A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ciprus-virágos. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ciprus-virágos. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. november 22., kedd

Miss Dior (Christian Dior) 1947


fotó: Laziz Hamani

illatcsalád: ciprus-virágos

alkotó: Jean Carles, Paul Vacher

Ez az a parfüm amit pár éve a migrénnel megfejelt első illatkörutam végén ellentmondást nem tűrően a viselhetetlen, érthetetlen borzalom kategóriába soroltam. Ha akkor azt mondja nekem valaki, hogy majd vágyakozni fogok egy teljes vintage üveg után, akkor arra minimum azt mondom, hogy nem normális. De változnak az idők, úgy tűnik ilyen sokat változik az ízlésem is. Odáig fajult a helyzet, hogy ma már korszakalkotónak tartom ezt a kisasszonyt (ne kérdezzétek miért, fogalmam sincs, így érzem), van ő, és van minden más Dior.

Az anglomán Christian Dior vele indította el cégének illatos vonalát, a divattervező egyébként azt vallotta, hogy még az öltözéknél is fontosabb egy nő parfümje, legkorábbi emlékei is kizárólag illatokhoz kötődnek és nem ruhákhoz (ezt a pszichológia ma már oda-vissza kivesézte, és megállapított tény, hogy az olfactorikus emlékeink a legstabilabbak, de nem mindennapi dolog ezt minden idők egyik legmeghatározóbb divattervezőjének szájából hallani).
Besorolása tankönyvi, klasszikus chypre, tölgymoha az alapban, citrus a fejben, és még a virágos is stimmel.

Két parfümőr együttműködésének köszönhetjük, akiknek nincs sok illatuk, cserébe viszont igen meghatározó műveket tettek le az asztalra, Jean Carles (úgy gondolom ő volt a fővezér ebben a duóban, a fotón ő szerepel) alkotása például a Carven Ma Griffe, Dana Tabu, Schiaparelli Shocking, Paul Vacher pedig a Diorling és a Lanvin Arpege atyja (utóbbiban mondjuk többé-kevésbé Andre Fraysse keze is benne volt).
A Miss Dior bevezetésekor nem vesződtek még ennyit a marketinggel mint most, egyszerűen bepermetezték a Dior házat pincétől a padlásig, majd lefújtak minden arra járó bizonytalan bámészkodót, és vevőfélét, azután Istenre bízták magukat, és hallgatták a kassza csengését. Viccet félretéve viszont nem aratott egyértelmű sikert, akkoriban is pont annyi fanyalgó, illetve rajongó volt körülötte mint mostanság (bár szegényt a nyanyás jelző korunkban igazi páriává degradálta, és sajnos minimálisra szűkítette hatáskörét).
Kezdetben apró kristály amforában került forgalomba mindössze kétszáz üveg, majd 1950-ben úgy gondolták átöltöztetik őt is tyúklábmintába, nyakára szatén masnit kötöttek, közben Rene Gruau hanyagul kanyarintott egy hattyút gyöngysorral, és jöhetett a tömeggyártás, majd a Miss halhatatlan ikonná válása (amit nemrégiben a reformokkal alaposan nyakon vágtak, de ebbe most inkább ne menjünk bele, mert egy hétig hallgathatjátok az óbégatásom).

