A következő címkéjű bejegyzések mutatása: citrusos-aromás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: citrusos-aromás. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. május 23., szombat

Eau de Rochas (Rochas) 1970


illatcsalád: citrusos-aromás

alkotó: Nicolas Mamounas

Mikor előkerült egy ezer éves, ütött kopott dobozú mintám a szekrényből, úgy örültem, mint az a bizonyos majom a farkának.
A Rochas házzal kapcsolatban maximálisan elfogult vagyok, hiába az utóbbi évek illatügyi szempontból egyértelmű hanyatlása, mégis töretlenül imádom, mert olyan parfümöket tettek le az asztalra, mint például az Eau de Rochas.
Nicolas Mamounas 1970, és 1987 között volt a Rochas parfümőre, és ezalatt a 17 év alatt olyan illatokat sikerült alkotnia, mint a Byzance, Lumiere, Globe, Macassar, Mystere. 1985-ben volt egy félrelépése, amelynek gyermeke a rémes "csiga" üvegben elhelyezett Fleur de Nacre (Jennica)- ami valójában Nautilus kagyló.

A címadó parfüm először "Eau de roche" néven jelent meg 1948-ban, majd megszűnt, hogy 1970-ben egyszer csak feltámadjon (gondolom akkoriban még mérsékelt változtatással).
Citrusos bergamott nyitány, amelyben szinte azonnal megjelenik a koriander fűszeressége, és a bazsalikom zöldje. Pezsgően szikrázó élettel teliség, amely frissítő, de gyorsan illan.
Virágos hátteret érzek, ami annyira komplex, hogy nem tudom összetevőkre bontani.
Egy biztos, hogy alapja erőteljesen tölgymohás, tulajdonképpen a második perctől, a teljes leszáradásáig ez lesz az uralkodó akkord, ami pézsmás, szantálos jegyekkel, és földes pacsulival van díszítve. Enyhén szappanossá válik, mintha aldehides lenne, ami miatt akár a tisztaság szinonimája is lehetne. A 4711 puhább, simulóbb változata. Remekmű, amit kár, hogy az IFRA szabályok meggyengítettek.
Nyugalomban lebegés, és határtalan lelki béke... nagyjából minden, ami mostanában nem vagyok, talán ezért volt olyan jóleső.
Frissítően szomjoltó, cologne jellegű, klasszikusan elegáns uniszex illat, amelynek tartóssága közepes, hatósugara elég gyengécske, hamar bőrközelivé válik.



Nagyon szeretem a régi reklámokat/ reklámfilmeket nézegetni, vintage illatoknál számomra ez külön gyönyörűség, és élvezeti forrás.
Kedvencem itt a francia filmes fotóművész, Bruno Aveillan által készített kisfilm volt, Jessica Stam (kanadai modell) vízben lebegős jelenetével (ami egy tavaly nyári aquakontakt óra emlékét juttatja eszembe, ami felejthetetlen élmény volt).
A 80-as években készült klip pedig megtekinthető ITT.
Facebook oldalamon indítottam egy mappát Sufni néven, ahol régiségek között lehet majd bogarászni.



Illatjegyei:

  • lime, mandarin, bazsalikom, bergamott, grapefruit, citrom
  • koriander, szegfű, pacsuli, jázmin, nárcisz, rózsa
  • tölgymoha, szantál, ámbra, pézsma

2015. április 29., szerda

Provence (CLEAN) 2004


illatcsalád: citrusos-aromás

A CLEAN illatok népszerűségét azt hiszem értem. Sokan szeretnék (főként gondolom tavasszal, és nyáron) a "most ugrottam ki a zuhany alól, és a rekkenő hőség ellenére friss, tiszta, és még szép is vagyok" érzést.
Na ezt én is nagyon szeretném, csak nincs hozzá egyetlen CLEAN illatom sem (és mindig megállapítom, hogy ez nem véletlen :-) ), ami mintamaradványom van, azt pedig most bogarásztam ki a szekrény aljáról, egy óriási téveszmém miatt, ugyanis úgy emlékeztem, hogy ez az illat körtés (a neve alapján persze levendulás), és valójában egyik sem. Így a friss érzés helyett, a tágra nyílt szemű meglepődés jött, ami nem rossz persze, kivéve ha épp a készletében nem létező körtés illatokról ábrándozik az ember lánya.

Citromot, és lime-ot nem érzek, nekem ez az illat édesen lédús mű-narancs, szirupos mű-mandarinnal keverve. (és ez ebben az esetben nem oximoron)
Szerettem benne az épphogy pislákoló gyapotvirágot (ez ugye hardcore verzióban a Belong), ami a pézsmával karöltve lágyságot ad neki, szappanos fürdő utáni puha, hófehér törölközőbe burkolózást. Elvárt tisztaság érzés pipa, ezért mindenképp kap egy piros pontot.
Rózsát nem, de nagyon halványan a háttérben, a muskátli jellegzetes illatát felfedeztem, ezért még egy piros pont, mert imádom (mondjuk inkább nádfedeles parasztházak ablakában, de nem akarok túl szigorú lenni).

