Breath of God (Lush) 2010

forrás: es.lush.com

illatcsalád: orientális-fás

alkotó: Simon Constantine

Cirkusz után, még az igazságosztó Lúdas Matyi hatása alatt, a bónuszként vett puha magos-, és sajtos perecet tördelően majszolva nincs is jobb, mint elmenni a lányommal a földalatti mindkét végállomására. Furcsa?! Az! De neki épp ez a fontos mostanság, a bejárható dolgok, a kijelölt utak végének elmélyült tanulmányozása. Valami mély bölcsesség birtokában nem fogadja el a világ végét, mert lám minden végállomáson van valami, ami soha nem a semmi, ahol mindig van ami csodálnivaló, amiért érdemes volt odamenni, ahol mindig kezdődik valami más, valami új, amit makacs ismétléssel a jelen pillanatban végtelenítve szeretne tapasztalni. Tegnap a realista énem azt mondta, hogy úgy tűnik a végállomások majdnem mindig csúnyák (remélem már nem emlékszik erre a butaságra, vagy ha mégis, akkor annak tudatában, hogy én is tévedhetek elnéző lesz velem). Este már rájöttem, hogy olyan jól éreztem magam vele ebben a meghitt, csöndes utazásban, hogy mindegy volt mit látott a szemünk, az a kellemes érzés volt a lényeg ami maradt utána.

Leszálltunk a Vörösmarty téren, és átsétáltunk a Deák térre, közben pont útba esett egy Lush üzlet ahová betértünk. Épp féláron volt a szilárd parfümök nagy része, szóval kettő rögtön hazajött velünk. Egyik a Breath of God, ami akár szimbóluma is lehetne az én nyugodt megállapodásra, biztonságos végállomásra vágyó, mára már kicsit csüggedt istenkeresésemnek.

Nyitánya tömjén, de nem a hagyományos katolikus templom illata, hanem valami más, furcsa füstösség, amiben férfiasan fás akkordok játszanak. A frissen sebzett cédrus nyers hangja, némi édeskés sárgadinnye, illanó citrussal, és a boróka leheletével keverve. A dinnye nem a lédús hús érzete, hanem csak egy vékony csík kanyargása, mely sötéten ragacsos nyomot hagy egy tömör fa asztalon.

A szívillatban megjelennek az ylang-ylang vaskos szirmai, rózsát, nerolit, borsot viszont nagy sajnálatomra nem érzek.

Leszáradása a füstös-fás-gyümölcsös jegyek szikár vetiver alapra helyezéséről szól, ami azt hozza magával, hogy a maradék uniszex jellege is nagyjából teljesen eltűnik.

Hatósugara és tartóssága mondjuk elégséges (fújva mindkettő másfél osztályzattal jobbat érdemel), és amit még észrevettem különbséget a szilárd és a folyékony parfüm változat között, hogy utóbbiban markánsabb, és tartósabb a tömjén, valamint kevésbé tolódik maszkulin irányba a vége, megmarad az uniszex jellege. Nehezen elemezhető, és talán kicsit nehezen emészthető illat, aminek figyelemfelkeltő neve viszont egyértelműen telitalálat. Akkor is érdekelne ha két szippantásnyi oxigéndús hegyi levegőt szorítottak volna a fémdobozba, amire úgy tekintek mint valami titokzatos szakrális tér előszobájára.

...hűvös papírba temetkezés, sötét zugokban megbújó csöndesség, elmúlás szorítása, elengedés nehéz, szabadító súlyossága, Isten meleg, simogató tenyerének konok keresése...

