Rose Splendide (Annick Goutal) 2010

illatcsalád: virágos

alkotó: Isabelle Doyen
(Annick Goutal: Ambre Fétiche, Ce Soir, ou Jamais, Des Lys, Duel, Eau du Fier, Eau de Sud, Gardenia Passion, Grand Amour, Heure Exquise, La Muguet, La Violette, Le Chevrefeuille, Le Jasmin, Le Mimosa, Le Muguet, Les Nuits d'Hadrien, Encens Flamboyant, Mandragore, Mandragore Pourpre, Mon Parfum Cheri par Camille, Musc Nomade, Myrrhe Ardente, Ninfeo Mio, Nuit Etoilée, Petite Cherie, Quel Amour!, Rose Splendide, Songes, Un Matin d'Orage, Vanille Exquise; Les Nez: L'Antimatiere, Let Me Play the Lion, The Unicorn Spell, Turtle Vetiver)

Annick Goutal illatait az első pillanattól vonzónak találom- ez azért meglepő számomra, mert ritkán tudják a romantikát úgy tálalni elém, hogy azonnal elnyerje tetszésem. Magamról azt szoktam mondani, hogy egy realista romantikus vagyok- illetve ezt továbbgondolva- Zólyomi Zsolt parfümőr szavait szabadon átköltve- egy vérbeli realista, romantikus kontraszttal. Tehát a lelkem mélyén vágyom a meghitt pillanatokra, ha azok ízléssel, tartalommal párosulnak és nem rugaszkodnak el túlzottan a valóságtól.

Isabelle Doyen

Isabelle Doyen véleményem szerint igazi remekműveket tudhat már maga mögött: Grand Amour, Le Chevrefeuille, Le Nuits d'Hadrien, Songes és az én nagy-nagy kedvencem, a Ninfeo Mio- a lista valószínűleg nem teljes, sok művét még nem ismerem.

Isabelle Versailles-ban tanulta a parfümkészítés tudományát, 1982-ben végzett az ISIPCA-ban (Institut Supérieur International du Parfum, de la Cosmétique et de l'aromatique Alimentaire)
Ugyanebben az évben kezdett Annick Goutal-nál dolgozni, tehát még személyesen ismerhette, évekig együtt alkothatták kifinomult kompozícióikat.

A Rose Splendide tervezésekor Annick már nem volt közöttünk- rózsák iránti szenvedélyének kívánt Isabelle emléket állítani, megidézve egy hajnali sétát a rózsák kerjében, mikor még hűvös a levegő, és a sápadt szirmokon apró harmatcseppek csillognak.

Nem mondhatnám, hogy elsőre szerelem lett- azt sem, hogy most biztosan az. De egy dolgot határozottan tudok, hogy a rózsakombináció egyedisége, szokványostól eltérő játéka, számomra meglepő háttere olyan erős hangulatiságot ragad meg, ami azonnal megfogott.

Az első két szó ami eszembe jutott róla, amit már magamról is elmondtam- realista és romantikus.

Olyan mintha belépnék egy virágboltba, ahol ezrével hevernek szanaszét a hosszú szárú, halvány, pasztellszínű rózsák.
Csak rózsák! Semmi más.
Egy szürreális kép meséje és valósága. A látvány mesébe illő, az illat valóság. A szirmok lágy, édeskés molekuláit a levágott zöld szár mély keserűségű fanyarsága fűszerezi.
A sápadt májusi rózsa (Centifolia Rose) olyan törékenyen, félve és reszketegen áll ebben a zubogó zöld zivatarban, hogy csak gyöngéd szeretettel tudok rápillantani. Valami ismeretlen, azonosíthatatlan fémes csillogást is érzek benne, amiről mindig a szárat levágó kerti olló jut eszembe.
Lineáris illat, nem sokat változik a teljes leszáradásig- bár a pézsma sokat puhít rajta- egészen lágy, krémes lecsengést ad neki- ettől eltekintve, nagy változások nincsenek- egyetlen határozott ívvel halad a teljes megsemmisülés felé. Tartóssága és hatósugara jó- kb. 5-6 órán át kísért hűségesen.
A körte összetevőt sajnos sehogy sem sikerült éreznem benne (bár nem igazán szeretem, így túl sokat nem küzdöttem érte.)

Viselése közben mindig elfog egy megmagyarázhatatlan ambivalens érzés, amit egy avantgard mondat nyakatekerésével tudnék a legjobban megfogalmazni:

Szép, mint egy lehullott rózsaszirom és a finoman csipkézett ásó véletlen találkozása a kerti asztalon.

Illatjegyei: 

rózsa, pézsma, magnólia, körte

https://www.facebook.com/illatpiramis