Érdekes illat, amit parfümnek sem neveznék feltétlenül, inkább valami közepes hatósugarú, és tartósságú szintetikumnak (egyébként mindig ez a bajom a CLEAN illatokkal). 

A törölközős, szappanos jellegű frissességet szerettem, viszont amit nagyon nem, hogy olyan, mintha előtte egy édes, gyümölcsös gumicukor-szappannal fürödtem volna, aminek brutál tartós a bőrön hagyott illata. (egyelőre nincs gumicukorszappan, ez csak az én agyszüleményem, ne keresse senki)

Félreteszem nyárra, és talán teszek vele még egy próbát. Hátha... (de csak a gyapotvirág, és a távolban vizionált muskátlis ház miatt, mert összességében nem szerettem) 





Illatjegyei:
  • citrom, lime
  • gyapotvirág, rózsa, muskátli
  • pézsma

https://www.facebook.com/illatpiramis








2015. április 25., szombat

Sanguine (Keiko Mecheri) 2000


fotó: parfumo.net (Angua)

illatcsalád: citrus-aromás


Ahogy ígértem az előző bejegyzésemben, akkor következzen egy szerintem kevésbé jól sikerült Keiko Mecheri illat.

A Damascena után, nagy várakozással tekintettem a próba elé, a neve alapján (az összetevőlistája nélkül) volt egy elég határozott elgondolásom vele kapcsolatban.
A vörös (vér) szóra asszociálva egy testes, jól komponált illatot vártam, ami nehéz, összetett, és majd maradandó élményt nyújt. Na ez nem jött össze.
Nagyjából arra a sorsra jutott, mint minden komolyabb előzetes elvárásom (bármi felé) az életben... semmi nem lett belőle.

A Sanguine számomra az a rejtély, amit bárhogy próbálok megérteni, nem megy. Folyamatosan összezavar, és egy szó jut mindig eszembe róla, a káosz.


Nyitánya egy könnyed, citrusos férfi arcszesz, vagy kézfertőtlenítő gél/folyadék illata. Kissé kesernyés citrusok, némi zöld háttérrel, az amalfi citrom apró szúrósságával, a leszáradásakor pézsmás alapon valami szintetikus furcsasággal, amiről a Donna Karan féle 1999-es felhőkarcoló (DKNY Women) végjátéka jutott eszembe (bár hozzáteszem azt másokon néha még szeretem is).
Viszonylag tartós (2-3 óra), bőrközeli illat.
Halvány elgondolásom sincs mi volt a cél ezzel a parfümmel, még nyári frissítőként sem tudom elképzelni, maximum munkamániás sebészeken, akik életük minden percében szeretnék érezni a citrusos kézfertőtlenítő illatát.

Egy dologra jó volt, hogy kb. egy órára újra elméláztam életem nagy filozofikus kérdésein, főként azon, hogy érdemes-e bármivel kapcsolatban előzetesen túl sokat (sőt bármennyit) agyalni... konklúzió sokadszorra: nem!... most már azon kellene gondolkodnom, hogy ez vajon miért nem megy?!... 

Másik jó dolog, hogy a modern művészetek felé fordította a figyelmem. Olyan művek felé, amik nem akarnak kifejezni semmit... és ez is lehet egy cél... mondjuk a modern nirvána... mondjuk... vagy valami ilyesmi... majd még gondolkodom rajta, ha ismét hangulatba kerülök.


Mark Rothko (1954)





Illatjegyei

vérnarancs, petitgrain (keserűnarancs)

pézsma, amalfi citrom, narancs













2015. február 22., vasárnap

Essenza del Tempo (Trussardi) 2008


illatcsalád: citrusos-aromás

alkotó: Sophie Labbe

Valami könnyed illatra vágytam... áttetszőre, íriszesre, tavaszra, és akkor kezembe akadt ez az aprócska Trussardi minta.
Fújós változat, emiatt duplán szeretem (a kenegetős mintákat még mindig nem sikerült megkedvelnem igazán, hiszem, hogy fújva valahogy más az illat).

Sophie Labbe

Sophie Labbe készített pár általam szeretett, vagy legalább figyelemfelkeltő alkotást. Nevéhez fűződik többek között az Organza (Givenchy), Jasmin Noir, Jasmin Noir L'Eau Exquise (Bvlgari), Pure White Linen (Estée Lauder), O d'Azur (Lancome), Parisienne (Yves Saint Laurent).