Nyitánya egy igen realisztikus kép, nyers, kesernyés narancsvirág, fanyar bergamott, és a gyógynövényes jellegű zsálya, amely fölött nem rögtön, hanem körülbelül egy perc múlva jelenik meg az aldehid ködös lebegése. Ez nem egyszerű fázis, aki ezt kibírja és még mindig képes jóindulattal tekinteni rá, az a továbbiakban majdnem biztosan megkapja méltó jutalmát.
A szívillat kibontja az írisz, jázmin, és rózsa szirmait, amelyek egy puha, meleg labdanum, ámbra alapon ülnek, ahonnét fel-felvillan egy-egy karcos zöld vetiver, tompa tölgymoha, szikár bőr, és fekete-földes pacsuli akkord. A kifejezetten goromba galbanum az íriszhez hasonlóan szintén markánsan végigkíséri, és szerencsés megoldás, hogy a lágyabb, barátságosabb összetevők soha nem engedik, hogy átvéve az irányítást túlzottan rátelepedjen a szív-, és alapillatra. Olyan mintha egy puha lópokróccal, érdesre repedezett nyereggel felszerszámozott, vadul fújtató mént szelíd asszonyi kéz irányítana. 
A virág hátteret sajnos az én orrommal lehetetlen ízekre szedni, annyira komplex, hogy szerintem még tanult Orroknak sem lenne egyszerű, nem is próbálkozom vele. Maradjunk annyiban, hogy a púderes írisz és orris végig ott melenget, minden más csak pillanatokra megjelenő pajkos játékosság, amelynek végkifejlete a simuló, kissé púderes, gyantás, füstös virágosság. Ez a füstösség pár szót még mindenképp érdemel, ugyanis ez a Shalimar (Guerlain) sokkal vékonyabb, és kevésbé intenzív füstje, amit fogalmam sincs konkrétan minek köszönhetünk, érzetre olyan mintha a fás-füstös Indonéz Bourbon vanília és némi tömjén adná, de mivel elvileg egyik sincs benne, ezért a megoldás egyelőre rejtély maradt előttem.
Érdekes a teljes folyamaton átívelő plaszticitás és rigiditás kimunkált egyensúlya. Pont annyi simulékonyság van benne, mint amennyi merev gorombaság, ettől nagyon életszerűvé, de egyben kiegyensúlyozottá, esendővé és szerethetővé válik.
Uniszexnek mondanám, bár gondolom csak bátor férfiak (vagy szimplán parfümbolondok) mernék bevállalni, én legalább kipróbálásra mindenkinek ajánlom, tessék feszegetni a komfortzónát, mert érdekes tapasztalásokhoz, valamint az önismeret mélyüléséhez vezet.
Tartóssága kiváló, reggeltől estig kitart, hatósugara közepes, körülbelül két óra múlva bőrközelivé halkul.

...vékony cigaretta vörös izzása, billenő hamu porózus hullása, lila púder, kalap fátyla, aranyló klipsz szorítása, bundát fénylő karosszékre dobó kéz lágy taktust verő üteme...

Illatjegyei:
  • aldehid, gardénia, galbánum, muskotályzsálya, bergamott
  • szegfű, írisz, orris, jázmin, neroli, gyöngyvirág, rózsa, nárcisz
  • labdanum, szantál, bőr, ámbra, pacsuli, tölgymoha, vetiver

fotó: William Klein


https://www.facebook.com/illatpiramis

2016. október 7., péntek

Krasznaja Moszkva (Novaja Zarja) 1925

forrás: parfumo.de (Gold)

illatcsalád: ciprus-virágos

alkotó: Auguste Michel

Mikor elhatároztam, hogy írok erről a hírhedt és rettegett parfümről, akkor még csak az vezérelt, hogy megdöntsem a "büdös, mint a Krasznaja Moszkva" kezdetű ostoba téveszmét. Arra menet közben jöttem rá, hogy mennyire hálás téma ez, mert annyi érdekességet találtam vele kapcsolatban, hogy komoly tanulmányt lehetne szentelni ennek a finoman fogalmazva szélsőséges érzelmeket kiváltó nagyasszonynak (vagy ahogy sokan hívják, "nyanyának").

