A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Christopher Sheldrake. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Christopher Sheldrake. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. február 26., vasárnap

Ambre Sultan (Serge Lutens) 2000


alkotó: Christopher Sheldrake

Pár éve vettem ebből a Serge Lutens illatból 5 ml-t teljesen ismeretlenül, és tisztán emlékszem, hogy mikor megkaptam nagyon nem tetszett. Tágra nyílt szemmel csodálkoztam a népszerűségén, el nem tudtam képzelni mit lehet szeretni ebben a fojtó, fullasztó porosságban.
Csöndben lapult a fújós dobozomban a drága (közben még csöndesebben elpárolgott belőle majdnem a fele, de erről ne is beszéljünk mert menten megüt a guta), mígnem elérkezett Fellini születésnapja, akiről nekem elsőre az Ambre Sultan ugrott be, mint szabad asszociáció. Rögtön előkotortam, magamra fújtam, és csodák csodájára nagyon szerettem (sőt azóta is töretlenül).
Szerintem még nem volt parfümblogger aki ezt az illatot ne elemezte volna, szóval sokat úgy gondolom nem fogok tudni hozzátenni a dologhoz, de mégis muszáj írnom róla, mert egyszerűen nem lehet illatos blog nélküle (áldott legyen Fellini, hogy előszedtem miatta ezt a jóságot).
Az a furcsa, hogy a hatósugarát, intenzitását soha nem éreztem olyan brutálisnak mint amilyennek elképzeltem mikor még nem ismertem, de mivel mindig csak egyet fújok belőle, ezért kénytelen vagyok elismerni, hogy az iránta tanúsított mértékletes tiszteletem azért mégis érzékeltetni hivatott az erejét, grandiózus voltát.

Nyitánya markánsan fűszeres, tulajdonképpen a koriander és a finom porrá zúzott babér hangos beköszönése, amely magával hozza a melengető gyanták, mirha és labdanum illatát, amik mögött leheletnyi kesernyés akkord bújik meg. Bár nem szerepel az összetevők között, de a fejillatban határozottan borókát érzek, ami egy nagy flaskó gin képét juttatja eszembe, ez az alkoholfátyol egyébként egészen a szívillat végéig kitart, ahol majd vékony, száraz porosság váltja fel.
A szívillat kibontakozása az édeskés, de még pont kellemesen, izgalmasan száraz vanília előtérbe kerülését jelenti, és tulajdonképpen mint valami áradó folyó, itt önt el mindent az ámbra átható illata, valamint itt jelenik meg a már említett poros jelleg, ami miatt régen nem szerettem.
Alapja sűrű, szurokszínű, fás, füstös, gyantás ámbra, gyönyörű földes pacsuli, és gyógynövényes aromás jegyek, amiktől nagyon különleges lesz, mintegy üstökösként, magasan kiemelik az egyhangú, szimplán gyantás-édes felhangokkal készített ámbrás parfümök sorából.
Tartóssága kiváló, hatósugara közepes, körülbelül 1,5-2 óra alatt bőrközelivé halkul.

...szorosan összebújt házak közé szuszakodó fáradt napsugár, ami világossá fényesíti az apró macskaköveket, az Arno lustán hömpölygő csillogása, hidak lágy íve, poros babérbokrok hetyke magasba törése, félénk pók ágak közt feszülő hálója, csupasz testen, kutató szempár tévelygése...

