Diabolo Rose (Les Parfums de Rosine) 2007

illatcsalád: virágos

alkotó: Francois Robert

A Rosine az a parfümház, amivel kapcsolatban a kezdetektől fogva töretlenül elfogult vagyok. Marie-Héléne Rogeon mestere a rózsának, egy ideje a táncművészetet is becsempészte a kollekciójába a balett formájában, ezzel aztán végképp belopta magát a szívembe.
Francois Robert, mint kreátor jó választás volt részéről, abszolút megfelelt a minőségi elvárásoknak. Összesen 10 parfümöt készített számára, ezekben főként a zöld, illetve kesernyés jegyeket kombinálta a minden esetben alapot adó rózsa mellé, kihangsúlyozva annak természetes hatását. Alkotásaiban megjelenik például az üröm és a cassis, ami a feketeribizli levele (Ecume de Rose), bársonyvirág (La Rose de Rosine), zöldalma, galbánum (Rose d'Ete), bazsalikom (Un Zephir de Rose), és még folytathatnám.

Az ötletet a színében az abszintra hasonlító, ám annál egészségesebb, alkoholmentes francia frissítő ital, a Diabolo Menthe (menta szirupos limonádé) adta, amely szerves része a párizsi kánikuláknak.
Mint a nemzetközi konyhák lelkes tanulmányozója pár éve elmerültem a libanoni konyhaművészet rejtelmeiben, ahol a menta hétköznapi összetevőnek számít, bármilyen ételről legyen is szó. Általában igen könnyen barátkozom minden fűszerrel, a mentával azonban nem sikerült teljesen összecsiszolódnunk, illatát az ételekben többnyire oda nem illően furcsának találtam. Viszont jó tulajdonságomként tartom számon, hogy ha elsőre idegenkedem is valamitől, egy ideig rendületlenül próbálkozom elfogadni, vagy épp megszeretni azt, és néha sikerül is (így volt ez például a római kömény esetében).

A Diabolo Rose nyitánya csillogó citrusosság, frissen facsart opálos citromlé, fanyar bergamott keveredése egy édeskés felhanggal, amiről kezdetben azt hittem valami számomra ismeretlen citrusféle, de a szívillat felé haladva kiderült, hogy csak a rózsa édessége volt ami játszott velem.
A fejillat érdekessége a halvány, hűsítő menta akkord, ami minden él nélkül, olyan szépen simul bele a kompozícióba, hogy semmi kiugró, oda nem illő gyógynövényes jelleget nem ad, csak egy kis ínyencségként képviselteti magát, üde zöldes jellegűvé téve ezt a fázist, és minden fenntartásom ellenére kifejezetten tetszik. 
Furcsa módon nem a paradicsomlevél, hanem a feketeribizli levelének (cassis) harsány illatát érzem a szívillatban, amelyet a bazsarózsa krémessége tesz lággyá, nőiesen vonzóvá. Majd a telt, tömör bazsarózsa halványulása teret enged egy szellős tearózsa akkordnak, amitől visszatér a nyitány könnyedsége.
A parfüm alapja a puha pézsma, krémes bazsarózsa kettőséről szól, amibe zöld és citrusos felhangok keverednek, nem engedve, hogy unalmasan monotematikussá váljon a leszáradás.

Tartósságát és hatósugarát közepesnek mondanám, viszonylag hamar kellemes, üde és bájos bőrközeli illattá válik.
Összetevői tiszták, az egész kompozíció cizellált, elegánsan minőségi vonalat képvisel, ami a tavaszi langyos napsütés megjelenésétől a tomboló kánikula utolsó napjáig remek kiegészítője lehet a hölgyek megjelenésének.
Kiváló ötvözete a klasszikus és modern irányzatnak, ahol a romantikus, hagyományos rózsát különleges elemekkel teszik fiatalosan játékossá.

https://www.facebook.com/illatpiramis

Illatjegyek:

• borsmenta, szicíliai bergamott, rózsa
• bazsarózsa, paradicsomlevél, gyöngyvirág, Rosa centifolia (százlevelű-,vagy  Provence-i rózsa)
• szantálfa, ámbra, maté tea, pézsma

Sacrebleu (Nicolaï Parfumeur Createur) 1993

fotó forrása: Nigel Groom- Parfümök c. könyve

illatcsalád: virágos

alkotó(k): Patricia de Nicolaï és Francois Robert

1989 az ifjú díjazott
forrás

A Nicolaï házat 1988-ban alapította a Párizsban született Guerlain unoka, Patricia de Nicolaï.
Ő a család parfümös ügyekben kevésbé aktív ágához tartozik, a főként ügyvezetéssel foglalkozó Gabriel Guerlain ükunokája.

Gyermekkorának stabil kísérője a Shalimar, ami édesanyja szignatúra illata volt, de Jean-Paul Guerlain szinte minden alkotását még a piacra dobást megelőzően kipróbálhatta, mivel parfümrajongó anyja volt unokatestvérének elsődleges tesztalanya.
Kezdetben orvosi, majd kémiai tanulmányokat folytatott, aminek a vége az lett, hogy a Jacques Guerlain alapította ISIPCA növendéke lett, megalapozva ezzel későbbi karrierjét.

Amennyire Jean-Paul kedves volt az édesanyjával, annyira elzárkózó volt vele. Mikor szóba került, hogy parfümőrként szeretne dolgozni finoman, de elutasította, arra hivatkozva, hogy még sokat kell tanulnia, majd meglátják. Ez a meglátás azonban nem következett be, Jean-Paul kitartóan vallotta azt a nézetet, hogy egy nő nem lehet jó parfümőr.
Véleményem szerint azonban ez a diszkrimináció a legjobb dolog volt ami történhetett, mert így férjével Jean-Louis Michau-val megalapították saját vállalkozásukat és alaposan rácáfoltak az előítéletre, minőségben mára a Nicolaï messze túlszárnyalta az LVMH alatt rogyadozó, erejét vesztett Guerlain-t (mondjuk a jelenlegi repertoárjukat sajnos nem nehéz).

