdulattal, lasszóval fogja meg a kiszemelt nőt, és le sem szállva a nyers bőrnyeregből, a lován teszi magáévá, majd mielőtt a nő akár egyetlen szót is szólhatna, vissza sem nézve ellovagol. Az érzelem talán egyetlen rezdülése az, hogy szivarját hanyag mozdulattal a szája másik sarkába helyezi... elnézést, kicsit elkalandoztam... szóval jó ez a Kouros, na! :-)


Illatjegyei:

• fehér üröm, aldehid, koriander, zsálya, bergamott
• szegfű, pacsuli, fahéj, orris, jázmin, vetiver, muskátli
• méz, bőr, tonka bab, ámbra, pézsma, cibet, tölgymoha, vanília

https://www.facebook.com/illatpiramis