Henri Brocard és felesége Charlotte
Eredete nagyon régre, egészen a cári Oroszországba nyúlik vissza,
Henri Brocard (nem keverendő össze a kortársaként szintén híressé vált matematikussal), az orosz honba költözött francia illatszerész nevéhez köthető, aki 1864-ben alapította illatszerboltját Moszkvában (Brocard Parfüméria).
Kezdetben olcsó pipereszappanokat árult, majd vezető illatszerésze, Auguste Michel segítségével 1913-ban az utolsó orosz cár II. Miklós (Nyikolaj Alekszandrovics Romanov) feleségének, Alekszandra Fjodorovnának elkészítették a "Le Bouquet Préféré de l'Impératrice", vagyis a "Cárnő kedvenc csokra" nevű parfümöt, ami tulajdonképpen a Krasznaja Moszkva ősanyjának tekinthető.
Mikor elérte az államosítás a céget, "5-ös számú Szappanfőző Üzem"-re redukálódott, majd Auguste Michel javaslatára, akinek szépérzéke nem bírta ezt a csúfságot, Novaja Zarja (Új Hajnal) lett a neve, a cárnő csokrát pedig Vörös Moszkvára (Krasznaja Moszkva- Красная Москва) keresztelték.
1924-ben az akkori illatszergyártásban megjelent technikai újításokat/változásokat figyelembe véve reformulálták az illatot, az Oroszországban maradt Auguste Michel vezetésével (aki az eredeti verziót birtokolja, annak komoly érték van a kezében, és én mérhetetlenül irigylem ezért).
Hatalmas sikerének titkáról (most is gyártják, jelenleg is az ország fő szuvenírjének számít) vaskos értekezést lehetne összeállítani, mint ahogy a vele kapcsolatos sztorik száma is végtelen. Pár érdekességet összecsemegéztem róla (gigantikus lesz ez a bejegyzést, de nem baj):
  • a legenda szerint Brocard-nak volt egy vetélytársa a városban a Rallet Parfüméria, ahol Ernest Beaux pedig "Katalin csokrát" készítette el, amiből később a Chanel No.5 lett
  • a reformulált változat évek alatt érte el végső formáját, amit Molotov felesége, Polina Zsemcsuzsina (Polina Molotova) választott ki, aki 1930-32 között volt a vállalat vezetője
  • olyan olcsó volt, hogy a mosdókban automatákból lehetett pár kopejkáért fújni belőle, az alkoholtilalom alatt álló Finnországban ezt úgy használták ki, hogy volt egy tablettájuk, amire ha ráspriccelték, valahogy felerősítette az alkohol hatását, és ha nem is olyan tisztességesen mint a vodkától, de azért rendesen be lehetett rúgni tőle
  • a parfüm egyik "arca" az első űrhajósnő, Valentyina Tyereskova volt
További cikkek, fotóritkaságok ITT, ITT és ITT

A Novaja Zarja jelenlegi kollekciójában 220 parfüm szerepel, legutóbbi illatuk a Love me, 2014-ben jelent meg.


A Brocard illatszergyár bejárata 1893-ban.

Mai változata nem felel meg eredeti ciprus-virágos besorolásának, mert nincs az alapban tölgymoha, ami a klasszikus chypre kategória egyik feltétele (másik a citrus a fejjegyben, ez a bergamottal stimmelne), azonban tiszteletből, kicsit lazábban értelmezve a tudományt talán megengedhető, hogy maradjon az eredeti illatcsalád. Ha nagyon szőrözünk, akkor rendszertanilag úgy vélem simán virágosként kezelendő.

