Panorama (Olfactive Studio) 2015

illatcsalád: aromás-zöld

alkotó: Clement Gavarry

Az Olfactive Studio (aminek szeretett Chambre Noire illatát már korábban méltattam) a jól bevált fotó-parfümőr kooperációt kibővítette azzal, hogy új illataiban egy-egy addig senki által nem használt összetevőt is bevezet, és aköré építi az adott kompozíciót (tehát tovább finomodik, és árnyalódik a szemlélet, ami nekem roppant mód tetszik).

Az idei illatot Clement Gavarry, az IFF parfümőre tervezte, akinek érdekes a családi háttere, bár ő maga már Párizsban született 1977-ben, nagyszülei még Grasse-ban éltek, dédnagyapja egy hatalmas ültetvényt művelt, ahol jázmint, rózsát, levendulát termesztett, és olyannyira mestere volt a kertészetnek, hogy Coco Chanel személyesen tőle vásárolt alapanyagokat. 
Apját, Max Gavarry-t pedig már annyira megérintette a parfümvilág, hogy parfümőr lett, majd az ő nyomdokait követve fia, Clement is (aki az ISIPCA növendéke volt). Közös munkájuk a 2004-es Prada Amber, amelynek triójában Carlos Benaim is részt vett, és amiért 2005-ben FiFi díjat kaptak.
Érdekesség, hogy apjával mindketten szenvedélyes vitorlázók, sok időt töltött apja kedvenc hajóján, amit merő véletlenségből Neroli-nak hívtak.

Nevéhez fűzödik még többek között pár Eternity flanker, a Carolina (C.Herrera), a férfi Armani Code, az Immaculate (Michel Germain), a Prada Tendre, a Black Violet (Tom Ford), és természetesen egy rémes Harajuku baba. 
Amire azonban nyilatkozatai alapján szerintem a legbüszkébb, az 2011-ben, egy speciális eseményre készült parfüm, ahol az IFF parfümőrei egy szakmai esten (Speed Smelling) kereken 7 perc alatt bemutathatták azt az illatot, amit teljesen szabadon, csak saját kedvükre komponáltak (itt pénzt nem kímélve, mindenki beletehette a nyersanyagok színe-javát abba az egy üvegbe, amivel megvillantotta a szakma előtt tudását). 
Clement illatát az Észak-Nevadában (Black Rock sivatag) rendezett éves fesztivál, a "Burning Man" ihlette, aminek füstössége (gyanta, labdanum, mirha, szantál) megidézi a különleges este euforikus hangulatát. (A fesztiválról például ITT és ITT olvashattok bővebben, sok-sok képpel)

fotó: Miguel Sandinha

Elnézést a nagy kitérőért, de Gavarry olyan érdekes személyiség, hogy nem lehetett röviden elintézni, viszont jöjjön akkor a Panorama.
A fotó Los Angelesben készült, és az építészeti szempontból (is) híres Sheats-Goldstein házból való kilátást hivatott megörökíteni. Lényeg a modern építészet, és a természet ötvözésében van, valamint a két világ horizonton való találkozásában (a házat John Lautner építette, aki az amerikai Frank Lloyd Wright tanítványaként a modern épületek, és a körülöttük lévő érintetlen természet tökéletes harmonizációjára törekedett elsősorban).
A ház több filmben is szerepelt (A nagy Lebowszki, Exit, Charlie angyalai), eredetileg az öt gyermekes Sheats családnak épült, majd megvette az igen extrém kinézetű multimilliárdos fura figura, James Goldstein.
A különleges, és szépséges épületről érdemes olvasgatni (vagy csak a rengeteg képet csodálni) pl. ITT , ITT és ITT

A parfüm ennek megfelelően tökéletesre sikeredett. Mielőtt még olvastam volna bármit a koncepcióról, az jutott eszembe, hogy ez egy nagyon modern zöld illat.

Döbbenetesen zöld nyitány, lehengerlően erőteljes, nem savanykás, hanem fanyar, kesernyés akkordokkal, bergamott, és citrom reszelt héjának illata, amelyben mintha még egy elmorzsolt muskátli levele is virulna. Pár másodperc múlva kissé édesedik, lágyabb lesz, megjelenik a fügelevél, a balzsamfenyő gyantája, és a wasabi (japán zöld torma) jellegzetes aromája, ami enyhén szúróssá vált rajtam. Ettől érzem üvegszerűnek az illatot, ami nem békességet, hanem pont (jó értelemben vett) feszültséget keltett bennem.
Nagyon izgalmas kompozíció, ami szinte másodpercenként változik, alakul.
Leszáradásakor előbukkan a pacsuli, némi kesernyés galbánum, majd az egész egy mirhás-pézsmás-labdanum által erősített ámbraszerű gyantás alapra kerül, ami soha nem lesz a hasonló jellegű alapoknál megszokott módon sötéten, és balzsamosan simuló, hanem végig intenzív zöld, amelyről szikrázó zöld szilánkok jutnak eszembe.
Mestermunka, igazi művészet azon túl, hogy tavaszi-nyári frissítőnek is kiváló. Tartóssága, és hatósugara jó, szerintem intenzívebb a többi Olfactive illatnál.

a zöldek uralma... amint vaskosan kanyargó indákkal, berobbannak az üvegen...