Illatjegyei

koriander, szantálfa, babérlevél, pacsuli, gyanták, mirha, ámbra, oregano, benzoin, vanília, orvosi angyalgyökér (Angelica archangelica), mirtusz, labdanum


kép: Federico Fellini- Casanova casting   


https://www.facebook.com/illatpiramis

2016. február 9., kedd

Rahät Loukoum (Serge Lutens) 1998


illatcsalád: orientális-vanília

alkotó: Christopher Sheldrake

Serge Lutens, és az ő nagyra nőtt Sancho Panzája, Christopher Sheldrake 1998-ban úgy gondolta, hogy üvegbe teszik a kelet egyik leghíresebb édességét, a lokumot.
Alap gasztronómiai szinten annyit kell tudni erről, hogy abban a formában ahogy jelenleg Turkish Delight néven ismeri a világ, Törökországból származik, mégpedig a 19.századból, és az isztambuli Hacı Bekir Cukrászat nevéhez fűződik (lokumot viszont már sokkal korábban, a 15.században is készítettek). A tradicionálisan citromlével, rózsavízzel készült kocsonyás, ragacsos, kockákra vágott édességet porcukorba hempergetik, hogy ne ragadjon össze, és úgy gondolom legalább a látványával már mindenki találkozott. 
A török név valószínűleg az arab lokma/lukma=falat szóból származik, más nézet szerint az oszmán rahat hulkum (= a torok elégedettsége) kifejezésből ered- én pedig úgy vélem a kettőt némi félrehallással összegyúrták, és ebből lett a torok falatkája.
Megjelent C.S.Lewis Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény című könyvében is Edmund Pevensie fő kedvenceként, hogy azután a Narnia című film segítségével az arra fogékonyak körében elinduljon a lokum láz (ami engem nem ért el, egyrészt mert szégyen-gyalázat de nem láttam a Narniát, másrészt nem vagyok édesszájú).
Elkészítéséhez sok receptet találtam, és a böngészés közben fedeztem fel egy angol hölgy youtube vlogját, aki nemzetközi recepteket készít igen sajátos stílusban (néhol Mrs. Doubtfire hangján :-) ). A hagyományos Turkish Delight receptjének elkészítése megtekinthető ITT



A parfümre visszatérve, nyitánya vad és nyers keserű mandula, ami mellett az első pillanatokban semmi más nem érezhető. Elborít ez a naturális aroma, és megelevenít egy gyerekkori emléket, mikor is sárgabarack magot török a nagyszülői ház hosszú gangján, hogy azután élvezzem a harapnivalóan roppanó mag kesernyés fanyarságát (felhőtlen gyermekévek... akkor még nem tudtam, hogy ez tudományosan bizonyítottan méreg, és boldog tudatlansággal falatoztam a ciántartalmú magokat... rácáfolva a tudományra, persze jól nem lett semmi bajom, bár állítólag 2 vagonnyi mennyiségtől lehet meghalni, na annyit mondjuk soha nem ettem).
Körülbelül egy perc múlva először kicsit félszegen, majd erőteljesebben megjelenik az édeskés cseresznye, amely telt és frissen, harsányan ropogós, mint burgundi héjú óriási germersdorfi, ami mellé lecsúszott egy korty borostyánszínű amaretto.
A szívillatban megjelenő vanília átmelegíti, simulékonyabbá, puhábbá teszi ezt a meghökkentő kezdetet, ami azért különleges, mert olyan nagyszabású barokkos túlzás az egész, amely szinte megfojt a kezdeti pillanatokban. Nagyon különleges a lédúsan édes, és az erősen keserű éles, ám harmonizáló kontrasztja, amely izgalmas lendülettel látja el az indítást.
A vanília megjelenésével felüti fejét némi ragadós méz, és a tonka kumarinjának kicsit torokkaparó jellege, ekkor a parfüm veszít a kezdeti ígéretes lendületből. A heliotrop igyekszik ugyan, de szintén vaníliás jellegével csak minimálisan tudja árnyalni a szirupos édességet, ami nekem ebben a fázisban nem igazán tetszik.
Alapja pézsma, erre masszívan, tömören helyeződik a mandulás, marcipános édesség. Rózsát, gyantát, aldehidet sajnos nem éreztem, az egybibés galagonyával pedig bajban vagyok, mert még soha nem szagoltam (ködös, aldehidszerű, édeskés akkordot kell keresni, ebből csak az édesség ami számomra biztosan megvan).
A vanília viszonylag érdekesen alakul, mert az elején-közepén szimplán édes, majd az alapillatban, mikor félig kiszabadul szegény a ragacsból, akkor vonzóan füstössé válik.
A teljes leszáradásáról egy régi sütemény jutott eszembe aminek nagymamám volt mindig a beszerzője, nevére már nem emlékszem, dió formájú mandulás nápolyi volt, és gyerekkoromban nagyon szerettem. 
Hatósugara és tartóssága kiváló, inkább női illatnak mondanám (bár kíváncsi lennék, hogy férfi bőrön milyen irányba alakul).
Összességében fogalmam sincs hányadán állunk :-D az elejét szerettem, mert érdekes, mellbevágó, izgalmas és hasonló folytatást sejtet, a szívillatot az egysíkú, számomra unalmas, erős sziruposság miatt nem kedveltem, és az alapillatot újra szerettem, mert édes ugyan, de elhalkulva már komfortos, otthonos, kellemes érzetet keltően (mézes, kesernyés, gyümölcszselés felhangokkal). Van benne valami fülledtség, összezsúfolt piaci bódék dohos levegőtlensége, összeszoruló testek meleg párolgása, valami erotikus, valami gyermeki, valami riasztó, és valami vonzóan édes. És amiben ennyi oximoron harmonizál, az hiába csűröm-csavarom, bizony remekmű! :-) Egy a lényeg, ha alkalom adódik rá, tessék kipróbálni.