Első parfümje 1989-ben jelent meg, a nem túl fantáziadús Number One néven, ami azonban nem akadályozta meg abban, hogy pályája elején, mintegy üstökösként feltűnve besöpörje vele a legjobb nemzetközi parfümkészítő díját.

Amivel külön belopta magát a szívembe, hogy kiemelten foglalkozik a vintage parfümökkel, azok megőrzésével, 2008 óta a Jean Kerléo alapította híres Versailles-i illat archívum, az Osmotheque elnöke.

2007-ben munkásságát a francia Becsületrend lovagja címmel ismerték el.

2014 novembere óta fia, Axel de Nicolaï a márka vezérigazgatója.

Számos érdekes interjút, illetve írást olvastam vele kapcsolatban, amiből párat mindenképp ajánlok figyelmetekbe ITT, ITT, ITT, ITT 

Jelenleg 58 parfüm van a kínálatukban, legutóbbi az idén megjelent Patchouli Sublime.

A Sacrebleu Patricia és Francois Robert közös munkája volt, utóbbi mérsékelten csélcsap lévén, sokszor megfordult például a Rosine háza táján is. 
Az alábbi képet nem tudtam kihagyni, találtam róla egy karikatúrát, amit azután összehoztam egy fotójával, a munkássága mellé téve jól dokumentálja, hogy Robert bizony ízig-vérig "Orr" a javából.

Nyitánya az a virágözön, amit nem lehet elemeire szedni, a gyümölcsös fejjegyektől pedig egy legyintéssel akár el is tekinthetünk (egy szikrányit nem érzek benne). 
A fejillat azt az érzést kelti, mintha egy darab főpróbájára toppantunk volna be, ahol a szereplők még nem találták meg a helyüket és van egy kis tülekedés a színpadon.
A szívillat azonban gyönyörűen letisztázza az erőviszonyokat, mindenki egyértelműen a helyére kerül, előtérbe hozza a tubarózsát, amit elképesztően szofisztikáltra és szerethetőre simítanak a fás-orientális jegyek. A jázmin krémes édességet, a tömjén drámaiságot, a fás jegyek otthonosságot, a perubalzsam pedig a komoly tudományosság illúzióját adja ehhez a mesterműhöz. Sehol egy él, egy kilógó, eldolgozatlan árnyalat, csak simuló összhang, amitől ez az első pillanatban talán túl soknak és kakofónnak tűnő parfüm mégis könnyen viselhetővé válik. 
Az alapillat tulajdonképpen a füstös vanília csillogásáról szól, ezt árnyalja a tonka kicsit száraz, medvecukrosan ánizsos felhangú, itt még épp kellően könnyed gourmand kumarinja, a szantál enyhe érdessége, a perubalzsam gyógyszeres, de valamiért mégis melengető biztonságot, gondoskodást sugárzó jellege, a fahéj száraz, poros fűszeressége, és a templomi tömjén halkan gomolyodó füstje (amiért menthetetlenül szerelmes lettem belé).
Az alapillat jegyei egyébként már a fejillatban, gyakorlatilag a kifújás pillanatában nagyon markánsan mutatkoznak, adnak neki egy kis mentolos, édeskés, medvecukros felütést és mintegy hídként ívelnek át a szívillat tubarózsa uralta virágmezője felett.

Rendszertani besorolásával nem, vagy részben értek egyet, az orientális jelzőt mindenképp odabiggyeszteném, egyébként pedig kellemesen egyensúlyozik az orientális-virágos és az orientális-vanília határán.

Tartóssága és hatósugara kiváló, mindkét nem által bátran viselhető őszi-téli csodálatosság.

(Névválasztásában tudat alatt, vagy akár tudatosan talán az is közrejátszhatott, hogy nagybátyja, Jean-Paul Guerlain köztudottan soha nem szerette a Jacques Guerlain által kreált L'Heure Bleue-t, amit Patricia igen nagyra tartott, ha így lenne ezzel mintegy megvédte volna a család renoméját, ami a szememben  újabb plusz pont lenne neki.)  

Illatjegyei

• mandarin, gyümölcsök, piros bogyós gyümölcsök
• szegfű, tubarózsa, jázmin, fahéj
• tömjén, vanília, fás jegyek, pacsuli, szantálfa, perubalzsam, tonkabab

https://www.facebook.com/illatpiramis

Émilie (Fragonard)

fotó forrása: MissGuerlain (parfumo.de)

illatcsalád: virágos

A Fragonard céget 1926-ban alapította egy párizsi ügyvéd Eugène Fuchs, aki a szintén francia származású 18. századi festőről, Jean-Honoré Fragonard-ról nevezte el induló vállalkozását.
Mai napig az ő leszármazottai vezetik a gyárat, Jean-François Costa volt a modernizáló, aki számos újítással frissítette a vérvonalat, ő nyitotta meg Grasse-ban a Fragonard Múzeumot, ahol számos régiség, vintage parfüm kapott helyet, és ami ha jól tudom ingyen látogatható. Összesen két múzeumot működtetnek, a másik Párizsban található. A vezetés jelenleg Eugène Fuchs dédunokáinak, Anne, Agnes és Françoise kezében vannak.
Érdekesség, hogy kezdetben üvegben árulták a parfümöket, majd a II. világháború után, 1947-ben súlyos üveghiány lépett fel a piacon, ezért a család kollektívan kezdte törni a fejét, hogyan tudnák áthidalni ezt a csőddel fenyegető problémát. A nagymama, Emilia Costa ötlete volt, hogy alumínium palackba töltsék az illatokat, ami azóta is a márka egyik védjegye lett.
Pillanatnyilag 84 illatuk van, kisebb részük kollekciókba rendezve. 1928-ban jelentek meg első monotematikus parfümjei a "Les Naturelles" sorozatban (Lavande, Patchouli, Verveine, Vetiver, Fleur de Vanille), a "Flower of the Year" évente választ egy virágot, a "Le Jardin de Fragonard" pedig fogalmam sincs milyen logika szerint építkezik.
Rossz nyelvek szerint legtöbb illatuk valamelyik populáris nagyágyú koppintása, de mivel nem sok Fragonard illatot ismerek, ezért nem vádolnám őket semmivel, amiket ismerek, azokat pedig szeretem, szóval tegyétek zárójelbe ezt a mondatot.
Az Émilie elnevezésének titkára nem jöttem rá, valamint keletkezési idejére sem, ha valaki tud róla valamit, kérem ossza meg velünk.