Illatjegyei:

neroli, szantál, virginiai cédrus, tömjén, amalfi citrom, sárgadinnye, rózsa,

ylang-ylang, vetiver, fekete bors, grapefruit, boróka

fotó: Francesca Woodman

https://www.facebook.com/illatpiramis

Kerbside Violet (Lush) 2014

illatcsalád: virágos-fás-pézsma

A Lush illataival meglehetősen elfogult vagyok, sok régi parfümöt szeretek tőlük, amiket persze azóta jórészt kivontak a forgalomból, de 10 ml-s formátumban azért pár itt csücsül a polcomon.
A Kerbside Violet már az új generációs vonal egyik tagja, aminek csomagolását is megváltoztatták, ki-ki eldönti, hogy ez előnyére vált-e?!
Luca Turin azt mondta rá brilliáns, majd a Caron Violette Précieuse (1913) illatához hasonlította, és adott rá egy erős négyest (mivel nem szeretem Turint nagyon kíváncsi voltam, és határozottan szélsőséges kritikus szándékkal szereztem mintát).
Mielőtt szaglászni kezdtem, kicsit utánanéztem ennek az ibolya dolognak, és rájöttem, hogy komoly szakmai disszertációt lehetne írni róla, annyi érdekesség van vele kapcsolatban (ha lesz egyszer hirtelen késztetésem, egy összefoglaló bejegyzést írok róla, hálás téma).
Először is meglepődtem azon, hogy az ibolyavirág, illetve az ibolyalevél olaj az egyik legdrágább illóolaj a világon. A több ezer violaféléből csak a Viola odorata (Illatos ibolya) jöhet szóba, ezt Dél-Franciaországban, és Olaszországban hatalmas ültetvényeken termelik, majd sajtolással, vagy az ősi egyiptomi eredetű enflourage technikával nyerik ki illatát (ez utóbbi olajokban, zsírokban áztatást, majd szűrést jelent... itt már remélem mindenkinek beugrik a Parfüm c. könyv/film, nagyon helyesen), mindkettőhöz igen nagy mennyiségű nyersanyag szükséges, például 20 gramm ibolyalevél-olajhoz, 1 tonna (!) levélre van szükség.
Tehát ebben az ibolyától illatozó évben bizony akadhatnak mennyiségi gondok virágügyileg, de gondolom mindenki fejében ott van már a megoldás, ide szintetikumok kellenek de iziben.
A virág édes illatát (némi fás háttérrel) az alpha ionone, az ibolyalevelet pedig
egy észter, a methyl heptine carbonate imitálja, egészen ügyesen.

Elég lineárisnak mondható, viszonylag élethű, és többnyire kellemes viselet.
Benne van az a jellegzetes Lush akkord, amit szinte minden termékükben érzek, és fogalmam sincs mi az, de szeretem ezt az illatot.
Érezni a szintetikusságot, ami bőven a tűréshatáromon belül van, édeskés ibolya markáns fás háttérrel, ez lehet akár rózsafa is, de magamtól ki nem találnám. Mivel az elején van egy kis földes akkord is benne, az volt az érzésem, hogy kitéptek egy ibolyát gyökerestől, és egyszerűen összeturmixolták a többi hozzávalóval. Kissé dominánsabb a nyers ylang-ylang annál amit szeretnék, annyira, hogy szegény jázmin alig kap teret mellette, pedig ő sem a szerénységéről híres. Van egy fázisa ahol cassia illatát érzem (kár, hogy elvileg nincs benne, pedig szép tiszta akkordként hallucináltam)
Összehasonlítva a régebbi eresztésű ibolyájukkal (Tuca Tuca), az egy édesebb, púderesebb, komfortosabb (unalmasabb) változat, a Kerbside sokáig határozottan zöld-fás tartomány, fanyar púderes leszáradással (a legvégén eltűnik a fanyar jegy, marad egy kis simuló édesség). Szerkezetileg mindenképp érdekesebb illat, ennek ellenére mégis azt mondom könnyebben eltelítődnék vele, és ha választani lehetne újra a Tuca Tuca jönne velem haza. Tavasszal-ősszel el tudnám képzelni hétköznapi viseletként, bár volt amikor túl tömörnek éreztem, és zavart. Van a fejemben egy besorolás, hogy egy parfümből szívem szerint mekkora mennyiséget birtokolnék (0-5 ml-10 ml-100 ml-hektoliter), ebből 5 ml bőven elég lenne (vagy sok is). Hatósugara és tartóssága jó, férfi bőrön kíváncsi lennék rá, a fás felhang miatt el tudom képzelni, hogy az édes púderesség ellenére is jól működne.