Illatjegyei

mandula, cseresznye, pézsma, tonkabab, vanília, heliotrop (vaníliavirág), egybibés galagonya (Crataegus monogyna), fehér méz, török rózsa, gyanta, aldehid

kép: részlet a Turkish Delight c. 1973-as holland filmből


2015. május 5., kedd

L'orpheline (Serge Lutens) 2014


alkotó: Christopher Sheldrake

A L'orpheline (Árva), Serge Lutens borongós vallomása, fájdalmas, örökké feketét viselő szülőtlen magánya, lázas gyermeki lényének reszketése... ami nem más, mint a mágikus héthúrú lantjával, köveket szelíddé varázsoló Orpheus nevének töredéke.

Csodásan felizzó templomi tömjén, ami jelentéktelen hamuvá, majd mosószappanná válik. Egyszerű metamorfózis. Nem parfüm, csak egy törékeny hangulatvillanás...

"Szürke, hideg tél jött. A völgy felett az ég kémények füstjétől mocskolódott. Közelebb bújtak egymáshoz a házak, a kutyák hallgattak, csak a hó ropogott, ha le-lezuhant egy-egy ház tetejéről, vagy csizma lépkedett benne. Arcnélküli emberek jártak az utakon, azok is ritkán, boltba, kocsmába. Villanyok égtek, az udvarokra mint egy mocskos lavór vizet löttyintették ki az ablakok a negyven wattos égők fényeit. Van a világnak vége. Ilyen lehet."

/Jónás Tamás: Apáimnak, fiaimnak/



Illatjegyei:

pézsma, tömjén 

https://www.facebook.com/illatpiramis


(kép: Linda Vachon)


2014. február 20., csütörtök

Cedre (Serge Lutens) 2005


illatcsalád: orientális-fás

alkotó: Christopher Sheldrake

Az egyik legkedvesebb Serge Lutens illatom. Úgy hoz el valami különleges, ünnepi hangulatot, hogy konkrétan nem tudom kötni semmihez.
Benne van számomra a karácsony fűszere, a késő őszi túlérett alma savanykásan cseppenő leve, a szüret mustos illata, és egy tavaszi mise törékeny virága.

Mély, orientális elixír. Uniszex illat, de én nagyon nőiesnek érzem.

