alkotó: Aimé Guerlain
üveg: Gabriel Guerlain
Történt ugyanis, hogy Aimé Guerlain felkerekedett, és elment Angliába világot látni (vagyis pontosabban tanulni), ahol megismerkedett egy Jicky nevű lánnyal, akibe azonnal beleszeretett. Egyesek szerint a szerelem viszonzatlan volt, más források azt mondják, hogy a lány is szerelmes volt, de egy biztos, mikor Aimé tanulmányai végeztével hazatért Franciaországba, a románcnak vége szakadt. A romantikus fiú soha nem feledte ifjúkori szerelmét, és három évtizeddel később megkomponálta a róla elnevezett parfümöt.
Több helyen olvastam, hogy az első illat, amelyben szintetikus összetevők is helyet kaptak, de ez nem teljesen igaz, mert az első, az 1882-es Fougere Royale Houbigant volt, viszont valóban azokban az években készült ő is, mikor a parfümgyártás első jelentősebb forradalma zajlott.
Megjelenése nagy megbotránkozást keltett, mivel felülírta az akkori íratlan szabályokat, miszerint a női illatoknak főként virágos alkotóelemekből kell állnia, erre jött a Jicky, a maga orientális, aromás, kissé maszkulin (bergamott, levendula) jegyeivel, és azt mondta, hogy ez az új női trend.
Nem csoda, hogy a korabeli, még kissé bátortalan hölgyek nehezen nyelték le ezt a békát, így a Jicky főként a férfiak illata lett, amit a világutazó dendik előszeretettel használtak (érdekesség, hogy napjainkban Sean Connery egyik kedvelt illata).
Ismeretében az illatcsaládba való besorolását kicsit módosítanám, szerintem nem annyira orientális, inkább az aromás-fás csoport tagja, amely majdnem klasszikus fougère parfüm, mivel megtalálható benne a tonkabab (kumarin), és a levendula is, csak nem az alap-, illetve a fejjegyben, hanem mindkettő a szívillatba csúsztatva, de ez már tényleg csak egy apró technikai kérdés.
Nyitánya egy pillanatra felvillanó fanyar bergamott, némi rozmaring, nyakon öntve fél dézsányi jóféle, szellős levendula olajjal, némi aldehides rezgéssel a tetején.
A tonkabab kumarinja hihetetlenül könnyed, nyoma sincs a Dreamer, vagy a Tardes nehézkes, tömör kumarin akkordjához, csak némi mélységet, testet ad a tüllszerű, áttetsző fejjegyeknek.
Az íriszes púderesség körülbelül a kumarinnal egy időben kezd kibontakozni, és mellette folyamatosan a levendula érezhető.
Az orris kissé földes, púderes jellege a továbbiakban sokáig igen meghatározó, az idő haladtával kissé poros jellegű lesz.
Bazsalikomot, és jázmint nem találtam benne, halvány bőrt, és fűszerességet igen, de tippelni sem tudnék, hogy milyen fűszerek találhatók benne.
A vanília a leszáradáskor felerősödik, és egy kényelmes, púderes, melegen ámbrás komfortillattá változtatja az aromás jegyeket.
Kíváncsi lennék régebbi verziójára, mert ebből már igencsak kispórolták a cibetet (bár az erősen cibetes parfümöket azért nehezen tudom viselni).
Tartóssága egészen jó, 3-4 órán át simán tartott a csuklómon, hatósugara közepes, körülbelül egy óra múlva bőrközeli illattá válik.
Jellegében a Pour un Homme de Caron levendulás illatára hasonlít, bár néhányan a Shalimart is említik vele kapcsolatban, de szerintem köze nincs egymáshoz a kettőnek, maximum a kissé poros, vaníliás jelleg mutathat némi átfedést.
Az "50 ml-t szívesen birtokolnék őszre, télre" kategóriába tartozó uniszex illat, amit bátran ajánlok mindkét nem számára.
Illatjegyei
- rozmaring, bergamott, mandarin, citrom
- tonkabab, orris, levendula, bazsalikom, jázmin, pacsuli
- fűszerek, bőr, szantálfa, ámbra, benzoin, vanília, brazil rózsafa, pézsma