Illatjegyei:

• bergamott, citrom
• wasabi, ibolyalevél, fügelevél, galbánum, kardamom, fű
• pézsma, vanília, tonka, mirha, balzsamfenyő, pacsuli, labdanum

(fotó: Sake no Hana étterem, London, "Bamboo Forest Green Art")

https://www.facebook.com/illatpiramis

Chambre Noire (2011) Olfactive Studio

fotó: Clémence René-Bazin

alkotó: Dorothee Piot

illatcsalád: bőrös

Az Olfactive Studio 2011-ben, az induláskor, rögtön három illattal állt elő, ezek egyike volt a Sötétszoba (Chambre Noire).

Dorothee Piot munkássága első látásra nem igazán fogott meg, számtalan számomra semmitmondó
illat mellett (amiket fel sem sorolok, annyira szörnyűek) 1-2 viszonylag kiemelkedő alkotása van (pl. Amouage: Memoir, Naomagic, Majda Bekkali: Songe pour Elle), de egyiket sem nevezném korszakalkotónak, különösebben érdekesnek sem, inkább olyan biztonsági illatok, amik puhaságot, melegséget árasztanak (na jó, a Memoir azért több ennél!). Nem baj, ilyen is kell! Sőt a hétköznapokon általában pont ezt szeretem!
Amikor pedig megtudtam, hogy a parfümök mellett a gasztronómia a másik fő érdeklődési köre (szereti a földes illatokat, parfümben a pacsulit, ételben a szarvasgombát), akkor belopta magát a szívembe.

Szóval a Chambre Noire.
A sötétszoba ebben az esetben számomra többrétegű jelentéssel bír. Egyrészt utal a fényképészek sötétkamrájára (Camera Obscura), másrészt a konkrét fotóra, ami alapján az volt az instrukció, hogy fogalmazza meg, "egy sötét kairói szállodai szoba ablakából, kilátás a Nílusra" érzést.
Az összetevők, és a végeredmény, nekem hozza képzeletben az élményt, bár nem ezért szerettem meg.

Rajtam az első pillanatokban egy nyers, mély, földes pacsulibomba az egész (tudom, hogy rózsaborsnak kellene lenni a fejjegyben, de nálam nincs, vagy nem érzem! és ezt nem csak az elején nem érzem, később sem!). Pár másodperc múlva ebből bontakozik ki egy puha, melegséggel teli bőrös jegy, ami gyakorlatilag a teljes leszáradásig erőteljes.
A legtöbb bőrös illat száraz (némelyik karcos) lesz rajtam. De ez nem!
A leszáradása puha, bőrös pézsma, amelybe fás akkordok keverednek, és halványan az ibolya nagyon gyengéd, légies púderessége, valamint a vanília, és szilva aromás édessége.
Simulékony, selymes, telt, balzsamosan füstös, édeskés illat.
A templomi tömjén illatát, amit nagyon kerestem benne (igen, rá vagyok kattanva mostanában a tömjén illatára!), nem igazán találtam benne. Olyan, mintha a füstös akkordja inkább a vaníliától származna, de ki tudja?!

Több helyen olvastam, hogy a Feminite du Bois koppintása, amivel nagyon nem értek egyet! Jellegükben talán hasonlítanak (bár ezt sem mondanám egyértelműen), de a földes pacsuli, és bőrös dominancia nincs meg sem a Shiseido, sem a Serge Lutens féle illatban (annyira nincs, hogy nincs is benne egyik sem!).

Kőbánya, Gergely u. (saját fotó)

És ami miatt megszerettem, azon túl, hogy úgy simul rám, mintha az énem egy
részének kivetülése lenne, amely finom árnyként követ egy napon át, az egy szeptemberi, fotózós délután emléke.
Mikor épp a múltam sötét kamrájának titkait fürkésztem, és arra kerestem a választ, hogy egy elhagyott kőbányai gyár rozsdás vasablakának törött üvegéről, vajon miért mindig apám jut eszembe?!
...esőt jósló volt az ég, Jónás Tamás novellákat olvastam, emlékeztem, elengedtem... s mindehhez a garbóm melegségéből áradt a Chambre Noire!
Jó élmény volt! Felkavaró!... szétszedő, és összerakó!
Köszönöm!


