A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Jean Guichard. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Jean Guichard. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. augusztus 22., szombat

Fifi Chachnil (Fifi Chachnil) 2004



illatcsalád: orientális-virágos

alkotó: Jean Guichard

Ezt az ezer éve kapott mintámat tegnap este találtam a kincses dobozomban, nevéről bevallom még soha nem hallottam. Miután rákerestem a neten, jött a meglepetés, hogy külsőleg ez egy nagyon "rózsaszín illat", amely homlokegyenest más jelleget sugall, mint a tartalom. Innét vált izgalmassá számomra a dolog, és elhatároztam, hogy minden ösztönös ellenérzésem sutba dobva, bemutatom Nektek.
A Fifi Chachnil egy fehérneműket gyártó párizsi cég, amely a pin-up világban utazva, abszolút jó értelemben retro hangulatot áraszt. Maga az elképzelés igen kedvemre való, mert minden realizmusom ellenére lelkesen szoktam szemlélni ezt a habos, rózsaszín vintage világot, a 40-es évek címlaplányait, akik nagyjából mindent megtestesítenek, ami én nem vagyok.
(A férfiakat megszédítő pin-up láz egyébként 1942-ben kezdődött, és a Yank magazin szerkesztőjének, Hartzell Spence-nek a nevéhez fűződik, aki a címlapon megjelenő, falra kiszögezhető modellfotókkal/illusztrációkkal próbálta igen sikeresen fellendíteni a lap forgalmát.)

A cég egyetlen illatát, az Asja (Fendi) tervezője, Jean Guichard készítette, aki mint már említettem remekül ért a nagyágyúkhoz (Dior Poison; Calvin Klein Obsession; Cacharel LouLou, Eden; Paco Rabanne La Nuit; Trussardi Donna stb.)
A parfüm 2004-ben került először a butikokba, majd rövid időre eltűnt, hogy megújuljon (gondolom mindenki tudja ez mit jelent), és 2012-ben új üveggel, új extraktum töménységben, igen fájdalmas, 98-120 eurós áron visszatért.
Fogalmam sincs, hogy nekem melyik változatból van mintám, még azt sem tudom régi vagy új, EDT, EDP vagy extract formátum, de ha esetleg valaha Fifi butik közelébe kerültök teszteljétek a jelenlegi illatot. 

Ez a pink "csoda", szerintem egy szimpla koppintás, a Shalimar (Guerlain) utánzata, amelybe egy kis Obsession is beleborult.
Nem igazán értem a létjogosultságát, mert bár kissé felvizezve, de elég jól hozza a Shalimar illatát, viszont az eredetinél sokkal drágább, és kevésbé összetettebb, tehát el nem tudom képzelni, hogy kik/miért vásárolják ezt a parfümöt?! Valószínűleg a háttérben lévő álomvilág, és a romantikus üveg áll a vásárlási kedv hátterében, amely úgy tűnik elég ahhoz, hogy fennmaradjon, és a borsos ár ellenére hasznot hozzon (őszintén szólva az én másik motivációm az volt a bejegyzés megírásával kapcsolatban, hogy pár pin-up fotót becsempésszek a blogra, tehát a pszichológiai manipuláció tökéletesen működik, a rózsaszín köd nálam is leszállt :-))

Kámforos, füstös, nagyon erőteljes nyitány, amelyben a koriander fűszeressége játssza a főszerepet, pár perc múlva jelennek meg csak a halvány citrusos jegyek, amelyeket szinte azonnal elnyom a füstös vaníliás akkord. Kötözött sonka jelleg (mint a Shalimar flankereknél), amelyben fogalmam sincs miért éreznek annyian dohányt, úgy gondolom nem sok van benne, hanem inkább füstös indonéz vaníliára hasonlítani akaró szintetikus valami, ami legjobban jellemzi. Nincs benne a Shalimar kissé poros jellege, inkább éles az egész, a leszáradásakor az ámbra (ambroxan?) sem sokat puhít rajta, marad egy egyszerű, lineáris szerkezetű enyhén púderes, virágos (rózsás?) akkord, amelyről úgy döntöttem csak egy karikatúra lehet, a Guerlain féle "nagyasszony" vicces grafikája.
Tartóssága kiváló, hatósugara közepes, szerencsére viszonylag hamar bőrközelivé válik, uniszex (de inkább senki ne fújja magára, kíváncsi természetűek maximum papírcsíkra).