Ha kíváncsiak vagytok egy gazdag képillusztrációval ellátott, remekül megírt személyes Fragonard élményre, akkor mindenképp olvassátok el Csenge-Scent Poetry 3 részes beszámolóját ITT(01), ITT(02) és ITT(03).

Kezdete fanyar bergamott és pár pillanatra megjelenő kesernyés narancsvirág harmonikus kettőse. Tényleg csak nagyon rövid ideig tartó nyitányról van szó, mint a mesebeli tovarebbenő tündérszárnyak, szinte mintha ott sem lettek volna azonnal átengedik helyüket a szívillat markáns virágkompozíciójának, az erőteljesen krémes jázminnak, a zöldes, púderes ibolyának és a kevésbé harsány, de azért még mindig pazar Yves Saint-Laurent Paris nevű rózsacsokrának. Picit édes, némileg nyers bolgár rózsás, finoman púderes szakasz ez, amely sokkal kényelmesebb, kevésbé letaglózó erejű, mint Sophia Grojsman 1983-as alkotása. A leszáradáskor halkan háttérbe olvad a jázmin, és egy puha pézsmás, valami mélyről jövő őserőt sugárzó ámbrás, határozottan szantálos alapon elsimul az ibolya és rózsa akkord. Ekkor megjelenik egy finoman poros jelleg, ami olyan érzetet kelt, mint mikor egy hajdani üdeséget őrző régi fotográfiára ráül pár hónap áttetsző szürke időlenyomata, amire szappanszagú ujjak tétova rovátkákat rajzolnak.

Összességében szép tiszta alapanyagokkal dolgozó, kifejezetten nőies (férfiakon egyáltalán nem tudom elképzelni), elegáns, minden él nélküli kerek alkotás, ami úgy gondolom tavasszal, vagy ebben a tavasznak álcázott télben mutatja legjobb formáját. Tartóssága és hatósugara egészen jó, nagyjából reggeltől estig kitart, körülbelül két óra múlva halkul bőrközeli illattá. Semmi különös... és mégis... az a parfüm amit nem a művészetéért szeretek, hanem azt hiszem a finom mosolyú halványlila kedvességéért, a bájosan régies megsárgult komolykodásért, és a halvány rózsaszín szappanhabért. 

Illatjegyei:

• bergamott, citrom, narancsvirág
• rózsa, gyöngyvirág, jázmin, ibolya
• pézsma, ámbra, szantálfa

https://www.facebook.com/illatpiramis

Délice des Fleurs (L'Occitane) 2011

illatcsalád: virágos

Ennél a bejegyzésnél volt egy kósza, kellemetlenül feszengő érzésem, hogy folyton olyan illatokról írok amiket már nem lehet kapni, de úgy döntöttem vintage rajongóként/gyűjtőként ezt alap profilként fogom tekinteni, és maximum néha kitekintek a világba, hogy jelenleg mik lelhetők a parfümériák polcain.
Szóval ez egy limitált, mára már megszűnt illat (ami például az ebay-en kicsit ugyan drágán, de még elég gyakran fellelhető, és persze kis szerencsével ott is ki lehet fogni néha jó áron bármit).
A L'Occitane cégről már írtam korábban, többnyire szeretem az illataikat, bár erősen túlárazottnak tartom őket, így szinte sosem vásárolok náluk semmit, amim van azt másodkézből szereztem be, úgy viszont abszolút megérte.

Ennek a parfümnek már az üvegét is nagyon kedvelem, annyira passzol az opálos, vintage jellegű felirattal ellátott rózsaszín butélia az illathoz, hogy öröm ránézni (legalábbis a képeken, mert nekem csak mintám van belőle). A kollekcióhoz tartozott egy szintén tetszetős tégelyes szájfény, amit kétféle árnyalatban árultak, és én jó, hogy nem láttam, mert tuti megvettem volna a már meglévő kb. 124 darab mellé, hogy azután ne is használjam, csak nézegessem.

A parfüm nyitánya cukrozott gyümölcsök, főként érett mandarin leve, egy pötty eper, és egy kis aromás feketeribizli illata, némi zöldes felhanggal, ami pár pillanat alatt elillan, mintha ott se lett volna.
A beköszönés után hamarosan bontakozni kezdenek a virágok, először az ibolya, majd a krémesen édes, bódító májusi rózsa (imádom ezt az akkordot, a gyerekkorom és nagymamám hosszú gangja jut róla eszembe, ahol katonás rendben sorakoztak a rózsatövek, és én legjobban a laza szirmokra bomló, kicsit rendezetlen hatású bozontos, rózsaszín pünkösdi rózsát szerettem).
A szívillat kiteljesedése az ibolya édességének púderes átváltozásáról szól, ami olyan rafináltan következik be, hogy közben marad a gourmand jellege is (magyarul ínyenc cukrozott ibolya lesz belőle).
Az alapillat jegyeinek megjelenése előtt az ibolya még markánsan felerősödik, itt már kevésbé púderes, inkább légiesen édes, itt hozza legjobban a virág valódi illatát (határozottan szép, tiszta, realista periódus), majd elhalkul a vaníliás pézsmaágyon, hogy egy bőrre simuló (a végén sajnos kissé szintetikus), kifejezetten nőies komfortillatként még órákon át kísérjen.
A szantálból jó lett volna érezni valamit, illetve a szárazabb, füstös vanília nekem személy szerint izgalmasabb lenne, de így is nagyon kellemes viselet, amit inkább tavaszi illatként tudok elképzelni.
Tartóssága és hatósugara kiváló, a L'Occitane illatok között különösen kiemelkedő (maximum két fújás elegendő belőle).