A fahéj, és a szegfűszeg gyönyörűen fűszerezi a tubarózsa fenséges illatát. Az ámbra, és a pézsma lággyá, balzsamossá teszi ezt a mézesen édeskés, virágos cédrusillatot.
Aki nem igazán szereti a tubarózsát, szerintem az is bátran kísérletezhet vele, mert olyan ártatlanul bújik el ez az erőteljes virág a többi összetevő között, hogy véletlenül se bántson senkit sem. Simogatóan játékos, ahogy folyton előbukkan egy finoman erezett, frissen faragott szekrény mélyéről.
Intenzitása és tartóssága kiváló.
Most, hogy a mintám végéhez értem, komolyan fontolgatom egy üveges változat beszerzését (legkésőbb ősszel).
Annyira megszerettem, hogy alig van rá szavam, jellemezni is nehéz, mert folyton magával ragad ez a komplex hangulat, ami nem engedi ízekre szedni az élményt.

...kora este van. Az aszfalt mélyedéseiben, a tegnapi szitáló eső nyoma párállik, s a buszmegállóban elnyűtt arcok várnak. Szemközt egy apró erkélyen, kopott vödörben zöld fenyő várja az idő múlását, hogy ha bírja addig, és eljön ismét az ünnepe, a vacogó hidegből, majd a meleg szobába lépjen. A troli szórt, kerek fénye befordul a hosszú utca végén, és elvisz oda, ahol reménykedő szemek, a holnaptól a csodát várják. Egy ablakban vastag függöny húzódik el... mögé boldog családot képzelek... ma újra ott kezdődik a napom, ahol másoknak véget ér...




Illatjegyei

tubarózsa, ámbra, fahéj, pézsma, cédrus, szegfűszeg


https://www.facebook.com/illatpiramis

2013. június 27., csütörtök

Fleurs d'Oranger (Serge Lutens) 1995



illatcsalád: (fehér) virágos

alkotó: Christopher Sheldrake

Körülbelül egy éve, pár hozzám hasonló illatbolond jóvoltából, egy Blaha Lujza téri, mini "illatos találkozó" alkalmával ismertem meg Serge Lutens, és Christopher Sheldrake narancsvirágát. 
Emlékszem akkor magamra fújtam, és még otthon is elámultam mindent felülíró, átható, uralkodó erejétől.

Lehet abban valami, hogy a narancsvirág nyugtató hatású, mert a megfelelő mennyiségű fújásadagot eltalálva, valóban relaxációs hatással van rám. Fáradt, zűrös napok lezárásakor, általában a Lush tiszta narancsvirágát hívom segítségül a lazításhoz.


A Fleurs d'Oranger esetében- annak ellenére, hogy domináns benne a narancsvirág- a nyugtató hatás tekintetében, nem ennyire egyértelmű a helyzet.

Ambivalens számomra, amelynek fő oka a virágok összetétele, ami miatt egyszerre érzem a narancsvirágtól könnyednek, a tubarózsától és jázmintól viszont nehéznek.

Serge Lutens, szabad fordításban úgy jellemzi a parfümöt, hogy egyetlen fuvallat, melyben a keserű narancsfa virágának illata, és egy csipet cibet rezonál.


Erőteljes, kesernyés narancsvirággal indít, amely mellett nagyon domináns, a fehér virágok egyik fő uralkodónője, a tubarózsa.
Ez utóbbi, sok parfümben rám telepszik, és fojtó lesz számomra, itt azonban, a narancsvirág frissebbé, szellősebbé teszi, jelentősen megkönnyítve viselését.
Körülbelül 10-15 percig csak kettőjükről szól az illat, majd egyszer csak, ebben a kissé krémes jellegű egyvelegben, felbukkan a jázmin, amely különleges egzotikus édességével gazdagítja a szívillatot.
Ez a triumvirátus rendkívül kitartó, és erőteljes hatósugárral bír.
A különböző fórumokon említett, köménynek köszönhető "izzadt" jelleget én egyáltalán nem érzem (megjegyzem a többi hasonlóan jellemzett illatban sem).
A teljes leszáradáskor, kb. egy óra múlva, pár percre előbukkan a hibiszkusz, amely (sajnálatomra) hamarosan eltűnik, és a legvégén csak a narancsvirág simul intenzíven, krémesen, egy halovány, pézsmás alapba, tökéletes lecsengéssel, visszatérve a kezdeti akkordhoz, lezárva ezzel a gondolati ívet.