Kezdete édeskés, korianderes, enyhén aldehides fejillat, amelyben pár másodperc múlva már mutatkozik a szegfű erőteljes, bódító illata, halványabb, de azért még kellően plasztikus édes rózsával, és krémes jázminnal karöltve. A szívillat édes, markáns aurája a kissé erőszakos ylang-ylang belépésével teljesedik ki, itt bevallom nem rajongtam érte túlzottan, szerintem ez az a fázis ami sokaknál kiveri a biztosítékot (hogy azután fanyalgó tömeggé verődve rossz hírét keltsék ennek az egyszerű, de számomra szépséges szláv virágszálnak).
Az alapillat megjelenése a tonkabab felbukkanásával kezdődik, majd jön a púderes írisz, és egy teljesen szimpla, minden izgalmat nélkülöző vanília akkord, aminek annyi szerepe van, hogy tovább édesíti, kicsit árnyalja a tonka szintén édes kumarinját.
Ha eddig nem sok izgalom mutatkozott, akkor ez pont így marad a továbbiakban is, annyi történik, hogy az édes bázison az írisz púderessége pulzálva felerősödik, és meglehetősen sokáig, simulóan kíséri viselőjét, közepes hatósugárral működve.
Összességében annak tudnám ajánlani aki szereti a régies, virágosan édes, púderes parfümöket, amelyekben minden tömör nehézség ellenére van egy kis lebegő, áttetsző könnyedség. Mértékkel kell fújni, rá fokozottan igaz a "kevesebb néha több" jelige.
Ha találkoztok vele próbáljátok ki bátran (egy fújás messziről!), ne higgyetek a rémtörténeteknek, mert úgy gondolom a Krasznaja Moszkva egy szép, tiszta összetevőkből készített parfüm, ami talán nem a legszofisztikáltabb kidolgozás, de mindenképp figyelemreméltó, ikonikus alkotás, ami őszre-télre melengető választás lehet. 

Ha lesz rá lehetőségem az Ebay-en vadászni fogok egy kis üveges régi változatot, plusz egy rózsás Kreml minit.
A Guerlain L'Heure Bleue és Apres L'Ondee illatára pedig valóban hasonlít, ha valaki azokat szereti, úgy gondolom nem foghat vele nagyon mellé.

...lila felhőpamacs alkonyi nap elé úszása, fehéren szálló púder lebegése, tömött szegfűszirmok mélyvörös rojtossága, puha test szemérmesen romlott, forró bujasága...




Illatjegyei
  • aldehid, koriander, bergamott, neroli
  • szegfű, jázmin, rózsa, ylang-ylang
  • írisz, tonkabab, vanília

fotó: Ruslan Lobanov




2016. szeptember 3., szombat

Soir de Lune (Sisley) 2006


illatcsalád: ciprus-virágos

alkotó: Dominique Ropion

üvegterv: Bronislaw Krzysztof

Ezt a mintát sokáig fanyalogva tologattam, mivel szerintem változtattak a parfüm összetételén (ami nekem szokás szerint persze nem tetszik), de úgy döntöttem mégis írok róla, hogy legyen egy kis aktualitás is a blogon. Szóval ez a boltokban jelenleg fellelhető formula (dobpergés).
Tervezem a főbb Sisley illatok vintage minijét majd beszerezni, de tartom magam a havonta 1 mini (főként az ebay-ről) keretemhez, ha pedig fújóst is veszek az adott hónapban, akkor egyet sem rendelhetek (valahogy kordában kell tartani a már így is káoszt okozó mániám). Régi illatai közül az 1974-es Jean-Claude Ellena féle Eau de Campagne érdekelne épp legjobban (ha valaki tud mintát adni belőle az gondoljon rám).


Dominique Ropion több nekem tetsző illatot tervezett, Alexander McQueen My Queen, Burberry London, Caron Aimez-moi, Dior Pure Poison, Frederick Malle Portrait of a Lady, Givenchy Ysatis, elefántos és tigrises Kenzo, Ralph Lauren Saphari, Thierry Mugler Alien, és még pár YSL Paris flanker, amiket nem ismerek, de biztosan jók (az eddig megismert összes Paris flankert imádom). Szóval ezt a kedveltekre redukált listát nézve mestere a virágoknak, plusz jól bánik az orientális jegyekkel, illatai egyediek, különlegesek (bár a Lancome La Vie Est Belle és annak ezer változata is az ő lelkén szárad).

A Soir de Lune üvegéről nem sokat tudok mondani, az összes Sisley külseje tetszik, a tervezője ugyanaz a nyelvtörő nevű lengyel szobrász mint az Eau de Soir-nak (oldalának linkjét az első Sisley posztban belinkeltem, érdemes nála szétnézni mert szép dolgokat alkot).