...kanyargó girlandok alatt, barokkos erotika fojtó fülledtsége, hófehér bőrön fűző szorítása, parfümös-púderes dekoltázs halk, párás pihegése, zsebkendőn halvány rúzs nyoma...

Illatjegyei

• mandarin, eper, feketeribizli, cukor
• májusi rózsa, ibolya, ibolya levél, orgona
• vanília, szantál, fehér pézsma

https://www.facebook.com/illatpiramis

Loving Bouquet (Escada) 1999

(saját fotó)

illatcsalád: virágos

alkotó: Annick Menardo

Escada parfümről még semmilyen vonatkozásban nem volt szó a blogon, és ez nem véletlen. A parfümház új illatairól nem sok jót tudok mondani, semmitmondó édeskés és/vagy gyümölcsös tucatáruk, amik említésre sem méltók. Körülbelül 2000-ig volt azonban a divatháznak egy fénykora, amikor azért születtek nagyon jó alkotások.

Az Escada házat 1978-ban Németországban Margaretha és Wolfgang Ley alapították, a portugál szó jelentése "lépcső", de nem innét jött az elnevezés, hanem egy spanyol versenyló neve ihlette (akit viszont a lépcsőről neveztek el :-)). Münchenben nyitottak butikot ahol színes, fiatalos ruhákkal, különleges anyagkombinációkkal (például hímzett, kötött motívumok textillel párosítása) igyekeztek felhívni magukra a figyelmet. 
1990-ben Escada Beauté néven bőráruval, és illatokkal is előrukkoltak, első parfümjük az alapítóról elnevezett Margaretha Ley.
Érdekesség, hogy hivatalosan tulajdonképpen egyikük sem volt német, a germán felmenőkkel rendelkező Wolfgang Amerikában született, Margaretha pedig svéd származású, aki miután hazájában elnyerte a Miss Svédország címet, Párizsba ment modellkedni és divattervezést tanulni, ahol gyorsan szert tett egy első férjre, majd egy másodikra is Wolfgang személyében. Ketten pedig felvirágoztatták közös vállalkozásukat. A feleség remek üzletasszony, marketinges és tervező volt, Wolfgang pedig nem tudom mihez értett, mert róla nem áradoznak a divathoz értők, talán a tőkét adta mindehhez. Margaretha korán, mindössze 56 évesen halt meg gyomorrákban (1992-ben), azóta illatügyileg egyértelműen hanyatlás az Escada, ruhák terén nem tudom mi a helyzet, a divat szinte egyáltalán nem érdekel.

A 99-es Loving Bouquet Annick Menardo munkája, akinek ezen kívül pont egy pár jó dobása volt (Boucheron Jaipur Homme, Bvlgari Black), összességében azonban nem vagyok tőle elájulva.
Ez az illata viszont határozottan nem rossz. Pár éve jutottam hozzá, mégpedig ajándékba kaptam egy neten vásárolt Margaretha Ley mellé. Nem indult ugyan zökkenőmentesen a kapcsolatunk, mert kezdetben kifejezetten büdösnek tartottam, de azután párszor használtam (nem mazochizmusból, csak mindennek adok több esélyt), és valahogy mégis megkedveltem annyira, hogy ma már kifejezetten szeretem.

Nyitánya kesernyés, fanyar bergamott, savanykás citrus, és édeskés felhangokkal keveredő zöld ibolyalevél. Nem harsány, éles zöld illat, hanem meleg fás, földes akkordokkal keveredő, amelyben már egészen korán megjelenik a szívillat kissé púderes írisz jegye, ami roppant nőiessé, finommá, kényelmessé teszi a viselését. A frissítő tea időnként előbukkan némi gyöngyvirággal karöltve, de egyik sem lesz soha markánsan jellemző, gyönyörűen pulzálva jelennek meg a szívillatban (így kell ezt kérem csinálni). Rózsát, jázmint, barackot nem érzek benne. A teljes leszáradása a puha pézsmáról szól, amely édeskés, kissé púderes, ibolyás, íriszes finomság fás aláfestéssel. A fás akkordok egyébként megfogtak, mert nem szantált és cédrust érzek benne, hanem valami sokkal barátságosabb, lágyabb, melengetőbb hangulatú illatot, mondjuk rózsafát. 
Tartóssága jó, 5-6 órán át elkísért, viszont a hatósugara nagy jóindulattal közepes (hármas alá), viszonylag hamar bőrközelivé válik.
Hihetetlenül nőies, puhán ölelő aprócska, halványlila virágcsokor, egy könnyed, romantikus pillanat érzése. Beszerzése kicsit nehézkes, de ebay-en vagy egyéb netes aukciós felületeken nem lehetetlen. Aki szereti a könnyű, áttetsző, légies virágillatokat (főként a már sokat emlegetett ibolyát és íriszt), annak mindenképp ajánlom. Nina Ricci tudott hasonló karakterű parfümöket összeiparkodni, bár azt a rafináltan csábító francia bájt ami minden régi Nina Ricci sajátossága, azért nem sikerült az Escada-ba egyértelműen belecsempészni, a habkönnyű lányos kellem azonban megvan benne.

...Áldott tavasz van, pont olyan amilyet szeretnék. Hűvös, esős, erőtlenül napsugaras pasztell színkavalkád, még jóleső forró teák ízével. Imádom a városunk naplemente utáni lüktető ragyogását, az újonnan jött esti csöndjeim hangját, a Duna vízén a lámpafény ringását, fákról szakadó vattapamacsok világgá indulását. Nemrég jöttem rá, hogy messze kerültem a régi zajongásaimtól, hogy az apró részletek leszakadnak rólam mikor menniük kell, és a világ közel sem tökéletes, de néha olyan harmónia van benne, amitől kedvem támad egy könnyed illattól, lágy francia sanzontól beleolvadni a létezésbe...