Az Essenza del Tempo uniszex parfüm. Kellemesen variálja a puha női, és férfiasan fás oldalát. Viselése közben folyamatosan változott a véleményem arról, hogy nőként viselném-e, vagy inkább meghagynám kizárólag a férfiaknak.

Nyitánya fanyar bergamot, fás, gyömbéres, cologne-szerűen friss, gyorsan illanó, leheletnyit édeskés maszkulin jelleg. Borotválkozás utáni selymes férfiarc, tiszta, vonzó érzés.
Az összetevői figyelemfelkeltők, bár sokat nem igazán ismerek, ezért inkább elméletben méláztam a lista felett, próbálva beleábrándozni a csuklóm párájába őket.
A rövid, erősen férfias kezdetet hamarosan felváltja a nőies lágyság, amint előtérbe kerül a púderes, puha írisz, és a kávé aromája, pézsmaszerű alapon. Érdekesség, hogy van benne sárgarépa mag, amelynek állítólag földes, írisz-szerű illata van (ezt nem tudom megerősíteni, mert még nem szagoltam, de kíváncsivá tett).
A kettősség mindvégig jelen van, hol a fás fanyarság, hol a púderes nőiesség dominál. Összességében azonban inkább egy sportosan elegáns férfi illatnak mondanám, amely egy ropogósra vasalt fehér inggel tökéletes, tiszta, ízléses, ruganyos léptű, könnyed kisugárzást biztosít. Főként mert a teljes leszáradáskor a cédrus fanyarsága uralkodik minden felett.
Virágos jegyeket, balzsamecetet, gyantás akkordokat nem sikerült felfedeznem benne, de ezt egy pillanatig nem bánom.
Semmi varázslat, és ihletett állapot... csak egy Van Gogh kép napfényességében elnyújtózó, békés légiesség, a nyugalom és komfortosság luxusa (érdekes, hogy egyre gyakrabban vágyom ezt az érzést). 
Jellegében az Eau de Cartier-t juttatta eszembe, bár azt nőiesebb kreációnak tartom.
Hatósugara és tartóssága lehetne jobb, bár akkor nem biztos, hogy hozná az imént említett bensőséges hangulatot. Bőrbesimuló, szinte észrevétlen fátyol, ami megnyugtatott... és én hálás vagyok érte :-)




Illatjegyei:

  • bergamott, ámbra, sárgarépa mag, gyömbér
  • írisz, ambrette (pézsmamályva), virágos jegyek, balzsamecet
  • kávé, cédrus, gyanta


(kép: Vincent van Gogh)


https://www.facebook.com/illatpiramis

2014. december 23., kedd

Karma (Lush) 1995



illatcsalád: citrusos-aromás

Ha közeledik a karácsony, akkor biztosan előkerül a Karma, amely számomra a tökéletes ünnepi illat megtestesülése.


A Lush szövevényes, nekem átláthatatlan történetét, amelynek kozmetikumai 1995-ben jelentek meg ez alatt a név alatt, bevallom nem volt türelmem végigolvasni, akit érdekel, a honlapon részletesen megtalálja.


Egy biztos, hogy a brit székhelyű cég alapításakor, ez a mosolygós úriember, Mark Constantin tuti ott volt, a többi számomra jótékony homály, de szerintem alapinformációnak elég is ennyi.

A Lush fő vonzereje úgy gondolom a kézi készítésű kozmetikumok illatában van, amelyek egy utcahosszat (fél kerületet) képesek betölteni. Nagy rajongója vagyok a Daddy O, BIG, Buche de Noel, Honey trap, Rose Jam, és számtalan termékük mindent átható illatának.

Parfümjei jönnek-mennek, kiszerelésük is folyton változik, a Karma azonban a kezdetektől fogva stabilan tartja magát, mintha a cég jószerencséjét szimbolizálná.
A keletkezéséről az a legenda járja, miszerint Mark, az illat kreátora a Kensington High Street-en sétálva, rengeteg kiütött embert látott az utcán, akik ki tudja milyen szer hatásától voltak bódultak, miközben a Massive Attack számai üvöltöttek a fülébe, gondolatban belekeverte a parfümbe a közben megfogalmazódott érzéseit. Hippis illatot szeretett volna, amely visszaadja ezt a kötetlen, csavargó szabadságot. 
A névadás pedig egy szabálytalan parkolás miatti büntetés, és "ez a rossz karma miatt van!" mondatnak köszönhető, amelyben Mark azonnal ráismert új parfümjének nevére.

Nagyon megosztó illat, általában senki nem közömbös iránta, szerelem, vagy utálat, többnyire ezt a két végletet jelenti.