Összetevők:

- rózsabors
- jázmin, tömjén, ibolya, szilva, papírusz
- pézsma, szantál, pacsuli, vanília, bőr

https://www.facebook.com/illatpiramis

Olfactive Studio

HONLAP  /  FACEBOOK

Az Olfactive Studio illatai bevallom elsőre nem igazán keltették fel az érdeklődésem. Hihetetlenül elegáns, és letisztult üvegein mindig megakadt a szemem (bár apró kezemmel alig tudom megfogni az üveget, és ez mindig zavart :-) ), de soha nem néztem utána, egy-két illat kivételével soha nem próbáltam ki őket.
Egészen addig, amíg az illatok mögötti koncepció olyan erővel vágott fejbe, hogy most már magam sem értem, miért nem rajongtam eddig értük!

Kortárs fotóművészet, és az illatok művészetének ötvözete! Egy parfümőr, alkimista misztikumot sejtető vegykonyhája, és egy fotóművész sötétszobájának rejtélyes titkai. 
Két általam imádott terület összefonódása, és mögötte egy olyan különálló művészi fantázián szárnyaló, végül egységet alkotó csapatmunka, amely szívet melengető, lelket építő, szemet- orrot gyönyörködtető érzést nyújt.
Na ez már IGEN! 

fotó: Luc Laporte

A parfümházat 2011 szeptemberében, a francia származású CELINE
VERLEURE alapította Párizsban.

Olyan parfümökről álmodott, amely egy művészi képen rögzített pillanat idősíkjából indulva, előhozza a múlt tapasztalatait, és ezáltal kelt intuitív érzéseket, amelyek intenzív erővel hatnak mind a kép, mind az illat befogadójára.

1993-ban a Kenzo-nál kezdett dolgozni, az akkor 65 éves Pierre Broc, a Kenzo kreatív-, és vezérigazgatója mellett, akinek akkor már letisztult ízlése, és tapasztalata a niche parfümök világa felé vonzotta. 
Annak ellenére, hogy 27 évesen ő lett a Kenzo marketing igazgatója, Pierre hatására egyre inkább úgy gondolta, hogy a reklám csak árt a parfümök (parfümőrök) művészi törekvéseinek . A marketing céljából készült fotókat egyre inkább unalmasnak, elcsépeltnek találta, amely szinte minden esetben ugyanazt a pár témát érinti, ezáltal értéktelenné válik. Nem kell marketing a valódi sikerhez, csak tiszta, minőségi alapanyagok, szaktudás, amely ezeket összerakja, és egy elegáns, igényesen megformált üveg.

Olyan parfümőrök mellett kezdett forgolódni, mint Dominique Ropion (Kenzo Jungle L'Elephant - mely "szerelem volt első szippantásra"), Jean-Louis Sieuzac, Olivier Cresp (L'Eau par Kenzo).
Tanulmányait azután a párizsi Cinquieme Sens falai között mélyítette tovább.
Másik szenvedélye az illatok, és a finom borok mellett, az utazás. Megfordult például Japánban, Indiában, a Zöld-foki-szigeteken, Ázsiában, Izlandon, Brazíliában (2 évig Rio de Janeiro-ban lakott).
Ezen utazások inspiráló emlékei, természetesen megjelennek az illatokban is.

Egyéb érdekességek:

• kedvenc parfümjei: Lumiere Blanche, Fille en Aiguilles (Serge Lutens), L'Heure Bleue (Guerlain)
• kedvelt parfüm összetevője a szantál, és a kardamom
• imádja a brazil zenét, főként Adriana Calcanhotto-t (akinek Perfil c. lemezét már magam is meghallgattam :-) )
• ha választani lehetne, hogy melyik időszakban élne szívesen, akkor az 1920-as évek lenne az, amikor a nők kezdtek szabadok, és függetlenek lenni, és megengedhették maguknak azt, hogy választott munkájuk, hivatásuk legyen a legfőbb szenvedélyük
• példaképe Charlotte Perriand, francia építész és tervező, aki szintén megjárta Japánt, és Brazíliát, majd ott megélt tapasztalatait remek bútorokban ötvözte, az egyszerűség, és kényelem jegyében (képek: ITT és ITT )
• végül egy 15 perces interjú vele (youtube): ITT

https://www.facebook.com/illatpiramis

FORRÁS

ILLATAI

Autoportrait (2011)
Still Life (2011)
Chambre Noire (2011)
Lumiere Blanche (2012)
Flash Back (2013)
Ombre Indigo (2014)