Illatjegyei:

• ibolyalevél, mandarin, őszibarack, bergamott, citrom
• írisz, ibolya, orris, jázmin, tea, gyöngyvirág, rózsa
• szantál, pézsma, cédrus

Roses and More (Priscilla Presley) 1998

fotó: parfumo.de (Magdulenka)

illatcsalád: virágos

alkotó: ?

Priscilla Presley illataival nagyon elfogult vagyok (tudom ezt írtam már párszor több mindenre, de itt hatványozottan igaz). A 90-es évek hangulatát olyannyira meghatározzák az általa kiadott parfümök, hogy például egyetlen fújásnyi Moments komoly időutazást tud nálam elindítani.

Priscillát szerintem nem kell bemutatni senkinek, ez az 1945-ben New York-ban született hölgy főként arról ismert, hogy 1967-től 1971-ig Elvis Presley felesége volt. Úgy vélem nagyjából egész eddigi életében ebből a státuszból élt, bár rövid ideig modellkedett és színészkedett is (olyan "halhatatlan" filmekben volt látható mint a Csupasz pisztoly, Dallas, Kerge város stb.)

Jelenleg 70 éves, és még mindig tevékenyen dolgozik, az amerikai Dream Foundation nevű jótékonysági alapítvány nagykövete, akik azt a célt tűzték ki, hogy gyógyíthatatlan betegek utolsó kívánságát teljesítik, ami azért valljuk be, nagyon szép és nemes feladat.
Első illata a Moments volt, amely 1991-ben jelent meg, az utolsó három pedig 2000-ben, meglovagolva az Indian Summer sikerét, az anyaillat nevéhez egy Blue, Green, Red jelzőt hozzátoldva összesen hét illattal befejezte illatos pályafutását. Mára szinte bármelyik PP parfüm birtoklása komoly mozgó tőkét jelent, egyes illatai horror áron kelnek el a valós és netes bolhapiacokon.
(A Priscilla fotó 1998-ban, a parfüm megjelenésének évében készült, itt még nem volt mimikátlan szörnyeteggé plasztikázva)
A Roses and More egy hirtelen impulzusvásárlás eredménye, nem ismertem, de már rég szerettem volna tesztelni, és egy apró "parfümériában" ma belefutottam egy 10 ml-s példányába (ami persze jött velem haza, még néhány minta kíséretében).
Mérsékelt rajongás mellett sok negatív, elmarasztaló véleményt is olvastam róla (vakon ezért nem mertem soha próbálkozni vele), de nekem bizony minden fanyalgás ellenére nagyon is tetszik.
Az összetevőiről nincs túl sok információ, szóval elemzésénél ismét kizárólag a saját orromra hagyatkozhatok, mint a Jade Zoom esetében. Ha ismeritek, és nagyon más a véleményetek akkor várom a kommenteket (ha nem akkor is :-) )

Nyitánya igazi (kicsit orrfacsaró) retro robbanás, villanásnyi virágözön a köbön, amelyben tubarózsát, nagyon halványan jázmint, fanyarkás bergamottot, és mintha egy igen naturalista, fátyolszerűen lebegő levendulaködöt éreznék. A fejillat nagyon erőteljes, és fejbekólintósan intenzív, Estée Lauder korai virágillatait juttatja eszembe, ott érzem mindig ilyen tisztán a törékeny virágok lehengerlő erejét.
A szívillat megnyit egy rendkívül szép krémes, halvány rózsaszín, rezgő szirmú pünkösdi rózsa akkordot, ami a továbbiakban gyakorlatilag végig meghatározó lesz, és majdnem teljesen elfoglalja a többi virág helyét, hogy azután egy kellemesen puha pézsmás, ámbrás alapra helyeződve igazi vidám tavaszi komfortillat metamorfózisává váljon. Van némi fás pulzálás az alapillat áthajlásakor, amit nem tudok beazonosítani (nem cédrus, és nem szantál, talán rózsafa?). A teljes leszáradás finom szappanos jelleget hoz, ami miatt igazi békebeli hangulatot áraszt. I M Á D O M! Körülbelül 3 óra eltelte után a szappanosság halványulása teret ad egy jól beazonosítható cédrus akkordnak (plusz talán egy pötty vetiver sok kérdőjellel), de sosem lesz férfias, mindvégig marad a nőies jelleg, annyiban változik, hogy egy kis érdes szikárságot hoz a telt krémességbe, fellazítva azt, hogy tartósan ne legyen unalmas és fojtó jellege.
Aki modern rózsára vágyik az felejtse el, a többieknek ajánlott darab. Ő a 20.század végének rózsaillata, a nyers bolgár rózsa korszakát követő modernebb elgondolás.
Hatósugara jó, az első egy órában nagyon intenzív, majd viszonylag gyorsan veszít erejéből és bőrközelivé válik. Tartóssága közepes, 4-5 óra elteltével még érzem a bőrömön, de már csak jó vadászkutya módjára, alaposan szimatolva.
Összegezve tehát, ez egy gondosan, szépen, művészettel, tiszta összetevőkkel, izgalmas leszáradással készített illat. Bársonyosan puha, elegáns, krémesen nőies kompozíció. És ha belegondolok, hogy "csak" egy celebillat, akkor sokszorosan le a kalappal előtte! 

https://www.facebook.com/illatpiramis

Illatjegyei
rózsa, egyéb virágok

kép: 
Hendrik Jacobus Scholten: An Elegant Lady Smelling Roses

Freesia (Crabtree & Evelyn) 1976

HONLAP

illatcsalád: virágos

alkotó: ? 