A parfüm kezdete fanyar bergamott bázis jó alaposan megfűszerezve. Főként szerecsendiót és koriandert érzek, egyéb citrusokat sehol, bár lehet, hogy az a halvány édesség ami van benne az a mandarin műve, de magamtól nem tudnám beazonosítani.
Pár pillanat múlva torkot csiklandozva megjelenik a méz akkordja, ami nem selymesen édes, hanem kicsit karcosabb érzet, mint mikor egy teli üveg mézbe szippantunk, amire valószínűleg ráerősít a bors olaj is (sosem szagoltam még bors illóolajat, ezt pótolnom kell). Következő felvonásban belép a pacsuli és innentől kezdve elég markánsan átveszi az irányítást (konkrétan a második felvonás a pacsuliról szól). Sajnos ez nem az a földesen sötét jegy amit szeretek, hanem a kicsit élesebb, zöldebb mainstream verzió (amit már nem annyira kedvelek).
A szívillat nagyon érdekes, mert a megjelenésétől két szálon futónak érzem a történetet, nincs összeolvadás, hanem két oldalra szakad az egész, és van a pacsuli, mellette pedig a nagyon enyhén édes-krémes rózsa, jázmin erőlködik, a fűszer fázisból itt ragadt, és eléggé megizmosodott korianderrel.
Körülbelül fél óra múlva előbukkan egy szinte említésre sem méltó mohás felhang, jóféle szantállal keverve. Itt kellemesen karcossá válik, ami nagyon jót tett neki, mert így sikerült fenntartania a már pont lanyhuló, a moha hiánya miatt kicsit elkedvetlenedett érdeklődésem.
A harmadik felvonás megoldja a kettősség problémáját és meghozza az összhangot (itt tényleg nagyon hasonlít Jean Couturier Coriandre nevű parfümjére, ami szerelem volt első szippantásra). Végjátékának jellemzői a nem túl zavaróan érdes szantál, minimálisan púderes írisz, pézsma, még mindig jó sok koriander, pacsuli és a finisben kicsit erőre kapott tölgymoha, amitől mégis valamennyire vintage érzete lesz, és ez megmenti attól, hogy mérgemben jól leírjam szegényt (meg persze attól, hogy a chypre kategóriából hajszál híján kipateroljam).

Összességében nem rossz, bár a pacsuli zavart, nem szép/tiszta akkord. Elegáns, régi és modern elemeket ötvöző illat, aminek a tartóssága 4-5 óra (ruhán több), hatósugara jó, 2-3 órán át intenzív felhőt von viselője köré. Emlékeim szerint a régebbi tölgymohásabb volt, ezt lecsökkentették, és a helyére betoltak egy kis plusz pacsulit, ami nem tett jót neki.
Nem került a kedvenc Sisley-k közé, a vintage Eau de Soir-t meg sem közelíti, de azért érdemes kipróbálni, mert a jelenlegi piacon fellelhető cukrosságok közt igazi kuriózumnak számít (90%-ban tiszta, szép összetevőkkel).


Illatjegyei:
  • szerecsendió, koriander, mandarin, feketebors olaj, bergamott, citrom
  • mimóza, írisz, májusi rózsa, őszibarack, jázmin, gyöngyvirág
  • pacsuli, méz, szantál, pézsma, tölgymoha


kép: Andrea Pramuk


https://www.facebook.com/illatpiramis

2015. május 2., szombat

Eau du Soir (Sisley) 1990

fotó: frivole.be

illatcsalád: ciprus-virágos

alkotó: Jeannine Mongin (Hubert d'Ornano, Isabelle d'Ornano)

üveg: Bronislaw Krzysztof


A Sisley második illata, Isabelle vágyálma volt, aki imádja az egyik legillatosabb sövénynövénynek, a jezsámennek (Philadelphus) az illatát, amelyhez gyermekkori, spanyolországi élmények fűzik. Miután férjének mesélt ezekről a nosztalgikus, jezsámenes emlékekről, ő ajándékba elkészíttette szerelmetes nejének ezt a parfümöt, akinek évekre meglett a szignatúra illata.