Nekem még a régi csomagolásban, krémparfüm változatban van meg, aminek a kiszerelése nem túl praktikus, mert nem lehet visszacsavarni a stixet, hanem vissza kell nyomni, amitől sérülhet. De minden macera ellenére imádom.
Benne van szinte minden elem, ami a karácsonyhoz köthető, fenyő, aromás narancshéj, kesernyés citrom(héj?), gyanta, fahéj keveréke, amelyhez erőteljesen a pacsuli, citromfű, és feketeribizli levél illata társul (levendulát sajnos nem érzek, pedig szeretnék). 
Lineáris illat, ami nem sokat változik, és még krémparfümből kenegetve is elég intenzív (szerintem jobb mint fújva), tartóssága több mint kiváló.

Semmi finomkodás, kidolgozottság, csak házilag vaskosan girbe-gurbára vágott citrusszeletek, fahéj rudak kuszasága, baltával faragott fenyő, és bogos kötéllel koszorúvá szorított fenyőágak masszív ragacsa. Mégis szeretem... talán pont ezért, mert nem tökéletes, nem szépeleg, csak megragad egy végtelenül egyszerű karácsonyi hangulatot.


(Városi pletykák szerint Alanis Morissette, és Michael Stripe (REM) kedvenc illata)







Illatjegyei:

  • narancs, levendula, citromfű
  • fenyő, citrom, feketeribizli levél (cassis)
  • pacsuli, fenyőgyanta, fahéj, elemi


2014. július 16., szerda

Shower Fresh (CLEAN) 2007



Sosem gondoltam volna, hogy ezen a blogon CLEAN illatról fogok írni. Keveset ismerek, de azok egyikét sem szeretem, mind valami olyan szintetikus felhőt von körém, hogy hosszú távon nem bírom viselni.
A Shower Fresh azért kapott egy lehetőséget, mert pár fújásnyi mintát kaptam egyszer valakitől, és mivel rendet raktam, meg akartam szabadulni tőle. Szóval minta magamra fúj... kár volt! na én ezt nem szeretem!... mosakodásra, öltözésre idő már nincs... lesz ami lesz... és csoda lett, mert útközben olyan intenzíven felidézett egy gyermekkori emléket, hogy a végére megszerettem!


A CLEAN története röviden annyi, hogy 2003-ban, az USA-ban Randi Shinder gondolt egyet, és létrehozott egy olyan céget, amely kizárólag tisztaságillatokkal foglalkozik. 

Elgondolása szerint a boldogság gyakran hétköznapi, egyszerű dolgokban rejtőzik, a szappan illatában, a frissen mosott ruha ropogós tisztaságában. Ehhez alkotott különféle illatú parfümöket, tusfürdőket, testápolókat, sampont, szobaillatosítót stb.

Nézete szerinte a tisztaság nem csupán egy állapot, hanem egy életforma.
Termékei környezettudatos csomagolásban kerülnek a boltokba, hipoallergén formulában.
Nem végeznek velük állatkísérleteket, és nem tartalmaznak állati eredetű összetevőket, ásványi olajat, mesterséges színezéket stb.

Parfümjei nem túl bonyolult illatok, a SHOWER FRESH sem az.
Egyszerű citrusos nyitánya van (rajtam némi szúróssággal az első pillanatokban), amelyben a citrom, majd az édeskés narancs, illetve mandarin dominál. Mikor elillannak a fejjegyek, előbukkan a narancsvirág, és egy kis halovány gyöngyvirág, erőteljes pézsmás alapban.
Ez a "briliáns" leszáradás nem vesz igénybe 2 percnél több időt, tehát idáig nem volt túl izgalmas ez a folyamat. Veszedelmesen mű  az egész, tehát minden adott volt ahhoz, hogy kellemetlenül érezzem magam.
Viszont az emlék amit előhívott, már annál kellemesebb érzéssel lepett meg...

... a régi hosszú ház udvara tele hatalmas lavórral. Az udvar közepén, a színes fagolyókkal díszített hintám hívogató, nyaram tengernyi idejét kitölti a lengés, és a hinta görcsös fából tákolt tartókeretének ütemes, megnyugtató nyiszergése. De most nincs hinta!... bűvölet van... anyám mos! Dereka könnyen hajlik, barna, feszes combja félig kinn a lenge nyári ruhából... hajol, merít, hajol, merít, és a ruhák rendre eltűnnek, a lavór víz öblítős, opálos kavargásában. Melegen süt a nap... keze, lába vizesen csillog... a homok sötét lesz, ahogy kiloccsan a víz, s ennek a sötét árnynak a fantáziám rögtön létezést akar kitalálni... kerek kalapú gomba... vagy inkább mint a kandúr feje, csak bajsza nincs... nem baj! majd ezzel a vékonyka bottal rajzolok. Anyám simogatása illatos... "mi ez? macska?" s a felismerés kellemes mosolya mindkettőnkön felragyog...







Illatjegyei