A Crabtree & Evelyn-t 1970-ben alapította egy amerikai úriember Cyrus Harvey, Cambridge-ben. Évekig aprócska családi vállalkozásként működtek, zömmel natúr szappanokat készítettek természetes összetevőkből. 1977-ben nyílt meg az első butik Philadelphiában, akkor léptek a szélesebb vásárlóközönség elé.
Sikerük igen változékony, 2009-ben csődöt jelentettek és üzleteik bezártak egy évre, de 2010-ben már újra indultak.
Érdekesség még az alapítóval kapcsolatban, hogy a Janus Films létrehozása szintén az ő nevéhez fűződik (1956), ahol olyan nevekkel dolgozott együtt mint Michelangelo Antonioni, Federico Fellini, Szergej Eisenstein, Ingmar Bergman, Akira Kurosawa, François Truffaut és Yasujiro Ozu.
Na de térjünk vissza kozmetikai cégéhez, melynek neve tulajdonképpen tisztelgés a 17.századi angol természettudós, korai környezetvédő John Evelyn előtt, aki korának nagy kerttervezője és kertépítője volt, és utazós naplójában úgy mellékesen olyan jól megörökítette a korabeli viszonyokat, hogy a kötetet a mai napig újranyomják, és például az Amazonon könnyedén bárki azonnal megvásárolhatja.
Az összetétel másik fele a Crabtree, pedig az Angliában őshonos vadalmafa, minden almák szülőatyja/anyja, a Crab Apple Tree nevéből származik, amely belekerült a cégérükbe is.

Magyarországon 2014-ben megszűnt a forgalmazása, a Mammutban található üzlet bezárt, amit nagyon sajnálok, mert valahányszor betértem hozzájuk, mindig megfogott az a különleges régimódi báj, amivel kicsit visszarepítettek az időben. Világszerte fellelhető butikjaikban a parfümökön kívül különféle testápolási termékeket, szappanokat, testápolókat, kézkrémeket (verem a fejem a falba, hogy anno nem vettem), csábító teákat, süteményeket (például rózsás kekszet), lekvárokat, potpourrikat, illatgyertyákat stb. árulnak. Ha valaki utazásai során belebotlik valahol a boltjukba, ne álljon ellen, és szimatoljon kicsit náluk.
Korai parfümjeire általánosságban a monotematika volt jellemző, majd megjelentek a könnyed, virágos fantáziák és különféle utazásokhoz kapcsolódó illatok. 2013-ban természetesen őket is elkapta a keleti (oud-os) mizéria, abből született egy elég tetszetős üvegbe sikeredett orientális sorozat, amire azért kíváncsi lennék (Assam Oudh, Kashmir Musk, Ottoman Rose, Persian Thé).

Az általam vizsgált Freesia még a korai monotematikus vonalba tartozott, amit nagy várakozással kezdtem tesztelni, mert élőben nagyon szeretem a frézia illatát, csak valahogy parfümben ritkán sikerül szépen prezentálni azt amit ez a szolid kis virág tud nyújtani.
Nyitánya nagyon komplex, amiben mindent érzek, csak épp fréziát nem. Főként erőteljes bolgár rózsa, és rezgő gyöngyvirág kettőse, amely mellett nagyon halványan jelenik meg egy kis krémes vanília, és némi fás akkord. Kellemes, vidám, virágporos tavaszi szellő, a húsvéti időszak duzzadó rügyeit idéző teltség.
Fogalmam sincs, hogy mitől frézia, mert tulajdonképpen azt nem is éreztem benne (persze ez könnyen lehet az én hibám).
Mikor a virágos jegyek majdnem teljesen elkopnak az idővel, akkor marad egy éles (szintetikus) pacsulis jellege, ami számomra már nem annyira vonzó mint a kezdet. Lelki szemeim elől kihussannak a virgoncan szálló pollenek, és marad a húsvéti hajkorona képzete.
Hatósugara és tartóssága közepes, körülbelül fél órás intenzitás után bőrközelivé vált, majd 3-4 óra alatt nagyjából teljesen eltűnt a karomról.
Összességében a kezdeti rózsa akkord kifejezetten szép (csak sajnos túl hamar elillan), a későbbiekben zavart a néha már szúrós szintetikusság, amely a teljes leszáradáskor halvány, édeskés faforgács illatába csap át. Pozitívum viszont, hogy minden nyersesége ellenére (vagy épp pont azért) nagyon jól hozta a korai 80-as évek tavaszainak hangulatát, anyukám műszálas, virágos ruháit idézve, amikben körülbelül annyi természetesség volt, mint egy mátrix nyomtatós repróban.
Azt hiszem maradok a kézkrémeiknél, ha egyszer lesz módom (és felélem a meglévő készletem) akkor beruházok egyre.

https://www.facebook.com/illatpiramis

Illatjegyei

ámbra, frézia, gyöngyvirág, rózsa, vanília, fás jegyek

My Burberry (Burberry) 2014

HONLAP / FACEBOOK

illatcsalád: virágos

alkotó: Francis Kurkdjian

A Burberry ház sokkal régebbi, mint én azt gondoltam, 1856-ban alapította egy 21 éves ifjú titán, Thomas Burberry (akinek későbbi fotóit nézegetve, hirtelen azt hittem Otto von Bismarck néz velem szembe).

A korábban textilkereskedőként dolgozó Thomas, kiváló ízlésről tanúskodó ruháival, hamarosan elismert név lett a szakmában.

1880-ban kidolgozta a gabardin nevű vízálló, és roppant strapabíró anyagot, amelyet 1888-ban szabadalmaztatott. (háttérinfó, hogy Roald Amundsen ilyen anyagból készült ruhában hódította meg a Déli-sarkot 1911-ben.)

1901-ben alkották meg a cég logóját, amelyen egy nemességet, tisztaságot, becsületet jelképező fekete páncélos lovag látható, pajzsán "B" betű, kezében a latin "Prorsum" feliratú zászló, amelynek jelentése "Előre".

A II. világháború időszakára jellemző viharkabát (trench coat) is az ő nevéhez fűződik, amelyben pl. Humphrey Bogart hódított a Casablancában.

1924-ben jelent meg először bélésmintaként a jellegzetes kockás mintája, amely azóta szerintem dobogós helyezett a legtöbbet másolt minták között.

Olyan hírességek tartoznak/tartoztak rajongótáborába, mint a brit királyi család tagjai, Peter Falk, Ronald Reagen, Paul Newman, Winston Churchill, és még sorolhatnám.
A történetükről remek képes összefoglalót találhattok a honlapjukon ITT, érdemes rápillantani, régi képek kedvelőinek maga a Paradicsom.