A Soir (este) jelző arra utal, hogy a spanyol földön főként seringa virágként ismert növény, a naplemente után ontja leginkább bódító, jázminra emlékeztető illatát.

(Hobbi kertészeknek súgnám, hogy miközben kutattam a jezsámen után, felfedeztem egy szuper kertészeti oldalt ITT, ahol remek videókkal teszik élménnyé a tervezést, és adnak használható tippeket. A jezsáment linkeltem be, de érdemes barangolni az oldalon.)

Az Eau du Soir (kupakja csak úgy mellékesen 18 karátos arannyal futtatva) igazi klasszikus kompozíció, halványan kesernyés citrus nyitánnyal, ami pár pillanat alatt elillan. Grapefruit, és mandarin, de az utóbbi helyett inkább bergamottot érzek.
A komplexitása miatt, az én amatőr orromnak nagyon nehéz boncolgatni (ha nem lehetetlen).A fanyarkás nyitány után kicsit édesedik, borókásodik, a labdanumnak köszönhetően ámbrásan lágyul, és íriszes, púderesebb irányt vesz, ahol a virágillat a domináns, főként a jezsámen, édes rózsa, és halványan az ylang-ylang. Egy lehelet bors rövidke ideig pikánsan szúrós benne (de ezt nem is annyira az orromban, inkább a torkomban érzem- nem, nem ettem meg!)
A virágözön után belép a pacsuli, de ez lágy, simuló a tölgymoha-pézsma-ámbra alapon. Azután fokozatosan eltűnnek a virágok, szinte csak a jázmin, és az írisz marad, ezek észrevétlenül olvadnak egybe, oldódnak fel az alapban.
A teljes leszáradás írisz, pézsma, ámbra keveréke, amiben először puha, majd kicsit karcosabb fás jegyeket is érzek. Egyszerűen pazar illat, szavak nincsenek rá. Tartóssága, és hatósugara természetesen kiváló, egy fújás bőven elegendő belőle. (Luca Turin utálja, ez plusz pont nálam, mert én pedig őt nem szeretem)
Vintage mintám van (volt :-( ), nem tudom, hogy a jelenlegi (legalább) hasonló-e?! Egy biztos, nekem KELL ez a parfüm. Régiben, egészben, üvegben, nagyban, nagyon (vagy inkább nagyon-nagyon)!...

Közben teszteltem a jelenlegi, IFRAizmus által hatástalanított változatot. Sajnos közelébe sem ér ennek a csodának, körülbelül 1 óra a tartóssága, 15 perc után már bőrközeli, 30 perc után alig éreztem. Gyenge szappanillatra redukálták. Szomorú vagyok :-( 




Illatjegyei:


  • grapefruit, mandarin
  • szegfű, írisz, jázmin, francia labdanum, ylang-ylang, pacsuli, tölgymoha, rózsa, gyöngyvirág, boróka, bors, jezsámen
  • pézsma, ámbra

https://www.facebook.com/illatpiramis




2014. február 16., vasárnap

Trussardi (1982)


illatcsalád: ciprus-virágos


Trussardi első parfümje 1982-ben jelent meg, igen formabontó külsővel. Szakít az addigi hagyományokkal, és a művészien formált üvegek után, a végletekig egyszerű, sima vonalú, lapos flakont tervez, amit azonban mintája mégis különlegessé tesz, ugyanis fehér, gyíkbőr mintás anyaggal burkolja, amelynek egyetlen dísze, a közepén elhelyezett agaras bőrmedál.
Az üveg jól tükrözi, a Trussardi művészetére általában jellemző avantgard technikai szemléletet, konstruktivista, újító törekvéseit.