...tompa okkersárga, zöld és fehér...az a pillanat amikor az egyre erősödő napsütés, selymes porrá varázsolja a talaj legfelső rétegét, és a vaskos szirmú, viaszos fehér virágok körül, méhek százainak önfeledt zümmögése hallik. Az apró izmok összerándulnak, majd a hártyás szárnyak nagy lendülettel nekifeszülnek a sűrű, fülledt légnek. A virágportól súlyos test nehézkesen emelkedik, hogy a gondoskodó ösztön sürgető akarata, ezredszer is hazavezesse...







illatjegyei:

narancsvirág, jázmin, indiai tubarózsa, citrusok, hibiszkusz, szerecsendió, fehér rózsa, kömény, ambrette (Abelmoschus moschatus)




2013. június 15., szombat

Christopher Sheldrake


"Az a pillanat inspirál, amikor valaki belélegzi az általam készített illatot, behunyja a szemét, és boldogan mosolyog."


Aki egyszer megismeri Christopher Sheldrake műveit, az nehezen szabadul elegáns, kifinomult illatvilágától. 
Én akkor figyeltem fel rá, amikor Serge Lutens parfümjeit kezdtem tanulmányozni. Szinte nincs is olyan illata, amit ne tartanék mesterműnek. Mindig érdekelt, hogy az általam csodált embereket, mely dolgok motiválnak, milyen az ízlésük, a hétköznapi életük.
Tehát nézzük kicsit, ki is ő valójában?!...

Sheldrake és Jacques Polge
A matematikáért, fizikáért és művészetekért rajongó fiú, eredetileg építészetet szeretett volna tanulni. 
Édesapja viszont úgy gondolta, hogy az egyetemi tanulmányok előtt, nem árt legalább egy európai nyelv ismeretét elmélyíteni, valamint szerezni egy kis munkatapasztalatot.

Ezért az ifjú Christopher, a francia Grasse-ba utazott (az eredeti terv szerint 3 hónapra), hogy egy idős parfümőr mellett nyelvet tanuljon. Ő angolra tanította, a parfümőr pedig franciára, és érdekességképp belekóstolt a parfümkészítés rejtelmeibe.

Végül három évig maradt parfümmestere mellett, és közben az építészeti tanulmányok  tervei, lassan a homályba vesztek.



2005-től a Chanel Kutatás és Fejlesztési Igazgatóságának vezetője, ahol a parfümök komponálásán túl, gyakorlatilag minőségellenőri tevékenységet folytat. Sokat utazik, ahol csak tudja, személyesen ellenőrzi az alapanyagok termelését, feldolgozását.
Valamennyi Chanel illatát, Jacques Polge-zsal együttműködve készítette.

Legkedvesebb illatai, alapanyagai és egyéb érdekességek: 


Chanel No.22 - "fantasztikusan elegáns, nőies illat"
Coco Noir - "puha és érzéki"
Chanel No.5 Eau Premiere - "a jelenlegi piac legnőiesebb illata"
Mitsouko (Guerlain) - "csodálatos, klasszikus chypre, amit magam is szoktam viselni"
Amor Amor (Cacharel) - "van valami az összhatásában, ami miatt imádom"
Old Spice (1937) - "nagyszerű szegfű illat"

Elmondása szerint a Chanel azért frissítette, modernizálta néhány régi illatát (No.5, No.19, Cristalle), azon túl, hogy a fiatalabb generációkat is szeretnék megnyerni, mert az ázsiai piac felé kívánnak terjeszkedni, ahol nem szeretik a száraz, animális, karcos, nehéz, "old school" illatokat.