Első illatuk, a férfi parfümként beskatulyázott orientális-fás Burberrys (bőrrel, mirhával, levendulával... hmmm) 1981-ben jelent meg, jelenleg 60 körüli a létszám, de ezek nagy része sajnos csak flanker. Összességében pár parfümöt tartok csak említésre méltónak, és azokat sem feltétlenül azért mert művészileg érnek valamit, bár van közöttük olyan amit szeretek, hanem mert ezeket tartom a főbb mérföldköveknek (Society-1991, Burberry Women/Men-1995, Weekend-1997, Touch for women-1998, Brit-2003, London-2006, The Beat-2008, Sport-2010, Body-2011)

Az első Burberry üzlet 1856-ban
(Basingstone, Winchester street)

A párizsi születésű Francis Kurkdjian (aki most a napokban, május 14-én lett 46 éves) külön bejegyzést érdemel majd, amint lesz időm alaposabban utánajárni.
Sok munkáját szeretem, pl. Gaultier 2 (Jean Paul Gaultier), Lady Vengeance (Juliette Has A Gun)- ami a legkedvesebb pacsulis rózsám, Narciso Rodriguez for Her, és gyakorlatilag minden saját neve alatt futó niche illatát.

A My Burberry mintája egy pillanatnyi agyi oxigénhiányom miatt került hozzám, ugyanis úgy emlékeztem FiFi díjas volt idén, de nem.
Semmi gond ezzel, mert nem is érdemelte volna, úgyhogy nagyjából helyén van most ilyen szempontból a világ rendje.
Nem állítom, hogy a végletekig szörnyű, az üvege mondjuk határozottan csinoska (nagyon fotogén, alig tudtam képet választani, végül didaktikus céllal a lovagos logós nyert- kéretik a Prorsum feliratot a zászlón kijojózni), és a Burberry ház illatügyi hanyatlásának prezentálására tulajdonképpen kiválóan alkalmas.
Mindig volt bennük szintetikusság, ami ellenére azért többet is tudtam szeretni, de ami mostanában van (mondjuk a Body óta), az egyre inkább túlmegy a tűréshatáromon.
Ígéretes összetevőkkel sikerült, egy számomra szinte elviselhetetlen fázisokat produkáló illatot összehoznia ennek a jóravaló Francis gyereknek... hát a teremburáját! (az én "drágám", Luca Turin 5/4 pontra értékelte, szerintem nála is oxigénhiány volt. Úgy tűnik mi ketten nagyon ortogonálisan vagyunk bekötve.)
Ihletője a londoni kertek virágossága volt, az eső párája, és a napfény élessége.
Üvege pedig a ház kreatív igazgatójának, Christopher Bailey kérésére egy klasszikus ballonkabátról lett, szép részletgazdagsággal mintázva- "a trench coat in a bottle". (és bosszankodom, mert nem találom, hogy ki tervezte)

Nyitánya fanyar, zöldes muskátli, kesernyés bergamott, édeskés mandarin, és jó sok(k) pacsuli. Itt még azt hittem majd talán szeretni fogom, ha kibontakozik a kíváncsian várt birsalma, és jönnek a virágok (a fréziát, rózsát nagyon kedvelem)... de nem igazán bontakoztak (a birsalma pedig szerintem meg sem jelent az előadáson). Eufória helyett jött a szintetikusság, ugyan egyértelműen felismerhető a szagos bükköny, édes-krémes rózsa, és a frézia, de egyik sem szép tiszta akkord (és még itt is azt hittem majd valami csoda folytán széppé alakul... mégiscsak Kurkdjian).
A teljes reményvesztettség akkor jött, amikor egy nagyon mű pézsmás-pacsulis (éles, szúrós, karcos) alapra helyeződött az egész, mintha liliom is megjelenne benne, azután ablakmosó folyadék lett belőle, majd egy örökkévalóság után, kicsit ugyan puhulva, egy apró kesernyésen rózsás simogatással, (hála Istennek!) vége lett.
Tartóssága kiváló, hatósugara jó.

Illatjegyei:

• szagos bükköny, bergamott, mandarin
• muskátli, birsalma, frézia
• pacsuli, rózsa

(a fotón az üveget ihlető kabát látható)

https://www.facebook.com/illatpiramis

Naturelle Osmanthus (Yves Rocher) 2015

HONLAP / FACEBOOK

illatcsalád: virágos

alkotó: Michel Girard

Miután sikerült teljesen legyőznöm azt a gátlásom, hogy ezen a blogon csak olyan parfümök lesznek, amiket művészi értékűnek tartok (ezek főként régi, vintage illatok) úgy határoztam, hogy még jobban feszegetem a határaim, és valamennyire próbálok lépést tartani az újdonságokkal (persze csak módjával), legalábbis azokat majd igyekszem bemutatni, amiket legalább ígéretesnek gondolok. Végül is mi történhet, ha nem tetszik, maximum azt írom- amitől persze még lehet az másnak a világ legjobb illata, szóval ne higgyetek senkinek, nekem sem, és próbáljatok ki mindent.

Mivel nem volt még Yves Rocher illat a blogon, ezért röviden annyit leírnék róluk, hogy alapítója a jó öreg Yves Rocher (1930-2009) volt, aki a francia Bretagne-ban lévő La Gacilly nevű kisvárosban született (érdemes rákeresni- katt a névre-, mert egyszerűen mesés hely, ahová ha tehetném azonnal indulnék minimum egy hétre).
1959-ben alapította meg cégét, amellyel szerette volna mindenki számára hozzáférhetővé tenni szépségápolási termékeit, ezért kiépített egy tanácsadói hálózati rendszert, valamint csomagküldő szolgálatot működtetett.
1969-ben nyitotta meg első üzletét.
1992-ben Yves Rocher visszavonult, és fia Didier vette át a vezetést, aki azonban korai halála miatt nem sokáig látta el ezt a posztot.
Jelenleg unokája Bris Rocher az elnök.