Maga az illat, a klasszikus kompozíciók alapjára épít. A mai orr számára, elsőre talán nehezen érthető, élvezhető esszencia.
Ami engem különösen megfogott benne, az a hangulata. Az érzés, hogy visszarepít az időben (nem 1982-be, hanem sokkal korábbra), és egy olyan kor részesévé tesz, amikor én még nem éltem.

Fejillatában a fűszeres koriander, és a zöld jegyek dominálnak, többek között a galbanum keserű, zöldes gyantája. Az aldehid csak egy halovány, vékony fátyolként van jelen ebben a fás, kesernyés egyvelegben, a markáns összetevők szinte teljesen elnyomják, és nem engedik, hogy éteri, könnyed mivolta igazán érvényesüljön.

A virágok sem tudnak teljes pompájukban kibontakozni (pedig micsoda összetevők!). Talán az ylang-ylang, a grasse-i jázmin, és a tubarózsa érezhetően felbukkan benne, de annyira halványan, hogy magam sem vagyok benne biztos érzem is, vagy csak képzelem.
Az orris gyökér ad egy kis púderességet, de a leszáradás főbb szereplői itt már egyértelműen a bőr, a tölgymoha, és a cédrus.
Elegáns illat, melynek kortalanságát csak azért nem merem hangsúlyozni, mert a mai ízlés annyira megváltozott, hogy biztos vagyok abban, a karcosan fás bőrössége sokaknak nem nyerné el tetszését.
Tartóssága, és hatósugara kiváló. Az este karomra pöttyentett parfümöt, még másnap reggel is éreztem.

..."Filmszakadás", a Zöld Macskában. Karomon beburkolva, a pulóverem melegében vigyázva őrzöm az illatot.
A félhomályos pince hűvös, dohos. Már sötét van kinn mikor belépek, mégis meglep ez a sejtelmes fény, a lépcső mélybe imbolygó íve, amin félve lépek... sötétből, sötétbe... hol a nézőtér nyirkos padlója fából tákolt. Nem is színház ez, csak egy megfoghatatlan hangulat, amelyben székek vannak, asztal, és borostyánszínű whiskey. A színész orgánuma valóban Latinovits Zoltáné... nem játssza, érzi. Évája szép, törékeny, tüzes, rebbenő... szeme csupa rajongó odaadás... öngyújtó lángja villan, és az agyam betölti a cigaretta távolba ringató füstössége...

"Karóval jöttél, nem virággal,
feleseltél a másvilággal,
aranyat igértél nagy zsákkal
anyádnak és most itt csücsülsz,

mint fák tövén a bolondgomba

(így van rád, akinek van, gondja),
be vagy zárva a Hét Toronyba
és már sohasem menekülsz.

Tejfoggal kőbe mért haraptál?

Mért siettél, ha elmaradtál?
Miért nem éjszaka álmodtál? 
Végre mi kellett volna, mondd?

Magadat mindig kitakartad, 

sebedet mindig elvakartad,
híres vagy, hogyha ezt akartad.
S hány hét a világ? Te bolond.

Szerettél? Magához ki fűzött?

Bujdokoltál? Vajjon ki űzött?
Győzd, ami volt, ha ugyan győzöd,
se késed nincs, se kenyered.

Be vagy a Hét Toronyba zárva,

örülj, ha jut tüzelőfára,
örülj, itt van egy puha párna,
hajtsd le szépen a fejedet.

(József Attila: Karóval jöttél...)


(a fotó, a Zöld Macska Diákpincében készült, saját kép)



Illatjegyei:

  • aldehidek, koriander, zöld jegyek, galbanum, jácint, bergamott
  • tubarózsa, orris, jázmin, ylang-ylang, gyöngyvirág, muskátli, rózsa
  • bőr, szantál, ámbra, pacsuli, pézsma, moha, vanília, cédrus, styrax



https://www.facebook.com/illatpiramis