Illatjegyei

  • citrus, koriander, mandarin
  • rózsa, gyöngyvirág
  • ámbra, dohány
https://www.facebook.com/illatpiramis




2015. július 18., szombat

Asja (Fendi) 1992

fotó: parfumo.de (Gold)- Roland Richter 

illatcsalád: orientális

alkotó: Jean Guichard

A Fendi házas bejegyzésemért megkaptam az első fejmosásom a bloggal kapcsolatban. Miért nem illatokról írok egy parfümös blogon?! Hát kérem azért teszem ezt néha, mert érdekelnek a parfümházak, ki áll az alapítás mögött, lehetőleg régi fotókkal kiegészítve (velük bevallom szívem szerint elárasztanék egy-egy bejegyzést), mivel foglalkoznak még, amik többnyire száraz tények, vagy épp extrém/érdekes történetek, ami nekem nem mindig illat, hanem néha kecskeszőr, és baguette táska. Ez is a parfüm háttere, mert azokhoz kapcsolódik akik a kulisszák mögött munkálkodnak, az ő szellemiségüket tükrözi. Szóval bármennyire is hízelgő volt a kritika, miszerint inkább a saját gondolataim olvasnák szívesebben egy-egy illatról (ez jólesett, köszönöm), a jövőben is fogok jönni időnként parfümházas bejegyzésekkel, csak mert önző is vagyok, és engem érdekel, nekem örömet okoz (sorry :-))

Na de a kis lélektani kitérő után vágjunk bele az Asja elemzésébe (aminek mintáját köszönöm Verának, egy ősrégi vágyam teljesítette :-))



Jean Guichard mestere a "nehéz bombázóknak", Cacharel Eden, LouLou, Calvin Klein Obsession, Cartier So Pretty, Paco Rabanne La Nuit, Trussardi Donna... szóval nagyjából majdnem minden ami a gyerekkorom ikonjait képviseli. (Érdekesség ahogyan a szintén parfümőr fia, Aurelien Guichard munkásságában, főként Robert Piguet számára komponált illataiban tisztán megjelenik az apai kéz hatása).

Az Asja mint egy híd összeköti a 70-es éveket, a 90-es évekkel. Az Opium, Cinnabar minőségi anyagokból, mesterien komponált, nehézkes 70-es évekbeli pillérétől átvezet a gyümölcsös fejjegyekkel fellazított, légiesebbé, modern módon könyedebbé tett 90-es évekbe (Organza Indecence, Venezia)... úgy, hogy közben összefut az 1984-es Coco-val is. Akiknek tetszenek ezek az illatok, azoknak nagy valószínűséggel tetszeni fog az Asja nem könnyen viselhető összetettsége.

Nyitánya gyümölcsös, pár másodpercnyi kesernyés bergamott, majd főként nektáros sárgabarack, és kissé töppedtre érlelődött őszibarack édessége. A kezdet igazi nagyi lekvárja érzés, hatalmas üstben tüzesen, párásan fortyogó sűrű főzet (tudjátok, amiben már megáll a fakanál, aminek másik végén maga a barack-guru, Sophia Grojsman keverget), fahéjjal, szerecsendióval megbolondítva.
A konyhai asszociáció akkor kezd foszladozni, amikor megjelennek a virágok, illetve egyéb hozzávalók. A szívjegy virág akkordjait nagyon nehezen tudtam értelmezni, mert pont mikor megjelenik egy kis halvány rózsa, jázmin, ylang-ylang, crimson szegfű kvartett, addigra mindent elborít a mézes fahéj nehéz, vaskos aromája.
És mire kibontakozik teljes szépségében az alapillat gyantás, kissé füstös-fás édessége, háttérbe szorítva  virágokat, addigra bizony le vagyok nyűgözve ettől az orientális csodától, és elborult aggyal, párás szemekkel csak annyit tudok konstatálni, hogy itt bizony minden az Ázsiában oly kedvelt szumátrai benzoin, és a kínai fahéj csodás egyvelege köré lett komponálva.
A leszáradásában mesterien minőségi füstös vanília bontakozik ki (semmi olcsó, vaníliás cukor hatás), ami nem túl édes, de nem is száraz... ámbrától, szantáltól melengető selymes, puha pézsma ágyon.
Nagyjából olyan amilyennek képzeltem, bár a kezdeti gyümölcs akkord valahogy mindig kimaradt az ábrándozásaimból, és az egészet valahogy tömörebbnek gondoltam, de sikerült felülmúlniuk a fantáziám, szóval tulajdonképpen boldog vagyok a tévedésemmel.
Tartóssága és hatósugara kiváló, uniszex illatként is tökéletes, férfi bőrön a mérsékelt édes akkordok ellenére a fás-gyantás-füstös jegyek erőteljesebben dominálnak.
Üvege számomra az ősi japán lakkművesség szelencéit idézi, letisztult, mégis izgalmas formával (a tervezőt sajnos nem sikerült kiderítenem).

...gazdagon redőzött, suhogó szoknyában illanó álmos pillantású szépség, feltornyozott hajjal, tarkóján kósza, lágy simításra vágyó tétova pihékkel... 


Illatjegyei

  • sárgabarack, málna, őszibarack, citrom, bergamott
  • mimóza, méz, szerecsendió, szegfű, fahéj, orchidea, orris, ylang-ylang, gyöngyvirág, rózsa, egyiptomi jázmin
  • szantál, ámbra, pézsma, benzoin, vanília, cédrus, styrax

kép: Amedeo Modigliani (1919)

https://www.facebook.com/illatpiramis