Michel Girard

A Naturelle Osmanthus-t az a Michel Girard készítette, akinek a Givenchy Extravagance d'Amerige nevű (sajnos megszűnt) csodát köszönhetjük, ami szerintem az egyik legszebb zöld illat a világon (ha nem a legszebb). Nevéhez fűződik még a Burberry Touch for women, Baby Touch; Azzaro és Cerruti férfi illatok, a Jennifer Lopez Still (amit szintén kedvelek), és benne volt a híressé/hírhedté vált Paco Rabanne 1 Million-t készítő trióban (Christophe Raynaud, és Olivier Pescheux társaként).

Az Yves Rocher illat citrusos nyitány, ahol a citrom mellett édesebb akkordok is helyet kapnak, jázmin, és osmanthus virág, majd ha akarom cédrus, ha nem akkor pedig fogalmam sincs mi?! (a "talán cédrus" felerősödik a leszáradás során, de tisztává sosem válik.)
Nem tudok sokat mondani róla, lineáris, és ahogy szokták mondani, egyszerű mint a faék.
Ez önmagában nem lenne baj, lehetne ettől még jó, de a szintetikussága végig zavart. Olyan Iso-E Super-el nyakon öntött cukros limonádé, kis virágos beütéssel. A teljes leszáradása Light Blue-szerű (annál édesebb, és kevésbé komponált), aki azt szereti, jó eséllyel ezt is tudná, bár tartóssága és hatósugara hagy némi kívánnivalót. Hamar bőrközelivé válik, és viszonylag sokáig érezhető ha vadászkutyaként szimatolom a löttyintés helyét, összességében mégis elég gyengécskének tartom (sajnos hiába a nagy név ígéretessége, és a szépséges pasztell színek andalítóan egymásba kavarodó kábítása).
Irtózatos kánikulában annak aki szereti, alaposan megfürödve benne el tudom képzelni, hogy frissítő jelleggel hat ez a light-os Candy Light Blue.

Illatjegyei

• citrom
• osmanthus, arab jázmin
• cédrus

https://www.facebook.com/illatpiramis

Wisal (Ajmal) 2010

forrás: parfumo.de (Kwad)

HONLAP / FACEBOOK

illatcsalád: virágos

alkotó: Nazir Ajmal

Az Ajmal céget 1951-ben alapította egy Assamban (India) élő jóságos, muszlim bácsi, Haji Ali Ajmal. Ő elmélkedő, amatőr pszichológusként azt a nézetet vallotta, hogy az illatok, és emlékek között szoros kapcsolat van, egy jó parfüm a képzelet szárnyán, visszarepít az időben. Nosza a környezetében lévő természetes összetevőkből (India egy fűszerbomba, ugye?!) elkezdett parfümöket készíteni, amiket a jámbor, szerény, filozofikus lelkületű Haji Ali legnagyobb csodálkozására, vittek mint a cukrot.  

Az aprócska vállalkozás hamarosan óriási méretűvé nőtte ki magát, jelenleg két hatalmas központjuk van Indiában (Mumbai), és az Egyesült Arab Emírségekben (Dubai). (Külön található az indiai központ honlapja ITT)

Családi vállalkozás jellege megmaradt, immár a harmadik generáció ténykedik termékeik sikerén.
A cég ma is büszkeségük, Haji Ali szellemében tevékenykedik, aki a becsületet, tisztességet, és a humanitárius értékeket mindennél többre tartotta. Az Ajmal Alapítvány aktívan részt vesz számos jóléti, és karitatív tevékenységben.

Illataik nagy részét jelenleg Nazir Ajmal készíti (ha lehet így mondani, ő a ház hivatalos orra, aki szerintem klasszikus iskolai szinten nem tanulta ezt a mesterséget, inkább genetikailag lett kódolva rá). Rengeteg parfümjük van- 145 körüli a létszám- és ebben csak a 2001 utániak szerepelnek.

A Wisal-t nem túl izgalmas, ennek ellenére remek illatnak tartom. Még csak azt sem mondom, hogy bármiben újat hozna, de ezzel az arab misztikummal, cirkalmas üveggel, és azzal, hogy akárhányszor kentem magamra mindig jólesett, mégis levett a lábamról. (arról nem is beszélve, hogy ehhez a szerintem minőségi illathoz, netes parfümériákban könnyedén, és aránylag olcsón hozzá lehet jutni)

Nyitánya úgy gondolom a Montale Roses Musk hasonmása (mások szerint a Montale Aoud Blossom-é, azt nem ismerem, nem tudom, de pótolni fogom a hiányosságom). Ebben oud-ot nem érzek, az biztos.
Könnyed rózsa, amely teás, citrusos, édeskés, mint a Stella (Stella McCartney), de annál pézsmásabb, és pikánsabb fűszerezésű. Az elején pacsulit is érzek egy villanásra (elvileg nincs benne), de ez teljesen eltűnik, marad a szellős, pézsmás, fűszeres, kicsit gourmand-ba hajló lekváros rózsa, nagyon halvány fás alapon. Soha nem édesedik be teljesen a leszáradása folyamán, mindig marad egy kis citrusos, fanyar, teás, a vége felé picit mentásnak érzett, pézsmás jellege.
Egyszerű, és kellemes hétköznapi illat (még a filozófiájukba is illik). Tavaszt hozónak, rózsarajongóknak ideális. Tartóssága, és hatósugara már egy fújással is kiváló, sőt nem is kell több egynél! (hozza a már említett Montale minőségét, töredék áron). Nem ragozom tovább, szeretem, és kész.

(Az arab illatokkal való ismerkedésem az Al-Rehab olajokkal kezdődött, ezekről két részes összefoglaló megaposzttal készülök, aminek első fele már kész.)
Al-Rehab 1. és 2. 

Illatjegyei

virágos jegyek, rózsa, szantál, fűszerek, pézsma


https://www.facebook.com/illatpiramis