forrás: parfumo.de (Sonnenblume)
illatcsalád: orientális-fás
alkotó: Ralf Schwieger, Nathalie Feisthauer
üveg: Serge Mansau
ugyanabban az évben mikor Párizsba költözött. A remek bőrárut készítő cég, hamarosan az igen frekventált helyen lévő párizsi Faubourg St. Honoré 24. szám alá tette székhelyét, központjuk a mai napig itt található, ahol még mindig családi vállalkozásként működnek.
Nemsokára bőröndökkel, táskákkal, órákkal, egyéb ruházati cikkekkel bővítették árukészletük (egy Hermès bőrönddel, és sállal igazán megajándékozhatna valaki).
Első illatuk, az Eau d'Hermès 1951-ben készült, amit számos parfüm követett. Én személy szerint nagy rajongója vagyok a háznak, szinte minden illatuk olyan komoly művészi értéket, valamint minőséget képvisel, hogy az mindenképp tiszteletet, és figyelmet érdemel. Azt szoktam mondani, hogy a Hermès ház, a mainstream ág niche hajtása. A jelenlegi, azaz a minél több flankerrel nagyjából ugyanazt az ötletet megnyúzni koncepció láttán ugyan néha kicsit/nagyon csóválom a fejem, de még ez sem tudott a rajongótáboruktól eltéríteni.
Ralf Schwieger, aki a munka oroszlánrészét végezte, olyan illatokkal büszkélkedhet, mint például az Iris Nazarena (Aedes de Venustas), Figuier Ardent (Atelier Cologne), az idén megjelent TBS Black Musk, amire ezek után persze kíváncsi lettem, az én imádott Frederic Malle illatom, a Lipstick Rose, és a kevésbé mesterremek YSL Baby Doll. Ralf saját bevallása szerint nagyon szereti a fás jegyeket, erdő mellett nőtt fel, ezért alkotásaiban ezt a természetes hangulatot kívánja visszaadni, el kell ismernem, hogy abszolút sikerrel.
Az Eau des Merveilles alapgondolata az volt, hogy előcsalja az ámbra minél élethűbb illatát, és mivel azt eredetileg a tengerből nyerték ki, ezért a sós bőr jellegének visszaköszönésével szerette volna még izgalmasabbá tenni.
Elképesztően összetett érzést ad, annak ellenére, hogy nincs is benne olyan sok összetevő (és most nem a konkrét illatjegy felsorolásra gondolok, hanem a valódi, olfaktorikus érzésre).
Nyitánya a turmixolt héjas narancs, és ámbra melengető keveréke, amelyhez határozott fűszeresség társul, feketebors, és rózsabors, ami mellett én kardamomot, és egy lehelet ánizst érzek (elvileg egyik sincs benne). Mikor a narancshéj keserűsége elillan, akkor marad egy édeskés, gyantás, fás jelleg, amely gyakorlatilag bármikor megnyugtatóan hat rám, ezért relaxációs értéke is felbecsülhetetlen.
Úgy gondolom, hogy különleges "több száz közül felismerem" egyediségét, főként egy a Fülöp-szigeteken őshonos fafajta (Canarium luzonicum) gyantája, az elemi adja, amely mentás, tömjénes, gyógynövényes, kissé citrusos illatának köszönhetően olyan alapot teremt a többi összetevőnek, ahol felerősítve mind maradéktalanul ki tudja bontakoztatni pazar szépségét.
Leszáradásakor végig marad az édeskés, ámbrás, balzsamosan gyantás jelleg, amelyben nincs semmi brillírozó játékosság, csak egy végtelenül nyugodt, otthonos, stabil érzet.
Hihetetlenül tartós, és nagy hatósugarú parfüm, amit én a szigorúan egy fújás elvének betartása mellett használok.
Az új kedvenccé vált meleg, olívazöld baglyos sálam állandó kísérője mostanság, a Jean-Claude Ellena féle ámbrásabb, halványan labdanumos, vaníliás flankerével, az L'Ambre des Merveilles-el felváltva, amely egy lényegesen kevésbé összetett, kényelmesebb, kisebb hatósugarú parfüm, ezért akiknek sok az eredeti Merveilles, azok bátran próbálkozhatnak vele, valamint férfiak szintén, mert véleményem szerint maximálisan uniszex kategória mindkettő.
...napsugaras őszvillanás, aranypászmás erdő csillanó neszezése, vaskos törzsű, árnyas fák suttogása, ezer színű avar puha, nyirkos ölelése, koronás szarvasok karcsú inalása...
Illatjegyei
narancs, citrom, elemi gyanta
ámbra, rózsabors, fekete bors, ibolya
fenyő, tölgymoha, cédrus, madagaszkári vetiver