Kedveli a pézsmát a parfümalapokban, amelynek megnyugtató, puha hatását 

lélektani szempontból is fontosnak tartja, a mai rohanó világunkban.
(Ezen kívül sok szantált, ámbrát és jázmint használ, mert ezek Serge Lutens kedvelt komponensei.)

Sheldrake és Serge Lutens több mint két évtizedes, harmonikus  együttműködése  rendkívül érdekes, mert két teljesen ellentétes ember párosáról van szó. 
Sheldrake egy egyszerű, családcentrikus férfi, aki imádja a jó ételeket, borokat, a tágas, napsütéses, világos tereket. 
Lutens a sötét, félhomályos szobákban érzi jól magát, ahol borongós, fekete magányba vonultan éli, pazar környezetben, szinte aszkétikus életét.

Absinthe, a "Zöld Tündér"
A legnagyobb kihívás és élmény, a Douce Amere megalkotása volt számára, mert Lutens olyan illatot szeretett volna, amely édesen keserű illatával, visszarepít a 20-as évek, abszinttól részeg világába. Hogy ihletet kapjon, maga is (a kelleténél gyakrabban) kóstolgatta a kockacukorra ültetett "zöld tündér"-t. :-)
Nem csak az ízt, hanem a részeg függőségben vergődő, beteg idegek játékát is meg akarta ragadni. (sajnos még nem ismerem ezt az illatot, ezért nem tudom, hogy sikerült-e neki?!)



ILLATAI:

Shiseido 
Feminite du Bois (1992) with Pierre Bourdon

Serge Lutens 
Bois de Violette (1992)
Bois et Fruits (1992)
Bois et Musc (1992)
Bois Oriental (1992)
Ambre Sultan (1993)
Un Bois Sepia (1994)
Fleurs d'Oranger (1995)
La Myrrhe (1995)
Encens et Lavande (1996)
Cuir Mauresque (1996)
Un Lys (1997)
Rahat Loukoum (1998)
Muscs Koublai Khan (1998)
Tubereuse Criminelle (1999)
A La Nuit (2000)
Arabie (2000)
Douce Amere (2000)
Sa Majeste La Rose (2000)
Santal Blanc (2001)
Santal de Mysore (2001)
Chergui (2001)
Datura Noir (2001)
Vetiver Oriental (2002)
Clair de Musc (2003)
Fumerie Turque (2003)
Un Bois Vanille (2003)
Daim Blond (2004)
Fleurs de Citronnier (2004)
Chene (2004)
Miel de Bois (2005)
Borneo 1834 (2005)
Cedre (2005)
Gris Clair (2006)
Chypre Rouge (2006)
Mandarine Mandarin (2006)
Sarrasins (2007)
Rousse (2007)
Louve (2007)
El Attarine (2008)
Nuit de Cellophane (2009)
Fille en Augielles (2009)
L'Eau Serge Lutens (2010)
Bas de Soie (2010)
Boxeuses (2010)
Vitriol d'Oeillet (2011)
Une Voix Noire (2012)
L'Eau Froide (2012)
Santal Majuscule (2012)
La Fille de Berlin (2013)

Chanel
28 La Pausa (2007)
31 rue Cambon (2007)
Bel Respiro (2007)
Coromandel (2007)
Eau de Cologne (2007)
Chanel No.18 (2007)
Sycomore (2008)
Coco Noir (2012)



Isabel Derroisne
Le Temps de Reines (1998)

Jesus del Pozo
Quasar (1994)

Rochas

Tocadilly (1997)

Space NK

Laughter (1999)
Woman (1999)
Man (2001)
Men Blue (2005)
Melodrama (2005)
Santalrosa (2008)
Tuberoli (2008)

Avon

Perceive (1999)