https://www.facebook.com/illatpiramis

Illatjegyei:

ibolya, ibolyalevél, ylang-ylang, jázmin, rózsafaolaj

kép: Jean-Dominique Etienne Canu- Le Secret du Caporal La Violette (1815)

Napóleon nagy ibolyarajongó volt, Canu ezzel a képpel tisztelgett előtte, ugyanis belerejtette Napóleon, felesége Mária Lujza, és kisfiuk arcélét. Lehet mérni, hogy ki mennyi idő alatt találja meg őket :-)

Karma (Lush) 1995

HONLAP (magyar honlap) / FACEBOOK

illatcsalád: citrusos-aromás

Ha közeledik a karácsony, akkor biztosan előkerül a Karma, amely számomra a tökéletes ünnepi illat megtestesülése.

A Lush szövevényes, nekem átláthatatlan történetét, amelynek kozmetikumai 1995-ben jelentek meg ez alatt a név alatt, bevallom nem volt türelmem végigolvasni, akit érdekel, a honlapon részletesen megtalálja.

Egy biztos, hogy a brit székhelyű cég alapításakor, ez a mosolygós úriember, Mark Constantin tuti ott volt, a többi számomra jótékony homály, de szerintem alapinformációnak elég is ennyi.

A Lush fő vonzereje úgy gondolom a kézi készítésű kozmetikumok illatában van, amelyek egy utcahosszat (fél kerületet) képesek betölteni. Nagy rajongója vagyok a Daddy O, BIG, Buche de Noel, Honey trap, Rose Jam, és számtalan termékük mindent átható illatának.
Parfümjei jönnek-mennek, kiszerelésük is folyton változik, a Karma azonban a kezdetektől fogva stabilan tartja magát, mintha a cég jószerencséjét szimbolizálná.
A keletkezéséről az a legenda járja, miszerint Mark, az illat kreátora a Kensington High Street-en sétálva, rengeteg kiütött embert látott az utcán, akik ki tudja milyen szer hatásától voltak bódultak, miközben a Massive Attack számai üvöltöttek a fülébe, gondolatban belekeverte a parfümbe a közben megfogalmazódott érzéseit. Hippis illatot szeretett volna, amely visszaadja ezt a kötetlen, csavargó szabadságot. 
A névadás pedig egy szabálytalan parkolás miatti büntetés, és "ez a rossz karma miatt van!" mondatnak köszönhető, amelyben Mark azonnal ráismert új parfümjének nevére.

Nagyon megosztó illat, általában senki nem közömbös iránta, szerelem, vagy utálat, többnyire ezt a két végletet jelenti.
Nekem még a régi csomagolásban, krémparfüm változatban van meg, aminek a kiszerelése nem túl praktikus, mert nem lehet visszacsavarni a stixet, hanem vissza kell nyomni, amitől sérülhet. De minden macera ellenére imádom.
Benne van szinte minden elem, ami a karácsonyhoz köthető, fenyő, aromás narancshéj, kesernyés citrom(héj?), gyanta, fahéj keveréke, amelyhez erőteljesen a pacsuli, citromfű, és feketeribizli levél illata társul (levendulát sajnos nem érzek, pedig szeretnék). 
Lineáris illat, ami nem sokat változik, és még krémparfümből kenegetve is elég intenzív (szerintem jobb mint fújva), tartóssága több mint kiváló.

Semmi finomkodás, kidolgozottság, csak házilag vaskosan girbe-gurbára vágott citrusszeletek, fahéj rudak kuszasága, baltával faragott fenyő, és bogos kötéllel koszorúvá szorított fenyőágak masszív ragacsa. Mégis szeretem... talán pont ezért, mert nem tökéletes, nem szépeleg, csak megragad egy végtelenül egyszerű karácsonyi hangulatot.

(Városi pletykák szerint Alanis Morissette, és Michael Stripe (REM) kedvenc illata)

https://www.facebook.com/illatpiramis

Illatjegyei:

• narancs, levendula, citromfű
• fenyő, citrom, feketeribizli levél (cassis)
• pacsuli, fenyőgyanta, fahéj, elemi